Szeptember 4. – Megérkezés
Kirpal Bagh

A Mester kora hajnalban tért vissza Delhibe, hogy három különleges hetet töltsön a szeretett sangatjával. Eközben kerül sor a Sant Darshan Singh születésnapjáról való megemlékezésre, és szeptember 20-án az élő Mester 70. születésnapjának megünneplésére.

Tízezrek várakoztak Maharaj Ji érkezésére a szivárvány hét színébe öltöztetett Baghban. A főbejárattól hétszínű kis égőkkel káprázatos fényalagutat alkottak. Az ugyancsak hét színben pompázó virágok tengeréből csodálatos formákat alakítottak ki, és ezek beborították a pandálhoz vezető fehér ajtót, körbe és elől magát az emelvényt is.

A satsang egész területén a mennyezetet sok színből összefont léggömbkötegek ívelték át „A kegy 70 éve” feliratokkal. A pandál hátsó felében fotókiállítás nyílt a „A végtelen kegy 70 éve a Földön” címmel.

A Mestert, amikor Mata Rita Ji és a sógora, Arjan Stephens Ji társaságában belépett a satsang területére, hatalmas taps fogadta. Ő az üdvözlő szavait követően rögtön azt emelte ki, hogy mennyire fiatalnak érzi magát, mint aki most éli az élete tavaszát, bár itt a 70. születésnapját akarják megünnepelni.

Majd azt kérte: „Legyen a szívünkben szeretet és hála a nagy Mesterek iránt, akik ebben az életben és az Istenhez való visszatérésünkig a vezetőink, a társaink! Erre tettek ígéretet a beavatásunkkor. A Mester fő feladata az, hogy fellobbantsa bennünk a szeretet tüzét Isten iránt, hogy haza tudjunk térni Őhozzá. Nagyon szerencsések vagyunk, hogy részesülhetünk a Mesterek darshanjaiban. A napi meditáció elvégzése és a Mesterek útmutatásainak a pontos követése viszont a mi feladatunk. Isten azért küldi el ide a megvilágosodott lényeket, hogy megmentsenek bennünket a maja ingoványából, és a figyelmünket a valóság felé fordítsák.”

Ezen az estén szinte megfogható volt a sangat hálája, hogy az élő Mesterrel lehet. A közös meditáció és a 2017-es naptár bemutatása után a Mester elindult a Baghban, hogy darshant adjon. Közben az elmúlt évi születésnapi quawallis program zenéje hallatszott. A sangat ütemes tapssal kísérte a muzsikát, és ettől egyre tüzesebb lett a hangulat. Ekkor a sangat egy énekes-csoportja pandzsabi szerenádot kezdett adni a Mesternek. Ő már elindult a kijárat felé, de a szeretet visszahúzta, és újra felment az emelvényre. Mikrofont kért, és egy másikat adtak az éneklő csoport vezetőjének is. Minden verssorra, amit ez a satsangi előénekelt, majd az egész sangat gyönyörű zengéssel elismételt, a Mester mindig egy kis csavarral, nagy vidámságot keltő ritmikus spirituális válaszokat énekelt. Közben ide-oda sétált az emelvényen, és nagyokat nevetett.

E fantasztikus, spontán zenei párbeszéd lényege, amely a Szeretett Lény és a szeretői között lejátszódott, a következő volt: A Mester invitálta a taverna iszákosait, hogy élvezzék az isteni bort. Isten és a Mester végtelenül szeret mindannyiunkat. A Mester a mi örök Barátunk. Delhi többi lakója már öntudatlan álomba merült, így semmit sem tud erről az isteni zenei tűzijátékról, arról, hogy itt most a szeretők a Szeretett Lénnyel együtt az örökkévalóság mámorában fürdenek.

A Mester még ezen az éjszakán találkozott a nyugati tanítványokkal, és a megérkezése tiszteletére tortavágás, kis zenei program és prashad osztás is volt.

Szeptember 5. hétfő – Satsang és meditáció

Maharaj Ji a karmáink megsemmisülésének fontosságáról beszélt, hogy kiszabadulhassunk a lélekvándorlás kerekéből. A példa kedvéért olyan indiánokról beszélt, akik úgy használták a legkülönfélébb célokra a kivágott fákat, hogy előbb élesre csiszolt kővel lehántották a kérget róla, amit elégettek. A beavatáskor a Naam tüzében megsemmisül az összes szamcsita karmánk, és a sors karmánk hatása is enyhül. Az etikus életvezetésünk és a napi meditációnk érdekében tett rendszeres erőfeszítéseinkkel csiszoljuk le magunkról a naponta okozott karmákat. Így megszabadulhatunk a teljes tehertől, amely megakadályozná, hogy Istenhez szárnyaljunk.

A Mester a beavatáskor magára veszi a szamcsita karmáinkat, megígérve, hogy biztonságban hazavisz bennünket az Úrhoz. Ám az új beavatott is fogadalmat tesz: követi a Mester útmutatásait, tisztán, szeretetben, együttérzőn él, és naponta meditál. A Mester betartja az ígéretét, de nekünk is el kell végeznünk a ránk háruló feladatokat. Minél inkább az Ő irányításával összhangban élünk, annál jobban megérezzük a szeretetének a vonzását, és annál gyorsabb a spirituális fejlődésünk.

Szeptember 6. kedd – Kérdés-felelet

Az egyik kérdésre válaszolva Maharaj Ji az élő Mestertől kapott darshan jelentőségéről beszélt, amely megtisztít bennünket, és hajtóerőt ad nemcsak a meditációhoz, hanem a benső átformálódásunkhoz is. A darshan szívtől-szívig, lélektől lélekig való találkozás az adó, vagyis a spirituális Mester és a befogadó, a tanítvány között. Az Őbelőle áradó spirituális sugárzás – ha fogékonyak vagyunk – megtölt bennünket Isten szeretetével, a test határai fölé emeli a lelkünket, és felgyorsítja a benső fejlődésünket. Ezért, ha darshanért jövünk a Mesterhez, legyünk fogékony állapotban, vagyis a figyelmünk merüljön el Őbenne!

Időnként a fizikai korlátok miatt – mert például nagy tömegben ülünk, vagy valami megakadályozza, hogy közvetlenül rálássunk a Mesterre – az elménkben kétség merülhet fel, hogy vajon így befogadhatjuk-e a Mester darshanját. E kétségek azután magukkal ragadják a figyelmünket, és valóban elterelik azt a Mesterről. Gyakori az is, hogy bár a Mester satsangján ülünk, de csak a világgal kapcsolatos gondolatok foglalnak le bennünket. Így nem fordíthatjuk a legnagyobb javunkra az Ővele való fizikai együttlétet. A fogékonyság azt jelenti, hogy a fizikai és a mentális nehézségek, akadályok ellenére egyedül és teljesen a Mesterre figyelünk. Csak így jöhet létre a közvetlen, bensőséges találkozás.

Arra a kérdésre válaszolva, hogy milyen jótéteményei lesznek annak, ha jobbá formálódunk, a Mester elsőként azt emelte ki, hogy ekkor fejlődést érünk el a meditációban. Váljunk jó emberré, mert aki igaz, erőszakmentes, alázatos, tiszta, együttérző, másokat segítő módon él, az nyugodt, kiegyensúlyozott, ezzel felkészül a spirituális utazásra. Fontos, hogy a meditációnk pontos és rendszeres legyen! Számtalan előnye van annak, hogy a nap folyamán is ismételjük a simrant. A legnagyobb segítsége az, hogy a meditációban gyorsabban tudjuk visszavonni a figyelmünket a lelkünk székhelyére.

Szeptember 8. csütörtök – Satsang és meditáció

A Mester az Istentől való elválásunk történetével kezdte a satsangot. A lélek utazása a teremtés kezdete óta tart. Atyánk végtelenül szeret bennünket, de annyira elvarázsoltak és magukkal ragadtak a teremtett világok csábításai, kísértései, hogy belegabalyodtunk a karma hálójába, hogy megfeledkeztünk Őróla, és az örök Otthonunkról. Itt, a maja világában keressük az örök boldogságot, pedig azt egyedül az isteni szeretettel való kapcsolatunk adhatja meg. Amíg ez az összeköttetés nem jön létre, nem válik szorossá, megragadunk az örömök és a bánatok régiójában.

A rendszeres meditáció és a satsangra járás, az etikus életvezetés és mások önzetlen szolgálata – ez az egyetlen út amelyen előrehaladva teljesülhet az emberi létezés célja. Egyedül ez az út vezet vissza az Úrhoz.

Szeptember 11. Vasárnapi satsang

Bárcsak megpillanthatnám fátyollal
fedett ragyogó orcádat!
Bárcsak szomjas szemem befogadhatná
tündöklő pillantásaid borát!
Darshan teljes önfeladásban vár erre az isteni csodára.
Minden tisztelet a taverna Uráé!
Minden tisztelet a taverna Uráé!

– Sant Darshan Singh

Ezek a verssorok arról szólnak, mit nyerhetünk egy Satguru satsangján való részvételből, aki a taverna Pohárnokaként beletölti a lelkünk kelyhébe az isteni bort.

A lélek számára az Istentől való elválasztottsága hosszú, sötét éjszaka. Ezalatt öntudatlanul alszik. Ez már eonok óta tart, mire most emberként megszülettünk a fizikai világba.

Csipkerózsikát a herceg csókja ébresztette fel a százéves álmából. A lélek csak akkor ébred rá az igazi valójára és a Forrásától való elszakítottságára, amikor befogadja az isteni érintést, megízleli a az isteni Ambróziát, meghallja a Mennyei Muzsikát. A spirituális Mester a lélek „mesebeli hercege”, akinek a figyelme áthatol a harmadik szemet borító vasfüggönyön, és az igazi valónk megtapasztalhatja a Fényt, a szeretetet. Egy tökéletes élő Mester egyetlen pillantása elég ahhoz, hogy az illúzió fátyla lekerüljön a lélekről, és felismerje az igazi természetét.

Spirituális értelemben véve az a sikeres élet, amelyben a világi vágyak beteljesülésének óhaja helyett arra törekszünk, hogy részesüljünk a szentektől elnyerhető benső kincsekből, és isteni sebességgel haladjunk a létező legmagasztosabb cél felé.

A satsangot követően bemutatták Mata Rita Ji első szóló audió CD-jét, amely spirituális himnuszokat tartalmaz, és az Isten iránti szeretetre fókuszál.

Szeptember 12. hétfő – Satsang és meditáció

Ezen az estén a Mester az önzetlen szolgálatról, és a szevadárok ezreinek odaadó munkájáról beszélt, akik előkészítették a Misztika 23. Nemzetközi Konferenciáját és a Sant Darshan Singh születésnapjáról való megemlékezést.

A hatalmas tömegeket megmozgató közösségi események más példáit is megemlítette – így a Vega Fesztivált – azzal kapcsolatban, hogyan lehetséges ezek sikeres megszervezése. Mindez azok fáradhatatlan munkájának köszönhető, akikben szeretet van az embertársaik iránt, ugyanis ez ösztönzi őket arra, hogy a sok világi elfoglaltság mellett időt és energiát szenteljenek a szevára. Az ő áldozatosan és nagy körültekintéssel megszervezett programjaiknak köszönhetően kerülhet sok új útkereső satsangokra és a többi spirituális együttlétekre.

Így megismerhetik és a javukra fordíthatják a nagy Mesterek tanítását. Maharaj Ji megköszönte a most elvégzett nagy munkát is. Még hozzátette: ha megfelelő módon végezzük a szevát, annak hatalmasak a spirituális jótéteményei.

Ha meditálunk, rendszeresen elvégezzük az önelemzést és Isten élő emlékezetében élünk, akkor az életünk szeretettel telítődik, és mások javára is ezzel tesszük a lehető legtöbbet.

Szeptember 13. kedd. A Misztika 23. Világkonferenciájának megnyitója
Spirituális Mushaira (költői szimpózium)

A Mester elnökletével megrendezett világszintű konferenciák eseményei évről-évre Sant Darshan Singh születésnapjának előestéjén kezdődnek, és az élő Mester születésnapján zárulnak.

Sant Darshan Singh, a misztikus költő-szent a versesköteteivel négyszer nyerte el az Urdu Akadémia nagydíját. Őrá és a költői munkásságára emlékezve, a költői szimpóziumokra az urdu nyelvű költészetben kiemelkedő személyiségeket hívják meg egész Indiából.

A program bevezetéseként a Mester elmagyarázta: a Tarahi Mushaira olyan rendezvény, amelyen az urdu költők Sant Darshan Singh két gázeljéből egy-egy stanzát, versszakot kapnak. Meg kell őrizniük a versek eredeti stílusát, hangnemét, ritmusát, így kell megalkotniuk a saját kompozíciójukat.

Szerencsés, aki rátalált a küszöbödre.
Miért keresne másikat?

A tőled kapott isteni bor túlcsordul a szívem kelyhéből,
és a szeretetem az egész emberiséget átöleli.
Ó, Isteni Pohárnok!

Sant Darshan Singh

Valóban különlegesen szerencsések azok, akik a hosszú keresgélés után rálelnek a Szeretett Lény küszöbére, mert ezzel véget ér a kutatásuk. Ha felismerjük, megtapasztaljuk Isten jelenlétét önmagunkban, akkor ezzel minden a miénk lesz – emelte ki a Mester. Többé nem képesek a világi csábítások magukkal ragadni a figyelmünket. Rákerülünk az Istenhez vezető útra, és Isten szeretetében mindörökre menedékre lelünk.

Ezután a program levezetője, Janaab Afzal Manglori, neves urdu költő vette át a szót, aki megkérte Mata Rita Jit, hogy adja elő mindkét gázelt, amelyekből a Mester az idézett részeket kiemelte.

A közönség nagy figyelemmel hallgatta, és nagyon élvezte a költők bemutatóit. Gyakran kérték egyes verssorok ismétlését.

Szeptember 14. szerda – „Darshan - az együttérzés apostola” szeminárium

Darshan Mester születésének 95. évfordulóján (1921-1989) sok ezren gyűltek össze a Kirpal Baghban, hogy tiszteletüket tegyék Őelőtte, aki a megtestesült szeretet és együttérzés volt.

A kegyes Mester 15 éves spirituális munkássága alatt megalapította a Sawan Kirpal Ruhani Mission/Spiritualitás Tudománya nemzetközi szervezetét. Négy világkörüli utat tett, amely alatt 40 országban 550 spirituális központot hozott létre. 1986-ban meghívták az ENSZ-be, hogy a külső és benső békéről folytassanak eszmecserét Ővele.

Darshan Mester vezette be a „pozitív misztika” fogalmát: tegyünk meg minden tőlünk telhetőt a spirituális célunk eléréséért, miközben a család, a társadalom és világ iránti kötelezettségeinknek is eleget teszünk. Ő elnökölt a Vallások Világközösségének 6. Konferenciáján, a Vallások a Békéért Ázsia Konferencián, és az 1988-ban Delhiben megrendezett az Emberi Egység 15. Nemzetközi Konferenciáján.

Az ünnepi együttlét bevezetéseként Mata Rita Ji a nyugati tanítványok egy csoportjával egy himnuszt adott elő.

A Mester a költő-szent szavaival nyitotta meg az emlékezést:

Mit számít az, ha embernek hívnak is?
Valódi lényem a lélek, a szeretet;
Az egész Föld az otthonom,
és az Univerzum a szülőhazám.

Sant Darshan Singh verseinek a központi témája a szerető és a Szeretett Lény, az „iszákos” és az Isteni Pohárnok kapcsolata. Költeményeiben részletesen elemzi a lélek Istenhez való utazásának különféle szintjeit. Az isteni szeretet borának első kortyait követően a lélek öröme olthatatlan vágyódássá válik: szeretne egyesülni az örök Szerelmével. A szerető elszakítottság miatti gyötrelme, fájdalma, és a végső egyesülés eksztázisa felejthetetlen módon jut kifejezésre az Ő költészetében – emelte ki a Mester.

A kegyes Mester számtalan módon érintette meg az életünket. Éjjel és nappal, mindig talált időt arra, hogy tanácsot adjon, vigaszt nyújtson a kicsi és a nagy gondunkban, bajunkban. A szeretete tiszta, feltételek nélküli volt, és az sem számított, hogy esetenként rövid volt az Ővele való együttlétünk, ez akkor is mélységes, lélektől-lélekig történő találkozás volt, amelyben minden problémánk tovatűnt.

Az emberi születésünk végső célja az, hogy kiszabaduljunk az alsó világok kötelékeiből, és visszatérjünk Istenhez. Ezért befejezésül azt kérte a Mester: „Ismerjük fel, hogy ennek az életünknek minden pillanata mennyire különlegesen értékes! Ígérjük meg ma, hogy Sant Darshan Singh és a többi nagy Mester tanítása szerint fogunk élni! Mindazok, akik megkapták a beavatást, a lehetőséget az isteniség kincseinek a megismerésére, fokozzák, kettőzzék meg az erőfeszítéseiket, hogy a napi meditáció, az önelemzés és az etikus életvezetés révén részesülhessenek a benső üdvösségben.”

A Mester előadását követően vallási és civil vezetők valamint Darshan-tanítványok szóltak hozzá a szeminárium témájához, főleg a saját személyes tapasztalataik felidézésével.

Szeptember 15. csütörtök – Beavatás

Ezen a napon több ezren kapták meg a szent beavatás ajándékát a Kirpal Baghban.

Szeptember 16. péntek – A fiatalok spirituális kulturális programja

Sant Rajinder Singh születésnapjának a megünneplése ezen az estén kezdődött meg. A Darshan Akadémia diákjainak, egész Indiából a gyermek satsangok résztvevőinek és szerte a világból érkezett fiatal felnőtteknek a közös zenés műsorát élvezhettük. A Kirpal Baghot erre az alkalomra a lelkes fiatalok különleges díszbe öltöztették. A szereplők részére külön színpadot állítottak fel. Ennek háttereként egy nagy ház belseje szolgált. A szép és ízléses dekorációval, a hang- és fényeffektusokkal minden készen várta a Szeretett Lényt az éjjeli szerenádra.

A Darshan Akadémia apró növendékei virágcsokorral és születésnapi kártyával köszöntötték a Mestert.

Az első jelenetek a spirituális Mester fontosságáról szóltak, aki összekapcsolja a lelket Isten Fényével és Hangjával. Majd különféle jelenetekből és zenés-táncos betétekből álló összeállítás következett. A cél az volt, hogy – 1946. szeptember 20-val kezdve, amikor a „Királyok Királya” megérkezett erre a földre – bemutassák a Mesterünk életútját, a kegy 70 évét ezen a Földön. Kemelt hangsúlyt helyeztek az élete mérföldköveire és különleges eseményeire – ezeket eddig soha nem látott fényképekkel is illusztrálva. Összekapcsolták a Mester személyes élettörténetét az Ő végtelen kegyének a szemléltetésével, amellyel a spirituális küldetése kezdetétől, 1989 óta oly sok ezer meg ezer lelket érintett meg. A programnak ez a része az összes résztvevő nagyon vidám és hatalmas lendületű közös táncával fejeződött be.

A Mester Mata Rita Ji kíséretében felment a fiatalok közé, mikrofont kért, gratulált a fiataloknak és mindazoknak, akik előkészítették ezt a különlegesen sikeres programot. Befejezésül mindenkit arra ösztönzött: „Hagyjuk itt a test börtönét, szárnyaljunk a szépség és boldogság meseszép régióiba!”

Szeptember 17. szombat – A sangat spirituális kulturális programja

Az est hindi költői szimpóziummal kezdődött. Ismét Sant Darshan Singh egy verspárját kapták meg előzetesen a programban fellépő költők. Ezek a boldogságot tükröző vessorok akkor íródtak, amikor 1955 novemberében Sant Kirpal Singh az első világkörüli útjáról visszatért Indiába:

A levegő táncol, és a serleg mámorba esett,
Hisz e napon a tavasz üzenetével érkezel.

Maharaj Ji a bevezetőjében kiemelte: a kegyes Mester költészete nagy részletességgel tárja elénk a spirituális utunkat. A költeményei lényegi mondanivalójának igazi megértéséhez mélyen bele kell merülnünk ezek elemzésébe. Azt fogjuk tapasztalni, hogy a jelentések számos szintjére, rétegére lelünk bennük.

Miután Mata Rita Ji elénekelte az egész gázelt, a sangat költői mutatták be a fenti témára megalkotott költeményeiket.

A program folytatásaként a világ minden részéből érkezett satsangi művészek és indiai zenei csoportok műsora következett.

A kolumbiaiak több jól ismert, népszerű dalt mutattak be, amelynek sorait a szólóénekest követően a Mesterrel együtt az egész közönség megismételte. Fellépett még egy közös ausztrál, afrikai, francia zenei csapat, egy pakisztáni énekcsoport, majd a szerte Indiából érkezett satsangi zenész csoportok műsora következett, amellyel a szeretetüket, hálájukat és odaadásukat juttatták kifejezésre a Mester iránt.

Végül egy pandzsábi banda foglalt helyet a Mester mellett az emelvényen, akiket a sangat egyik nagyon népszerű költő-zenész tagja vezetett. Akkora energiával és oly mámorosan énekelt, hogy teljesen magával ragadta a hallgatóságot. Éneklő párbeszédbe kezdett a Mesterrel, aki hatalmas poétikus erővel és utánozhatatlan humorral fogadta, és válaszolta meg a szólóénekes spirituális kérdéseit – természetesen énekelve.

Szeptember 18. Vasárnapi satsang
Burari, Sant Darshan Singh Dham

A százezret is meghaladta a satsang résztvevőinek a száma. Maharaj Ji Sant Darshan Singh gázeljeiből idézve a taverna Urának küldetéséről beszélt. A Satguru társasága a végső menedékhely a lélek számára az evilági megpróbáltatások, hányattatások közepette. Gyakran csak akkor keressük az Istent megvalósított lélek kegyét és áldásait, amikor már minden erőfeszítésünk kudarcot vall.

Ha találkozunk Ővele, akkor az isteni szeretet megnyugtató hullámai lemossák rólunk a fájdalmakat, és megtisztulva egyre többet fogunk fel a Mestererő szerető oltalmából.

Az meghaladja az emberi megértést, hogy ki valójában a Mester, aki a földön beavatottakon kívül a lelkek millióiról gondoskodik a benső világokban. A szentírások tele vannak hivatkozá-sokkal például arra, hogy a Satguru az egyetlen reménye annak a számtalan léleknek is, akik a teremtés negyedik (szuprakauzális) szintjén rekedtek.

Az igazi tanítvány jellemzőiről szólva a Mester kiemelte: a simrant ismételve ő mindig Isten emlékezetében él. Ha a mentális tevékenységeken kívüli időben ezt tesszük, ez segít az elménk lecsendesítésében, és könnyebben hangolódunk rá Isten Fényére és Hangjára. Az igazi tanítvány számára a Guru az út és a végcél, mert tudja, hogy miután belemerül a Mesterébe, Ő egyesíti Istennel.

Az odaadó tanítvány rendszeresen elvégzi az önelemzést is, mert tudja, hogy csak egy jó ember válhat igaz emberi lénnyé.

Ha követjük a Mester tanácsait és példáját, Isten szenvedélyes szeretőivé válunk, akik fogékonyan befogadják a Mester kegyét, és idővel megpillantják a Mester sugárzó formáját a bensőjükben. Ekkor a Guru üdvözítő utazásra viszi őket, hogy a lelkük visszatérhessen Istenhez.

A satsang közös meditációval zárult.

Szeptember 19. hétfő – Spirituális qawallis
Burari, Sant Darshan Singh Dham

Egész Indiából és 33 országból érkeztek a vendégek a Darshan Dham mintegy 40 hektáros (120 ac) területére, hogy megünnepeljék Sant Rajinder Singh 70. születésnapját. Ez a hatalmas terület főleg februárban és szeptemberben telik meg élettel, bőséges helyet, jó ellátást biztosítva a nagy programokon résztvevők számára. A dekoráció lélegzetelállító volt.

A hosszú fényalagútban 70 szép tábla volt elhelyezve, különféle magyarázatokkal azzal kapcsolatban, hogy a sangat miért szereti oly nagyon Maharaj Jit – Őt, aki 70 éve keggyel és szeretettel árasztja el a világot.

21 hatalmas LED monitort helyeztek el a hatalmas területen, így mindenki ezeken keresztül is élvezhette a program látványát.

Amikor a Mester helyet foglalt az emelvényen, megkezdődött a zenei program, amely órákig tartott, mialatt darshanban fürösztötte az egyre emelkedettebb hangulatú ünneplő tömeget.

A qawallis jellemzője, hogy a Murshid (a spirituális Mester) spirituális szépségét, erejét, szeretetét pergő ritmusú urdu nyelvű dalokba foglalja. Ahogy múltak az órák, egyre többen ugráltak fel, hogy tapssal vagy az indiai táncokra jellemző kézmozdulatokkal is kifejezzék a nagyon jó hangulatukat.

Ezután egy háromszintes tortát hoztak a színpadra. Mialatt a Mester megvágta, nemcsak a hagyományos angol születésnapi köszöntő zenéje hangzott fel, hanem az indiai is: „Élj akár ezer évig is!” Egy kis tortát Aryana Noor Stephens, a Mester e napon született unokája születésnapja alkalmából a közvetlen családtagok együttesen vágtak meg.

Mialatt a Mester darshant adott, prashadként óriási méretű ladut (indiai édességet) osztottak szét.

Szeptember 20. kedd – A Misztika 23. Világkongresszusának záróülése
Darshan Dham

A program a szikh szentírások zenei recitálásával kezdődött. Majd Mata Rita Ji adott elő egy himnuszt a nyugati tanítványok egy csoportjával.

A Mester a záróbeszédében azt emelte ki: Éljük a lelkünk szintjén az életünket, soha nem feledkezve meg arról, hogy spirituális lényekként fizikai tapasztalatok szerzése érdekében vagyunk ezen a földön! Egyetlen igazi célunk: a lelkünk egyesülése a Lélekfelettivel.

Az isteni szeretetet a tökéletes Mesteren keresztül tapasztalhatjuk meg, aki ennek a kútfője ezen a világon.

Majd polgári, vallási vezetők és tanítványok osztották meg a szeretet és a béke üzenetét a hallgatósággal. Mind kiemelték: Sant Rajinder Singh fáradhatatlanul és folyamatosan teszi az erőfeszítéseket egy békés, egységes világ megteremtése érdekében. Az Ő missziójának köszönhetően egyre nagyobb méreteket ölt a világban a spirituális ébredés.

Befejezésül felolvasták a konferencia nyilatkozatát: minden küldött egyetért abban, hogy a meditáció vértez fel bennünket spirituális energiával. Mostantól kezdve szeptember 20-a az ENSZ naptárában „ a világ meditációs napja” lesz.

Egy új dvd- t is bemutattak: „A Gurunál nincs nagyobb jótevője a világnak” címmel.

Szeptember 21. szerda – Beavatás a Darshan Dhamban

Az ünnepi programsorozat beavatással zárult, amelyen lelkek ezreit vette gondjaiba a Mestererő.

Szeptember 22. csütörtök – Prashad osztás a szevadároknak és darshan
Kirpal Bagh

Külön területen, hosszú sorokban ültek azok, akik szevát végeztek az ünnepi programok alatt. A Mester megköszönte a munkájukat. Kiemelte: mekkora áldás az, ha valaki munkát végezhet az Úr szölőskertjében. A szeva gyümölcsei nagyon édesek.

Először ők részesültek a darshanjaiban, majd mindenki másnak is lehetősége volt a személyes találkozásra.

Szeptember 24. szombat – Búcsú darshan
Kirpal Bagh

25-re virradóan, közvetlenül éjfél előtt érkezett a Mester a Baghba, hogy a Chicagóba utazása előtt még egyszer találkozzon a sangattal. Minden soron végigsétált, hogy az utolsó darshanból senki se maradjon ki.

Búcsút intve elindult kifelé, de hirtelen visszafordult, és felment az emelvényre. Emlékeztette a hallgatóságát Mata Harbhajan Kaur születésének 93. évfordulójára, azt kívánva, hogy az ő szeretete továbbra is áradjon rá mindannyiunkra. Kérte, hogy a fizikai távollétében mindenki rendszeresen vegyen részt a satsangokon és meditáljon. Az elválást megédesítette az ígérete, hogy hamarosan visszatér, és azt mondta: az a hatalmas szeretet, amelyet a szeretőitől kap, mindenhova elkíséri, bárhova megy a világban.

Az idő és a tér távolsága nem választhat el minket.
Lehet, hogy a fizikai szem számára távol vagyunk egymástól;
de a szívünkben és a lelkünkben sohasem válunk el.

Sant Darshan Singh "