Indiából Chicagóba tartva a Mester és felesége, Mata Rita Ji három napra megállt Münchenben, hogy találkozzon az európai sangattal. A tavasz még csak elkezdődött ezen a vidéken, de megérkezett az Isteni Pohárnok, és mindazok szíve, akik itt találkoztak Ővele, teljes virágzásba borult.

Az első nap Maharaj Ji azokkal szokott találkozni, akik országos képviselőként, koordinátorként aktívan részt vesznek a különféle közösségi munkákban. Most ez a kör kiegészülhetett a 20 főnél nagyobb létszámú satsang csoportokból néhány fővel, akik a szeva csoportokat vezetik, illetve rendszeresen különlegesen sok szevát végeznek. Több mint 500-an várták ezt a délutánt és estét, hogy megkaphassák a Mester felemelő iránymutatását és segítségét.

Maharaj Ji először is az örömét fejezte ki, hogy a világnak ezen a részén is találkozhat a satsangiakkal. A korábbi találkozók alkalmával is egy-egy betűszóból indult ki az előadása. Most is egy újat ajánlott fel, hogy ez irányítsa a Misszió munkáját az elkövetkező években.

Az elmúlt 22 évben hatalmas lépéseket tettünk előre, hogy elvégezzük egy hatalmas szervezet jó működéséhez szükséges alapozó munkát, és most az a dolgunk, hogy „Legyünk készek!” De vajon mire? A Mester erre a kérdésre a részletes válaszát az angol READY szó egyes betűihez kapcsolódóan fejtette ki.

Az „R” azt jelenti: legyünk készek az Istenre való emlékezésre (rememberance) és a simran ismétlésére (repetition). Mindannyian dolgozzunk azon, hogy tökéletesen működjön a simran, így a meditációnk jobb lesz, és a figyelmünket mindig az isteniségen fogjuk tudni tartani! A simran, az Istenre és a Mesterre való szeretetteljes emlékezés a boldogság hullámaival tölti be a lényünket, és örömteli állapotba juttat bennünket.

Az „E” azt jelképezi: álljunk készen az elragadtatottság (enrapturing) átélésére. Az édes emlékezés olyan állapotba juttat bennünket, amelyben az isteni szeretet hullámaiban fürödhetünk, és az összes fájdalmunk teljes elragadottsággá, örömmámorrá alakul át. Az életünk tüskéiből gyönyörű virágoktól illatozó kert lesz. Minél szorosabb a benső kapcsolatunk az Istenerővel, annál nagyobb öröm lesz bennünk, amely a környezetünkre is kisugárzódik. Legyünk mindig ebben az állapotban! Ha mindig Isten közelségének tudatában élünk, az segít abban, hogy kiegyensúlyozottan éljünk.

Az „A” jelentése: a pontosság (accuracy) a meditációnkban. Pontosan kövessük a meditációs útmutatásokat, és rendszeresen gyakoroljunk, hogy fejlődni tudjunk.

A „D” az odaadást (devotion) szimbolizálja, ami a Mestererőbe vetett szeretetet és bizalmat jelenti. Csak akkor tudunk odaadóak lenni, ha szeretet és bizalom van bennünk. Ahol szeretet van, ott teljes az elfogadás, az erőszakmentesség és az alázat. Amikor megtapasztaljuk az Úr szeretetét, és felismerjük, hogy mindenki más Isten része, akkor szolgálni fogunk másokat. Az embertársainkról jutalom elvárása nélkül gondoskodunk.

Az „Y” a vágyódást (yearning) jelképezi. Ahogy növekszik a szeretetünk Isten iránt, a vágyódás is egyre nagyobb lesz bennünk Őiránta. Ekkor már tudjuk, hogy nincs annál jobb, mintha Istennel lehetünk.

A Mester a továbbiakban a hatalmas mértékben növekvő Misszió különféle területeiről beszélt. Majd spirituális jellegű kérdésekre válaszolt. A közös meditáció után a Mester minden jelenlévővel személyesen is találkozott. Az órákig tartó program során mindenkit figyelmesen meghallgatott, és hatalmas bőségben ontotta ránk a szeretetét.

Egészen különleges kegyként a Mester külön találkozott a magyar csoporttal, és sok kérdésre válaszolt. Ígérete szerint 2013-ban jön hozzánk. Nevetve hozzátette, hogy így alaposan fel tudunk erre a nagy eseményre készülni.

Március 24. szombat 2. nap

Ezen a napon a Mester a nagyközönségnek szóló előadást, majd beavatást tartott, végül könyvdedikációra is sor került. Egész Európából több mint 2000-en vettek részt ennek a napnak a programjain. A Dolce Konferencia Központ 20 percre van München központi részétől. 2010-ben készült el. Az auditórium post-modern építészeti stílusa egyszerű eleganciával társul.

A Mestert az előadás előtt virággal köszöntötték, majd Mata Rita Ji egy himnuszt adott elő a szentírásokból. Előtte angolul elmagyarázta, hogy miről szól a himnusz: az igazi útkeresőt nem ragadják magukkal a világ csábításai, ő ugyanis állandó nyugtalanságban egyedül Isten után vágyódik.

A Mester a meditáció átformáló erejéről beszélt. Az emberiség időtlen idők óta keresi a benső békét és az igazi boldogságot. Az emberek azt remélik, hogy a mentális, fizikai és érzelmi képességeik felhasználásával ezt egyszer majd sikerül elérni, de a Mester rámutatott, hogy csak a lelkünk táplálásával – amely az éltető erőnk –, találhatjuk meg az igazi, az örökké tartó boldogságot.

A szentek és misztikusok időtlen üzenete az, hogy az igazi valónk, a lelkünk, amely Isten része, az egyik létezési formából egy másikba vándorol. Az emberi születés magasztos célja az, hogy a lelkünk megtalálja az isteni Otthonába visszavezető utat. Az emberi születéssel, Isten kegyéből különleges lehetőséget kaptunk erre. Az elménk megkísérli, hogy a rabszolgájává tegyen bennünket, de a spirituális Mesterünk kegyéből és útmutatásával megtanulhatjuk a meditáció technikáját. Így a fizikai testtudat fölé tudunk emelkedni, és felismerhetjük az igazi természetünket. A meditáció művészetének az elsajátításával a Mester a kezünkbe adja a kulcsot, amellyel kiszabadulhatunk a lélekvándorlás kerekéből. A lelkünk a Fény- és Hangáradatba merülve vissza tud térni Istenhez.

Az előadás után a Mester sok lelket részesített a szent beavatás ajándékában, köztük 43 magyar testvérünket. Később a „Inner and Outer Peace through Meditation” (magyarul: Gyógyító meditáció) 5. német kiadásának 50 példányát írta alá.

Maharaj Ji még ezen az estén, a beavatás alatt találkozott a Fiatal Felnőttek európai csoportjával is, és útmutatást adott a különféle tevékenységeikhez. Annak fontosságát emelte ki, hogy a fiatalok tevékenyen vegyenek részt az összes satsangi tevékenységben. Majd a fiatalok kérdéseire válaszolt, és prashadot osztott.

Március 25. vasárnap 3. nap

Vasárnap délután a Mester az egész sangattal találkozott. Személyesen üdvözölte azt a több mint kétezer satsangit, akikkel erre az első napon nem került sor. A program bevezetéseként a gyermekek két dallal köszöntötték a Mestert, aki az örömét fejezte ki azért, mert az egész Európából érkezők a hatalmas hallt teljesen megtöltötték. A Sant Mat a szeretet útja, és ez a szeretet a lélek és Isten között szövődik, amelyet önmagunkban tudunk megtapasztalni – emelte ki. Majd Sant Darshan Singh egyik versét idézte:

Sajátodként ölelj át
minden embert,
s a szeretet zápora hulljon,
bármerre is jársz!

Ha a szeretet egyre növekszik bennünk, ez kisugárzódik a körülöttünk élőkre is. Ahogy múlik az életünk, felismerjük, hogy az igazi célunk Isten megtalálása, és a vágy erre egyre fokozódik bennünk. Mialatt örök hazánk felé utazunk, arra törekszünk, hogy minden kommunikációnk, kapcsolatunk másokkal pozitív, kedves, figyelmes legyen. Ez egyre boldogabbá és békésebbé teszi az életünket. A saját békességünk megtalálása és megőrzése érdekében szükséges megtanulnunk a megbocsátást és a felejtést. Ha nem felejtjük el a velünk történteket, akkor nem tudunk igazán megnyugodni, mert valójában nem bocsátottuk meg a sérelmeinket.

Éljünk úgy, hogy vigyünk örömet a körülöttünk élők életébe! Ehhez tanuljuk meg, hogyan szeressünk mindenkit – ezt az üzenetet minden nagy szent tanításában megtaláljuk. Ezt csak akkor tudjuk valóra váltani, ha a gyakorlatba ültetjük az ő tanításukat, és megtapasztaljuk Isten szeretetét a meditációban. Ez minden pórusunkat át fogja itatni, és ki fog belőlünk sugárzódni a környezetünkre.

Ezután a Mester lejött az emelvényről, és órákon át tartott a találkozója a sangat minden egyes tagjával, és szeretettel, hatalmas figyelemmel és türelemmel válaszolt a kérdéseikre. E csodálatos nap méltó befejezése volt a spirituális kulturális program. Különféle dalokat és zenei bemutatókat élvezhetett a hallgatóság a satsangiak művészi színvonalú előadásában.

Végül megkérték a Mestert, hogy Ő is énekeljen. A Mester a Sound of Music című musical és film egyik legnépszerűbb dalát, az „Edelweiss”-t adta elő. A dal erről a kis fehér virágról (a havasi gyopárról) szól, amely az Alpok csúcsai közelében nő. A sangat hatalmas örömére a Mester nemcsak az eredeti dalt adta elő, hanem az Ő egyedülálló és vidám stílusában improvizált, és spirituális üzenetet adott át a boldog hallgatóságának. E spirituálisan emelkedett és magával ragadó este végén a satsangiak alig akarták elfogadni, hogy véget ért a program a Mesterrel. Ő befejezésként még egyszer kiemelte, hogy a Mestererő mindig velünk van, ezért a Sant Mat útján valójában nem létezik az elválás. A Mester „Auf Wiedersehen”-nel búcsúzott, addig, amikor mindannyian „Újra látjuk egymást.”