November 7-8. Chicago

November 7. szombat
Lithuanian World Center
Illinois, Lemont

Bár a tél elkezdte ráborítani a dermesztően hideg téli köntösét Chicagóra, ismét visszatért a tavasz, mert az élő Mester meleg szeretete átölelte a sangatot. Visszatért az utazásairól, és ebben a tágas auditóriumban, amely teljesen megtelt, fantasztikus összefoglalóval örvendeztette meg a hallgatóságát a Vancouverben tett látogatásáról, és arról a két hónapról, amely során Delhin kívül India több részében is előadásokra, beavatásokra és új ashramok avatására került sor. Rengeteg humoros történettel színezte a beszámolóját.

Kiemelte, hogy Delhiben folyamatosan növekszik a satsangokon résztvevők száma, és a mostani programja során Indiában összesen 15.315 lélek kapta meg a szent beavatást. Nagy örömmel mesélt arról, hogy mennyire tehetségesek a Darshan Akadémiák tanulói, akik ebben az évben az iskolaalapítás 20. évfordulóját csodálatos bemutatóval ünnepelték meg.

Majd az évnek erre az időszakára eső nagy indiai fesztiválokra hivatkozva (Dussehra, „a rossz sors eltávolítása”, és Diwali, „a fény ünnepe” ) a Mester azt hangsúlyozta: „Ideje felismernünk, mennyire szerencsések vagyunk, amiért emberként megszülethettünk. Minden szükséges képességet megkaptunk a jó emberré formálódáshoz. A bensőnkben ott vár ránk Isten, a Fény és a szeretet. Az igazi Istenimádás az, ha visszavonulunk a bennünk lévő szent helyre, vagyis meditálunk. Szeressük Istent minden képességünkkel!” – e szavakkal zárta a Mester a satsangot.

November 8. vasárnap
Pipers Banquet Hall
Illinois, Aurora

Ezen a napon a Mester Isten szeretetéről beszélt, amely megnyit bennünket a létezésünk valóságának megtapasztalására, így lépéseket tehetünk az Ővele való egyesülés felé. Ez a szeretet azután az egész teremtés iránti szeretetben teljesedik ki, ami abban is megnyilvánul, hogy gondoskodunk a nehézségekkel, gondokkal küszködőkről. Olyanokon is segíthetünk, akiket személyesen nem is ismerünk.

Az önzetlen szolgálat kiemelt helyet kapott az önelemző naplóban is, mivel hatalmasak a jótéteményei a spirituális úton. Az Isten teremtésében végzett szevánkkal Őt magát szolgáljuk. Így a figyelmünk egyre inkább Istenen van, ami nehkarma, vagyis karma nélküli állapot. Ha az önzetlen szolgálat végzését követően leülünk meditálni, a spirituális jutalmakat azonnal élvezhetjük, ugyanis könnyebben koncentrálunk befelé. A szeva végzése tehát elősegíti a folyamatos benső fejlődést, így egyre közelebb kerülünk Istenhez. E magasztos célhoz képest minden egyéb másodlagos fontosságúvá válik az életünkben.

A vágyaink hatással vannak ránk és a spirituális fejlődésünkre. Amikor a figyelmünket a világi kívánságaink, vágyálmaink valóra váltása köti le, akkor ez kizárólag az elménket táplálja. Minél jobban megkötnek bennünket a fizikai tárgyak, kapcsolatok, annál messzebbre sodródunk az élet végső céljától. Ha viszont Isten megismerésére sóvárgunk, ez fellobbantja bennünk a szenvedélyes kívánságot, hogy Ővele szeretnénk lenni, ami nagy erővel hajt előre bennünket a spirituális úton.

November 14-30. Látogatás Dél-Amerikába

Ezen az úton sok tanítvány annyira szerencsés, hogy meglátogathatja Sant Rajinder Singhet Indiában vagy Chicagóban. Nagyon sokan másoknak, rengeteg vágyódó léleknek viszont nincs lehetősége arra, hogy az Ő fizikai jelenlétében lehessen. Ezért utazik oly sokat a Mester szerte a világban, Isten szeretetének az illatát árasztva, bármerre is jár.

November 14-én Maharaj Ji a felesége, Mata Rita Ji társaságában megkezdte dél-amerikai útját, amely során először látogatott el a Sant Mat tanítás Mestere Brazíliába, Argentinába és Chilébe, összesen öt helyszínre: Sao Paolo, Belo Horizonte, Rio de Janeiro, Buenos Aires és Santiago de Chile városába. Ez a Mester hetedik dél-amerikai látogatása. Az utolsó alkalommal, 2007-ben Kolumbiát, Ecuadort és Perut kereste fel.

November 14.
Blue Tree Morumbi Hotel
Brazília, Sao Paolo

Brazília Dél-Amerika legnépesebb országa. E tekintetben és a mérete alapján világviszonylatban az ötödik helyen áll. A földrajzi helyzete miatt a népességét kulturális sokszínűség jellemzi. Ecuador és Chile kivételével a kontinens összes országával közösek a határai.

Gazdag és sokszínű az indián törzsi világból származó öröksége. Egész Afrikából, Ázsiából, Európából és Amerika más részeiből érkeztek bevándorlók. Az 1500-as évektől portugál gyarmat lett. A brazilfa volt a fő terméke. 1822-ben lett független. A hivatalos nyelv a portugál.

Az első napra „Meet and Greet” találkozást terveztek. Maharaj Ji meglepte az izgatottan várakozó hallgatóságot, mert először egy satsangot tartott, amelyet spanyolra és portugálra fordítottak.

Bevezetőjében kiemelte: a Sant Mat útjának szépségét az adja, hogy a legkülönfélébb hátterű embereket Isten egyetlen családjának tagjaiként a vágy egyesíti, hogy meg szeretnék ismerni Őt. A külső jellemzőinktől függetlenül mindannyian megtapasztalhatjuk Isten szeretetét, ha őszinte szívvel vágyunk erre, és rendületlen erőfeszítéseket teszünk az örök Szeretett Lénnyel való benső találkozás elérése érdekében.

A földi létünk igazi küldetése a visszatérés Istenhez. Mivel ez az életünk legfontosabb területe, ennek szükséges szentelnünk a figyelmünket. Ennek módja: Éljünk a jelen pillanatban! A teendőink sorában a meditáció kerüljön az első helyre!

Példaként egy lelkes focista példáját említette meg, aki naponta sok órát szentel az edzésre, a felkészülésre, ha sikeres akar lenni. A spirituális úton minden lépésünknél a Mester az edzőnk, a segítőnk, a vezetőnk – amíg bele nem merülünk Istenbe. Minél többet meditálunk, annál gyakorlottabbak leszünk az Istennel való kommunikációban.

A satsangot prashadosztás követte, majd a Mesterrel való első találkozást tortavágással ünnepelték meg.

November 15.
Blue Tree Morumbi Hotel
Sao Paolo

1889. november 15-én ért véget a brazil császárság. Ezen a napon kiáltották ki a köztársaságot. Szép ajándékként ennek a történelmi eseménynek a 120. évfordulóját az élő Mester fizikai jelenlétében ünnepelhették meg.

A Mester a satsangon arról beszélt, hogy a ragaszkodás, a fizikai élet különféle területein létrejövő megszokásaink nagyon megnehezítik azt, hogy nyugodtan, békésen tudjunk élni. A mindennapjaink sablonos rendszer szerint telnek. Ha valami nem úgy alakul, ahogy elterveztük, máris kibillenünk az egyensúlyunkból.

A kulturális és vallási szokásaink, a vágyaink, az előzetes elképzeléseink irányítják az életünket – mindezekhez ragaszkodunk, így ezek megkötnek bennünket. Az elménk minden lehetséges módon a külvilágban igyekszik tartani a figyelmünket. Elvárások nélkül élve nem válunk nyugtalanná, ha nem az történik, amire számítottunk. Az, aki rábízza magát Isten akaratára, a figyelmét könnyen tudja befelé összpontosítani a meditációban.

November 16.
Club Homs, Bela Vista
Sao Paolo

Ezen a napon Maharaj Ji „Utazzuk be a benső régiókat a meditációban!” címmel tartott előadást a nagyközönségnek. Arról beszélt, hogy a lélek utazása az önfelismeréssel kezdődik, annak megértésével, hogy a valódi énünk a tudatos, isteni részünk, és ez élteti a testünket. Isten mindenütt jelenvalóságának a felismerése, a benső Fény és a Hangáradat megtapasztalása, a spirituális utazás – ez az emberi létezés igazi küldetése. Ha a figyelmünket a spirituális területre összpontosítjuk, akkor teljes bizonyossággal eredményesek lesznek az erőfeszítéseink. Az előadást beavatás követte.

Ebben a térségben már hat hónapja nem esett az eső, de ezen az estén a finoman szitáló eső áldását élvezhette a város.

November 17.
Ibapuera Park
Sao Paolo

Maharaj Ji a sangattal egy egzotikus növényekkel, brazil jakaranda- és rózsafákkal teli parkban találkozott. A fák árnyékában meditáltak. A piknikről mindenki visszaért a szállodába, mielőtt hatalmas eső zúdult a városra.

November 18.
Ouro Minas Hotel
Belo Horizonte, Minas Gerais

A dél-amerikai út második állomása Belo Horizonte, Minas Gerais brazil állam székvárosa, Sao Paolótól északkeletre fekszik. Belo Horizonte Brazília első modern városa, amelyet az 1890-es években terveztek meg és kezdtek felépíteni a hegyek gyűrűjében, hogy átvegye a korábbi főváros, Ouro Preto helyét. A város portugál neve „gyönyörű horizont”-ot jelent.

A Mester a huszonkét emeletes Ouro Minas Hotel egyik nagytermében találkozott a sangattal. Örömmel nyugtázta, hogy mily sokan érkeztek az itteni programokra az egész világból.

Arról beszélt: hajlamosak vagyunk azt érezni, hogy a nehézségek uralják az életünket. Úgy tűnik, hogy a boldog, örömteli időszakok nagyon rövidek, a szomorúság, a fájdalom viszont tartós. Ám ezen a földön minden ideiglenes. A változás folyamatos, beleértve ebbe a saját itteni létezésünket is. Ezért hagyjuk magunk mögött e világ összes gondját, és igyuk az Isteni Nektárt! Ez ugyanis az örök boldogság itala, amelyet az emberek minden korban a világban kerestek, ám ehhez csak a meditációban juthatunk hozzá.

A közös meditációt követően a Mester személyesen is találkozott a hallgatóságával.

November 19.
Pampulha Park
Előadás a Hotel Mercure-ban
Belo Horizonte

Délután a Mester és a sangat ellátogatott a híres Pampulha Parkba, egy nagyon szép mesterséges tó partjára. E területen van még egy Assisi Szent Ferenc nevét viselő kápolna és a Modern Művészetek Múzeuma is. A kápolnában a Mester a névadó szentnek az egész teremtés iránti szeretetéről beszélt. Ha spirituálisan fejlődünk, mi is felismerjük az egyetemes összetartozásunkat – emelte ki.

Este Maharaj Ji „Tapasztaljuk meg az isteniséget a meditációban!” címmel tartott előadást a Mercure Hotelben. A Mata Rita Ji által előadott himnusz arról szólt, hogy a rítusok, rituálék követésével hiábavalóan keressük Istent. Az igazság az, hogy még a levegőt is a Teremtőnkben létezve vesszük. Mindannyian képesek vagyunk megismerni Őt. Ennek eszköze a meditáció. A benső ösvényen előrehaladva pillanthatjuk meg az Ő Fényét, és élvezhetjük az Őbelőle kiáradó Mennyei Muzsikát.

Annak ismeretében, hogy nagyon sok tudós és mérnök ült a teremben, a Mester elmagyarázta, hogyan segíti a külső és a benső tudományt az elméletek igaz voltának kísérletekkel történő bizonyítása. Az öt fizikai érzékünk és a műszereink segítségével csak a külső világról tudunk benyomásokhoz, információkhoz, kísérletekkel igazolt tényekhez jutni. A meditáció a mi benső kísérletünk, amelynek kitartó, állhatatos ismétlésével személyes tapasztalatokat szerezhetünk Isten létezéséről.

Ezután azokat a modern tudományos kutatási eredményeket vette sorra, amelyek igazolják, megerősítik a szentek tanítását a Teremtőerőről, az egész mindenséget létrehozó és fenntartó isteni vibrációról, a Fény-és Hangáradatról. Ha a meditációban ráhangolódunk erre az egész mindenséget megalkotó Erőre, akkor ennek segítségével hazautazhatunk a Lélekfelettihez.

A program Belo Horizonte-ban is beavatással zárult.

November 21.
Sheraton Hotel and Resort
Rio de Janeiro

A brazíliai program harmadik állomása Rio de Janeiro, „január folyója” volt. A szálloda egyik báltermében került sor az első találkozásra, amelynek egyik ablaksorából lélegzetelállító látvány tárult az Atlanti-óceánra.

A Mester a bevezetőjében a figyelmünk helyes irányban tartásának a fontosságáról beszélt. Az ego azzal helyez akadályokat a spirituális fejlődésünk elé, hogy folyamatosan tüzeli a vágyainkat, és azok beteljesítésének igyekezete messze sodorhat minket attól, ami valóban fontos az életben. Sant Kirpal Singh szavait idézve azt tanácsolta: Legyünk megelégedettek azzal, amink van! Éljünk egyszerűen, szerényen! A lelkünk javát szolgáló tevékenységek kapjanak elsőbbséget az életünkben! Bízzuk magunkat Isten mindentudására! Ő azt adja nekünk, ami a legjobb számunkra. Ha Istenre hagyjuk a terheinket, jó dolgok fognak történni az életünkben. Ha szeretjük Istent, ha megbízunk Őbenne, akkor örömmel fogadjuk, bármit ad nekünk. Így válhatunk jó emberré, akinek künnyű Istenre rátalálnia.

November 22.
Royal Tulip Hotel
Rio de Janeiro

Ezen a napon „Fedezzük fel a spirituális régiókat” címmel a Royal Tulip Hotelben tartotta meg a Mester a nagyközönségnek szóló előadását. A bevezetőjében az emberiség szüntelen kereséséről szólt, amellyel az illúziók, a mulandóság világában szeretne rátalálni az örök boldogságra és békességre.

Át kell haladnunk a szent kapun, amely egyedül az élő Mester kegyéből nyílik meg, hogy felfedezhessük Isten szeretetét, és a lelkünk kincseit. Ha megteremtődik a kapcsolatunk Istennel, felismerjük, hogy ezen kívül semmi sem fontos ezen a világon. Ekkor Isten ajándékai helyett az Ajándékozónak adjuk a teljes figyelmünket.

A brazíliai program beavatással zárult.

A vezetőnk ezen a szent utazáson – amely a beavatással veszi a kezdetét – a Mester, aki megígéri, hogy révbe juttat bennünket. A személyes karmáink esetleg nem teszik lehetővé, hogy háborítatlan legyen az élet-utazásunk, de amikor megjelenik az életünkben a Jótevőnk, Ő megígéri nekünk, hogy a miénk lesz a tökéletes szeretet.

November 25.
Hotel Panamericano
Argentina, Buenos Aires

Guru Nanak születésnapján érkezett meg a Mester a dél-amerikai útja következő állomására. A Hilton Hotelben a helyi satsangiak zenével köszöntötték. Este „Fedezzük fel a spirituális régiókat a meditációban!” címmel tartott előadást a Panamericano Hotelben. Egy argentin zenei csoport a nagyon népszerű argentin dallal fogadta a terembe lépő Mestert: „Zamba de mi esperanza.”

A Mester örömmel állapította meg, hogy milyen sokan érdeklődnek a spiritualitás iránt.

Történelmi példákkal, a nagy szentektől idézett versekkel festette le a lélek megkötözött állapotát, azt, ahogy a test, az elme, az anyag, az érzékek fogságában sínylődik. Pedig az emberi születés a mi egyetlen lehetőségünk az Istennel való találkozásra. Ő gondoskodott egy kapuról az emberi testben, amely a benső világokba vezet. Ez a beavatáskor nyílik meg. Ha őszinte erőfeszítéseket téve a figyelmünket ide összpontosítjuk, Isten teljes bizonyossággal hazavezet bennünket.

A legnagyobbrészt spanyol anyanyelvű közönségnek a Mester elmagyarázta, hogy El Dorado, az arany misztikus városa, a fiatalság örök Forrása mindannyiunk bensőjében fedezhető fel. Az igazi mennyország nem valahol a fellegekben, hanem bennünk van.

A beavatásra sokan érkeztek egész Közép- és Dél-Amerikából.

November 27.
Marriott Courtyard Hotel
Santiago de Chile

A Mester a dél-amerikai útjának utolsó állomására az Andok hegyein átrepülve érkezett meg. Ez a világ leghosszabb hegyvonulata, amely a földrész nyugati partjai mentén húzódik végig. Az átlagos magassága 4000 m. Az Andok nem olyan magas, mint a Himalája, de legalább olyan széles, és kétszer olyan hosszú. Hét országban terül el: Argentína, Bolívia, Chile, Kolumbia, Ecuador, Peru, Venezuela.

Chile neve a „chilli” szóból származik, amelynek jelentése: „a világ vége.” Az Andok hegyvonulata és a Csendes-óceán között helyezkedik el. A 15. században az ország északi és középső része az inka birodalomhoz tartozott. Magellán fedezte fel 1520-ban, majd a spanyol hódítók leigázták, gyarmatosították. A 19. században vált függetlenné.

Az őslakó mapucse indiánoknak – Dél-Amerika egyik legnagyobb népcsoportjának – az őshazája Chile középső és Argentina nyugati részén volt. Ma Chile lakóinak 4%-át alkotják, de az ország középső részében 80%-os az arányuk. Sikerrel hadakoztak az inka birodalommal, és a spanyoloknak sem adták meg magukat. Nagyon büszkék a történelmi múltjukra.

A Mester által meglátogatott öt város közül Santiago volt a leginkább megközelíthető azok számára, akik Kolumbiából, Ecuadorból és Peruból találkozni akartak Ővele. Napokig utaztak, valódi zarándokutat téve, hogy időben megérkezzenek a Marriott Courtyard Hotelbe, a „Meet and Greet” programra, a Mesterrel való személyes találkozásra.

Magával ragadó dallamokkal köszöntötték a terembe belépő Mestert, és a hallgatóságnak komoly erőfeszítésébe került, hogy ne felugrálva üdvözöljék.

A sokféle kultúrát és hitet képviselő hallgatósághoz szólva a Mester örömmel állapította meg, hogy mily hatalmas területre szóródtak szét a spiritualitás magvai.

Majd arról beszélt, hogy ez a szeretet, a másokról gondoskodás, a megosztás ösvénye, és igazán csak az segít rajtunk, ha tapasztalatokat szerzünk a lelkünkről, mert akkor felismerjük az egyetemes összetartozásunkat. Maharaj Ji azt tanácsolta, hogy a meditáció és az önzetlen szolgálat legyen az első az életünkben – ezek spirituális jutalmai ugyanis hatalmasak.

A prashad osztást követően az emberek azt kérték a Mestertől, hogy még maradjon velük, mert „a szívük még nem telt meg.” A Mester teljesítette a kívánságukat. Zenei program következett, amely alatt fürödhettek a darshanokban, és élvezhették a Mesternek a dalokhoz adott improvizációit. Ő végül egy, a korábbiaknál is szomjasabb sangattól vált meg.

November 29.
Crowne Plaza Hotel
Santiago de Chile

A Mester és a sangat ellátogatott az Atacama kavics- és homoksivatagba, amely a föld egyik legszárazabb helye. Valóságos csodaként a terület a legszebb ruháját öltötte fel az élő Mester érkezése tiszteletére. November folyamán, két évtized után az első alkalommal, több mint kétszáz fajta őshonos virág nyílt ki – ez olyan különleges jelenség volt, amelyre az egész világ felfigyelt.

A Crowne Plaza Hotelben szervezték meg a Mester előadását. Ez alkalommal hárfa és gitár kísérettel zendült fel a népszerű chilei dal: „Gracias a la Vida.” – a hála mindazért, amit Isten kegyéből megkapunk az életünk során.

A Mester e szavakkal kezdte az előadását: „Az emberek szeretete hozott el Chilébe.” A hallgatóság hatalmas tapssal fogadta a szavait. Ezután Maharaj Ji a sok új érdeklődőre tekintettel a benső utazásra való felkészülésről, az etikus életvezetésről, a meditáció és mások önzetlen szolgálatának a fontosságáról beszélt. A spirituális utazáson az első lépés annak felismerése, hogy lelkek vagyunk, Isten részei, akik eonok óta Őtőle elszakítottan élünk. A lélekvándorlás kerekéből csak úgy tudunk kimenekülni, ha az összes karma terhünktől megszabadulunk. Egy tökéletes Mester kegyéből és vezetésével képes a lelkünk megtisztulni, és visszatérni a Forrásába. Mindannyian képesek vagyunk erre, ha őszinte igyekezettel keressük Istent.

A szent beavatással ért véget a Mester körútja, a szeretetből önzetlenül vállalt hatalmas úti program, amely során sok-sok vágyódó lélekhez juttatta el Isten hazahívó üzenetét. Az Ő szeretetének a fonala köt egybe mindannyiunkat. Lehet, hogy a bőrünk színe különböző, de a szívünké egyforma – mert mindannyian az Ő tökéletes szeretetét hordozzuk magunkban.

December 5.
Pipers Banquet Hall
Illinois, Aurora

Ezen a napon találkozott a Mester újra a chicagói satsangiakkal. Összefoglalta a dél-amerikai útja tapasztalatait, és sok érdekes, szívmelengető élményt osztott meg a hallgatóságával. Beszélt a nagy spirituális szomjúságról, az emberek őszinte vágyódásáról, a nagyon kis létszámú helyi satsangiak önzetlen szolgálatáról, akiket az egész világból érkezett szevadárok segítettek. Így a programok nagyszerűen sikerültek. Kiemelte, hogy minden helyszínen nagy volt az új érdeklődők száma, és tehetségesek a satsangi zenészek.

A szombati találkozás azok élménybeszámolóival, anekdotáival zárult, akik részesei, szemtanúi lehettek ennek a nagy programnak. Minden történet a Mester határtalan szeretetéről és a kegyének számtalan megnyilvánulási módjáról szólt. "