1. nap - Berlin

Sant Rajinder Singh különleges húsvéti ajándékként ötnapos programsorozatot tartott négy német városban: Berlinben, Potsdamban, Münchenben és Nürnbergben.

Berlin, ahol a Mester először találkozott az európai sangattal, Németország legnagyobb városa, megközelítőleg 3,5 millió lakossal. Az ország 1990-es újraegyesítése után lett Bonn helyett a főváros.

A Mesternek ez volt a harmadik látogatása Berlinben. Ezt megelőzően 1998-ban és 2010-ben járt itt.

Egyenesen Delhiből érkezett, és a helyi satsangiak a Grand Westin Hotelben köszöntötték. A berlini előadásra a szép Admiralspalastban került sor, amely az 1920-as évektől kezdve legendás szórakoztató központ.

A helyi koordinátor köszöntő szavai után Mata Rita Ji Kabir Sahib egyik himnuszát adta elő, amely arról szólt, hogy rítusok, rituálék segítségével nem juthatunk el Istenhez. Őszinte igyekezettel keressük Őt a benső csendben, és rá fogunk találni!

A Mester „Szárnyalás a benső régiókba” címmel tartott előadást. „Hogyan lehetünk sikeresek az életben?” – tette fel a kérdést. Céltudatosságra, elkötelezettségre, állhatatos kitartásra van szükségünk. Ez a sikeresség kulcsa a világi és a spirituális életben egyaránt. Anekdoták segítségével mutatott rá: az aktív és optimista ember sokkal jobb eséllyel tud bármit is elérni az életben, mint az, aki tétlen, tunya és pesszimista.

Miként kaphatunk választ az élet által felvetett számtalan kérdésünkre? A legtöbben ezt a külső világban keresik, ahol sem állandót, sem igazi értéket nem találnak. A másik lehetőség az, amelyet a szentek és misztikusok mutatnak meg nekünk: emelkedjünk a meditáció csendjében a fizikai testtudat fölé, és így megismerhetjük az igazságot, találkozhatunk a Teremtővel.

Majd Sant Darshan Singh egyik versét idézte:

Egy napon véget ér
a vándorlás a hatalmas teremtésben.
A teljesen megfáradt ember végül
visszatér hozzád, ó, Uram.

Maharaj Ji elmagyarázta, hogy a kóborlásunk, a hiábavaló keresésünk a külső világban egyszer befejeződik. A lélek a földi világhoz tartozó testnek és elmének képzeli magát, és az anyagi javak birtoklásában keresi a megelégedettséget, a harmóniát.

Ám miként lelhetne rá a Végtelen egy szikrája a végesben az örök békére és a boldogságra? Nem számít, mit teszünk, milyen látványos a technikai előrehaladásunk, mily jelentősek az eredményeink. Általuk nem találhatunk rá a soha el nem múló békességre és az üdvösségre.

Az Istenember az, aki felébreszt bennünket a korszakok óta tartó szendergésünkből. Megtanítja, hogyan válasszuk el a lelkünket a testünktől és az elménktől. Az Ő segítségével felismerhetjük az önvalónkat, és egyesülhetünk a Teremtőnkkel.

Az előadást beavatás követte.

2. nap – Potsdam

Március 25-én a Mester programja Potsdamban folytatódott. A város a hatalmas palotáiról és a parkjairól híres. Ezek még a porosz királyság idejéből származnak, amely a fénykorát a 19. században élte. Az előadást az 5.000 fős befogadóképességű Metropolis Hallban rendezték meg.

Maharaj Ji „Találjuk meg a békét és a boldogságot a nehéz időkben!” címmel tartott előadást. Ennek bevezetéseként Mata Rita Ji egy himnuszt adott elő a szentírásokból. Ez arról szólt, hogy csak az Úr iránti teljes odaadás és a meditáció képes távol tartani bennünket az élet szomorúságaitól és a fenntartó erő, Kál csapdáitól.

A Mester ezután részletesen elemezte a himnuszt. Kiemelte, hogy az emberiség időtlen idők óta az élet minden területén problémákkal, nehézségekkel szembesül. „Van kiút ebből a látszólag elkerülhetetlen helyzetből? Létezik igazi boldogság egy olyan környezetben, amely szenvedéssel telített?” – tette fel a kérdést. A szentek és misztikusok minden korban segítik az emberiséget a megnyugtató, a békét és boldogságot hozó megoldás megtalálásában. Csak a Naammal, a Shabddal, a Teremtőerővel való kapcsolat tehet valóban boldoggá bennünket.

Arra van szükségünk, hogy ismerjük fel: az isteniség szikrái vagyunk. Az igazi valónk a lelkünk, nem a testünk, amellyel azonosítjuk magunkat. Ha megtapasztaljuk az Úrral való összetartozásunkat, akkor mindörökre megelégedetté, boldoggá válunk. A nehézségeink oka az, hogy elválasztódtunk Istentől, és megfeledkeztünk Őróla. Úgy élünk, hogy a figyelmünket az egyéni kiválóság elérésének szenteljük, nem ismerve fel, hogy a lelkünk a Forrása után sóvárog. A legtöbben addig nem is gondolnak Istenre, míg megoldhatatlan problémákkal nem szembesülnek. Pont ezekben a helyzetekben rejlik a megoldás – emelte ki a Mester. Ha úgy érezzük, hogy minden igyekezetünk hiábavaló, akkor segítségért a magasztos Erőhöz fordulunk. A meditációban befelé fordulva felfedezzük Isten segítő kezét, amely az életünk minden pillanatában segít és oltalmaz bennünket.

Ezután Maharaj Ji a spirituális Mester szerepéről beszélt. Ha feltámad bennünk a szomjúság az igazság, a valóság megismerésére, Ő a figyelmével megnyitja bennünk a benső régiókba vezető kaput. Így nekivághatunk a spirituális utazásnak, amely során megtapasztalhatjuk Isten szeretetét. A folyamatos benső kapcsolat teljesen átformál bennünket, és nyugodttá, kiegyensúlyozottá válunk. Egyre több szeretettel telítődünk, amely felgyorsítja a benső utazásunkat, és így végül a lelkünk újra egyesülhet a Mindenhatóval.

A beavatást követően a Mester megköszönte a szevadárok áldozatos munkáját, amely mindkét helyszínen sikeressé tette a programot.

3. nap – München: személyes találkozás a sangattal

A találkozóra a Zenith Halle adott helyet. Az üdvözlő szavakat követően a gyermekek nyári táborában készült nagy kártyát nyújtották át a Mesternek, aki kiemelte: fontos, hogy a gyerekek az ilyen táborokban fejlődhessenek spirituálisan, miközben szoros, akár egy egész életre szóló baráti kapcsolatok alakulhatnak ki.

Majd hatalmas örömmel nyugtázta, hogy mily sokan jöttek össze egész Európából, sőt a világ más részeiből is erre a találkozóra. Kiemelte, hogy sok szép közös program volt már ebben a térségben.

Majd arról beszélt, hogy mindannyian sokféle nehéz-séggel, fizikai, mentális problémákkal, anyagi gondokkal kerülünk szembe, amelyek lehangolnak, elkeserítenek bennünket, ha hiányzik belőlünk a helyes megértés. Mivel a nagy Mesterek oltalmába kerültünk, lehetőségünk van arra, hogy letegyük az összes terhünket, és az Ő irányításukkal, teljes bizalommal haladjunk a helyes irányban.

Maharaj Ji kiemelte az Istenbe vetett töretlen, teljes bizalom fontosságát, hiszen nem vagyunk tudatában a múltból eredő karmáinknak, amelyeknek le kell játszódni az életünkben. Ám ezek a nehézségek egyszer mind elmúlnak. E folyamat során megszabadulhatunk az összes karma terhünktől, így elérhetjük a végső célunkat. Az Úr oltalmazó keze és szeretete mindig velünk van. Ezt a meditációban tapasztalhatjuk meg. Tőlünk függ, hogy ráhangolódunk-e az életünket helyes irányban tartó Istenerőre, és „a vonatra szállva letesszük-e a csomagjainkat, vagy ott is a fejünkön akarjuk-e cipelni azokat.” Ha felismerjük Isten örök jelenlétét, félelemnélkülivé és gondtalanná válik az életünk.

A Mester ezután személyesen is találkozott a sangat tagjaival, majd a Fiatal Felnőttekkel is.

4. nap – München

Március 27-én, húsvét vasárnap a Mester „Hidak építése a benső és a külső béke eléréséhez” címmel tartott előadást. A bajor satsang csoport színes műanyag tojásokkal díszített csokorral köszöntötte Őt.

Mata Rita Ji Sant Surdas egyik himnuszát adta elő, amely az igazi tanítványnak a Mestere darshanja utáni hatalmas vágyódásáról szólt. A Mester a bevezetőjében kiemelte: a húsvét lényegi üzenete az Istennel való egység elérésének a fontossága. E földi életünk célja Isten megtapasztalása, ami emberi születéssel kapott jogunk. Még ha ezer kilométerek választanak is el bennünket a Szeretett Lénytől, ha híd épül az élet óceánjának a két partja – a földi életünk színtere és Atyánk otthona között –, akkor teljes bizonyossággal elérjük Őt. Arra van szükségünk, hogy elkötelezetten, rendületlenül haladjunk a célunk felé – a hidat a Mestererő építi ki.

Az emberi természet jellemzője, hogy falak felhúzásával, bezárkózással igyekszünk biztonságra lelni. Valójában azonban csak a másokhoz vezető hidak építésével válhatunk igazán békéssé és boldoggá. Magával ragadó történetekkel példázta, hogy ezen a területen még a fizikai világban sincs lehetetlen. Így épült fel 30 év alatt a brooklyni híd is. Ugyanilyen elszántságra, rendületlen kitartásra van szükségünk ahhoz, hogy isteni sebességgel haladhassunk előre a benső ösvényen.

Ha Isten szeretetében élünk, vagyis szilárd a híd a lelkünk és Isten között, már könnyen ki tudjuk építeni a hidakat minden emberi szívhez is. A benső egység segítségével fog létrejönni az egész isteni teremtéssel való külső egység.

E lélegzetelállító lendületű és szépségű előadást beavatás követte, amelyen tíz magyar testvérünk is részesült ebben az isteni ajándékban. Ezen a programon közülünk legalább 170-en vettek részt.

5. nap – Nürnberg

Sant Kirpal Singh a 60-as években, Sant Rajinder Singh pedig első alkalommal 2006-ban látogatott el Nürnbergbe, München után Bajorország második legnépesebb városába.

A helyi satsangiak szépen feldíszített húsvéti kosár-fészekben ülő nagy csokoládé nyuszival köszöntötték a Mestert.

Mata Rita Ji egy himnuszt adott elő Kabir Sahibtól, amely az igazi tanítvány jellemzőiről és arról szólt, hogy az isteni elixír egy csöppjétől az egész test arannyá válik.

Maharaj Ji „Tapasztaljuk meg a spirituális szeretetet és üdvösséget!” címmel tartott előadást. Elmagyarázta, hogy mi az örömöt, a megelégedettséget testi és mentális szintű érzésekkel azonosítjuk. Mivel a boldogsággal kapcsolatos elgondolásainkat külvilági, ezért ideiglenes jellegű tevékenységekhez kapcsoljuk, ezért azok átmeneti jellegű, tovatűnő érzések, amelyek állandó változásban vannak. Az üdvösség a lélek örök állapota. Soha nem múlik el.

Mivel a lelkünk egylényegű Istennel, a szeretettel, ezért csak azok találhatnak Őrá, akik a szeretet ösvényén haladnak Őfelé. A földi szeretet számtalan megnyilvánulási formája többé-kevésbé, de mindenképp függő viszony, amelyben mindig jelen van valamilyen elvárás, a viszonzás igénye, az adok-kapok.

Az isteni szeretet mindenütt jelenlévő és megtapasztalható. A Mester ezt a jellemzőjét egy tréfás történettel erősítette meg. Egy kisfiú misére indult az édesanyjával. Közben kapott egy szendvicset. Mivel sietni kellett a misére, azt a zsebébe tette. Amikor Isten mindenütt jelenvalóságáról hallott, megjegyezte: „Remélem, hogy Isten nem eszi meg a zsebemben lévő szendvicset:”

Majd Maharaj Ji arról beszélt, hogy Isten szeretete előfeltételek, elvárások nélkül, szüntelenül ránk árad. Ebben az illuzórikus világban ez az igazi elixír. Ennek már egy cseppje is tökéletesen átformálja a lényünket.

Isten soha nem hagy magunkra bennünket. Jó és rossz időkben egyaránt az oltalmazó kezében érezhetjük magunkat. A tökéletes Mester a repülőnk pilótája, amely képes áthatolni a maja, az elme és az illúzió sötét fellegein, és akkor – a fizikai testtudat fölé emelkedve – a benső régiók ragyogó napfényében fürödhetünk.

Az előadást újabb beavatás követte, öt nap alatt a negyedik.

Az ötnapos együttlét záró része a programok során felvett fotókból készült zenés bemutatóval kezdődött.

A program levezetője néhány érdekes, jelképes jelentőségű mozzanatot emelt még ki: a berlini fal 1989-es leomlása a hidegháború végét hozta el. Eltűnt a vasfüggöny. Maharaj Ji a mi személyes vasfüggönyünket nyitotta meg.

Potsdam a filmstúdióiról is nevezetes, ahol már sok nagyszabású film készült. A Mesterünk viszont elmagyarázta, hogy hatolhatunk át az illúzióknak ezen a világán, és ismerhetjük meg a valóságot.

Münchenben a programot olyan helyszínen szervezték meg, ahol rendszeresen rock sztárok lépnek fel. A Mesterünk a mi spirituális szupersztárunk, aki a Fény- és Hang show-t különleges effektusok kíséretében tárja elénk.

Nürnberg olyan város, amelyen fontos kereskedelmi utak haladnak keresztül. A Mester a lélek ösvényét tárja fel bennünk, emlékeztetve bennünket az aranyfényben fürdő királyi főútra, amely az örök Otthonunkba vezet.

A Mester énekével ért véget az együttlétünk. Sant Darshan Singh egyik versét adta elő, de előtte elmagyarázta a vers mondanivalóját. Az az igazi tanítványról szólt, aki szereti Istent és a Mesterét, nem kötik le a figyelmét a világi tevékenységek, nem zavarják meg az élet fent és lent helyzetei. Ő mindenütt és mindenben felfedezi Isten jelenlétét és végtelen szeretetét.

A sangat szűnni nem akaró tapssal köszönte meg a Mester csodálatos húsvéti ajándékait. vŐ befejezésként még annyit mondott, hogy a Sant Kirpal Singh és a Sant Darshan Singh által elvetett magok szerte a világon gazdag termést hoznak. Ma már nemcsak Indiában, hanem sok családban másutt is négy nemzedék követi az utat. Nem számít, hogy fizikailag hol élünk, a Mestererő mindig velünk, bennünk van. Az örök szeretetnek és reménynek ezen az ösvényén a Mester természetes módon e szavakkal vált el tőlünk: „Auf Wiedersehen!” (Viszontlátásra!) "