Április 17. szombat
Élni és élni hagyni: a Föld napja

Minden évben április 22-én ünnepeljük meg a Föld napját. Ma a Mester a bolygó erőforrásai felhasználásával kapcsolatos felelősségünkről beszélt, amellyel jó állapotban őrizhetjük meg az ökológia környezetet a jövő nemzedékei számára.

Annak érdekében, hogy az emberi születés végső célját valóra válthassuk, mindent megkaptunk Istentől a túléléshez: levegőt, vizet, gyümölcsöket, zöldségeket, magokat, hogy táplálhassuk a testünket, és napfényt, amely melegen tart bennünket és a földi élővilágot. Az Ő összes ajándékával nem élünk megfelelő módon, mert többet veszünk el, mint amennyit visszaadunk. Nem törődünk azzal, hogy így kimerülnek az erőforrások, a következő generációk túlélésének a feltételei.

Az elmúlt száz évben – a fejlődés nevében – folyamatosan romlik a levegő minősége. Épületek és utak építése céljából hatalmas területeken irtják ki a fákat, amivel sok állat- és madárfajt fosztanak meg az élőhelyétől, a vizek szennyezése pedig az ottani életformák létét sodorja veszélybe. Emellett a táplálkozás céljára közülük rengeteg élet megy veszendőbe.

Maharaj Ji azt kérte, hogy tanuljunk meg élni és élni hagyni. Ez a nap különösen alkalmas arra, hogy végiggondoljuk, hogyan kellene kezelnünk a Földet, hogy a jövőben ne csak folyton elvegyünk, de adjunk is. Csak a valóban szükséges mennyiséget vegyük igénybe! Éljünk a megosztás és az önzetlen segítés szellemében!

Ha a meditáció révén tapasztalatokat szerzünk a fizikain túli mindenségről, akkor felismerjük az egyetemes összetartozásunkat a lelkünk szintjén, és szeretet lesz bennünk Isten egész teremtése iránt. Az összes vallás alapját is a szeretet és az erőszaknélküliség képezi. Éljünk ilyen szemléletmóddal! Tekintsünk mindenkit hozzánk tartozónak! Így képessé válunk arra, hogy könnyítsünk mások terhein, enyhítsük a fájdalmaikat, a szenvedéseiket.

Április 18. vasárnap
Készítsünk spirituális mérleget!

Az Egyesült Államokban április 15-e az adóbevallások elkészítésének a határideje. Ebből az alkalomból annak fontosságára hívta fel a Mester a figyelmet, hogy az életünk menetéről, annak vezetéséről is célszerű leltárt és átfogó felmérést készítenünk.

A világi életben igyekszünk észszerűen gazdálkodni, a minimumra csökkenteni a kiadásainkat, a tartozásainkat, és a lehető legnagyobb haszonra szeretnénk szert tenni. A spirituális mérleg elkészítésénél fontos, hogy felismerjük, hogyan telnek a mindennapjaink. Vajon a gondolataink, a szavaink és a tetteink szeretetteljesek, helyesek? Békességet viszünk velük mindazok életébe, akikkel a legkülönfélébb helyzetekben kapcsolatba kerülünk?

A negatív, bomlasztó megnyilvánulásainkat az adósságaink közé kell felvennünk, a tiszteletteljes, a szerető kedvességgel, a derűvel teli, a segítőkész interakcióinkat pedig az érdemeink között tarthatjuk nyilván. Mindezeket a leltárokat naponta célszerű elkészítenünk a spirituális naplónk segítségével. Ugyanis csak így láthatunk tisztán a szükséges változtatások, a pozitív dolgaink megerősítése, valamint a gyengeségeink kiküszöbölése ügyében. Ne halogassuk ezt a munkát az életünk végéig, amikor a végső mérleg elkészül! Most tegyük meg a szükséges lépéseket!

Ahogy a világi életben a könyvelő segíti a vállalkozói tevékenységet, a spirituális területen a Mestertől kapjuk meg a szükséges irányítást és vezetést. Ő pontosan ismeri a teremtés törvényeit, a nehézségeket, a buktatókat, valamint azt, hogy a meditáció és a tiszta, etikus életvezetés révén miként kerülhetünk egyre szorosabb kapcsolatba a Teremtőnkkel.

Amikor megtapasztaljuk önmagunkban az Isten Fény- és Hangáradatot, a szeretetet, békességet és a boldogságot, ezzel hozzájárulunk ahhoz, hogy az egész környezetünk békésebbé, szeretetteljesebbé váljon.

Április 24. szombat
Spirituális aranybányászat

A mai satsangon a Mester a meditációnak a spirituális kincsbányászatban játszott kulcsszerepével foglalkozott.

A földi létünk célja az igazi valónk felismerése, és annak a Forrásával való egyesülése. A lelkünk a spirituális aranyunk, ezt kell felfedeznünk, kiásnunk és felszínre hoznunk. Az Istennel való egyesülés érdekében tökéletessé szükséges formálódnunk. Ez mindannyiunk számára elérhető cél.

Ehhez a legelső tennivalónk az, hogy a rengeteg hibánk tudatára ébredjünk. A Mesterünk megtanítja, hogy készüljünk fel erre a bányászatra a szilárd etikai alap megteremtésével. Tartsuk állandó ellenőrzés alatt az egónkat, és éljünk szeretetben, alázatban, igazságban, erőszakmentesen! Figyeljünk oda a szükséget szenvedők igényeire, és nyújtsunk nekik önzetlenül segítő kezet! Ha így telnek a mindennapjaink, lassanként megszabadulunk a hibáktól, és igaz emberré formálódunk.

Az aranybányász nem azért dolgozik, hogy a földet és sarat eltávolítsa, hanem a célja az arany megtalálása e sok tonnányi egyéb anyag alatt. Csak ezen van a figyelme. A Mester egy történettel is illusztrálta ezt a gondolatot. Eszerint egy nagyon sikeres üzletember beosztott munkatársai közül is sokan lettek milliomosok. A kérdésre, hogy miként érte ezt el, az volt a válasza, hogy mindig a jó, értékes oldalukat erősítette, nem a hibáiknak adta a figyelmét, és ezt a példát követték a munkatársai is.

Ehhez hasonlóan a szentek és a misztikusok, akik tudatában vannak a hibáinknak, a tévedéseinknek, a mélyen bennünk rejlő – az elme, az anyag és az illúzió rétegei által befedett – spirituális arany megtalálására ösztönöznek bennünket. Ők e munkaterület szakértői, tudják, hogy hova és hogyan kell ásnunk, hogy a lelkünket a felszínre tudjuk hozni. A feladat elvégzése azonban rajtunk múlik.

A meditáció módszere az eszköz, a folyamat, amelyben összehangolódunk az Isteni Áradattal. Ez lemossa az „aranyról”, a lelkünkről a sok rátapadt szennyréteget. Ehhez a figyelmünket meg kell őriznünk a lelkünk székhelyén, ahonnan kezdetét veheti a spirituális utazásunk a benső régiókban.

Istennél senki sincs közelebb hozzánk. Mi a teendőnk annak érdekében, hogy rátaláljunk?

Sant Darshan Singh ezt így öntötte verssorokba:

Teljes bizonyossággal rátalálhatsz Istenre.
Csak annyit kell tenned,
hogy adj felhajtóerőt a lelkednek!
Ő közelebb van hozzád a saját ütőerednél.
Csupán őszintén kell kiáltanod Őutána.

Április 25. vasárnap

Ezen a satsangon a Mester arra helyezte a hangsúlyt, hogyan segít a meditáció a nyugodt, türelmes, szeretetteljes benső állapot kialakulásában, és mások megértő kezelésében.

Megfigyelhetjük, hogy amikor nem az elképzeléseink, elvárásaink szerint alakulnak a dolgaink, vagy mások viselkedése kikezdi a türelmünket, gyakran reagálunk ösztönösen, megfontolás nélkül, haraggal telten. Ha az ilyenfajta megnyilvánulások lényegi okát keressük, azt látjuk, hogy a kommunikációinkra is jellemző a kapkodás, a sietség, ahogy ez az összes egyéb tevékenységünknél is jelen van.

Jellemző módon túl sok tennivalót zsúfolunk össze, és az ütemtervek, a határidők, az elvégzendő tennivalók listájának a nyomása alatt telnek a napjaink. Az előítéletek, az előre kialakított vélemények megmérgezik a kapkodó eszmecseréinket, és olyan feszültségeket, szembenállásokat okozunk velük, amelyekkel sebeket ejthetünk. Az ilyen helyzeteket később nehezen tudjuk elrendezni. A megoldás kulcsa: Legyünk türelmesek és megértők az interakcióinkban!

Mivel az életünk végső célja messze túl van a napi élet történésein, fontos, hogy úgy kezeljük az összes élethelyzetünket, hogy a gondolataink jók, a szavaink kedvesek és megnyugtatók legyenek, a tetteinkkel nyújtsunk vigaszt és megkönnyebbülést az embertársainknak!

Ha a meditációban a békesség, a nyugalom és a szeretet Forrásával kapcsolódunk össze, ez segít abban, hogy türelem jellemezze a viselkedésünket. Mindig hagyjunk magunknak egy kis időt, mielőtt reagálunk! Így a korábbiaknál sokkal kevésbé lesznek ösztönösek, meggondolatlanok a megnyilvánulásaink.