2017. július 15.
Benedictine Egyetem
Illinois, Lisle

A kanadai látogatást követően Sant Rajinder Singh spirituális programjai Chicago térségében folytatódtak. Ezen az esti satsangon az isteni szeretet volt a téma, és az, hogy küldetéssel érkeztünk ebbe a világba, isteni céllal kaptuk meg az emberi születést.

A mindennapjainkban gyakran megfeledkezünk erről, és a bennünket körülvevő nehézségek miatt reményvesztetté, depresszióssá válunk, belekerülünk egy mélybe húzó spirálba. Amikor gondok, problémák jelennek meg az életünkben, azok megoldásával magunkra hagyatkozva próbálkozunk. Elmúltak azok az idők, amikor a családon belül megvolt a kölcsönös támogatás.

Manapság gyakran hallunk e kis közösségek széthullásáról. Ez sok gondot okoz, mivel ezzel tovatűnik a családon belüli törődés, figyelem, gondoskodás. A szeretet, amely összetartott egy-egy ilyen embercsoportot, a biztos családi háttér megszüntével megfogyatkozik.

Fontos tisztán megértenünk, hogy Isten viszont nagyon szeret bennünket. Az Ő szeretete és Fénye mindig velünk van, hogy beragyogja a napjainkat. Ismerjük fel, hogy már túljutottunk a lelkünk sötét éjszakáján! A Nap ott ragyog az egünkön. Ez az idő most a lelkünk nappala, és Isten keze velünk van.

Július 16.
Benedictine Egyetem
Illinois, Lisle

A vasárnapi satsang témája az eleve elrendeltség és a szabad akarat területeinek tisztázása volt. Sokszor felvetődik a kérdés, hogy a teljes földi létünk előre elrendelt-e, vagy van valamennyi szabad akaratunk? Ez a dilemma egyidős azzal, amióta ember él ezen a földön.

Ha az életünk eleve eldöntött, akkor meg vagyunk kötve, semmit sem tehetünk. Akkor miért is tennénk erőfeszítéseket? A Sant Mat hagyományt követve mi hiszünk a szabad akarat létében. A fizika harmadik törvényével összhangban minden akciót reakció követ. Bármilyen tett végrehajtásához szabad akaratra van szükség. Ezek visszahatásai a karmák.

Esetenként a jutalmakat kapjuk meg, vagy éppen fizetnünk szükséges a korábban rosszul intézett dolgainkért. A sors, amit jelenleg átélünk, annak a következménye, amit ebben az életünkben korábban vagy valamelyik megelőző emberi létünk során szabad akaratból vittünk végbe.

Az Úr mindannyiunkat az Ő megismerésére és a szeretetének a megtapasztalására küldött ide, de részünk az elménk is, amely magával húz bennünket a mindennapi tevékenységekbe. Az öt érzékszervünkön keresztül az elménk a külvilágban igyekszik tartani a figyelmünket.

Ám az emberi születéssel megkaptuk a jó és a rossz megkülönböztetésének a képességét. A szabad akaratunk felhasználásával mi döntünk arról, hogy minek szentelünk figyelmet: Istennek vagy a világnak.

Ha a meditációban átéljük Isten jelenvalóságát önmagunkban, akkor felismerjük a létezésünk valóságát, és egyre jobban megerősödik a kapcsolatunk Ővele.

Július 22.
Benedictine Egyetem
Illinois, Lisle

A szombaton szokásos kérdés-felelet előtt a Mester arról beszélt, hogy mennyire fontos a spirituális intelligenciánk szintjének a fejlesztése. Ez szükséges ahhoz, hogy az emberi születésünk a legnagyobb javunkat szolgálhassa.

Ez az intelligenciahányados (IQ) azt mutatja meg, hogy milyen mértékű a spirituális éberségünk, mennyire vagyunk tisztában a földi létezésünk értelmével és az Istennel való kapcsolatunkkal. Ez nem olyan, mint a mentális vagy érzelmi IQ, amely csak ebben a mulandó földi életben segíthet bennünket. Ha fejlesztjük a spirituális IQ-t, vagyis megerősödik a kapcsolatunk Istennel, akkor nagyon jó helyzetbe kerülünk: valóra tudjuk váltani az emberi születésünk végső célját, és lelkünk találkozhat Istennel.

Bár valamikor mindenképp elmegyünk innen, ám ez nem a létezésünk vége. De azt tudnunk szükséges, ezen a bizonyos napon, amikor örökre megválunk a fizikai testünktől, vizsga vár ránk, annak összegzése, hogy mennyit értünk el a spirituálisan tudatossá válás tekintetében. Mit tettünk a lelkünkért az alatt, amíg a földön éltünk?

Majd elhangzott az első kérdés: „Ha mi békéssé válunk, ez hogyan segíti elő a külső béke elérését?” A Mester elmagyarázta, hogy a világ akkor lesz békés, ha erre előbb mindenki rálel önmagában. Senki mást, egyedül csak magunkat formálhatjuk jobbá. Nem dolgozhatunk a gyermekeinken, szüleinken, a testvéreinken, a házastársunkon, csupán mi változhatunk meg. A meditáció, az Istenerővel való kapcsolat által válhatunk békésebbé, nyugodtabbá. Ez a benső harmónia és szeretet hozza el a külső békét. Az Isteni Fény és Hang ugyanis a béke és a nyugalom forrása. A vele való szoros összeköttetésünk – ami a meditációban valósul meg – bennünket is ilyenné formál.

Július 23.
Sheraton Hotel
Illinois, Lisle

Sant Darshan Singh 1980-ban alapította meg a Mesterek napját, amelyen a spirituális Mesterek előtt tesszük a tiszteletünket azért, mert megmutatják nekünk az utat vissza Istenhez, és a tévedhetetlen vezetőink a benső utazásunkon. A chicagói sangat számára nagy örömöt nyújtott az, hogy július negyedik vasárnapját, ezt a szép ünnepnapot az élő Mester, Sant Rajinder Singh jelenlétében tölthették el.

Isten segítő keze az élet viszontagságai közepette mindig velünk van – emelte ki a Mester. Ezt nagyon sokszor azért nem vesszük észre, mert tele vagyunk a fizikai életünkkel kapcsolatos elvárásokkal. Ha a vágyaink, a kívánságaink közül akár csak egy nem teljesül, úgy érezzük, Isten nem figyel ránk, nem szeret minket. A csalódottságunk miatt a hitünk is nagyon könnyen megrendül Őbenne.

A szüleink igyekeznek megóvni bennünket mindattól, ami az ő tapasztalataik szerint nem jó nekünk, sőt esetleg ártalmunkra van. Ezt a segítő figyelmet és gondoskodást sokszor csak akkor ismerjük fel, amikor mi is szülővé válunk.

Isten a mi anyánk is, apánk is. Mi mind az Ő gyermekei vagyunk, és a kegye mindannyiunkra kiárad. Isten ismeri a múltunkat, a jelenünket és a jövőnket. Mindent tud, ami velünk kapcsolatos, így azt is, hogy mi a legjobb számunkra. Elképzelésünk sem lehet az Ő bölcsességéről. Ha Őneki adjuk a figyelmünket, ha Őrá hagyatkozunk, akkor a lehető legjobb módon fogunk élni. Ez a földi életünk a mi különleges lehetőségünk arra, hogy megtaláljuk az örök Hazánkba visszavezető utat. Rajtunk múlik, hogy a helyes irányban tesszük-e a lépéseinket.

A Mesterek napja úgy folytatódott, hogy a sangat tagjai történeteket meséltek a kegyről. A program pizza-partival zárult.

Július 29.
Benedictine Egyetem
Illinois, Lisle

A Mester a kérdés-felelet kapcsán a meditációnak a stressz-állapotra gyakorolt jótékony hatásáról beszélt. Régen csak néhány emberrel kerültünk kölcsönhatásba, manapság viszont, főleg a nagyvárosokban, nagyon eltérő kulturális és társadalmi hátterű emberek élnek együtt, akik a világ legkülönfélébb részeiből érkeztek ide. A hozott szokások miatt a megértés és a magatartás sokféle lehet. Ha felismerjük a különbözőség okait, akkor könnyebben el tudjuk fogadni a reakciók sokféleségét.

Az lehetetlen kívánság, hogy mások a mi elvárásaink szerint viselkedjenek. Mégis ez történik az élet legkülönfélébb helyzeteiben – a családunk körében, a szomszédainkkal, a munkatársainkkal való kapcsolatunkban, autóvezetés közben. Ha nem az elképzeléseink szerint alakulnak a dolgok, ez stresszt vált ki belőlünk, ami különféle betegségek kiváltó oka lehet.

A meditáció segít a feszültségeinktől való megszabadulásban. Hogyan? A napi tevékenységeink során az agyhullámok 20 Hz körüliek. A meditációnál nagyon lelassul az agyhullámok működési szintje, egészen 4 Hz-ig. A megnyugtató hatást nemcsak meditáció alatt érezzük, hanem utána is sokáig. Ilyen állapotban a hozzánk érkező impulzusokra is sokkal békésebb, szeretetteljesebb, egyáltalán nem elhamarkodott a reakciónk. Ez ilyenné teszi körülöttünk a légkört is.

Ha meditálunk, felismerjük, hogy az Úr támogató keze az életünk összes helyzetében velünk van, és természetesen mindenki mással is. Így minden interakciónk kedvesebb, békésebb és boldogabb lesz.

Július 30.
Benedictine Egyetem
Illinois, Lisle

A vasárnapi satsang témája ez volt: „Hogyan készüljünk fel az örök életre?” Manapság az emberek minden eddiginél több ismerethez juthatnak a fizikai létezéssel kapcsolatban. Intellektuálisan összességében a korábbi időket messze meghaladó szintet értek el. A valósággal kapcsolatban annyit könnyű mentálisan elfogadnunk, hogy a dolgok a teremtésben valamiféle ellenőrzés alatt vannak. A tudósok a mi galaxisunkon kívül még sok egyéb égitest jelenlétéről adnak számot. Ezek mind sokezer éve egy rendszer szerint keringenek a különféle röppályákon, és nem ütköznek össze.

Az emberek, akiket pedig hosszú, alapos munkával készítenek fel az autóvezetésre, és a szakemberek papírral igazolják az alkalmasságukat, világszinten évente sok millió balesetet okoznak. Ez mindannak ellenére évről-évre így alakul, hogy számos szabályt alkottak a közúti közlekedésre.

A bennünket körülvevő univerzumban viszont nem véletlenszerűek a folyamatok. Nem az történik, hogy például egy csillag felrobbanása után a darabjai mindenféle katasztrófákat okoznak. Létezik egy erő, valamilyen energia, amely felügyeli a mindenséget. Ezt a legtöbben Istennek, Teremtőnek nevezik, aki gondoskodik a teremtése megfelelő működéséről.

Augusztus 5.
Benedictine Egyetem
Illinois, Lisle

A szombati kérdés-felelet program bevezetéseként a Mester arról beszélt, hogy mindannyian az Úr nagy családjának a tagjai vagyunk. Az egyik fő alapelvünk az legyen az utunkon, hogy viseljünk gondot a barátainkra, a rokonainkra, a satsangi testvéreinkre, de mindenki másra is, hiszen az univerzumban mindenkivel kapcsolatban vagyunk! Ugyanabból a forrásból származunk, és különféle módokon, de mind együvé tartozunk. Amikor befelé fordulunk, meditálunk, először az Úrral erősödik meg az összetartozásunk, majd az egész megteremtett mindenséggel is.

Ezután arra a kérdésre felelt: „Hogyan segít a meditáció az elménk lecsendesítésében?” A meditációban az Istenerővel kapcsolódunk össze. Amikor megtapasztaljuk Isten két eredeti megnyilvánulási formáját, a Fényt és a Hangot, akkor megérezzük, hogy egyre közelebb kerülünk a Teremtőnkhöz. Fontos, hogy a meditációban ne legyenek előzetes elvárásaink, hogy mit szeretnénk látni! Az Úrral kapcsolatos tapasztalatok maguktól érkeznek meg. Ismételjük a simrant, hogy az elménk lecsendesedjen, és ne küldjön az összpontosításunkat megzavaró gondolatokat.

A pontosan végzett meditációnak rendkívül megnyugtató hatása van nemcsak a testünkre és a lelkünkre, hanem az elménkre is. Nem rohangálnak a gondolataink a legkülönbözőbb irányokban. Az elménk is felismeri, hogy szüksége van az Istennel való kapcsolatra. Hiszen ezt a csendet, örömöt, boldogságot csak meditációban tapasztalja meg. Ez ösztönző erőt ad nekünk az egyre több meditációhoz.

Augusztus 6.
Benedictine Egyetem
Illinois, Lisle

A Mester a vasárnapi satsang témájául a szentek, a megvilágosodott lények földi küldetését választotta. Ők a mi a megmentőink. A feladatuk az, hogy újra megteremtsék a kapcsolatunkat Istennel. Először abban segítenek, hogy felismerjük az igazi valónkat. Ha ráébredünk a lelkünkre, akkor előkészítik, lehetővé teszik az Alkotóval való találkozásunkat. Mi mind Isten gyermekei, lelkek, tudatos lények vagyunk. Most éppen földi, anyagi szintű tapasztalatokat szerzünk, szemben azzal a gyakori félreértéssel, amely szerint fizikai testet öltve, spirituális tapasztalatokért érkeztünk e világba. Valójában emberi formát öltött spirituális lényekként élünk itt.

Az Isten, a teremtés és az embertársaink iránti szeretetünk az életünk alapköve. Hogyan teremthetünk magunk körül szeretettel telített légkört? Azzal, hogy segítő kezet nyújtunk másoknak. A szeretet más szavakkal szolgálat: aktív, cselekvő szeretet. Elvesszük, enyhítjük egy társunk fájdalmát. Megosztjuk az Istentől kapott forrásainkat, ezzel könnyítve mások gondjain. A szolgálat szeretettel, örömmel, boldogsággal telíti körülöttünk az atmoszférát. A másokról gondoskodásban ugyanis az Isten iránti szeretetünk fejeződik ki, ami automatikusan vezet el az emberek és a többi élő forma – az állatok, a halak, a madarak – szolgálatához.

A Mesterek tudják, hogy vastagon befednek bennünket az anyag, az elme, az illúzió fátylai. Igyekeznek ezeket eltávolítani rólunk. Már a mostani születésünk előtt is rengeteg karmát gyártottunk. Segítenek az ezektől a terhektől való megszabadulásunkban, miközben tudatosítják bennünk, hogy mi mind a Teremtő gyermekei vagyunk.