Június 8-tól kezdve a Mester a felesége, Mata Rita Ji társaságában 11 napos európai utazást tett, amelynek során spirituális programokat tartott Görögországban és Olaszországban. Ennek állomáshelyei: Athén, Kréta, Tesszaloniki és Milánó. Az egész program témái összhangban voltak a 2012-es mottóval: „Mélyedjünk el spirituálisan 2012-ben!”

Az ókori görög föld a nyugati civilizáció és gondolkodás kútfője. Az ország kritikus gazdasági, politikai és szociális helyzetében látogatott el ide a tökéletes Mester. A görög és külföldi tanítványok sokasága várta, amikor megérkezett a Divani Caravel Hotelbe, a szálláshelyére, amely egyúttal a programok helyszíne is volt.

Nem sokkal ezután a hallban a Mester üdvözölte a sangatot. Örömmel nyugtázta, hogy az 1999. októberi utolsó látogatását követően ismét Görögországban lehet, amely egyébként az ötödik görög útja azóta, hogy átvette a spirituális küldetést.

Majd arról beszélt, hogy sokan keresnek fel különféle gyógyfürdőket, hogy oldódjon bennük a napi élet sodrásában összegyűlt sokféle mentális és érzelmi feszültség. Létezik azonban egy benső gyógyhely is, ahol tökéletesen felfrissülhetünk, megújulhatunk. Csak össze kell kapcsolódnunk az Istenerővel a szemközéppontban, hogy megkezdhessük az utazásunkat a bensőbe.

A sangatot üdvözlő bevezető előadás további részében a Mester kifejtette, hogy a külső világ fürdői csupán a fizikai testünket tisztítják meg, a benső viszont a lelkünket, lemosva róla az elme, az anyag, az illúzió sok rétegét. Ekkor felismerjük az igazi valónkat, az Istennel való összetartozásunkat, és azt, hogy bármi történik is az életünkben, az a legnagyobb javunkat szolgálja. Valóban sok nehézségen, megpróbáltatáson megyünk keresztül az életünk során, de ezt az emberi születésünket tanítványként azért kaptuk meg, hogy az összes karmánkat felszámoljuk. Ezek éppen a nehézségek idején égnek el. Éljünk Istenbe vetett bizalommal, félelem, aggodalom nélkül! Ekkor az életünk megtelik az Istenből folyton ránk áradó szeretettel, és minden világi kapcsolatunk harmonikus lesz. A közös meditáció után a Mester sorról sorra haladva személyesen is üdvözölt mindenkit. 2. nap - június 9.
Görögország, Athén

Ezt az egész szombat délutánt a Mester ismét a nemzetközi sangattal töltötte. Bevezetőjében arra helyezte a hangsúlyt, hogy ennek az életünknek egyetlen igazi célja Isten megismerése. Mivel ahol a figyelmünk, azzá válunk, állítsuk örök Szerelmünket az életünk középpontjába! Őérte éljünk: meditáljunk, alakítsuk ki magunkban az etikai értékeket és szolgáljunk önzetlenül! Ne mások megváltoztatásának hiábavaló igyekezetére pazaroljuk az értékes földi időnket, hanem önmagunkat formáljuk igaz emberré! Istenre, a Mestererőre támaszkodva nincs lehetetlen. Az őszinte igyekezetünk meghozza a gyümölcsét: még ebben az életünkben hazatérhetünk Istenhez.

Ezután órákig tartó prashad osztás következett, amelynek során mindenkinek ismét lehetősége volt a Mesterrel való egyéni találkozásra és tanácskérésre.

Ezután került sor a nagyközönségnek meghirdetett előadásra. Ekkor nyilvánvalóvá vált, hogy az új görög érdeklődők, a hazai és a külföldről érkezett tanítványok száma messze meghaladta a terem befogadóképességét. Nagyon meglepte a görög szervezőket, hogy mily sok lelket hívott magához a Mestererő. Az úton járó tanítványok zöme végül egy másik nagy termet megtöltve, kivetítőn nézte-hallgatta végig a Mester előadását. A Szeretett Lény azonban mindenkinek mindig a lehető legtöbbet és a legjobbat adja: az előadás után bejött a különterembe, megköszönte az új érdeklődőknek nyújtott segítséget, és varázslatos, vidám és felejthetetlenül kedves időt szentelt az ott lévőkre.

„A meditáció gyógyító ereje” című előadás bevezetőjében Mata Rita Ji egy szép himnuszt adott elő gitár és fuvolakísérettel. Előtte angolul elmagyarázta a hindi dal értelmét: Ne töltsük világi hiábavalóságokkal az életünket, keressük a Naamot, jöjjünk a tökéletes Mester lábához, és igyuk az isteni Nektárt!

Maharaj Ji arról beszélt, hogy a görög földet mindig a Kelet és a Nyugat közti kapunak tekintették. Majd a görög történelemből és kultúrából merített történetekkel és anekdotákkal mesteri módon adta át az új érdeklődőknek a spirituális üzenetét.

Az egyik ilyen epizód az Akropoliszon lévő Zeusz templomhoz kapcsolódik. Annak egyik oszlopa váratlanul kidőlt. Hosszas kutatás után kiderült, hogy szorgalmas hangyák ették ki az alapját.

A fizikai, mentális és érzelmi életünk akkor nyugszik biztos alapokon – emelte ki a Mester –, ha spirituálisan egészségesek vagyunk. Egyébként az elménk a hangyákhoz hasonló rombolást képes okozni az életünkben. Ha a meditáció segítségével összekapcsolódunk az isteniséggel a bensőnkben, akkor állandóan táplálékhoz jut a lelkünk, és így megerősödik. Az előadás végén Maharaj Ji elmagyarázta a Jyoti meditáció módszerét, majd közös meditáció következett. 3. nap - június 10.
Görögország, Athén

Vasárnap kora délután a Mester csatlakozott a sangathoz, és közösen megtekintették az Új Akropolisz Múzeumot, amelynek helyszínéről szép látvány nyílt az ősi Akropoliszra. Ezt az új, látványos múzeumot Athén és a világ egyik legértékesebb archeológiai gyűjteményének tekintik. A csoport megnézett egy filmet is a Parthenónról, az Akropolisz főtemplomáról, amelyet Pallasz Athéné istennő tiszteletére emeltek. Ebben találhatók meg az i.e. 5. században élt Pheidiasz, a nagy görög szobrász és építész alkotásai. A „Zeusz az Olimpián” című 13 méter magas műve egyike volt az ókori világ hét csodájának. Pheidiasz irányította az összes építési munkát, és ő készítette a Parthenón oromzatát is.

A Parthenónt 1209-ben keresztény templommá, majd a 15. században mecsetté alakították. Később lőporraktárként hasznosították, melyet 1687-ben az ostromló velenceiek gránátja felrobbantott. A robbanás következtében az oldalsó oszlopok nagy része ledőlt, a homlokfalak viszonylag jó állapotban maradtak meg. A szobrok egy része az Új Akropolisz Múzeumba került, a többit a British Museumban és Párizsban a Louvre-ban őrzik.

Az esti program bevezetéseként Mata Rita Ji egy szép himnuszt adott elő, majd a Mester második nagyközönségnek meghirdetett előadása következett arról, hogyan lehetünk úrrá az élet fent és lent helyzetein, ha rátalálunk önmagunkban az isteni szikrára. Születésünktől kezdve arra nevelnek, tanítanak bennünket, hogy élesítsük az elménket, fejlesszük az intellektusunkat. Az emberiség mindig a külső világban kereste az örök boldogságot, de az becsap és félrevezet bennünket. A fizikai világban soha nem lelhetünk rá olyasmire, ami maradandó, mert ez az anyagi szint állandó változásban van.

Ezután Sant Darshan Singh verssorait elemezve Maharaj Ji az intellektus által irányított állapotunkat sötétségnek nevezte:

Mondd értelmed sötétjének,
keresse a szeretet mámorát!
Ezen mámor nem egyéb,
mint ragyogó, tiszta Fényesség.

Isten őrült szeretői az Ő szeretetének mámorában, a ragyogó benső Fényre meditálva élnek. A fizikai szint azért a maja, az illúzió világa, mert négyszeres tükröződésnyire van a valóságtól. Úgy telnek itt a napjaink, mint a raboké a börtönben, akiket fogva tartanak a megszokott napi tevékenységek. Az előadás a kalitkában tartott hatalmas sas történetével zárult, amely annyira megszokta a rabságot, hogy akkor sem akarta azt elhagyni, amikor a gazdája kinyitotta a kalitka ajtaját, majd a vállára tette a madarat. Ám, amikor a felhőkön áttört egy napsugár, amely elérte a sas szemét, felszárnyalt a magasba. Így éri el a lelkünket a Mester sugárzó pillantása. Az Ő kegyéből és a mi erőfeszítéseinknek köszönhetően a lelkünk mindörökre kiszabadulhat a lélekvándorlás kerekéből, és visszarepülhet Istenhez.

Az előadást beavatás követte, amelyen több százan részesültek ebben az isteni kegyben.

A késő éjszakai órákban kezdődött a vacsora a Mester társaságában. Ez mindig komoly előkészületeket kívánó része a programoknak. A görög testvéreink jól szervezték meg a vacsorákat. Nagy volt a választék, és ízletesen készítették el az ételt. Bár sokan voltunk, mindenki kényelmesen és hamar kiszolgálhatta magát, mert sok helyen tálalták fel az ennivalót.

A Mester a vacsora során arról beszélt, hogy hatalmas mértékben növekszik a spirituális család. Majd az indiai új ashramban, a Darshan Dhamban folyó építési munkálatokról, valamint a Darshan Akadémiák tevékenységeiről adott információt. Végül minden júniusban született testvérünk tortaszeletet kapott Őtőle.

4. nap - június 11.
Görögország, Athén

Hétfőn délután a Mester és Mata Rita Ji találkozott az európai Fiatal Felnőttek csoportjával. Emlékeztette őket, hogy az életüknek abban a szakaszában vannak, amikor fizikailag a legjobb erőben vannak, és a tanulás szempontjából is ez az élet legtermékenyebb időszaka. Ezért akkor döntenek bölcsen, ha már ebben az életkorban a spiritualitást helyezik az életük középpontjába, ha rendszeresen meditálnak és másokat szolgálnak. Így bőven van idejük arra, hogy a spirituális erőfeszítéseik gyümölcseit még ebben az életükben élvezhessék. Nagyon fontos, hogy mindenki iránt szeretet legyen a szívünkben, mert igazából csak így élünk emberhez méltó módon! – emelte ki a Mester.

A fiatalok beszámoltak a legújabb tevékenységeikről, majd spirituális kérdéseket tehettek fel.

Ezután a Mester meglátogatta az egymáshoz nagyon közel elhelyezkedő két athéni satsang központot, ahol prashadot osztott, megköszönve a satsangiak munkáját, amellyel a görög programot sikeresen előkészítették.

Ismét az éjszakai órákban került sor a közös vacsorára, amely alatt a Mester a „Spirituális gyöngyszemek” görög kiadású példányait dedikálta. A vacsora végeztével a Mester lassan végighaladt az asztalok között, búcsút véve a sangattól. A program Kréta szigetén folytatódott.

5. nap - június 12.
Görögország, Kréta, Heraklion

Délben a Mester a satsangiak egy csoportjával Athénból Kréta szigetére repült. Kréta a legnagyobb és legnépesebb görög sziget. Az egész görög kulturális örökség meghatározó része kapcsolódik ehhez a szigethez, miközben sikerült megőrizni a sajátos helyi nyelvjárást, költészetet és zenét. Kréta szigetét Keletről bevándorolt népek lakták. A bronzkorban a minószi civilizáció kiindulópontja volt (i.e. 2900-1101), amely azután kiterjedt az egész Égei tengeri övezetre. Ez volt Európa első fejlett kultúrája. Különleges növényeket termeltek, fejlett kerámia- és fémiparuk volt. Terményeikkel jelentős tengeri kereskedelmet folytattak. Kréta az összekötő kapocs szerepét játszotta Európa, Ázsia és Afrika között. A partok mentén alakultak ki a nagy települések, amelyek között a legjelentősebb Knósszosz volt.

Délután a helyi TV interjút készített a Mesterrel a Galaxy Hotelben, amelynek során Ő elmagyarázta a spirituális út lényegét, az Isteni Fényre és Hangra való meditáció és a szeretetteljes élet fontosságát.

Este előadás, majd beavatás következett egy nagy parkban, néhány kilométerre Herakliontól és a tengerparttól. Ebben a csodálatos természeti környezetben, olajfák, ciprusfák és rózsaszín bougainvillea virágok között állították fel a Mester emelvényét. A helyi satsangiak rózsával, nagy mosollyal és egy Mester-idézettel fogadták a vendégeket. A Mester az előadása során azt a folyamatot mutatta be, ahogy az emberekben feltámad az igény az élet céljának a megértésére, és a szív mélyéből fakadó vágy miként juttatja el az útkeresőt az élő Mester lábához, aki megtanítja a meditációt, amellyel az útkereső elindulhat, hogy rátaláljon Istenre.

Speciális krétai fűszerekből és gyógynövényekből álló prashadot osztottak rész a résztvevőknek, mialatt a Mester mindenkit személyesen is köszöntött. Egy külön sátorban került sor a beavatásra.

A park egy távolabbi részében állították fel a vacsorahelyet. A bőséges és ízletes vacsora alatt kulturális programot rendeztek: krétai zenészek és néptáncosok adtak műsort.

6. nap - június 13.
Görögország, Kréta, Heraklion és Tesszaloniki

A helyi satsang koordinátor házaspár korábban vásárolt egy házat a hegyen, közel a városhoz, azzal az álommal, hogy egyszer egy ashram lesz ott. Ezt jó pár éves építési munkával valóra is váltották, és megnyitották az otthonukat a sangat számára. Két nagy szoba szolgál a meditációra, a satsangokra és a hosszabb visszavonulásokra.

A Mester most felavatta ezt az ashramot, amely a hegytetőn áll, ahonnan lélegzetelállító látvány nyílik a városra és a tengerre. Az ashram területét kanyargó hegyi utakon lehet bejárni. Az olajfákat fehér pántlikákkal díszítették fel erre az ünnepélyes alkalomra, amire egyébként hagyományosan az esküvők idején kerül sor. Az avatási szalag átvágása után a helyi satsangiak dalokkal köszöntötték a Mestert, aki arról beszélt, hogy egy ashram alkalmas hely arra, hogy az élet gondjait feledve rendszeresen visszavonuljunk a bensőbe. Így jobb emberré tudunk formálódni. Még hozzátette: nagyon szép környezetben helyezkedik el az ashram, de az egybegyűlt szívek szeretete tesz egy helyet valóban széppé. Egyetlen kedves megnyilvánulás oly erőteljes, hogy az egész környezet megváltozik tőle.

A krétai satsangiak speciális görög ételekkel és édességekkel látták el a vendégeket, és közben zenei műsort adtak. Az ashram avatás úgy zárult, hogy a Mester egy olajfát ültetett el a kertben.

Majd a satsangi karaván továbbrepült Tesszalonikibe, amely Görögország második legnagyobb városa, egymillió lakossal. Amikor a Mester megérkezett a Grand Hotel Palace-ba, a helyi satsangiak éjféli vacsorával várták a bálteremben. Közben nagyszerű hangulatot teremtettek azzal, hogy népszerű dalokat adtak elő spirituális változatban.

A Mester örömének adott hangot, hogy a nagy Mesterek családjának oly sok tagját láthatja együtt. A legjobb módon úgy töltjük a következő napokat is, ha a spiritualitásra összpontosítunk.

7. nap - június 14.
Görögország, Tesszaloniki

A program Virgina, egy régészeti hely meglátogatásával kezdődött, ahol Manolis Andronikos görög régész feltárt egy hegyet – amelyet Nagy Tumullus-nak neveznek –, és itt rálelt a makedón királyok temetkezési helyére, köztük II. Fülöpére, aki Nagy Sándor apja volt. A múzeum 1993-ban nyílt meg.

A múzeum megtekintését piknik követte a közelben, ahol kis emléktárgy volt a prashad. Majd a Mester meglátogatta a tesszaloniki satsang központot is.

Este vacsora és nagyon szép kulturális program volt a Grand Palace Hotelban. A helyi satsangiak, köztük hivatásos zenészek klasszikus hagyományos és modern zenei és énekszámokból magas színvonalú koncertet adtak. A magával ragadó zenétől inspirálva a Mester egy angol és egy görög dalt adott elő az Ő egyedülálló stílusában.

Az este zárásaként a Mester arról beszélt, hogy most is ugyanazt a szeretetet és örömöt tapasztalta meg, amely mindig együttjár azzal, ha a figyelmünk Istenen van, ha Őt dicsőítjük. Isten és a Mestererő végtelenül szeret bennünket. Bár szerte Európában nagy anyagi kihívásokkal kell az embereknek szembesülniük, de Isten szeretete mindig velünk van, és ha erre támaszkodunk, legyőzzük a nehézségeket.

8. nap - június 15.
Görögország, Tesszaloniki

Ezen a délutánon a Mester a POLIS Convention Centerben találkozott a sangattal. Ez modern épületekből és egy szép, pálmafás parkból álló terület, ahonnan rá lehetett látni a városra és a tengerre.

A Mester azt mondta, hogy nagy öröm számára a szabadban találkozás a tanítványokkal, de még nagyobb lenne az öröme, ha erre a bensőben kerülne sor. Az igazi találkozás a lelkeké. A Mester szemének tavából kiáradó sugárzás felemeli a lelkünket, és az egész lényünket betölti a szeretet. Ez segít abban, hogy egyre közelebb kerüljünk Istenhez. Este a Mester a nagyközönségnek szóló előadást tartott a Grand Hotel nagytermében, amelyet beavatás követett.

A nyolcnapos görög program során a Mester sok alkalommal szólt dicsérően a szervezők áldozatos, odaadó munkájáról. A résztvevők pedig gyakran állapították meg, hogy a Mester naponta rengeteg időt töltött a sangattal. A figyelme, a szeretete, a mosolya, a kedvessége felejthetetlen, és nem lehet megfelelő szavakat találni a köszönetre.

9. nap - június 16.
Olaszország, Milánó

A Mester és Mata Rita Ji délben érkezett meg a milanói Atahotel Quarkba, amely egyúttal a következő három nap programjainak is a helyszíne volt. Ezernél is több satsangi érkezett Európából – köztük 110 magyar –, és a világ más részeiből a milánói programra.

A nagyteremben, a Mester pódiuma hátterét szivárványszínű lótusz és a Mester új könyvének olasz címe alkotta: „La scintilla del Divino” (Az isteniség szikrája). Az odaadásról szóló olasz ének hangjaitól kísérve a Mester lassan haladt az emelvény felé, mialatt darshanban részesítette a hallgatóságot.

A helyi koordinátor boldogan köszöntötte a Mestert, és az olasz sangat nevében egy festményt nyújtott át Neki, amely Kirpal Mestert ábrázolta.

A Mester örömmel nyugtázta, hogy sok év után újra Olaszországban lehet (ezt megelőzően 1994-ben volt a Rómában és a Garda tónál tartott „Vallás és Béke” világkonferencián, ahol találkozott II. János Pál pápával is).

A Mester bevezető szavai a nagy Mesterek küldetéséről szóltak: Sant Kirpal Singh mutatta be Sant Mat tanítását a világ nyugati felén élőknek, és a jelenlévők közül sokan az Ő, valamint Sant Darshan Singh kegyéből kerültek a spirituális ösvényre. A szentek üzenete az örök igazság, amely az idők kezdetétől azok végezetéig igaz marad.

Majd Sant Namdev verssorait idézte, aki kétszáz évvel élt Guru Nanak előtt. Ő is, a többi nagy szenthez hasonlóan, nagyon egyszerű szavakkal magyarázza el a spirituális út lényegét. Versei az élő Mester szükségességéről, a szeretetet és az Isten iránti odaadás alapvető fontosságáról szólnak.

Azt kéri, hogy ne vesztegessük el ezt a végtelenül értékes földi életünket „alvással”, vagyis a végnélküli földi vágyakba, hívságokba, tevékenységekbe merülten, hanem adjuk a teljes figyelmünket az isteniségnek, hogy elérhessük a létezés végső célját, az önfelismerést és a Teremtővel való egyesülést. Azok a legértékesebb időszakok az életünkben, amelyeket meditációban és az élő Mester fizikai jelenlétében töltünk. Az odaadás úgy fejlődik ki bennünk, ha szeretet és bizalom van bennünk Isten iránt – ez pedig a személyes benső tapasztalat gyümölcse. Ekkor értjük meg igazán, hogy amit az Úr ad nekünk, az a legjobb számunkra.

A Mester ezen bevezető gondolatait személyes találkozás követte, miközben megáldotta a fiatalok által szétosztott prashadot is.

10. nap - június 17.
Olaszország, Milánó

Ezen a napon a Mester „Az isteniség szikrája” címmel tartott előadást, amelyet beavatás követett. A zsúfolt terem láttán örömmel állapította meg, hogy ez is a spiritualitás iránti nagy érdeklődést bizonyítja, amely annyira jellemző a mostani időkre. Az emberek a külső világban keresik a tartós boldogságot, és ez ismételten csalódáshoz vezet. Az isteniség kincsei ugyanis bennünk vannak. Ahhoz, hogy felfedezzük őket, úgy vessük bele magunkat Isten Fényébe, ahogy az éjjeli lepke repül bele a lángba!

A fizikai szinten négy tükröződésnyire vagyunk a valóságtól, az igazságtól. Az intellektusunk és az érzékeink korlátozott képességei miatt sötétségben élünk. Találjunk rá Isten Fényére a bensőnkben, és akkor soha többé nem élünk sötétségben, ahogy a történet szerint a Nap sem ismerte meg a barlang sötét világát, amikor meglátogatta őt a föld alatt. Az előadás a tűz megtalálásának szép történetével zárult, amely majd a Mester új könyvének első lapjain olvasható.

Tíz magyar és szlovák testvérünk is részesült a beavatás ajándékában.

11. nap - június 18.
Olaszország, Milánó

A Mester európai spirituális programja utolsó napjának délutánját a sangattal töltötte az Atahotel Quark nagytermében. Először spirituális kérdésekre válaszolt.

Néhány ezek közül:

Kérdés: „Mi lesz a tanítvány lelkével, amikor örökre eltávozik a földi világból?”

Mester: „A Mestererő minden beavatottat hazavisz Istenhez. Annak a lelkét, aki legalább naponta két és fél órát meditált, és etikusan, tisztán élt, a Mester egyenesen Sach Khandba viszi. Aki törekedett minderre, de nem meditált napi rendszerességgel, maradt még teendője, azt egy neki megfelelő benső szintre viszi, ahol majd meditál, és idővel, fokozatosan hazatérhet Sach Khandba. Aki nem meditált, nem élt a Mesterek útmutatása szerint, az újabb emberi születést kap. Eljut az akkor élő tökéletes Mesterhez, és lehetősége lesz, hogy befejezze a spirituális munkáját. Összesen négyéletnyi emberi születés áll egy tanítvány rendelkezésére, de az utolsóból már biztosan haza fog menni.”

Kérdés: „Félek Káltól, és a gyermekeimet is féltem tőle. Mit tegyek?”

Mester: „Fontos megértenünk, hogy a félelmeink forrása az elménk. A Mestererő kezében vagyunk, így semmi okunk nincs a félelemre. A Mester velünk van a fizikai világban és a bensőben, gondoskodik az oltalmunkról és a vezetésünkről. Ha nap közben is mondjuk a simrant, ez az érzés el fog tűnni. A Mestererő gondoskodása a nem beavatott szeretteink hét generációjára is kiterjed.”

Kérdés: „Sok éve igyekszem meditálni, de nincsenek benső tapasztalataim. Mit tegyek?”

Mester: „Rendületlenül, kitartóan folytassuk a napi meditációt! Így még ebben az életben meg fogjuk látni a Mester sugárzó alakját a bensőnkben.”

Kérdés: „Mi a kapcsolat a meditáció és az önzetlen szolgálat között?”

Mester: „A spirituális fejlődés szempontjából mindkettőnek hatalmas a jelentősége. A szeva nem helyettesítheti a meditációt, de a vele töltött idő spirituálisan egyenértékű a meditációval. Ha az önzetlenül végzett munkát követően leülünk meditálni, érezni fogjuk, mekkora hajtóerőt ad a meditációnkhoz. A szeva jutalmai ugyanis spirituálisak.”

A kérdés-felelet után könyvdedikáció következett, majd a Mester azokat fogadta az emelvényen ülve, akik később érkeztek, így az első milánói napon nem vehettek részt a személyes találkozáson.

Az esti órákban került sor a közös vacsorára. A Mester vidáman megjegyezte, hogy ez a késői vacsora nem „az utolsó vacsora”, mert még nagyon sokszor fogunk találkozni Európában és a világ más részein. Ez alkalommal is zenei program fűszerezte a vacsorát. Hivatásos énekesek, egy balett táncos és egy kórus szép műsorát élvezhettük. A satsang koordinátor, aki szintén énekes, Istent dicsőítő dalokat adott elő, köztük a „Gurudeva” című hindi dalt is. A Mester csatlakozott az énekéhez, és egy gyönyörű refrént alkotott hozzá: „Gurudeva, add meg nekem azt a Fényt és szeretetet, amelyet eddig soha nem ismertem!”

Ezután az isteniség szikráját jelképező csillagszórók fényében került sor a nagy torta felvágására.

A Mester zárszava: „Imádkozom a három nagy Mesterhez, hogy minden Isten után vágyódó lelket hatalmas sebességgel vezessenek célba. Nem így búcsúzom: „Goodbye”, hanem a német kifejezéssel: „Auf Wiedersehen”, mert valóban hamarosan újra látjuk egymást.”