Május 22. szombat
Válasszuk Istent!

A Mester a satsangon arról beszélt, hogy a vágyaink térítenek el bennünket a spirituális célunk valóra váltásától. Kétféle erő működik az emberben: az egyik a léleké, amely Isten része, és lépéseket igyekszik tenni Őfelé; a másik a vágyaké, amelyek az elménkben merülnek fel. Ez utóbbiak nyugtalanságot, bizonytalanságot keltenek bennünk, miközben a lelkünk békességre vágyik.

A vágyak növelik az egónkat, elbizakodottá tesznek. Az egoista számára a saját érdekei a legfontosabbak. A lelkünk az alázat forrása. Amikor az irányítás a lelkünké, akkor az egység és összetartozás tudatában segíteni, szolgálni kívánunk másokat.

Amikor a figyelmünk megmarad a világban, akkor teljesen belemerülünk a különféle tevékenységekbe, ezekben keresve a boldogságot. Ha azonban Isten felé szeretnénk haladni, akkor uralni szükséges a vágyainkat, kívánságainkat, és meg kell őriznünk a figyelmünket azon, ami igazán fontos az életben.

Az emberi lény állapota olyan, hogy bár tudjuk, mit szükséges tennünk, mi a legjobb számunkra, mégis engedünk az elménknek, az érzékeinknek, és olyasmiket választunk, olyan döntéseket hozunk az életben, amelyek nem jók nekünk, mert messze ragadnak bennünket az igazi célunktól.

Sant Darshan Singh verssorai arról szólnak, a külső csábítások ellenére hogyan őrizhetjük meg a figyelmünket Istenen:

A szomorúság ezen éjszakáján
nincs szükségem se gyertyára, se lámpára.
Mert amikor Rád emlékezem, ó, Szeretett Lény,
nincs más, csak Fény.

Amióta a lelkünk elválasztódott Istentől, sötétségben, fájdalomban él. A rátelepedett sötét felhőket külső lámpák fénye, csillárok csillogása nem képes eloszlatni. Ha viszont befelé fordítjuk a figyelmünket, megtapasztalhatjuk Isten Fényét. Az ragyogóvá teszi a lelkünket, amely így táplálékhoz jut, megerősödik, ráébred az igazi természetére. Mialatt a meditációban ülve ismételjük a simrant, egyre jobban bele tudunk merülni az Istenre való édes emlékezésbe.

Május 23. vasárnap
Hogyan haladjunk sikeresen előre az isteni ösvényen?

A Mester a satsang bevezetéseként arról beszélt, hogyha bármely életterületen sikeresek szeretnénk lenni, elkötelezett, odaadó munkát kell végeznünk. Sokan tévesen feltételezik, hogy ebben nagy szerepe van a véletlennek és a szerencsének. Valójában a rendszeres erőfeszítéseknek köszönhetően fokozatosan kifejlődnek bennünk azok a képességek, amelyek bármely életterületen eredményessé teszik a munkánkat.

Mindazok számára, akik a spirituális területen kívánnak előrehaladni, a cél az isteni egység elérése. A nagy szentek és misztikusok írásai arról tanúskodnak, hogy ők már valóra váltották az Úrral való egységet. A kérdés az, hogy vajon mi is eljuthatunk-e ebbe a spirituális magasságba?

Bármilyen világi szaktudás megszerzése, a jártassá, a képzetté válás kemény munkát igényel. Az érettségivel záródó tanulási folyamat 12 évet igényel. A tanárok által irányított képzési folyamat részeként vannak, akik a házi feladataikat is szorgalmasan elkészítik. A gondosan, figyelmesen tanulók jó eredményeket érnek el a középiskolai vagy egyéb teszteken. Ők már azt is tudják, hogy milyen irányban kívánják tovább mélyíteni a tudásukat: tudományos, művészeti vagy egyéb tanulmányokat kívánnak-e folytatni. Erről az iskolai eredményeik és a felsőoktatási területek ismerete alapján születik meg a végső döntésük.

Újabb évek telnek el tanulással, a diploma megszerzéséig. Aki még magasabb tudományos fokozat elnyerésére törekszik, legalább 22-23 évig tanul. Az orvosi területen még ennél is több évig tartó előkészülettel válhatunk szakemberré. Egyáltalán nem könnyű a diploma, a doktori és egyéb tudományos fokozat megszerzése. Állandó, és ráadásul egyre fokozódó erőfeszítésekre van szükség. Csak a kitartó igyekezettel érlelhetők meg a vágyott gyümölcsök.

A spirituális területen a végcél a Teremtő megismerése, és az egyesülés Ővele. E munka során feltárulnak előttünk az élet és a halál titkai. Választ kapunk arra, hogy honnan jöttünk, miért vagyunk itt, hova megyünk innen, amikor a fizikai életünk véget ér. Vajon benne maradunk a lélekvándorlás kerekében, vagy elérhetjük az egyesülést Istennel? Sikerül a szentek és misztikusok által elért magasságba emelkednünk?

„Amit egy ember meg tud tenni, arra egy másik is képes.” Mindannyian rendelkezünk a közös küldetésünk megvalósításához szükséges képességekkel. Miként ismerhetjük meg a lelkünket? A testi tudatosság fölé kell emelkednünk. Erre mindannyian képesek vagyunk. Ez szívósság, áldozatos elhivatottság kérdése. Azok fognak célba érni, akik szenvedélyesen keresik a választ az élet alapkérdéseire. Csak elkötelezetten végzett munkával fejthetjük meg az élet titkait, és a Teremtővel való kapcsolatunk lényegét.

A kutatás általában a szentírásokban kezdődik, amelyek mondanivalóját meg kell értenünk. Ehhez szakértőre, spirituális Vezetőre van szükségünk, aki otthonos ezeknek az anyagoknak a helyes értelmezésében. E tudomány alkalmazásának a területén az olvasmányokon túl, benső szemmel látásra van szükség. A rendszeres meditáció révén egyre több spirituális kinccsel gyarapodunk. Így mind tisztább képet kapunk a valóságról. Isten bennünk él. Erről csak a kitartóan, szorgalmasan végzett spirituális gyakorlatok révén szerezhetünk bizonyságot. Ez természetesen idő kérdése is. Csak a rendszeresség juttathat célba bennünket.

Május 29. szombat
Megemlékezés (Barsi Bhandara) Sant Darshan Singhről az eltávozásának évfordulóján 1. nap

Sant Darshan Singh 15 évig tartó spirituális munkásságát követően 1989. május 30-án hagyta itt a földi világot. Eltávozásának a 32. évfordulóján Sant Rajinder Singh egy különleges online programon emlékezett meg a nagy Mesterről.

Bevezetésként Mata Rita Ji egy himnuszt adott elő a 16. században élt költő-szenttől, Dadu Sa-hibtól:

E kegyetlen élet még most sem kímél engem.
Már oly hosszú ideje nem láttam Őt,
ó, a szépséges Szerelmemet!
Az éjszaka négy órája négy eonként múlt el,
mielőtt beköszöntött a hajnal.

A megígért idő eljött,
de Ő még mindig nem érkezett meg.
A szívem tolvaja miért késlekedik?
A maga valóságában még sohasem láthattam Őt,
még nem jelent meg előttem.

A Tőled elválasztott szerelmes türelmetlen,
ahogy a holdmadár vágyik a Hold után, ó, Dadu!
Már oly hosszú ideje nem láttam Őt,
Ó, a szépséges Szerelmemet!
E kegyetlen élet még most sem kímél engem.

Sant Darshan Singh a végtelen szeretet és együttérzés megtestesülése volt. Számtalan léleknek segített, hogy megszabaduljanak a fájdalomtól, a szomorúságtól, és ráhelyezte őket az Istenhez visszavezető útra. Mindazok, akik tanácsért, irányításért Őhozzá fordultak, mosollyal az arcukon távoztak, és úgy érezték, hogy a Mester őket szereti a legjobban.

Bár fizikailag Ő már nincs velünk, de nem hagyott el bennünket. Velünk van, vezet minket a célunk felé, ami az önfelismerés és Isten megtalálása.

Dadu Sahib himnusza az igazság keresőjének az életéről szól. Tudja, hogy a figyelme szétszóródott a világban, és Isten kegye, együttérzése nélkül nincs reménye arra, hogy kiszabaduljon a maja fogságából. Azért fohászkodik, hogy sikerüljön megtapasztalnia Isten Fényét és Hangját, és ezzel az Áradattal utazva a bensőben véget érhessen az eonok óta tartó elszakítottsága Istentől.

Arra vágyik, hogy a teljes figyelme Istenen legyen, és képes legyen az egész éjszakát meditációban tölteni:

A Tőled elválasztott szerelmes türelmetlen,
ahogy a holdmadár vágyik a Hold után, ó, Dadu!

A szentek azért érkeznek a világba, hogy a támogatásukkal a javunkra fordíthassuk a különleges lehetőségünket, az emberi születést. Amikor szükséglet támad, az ilyen szentek, mint Darshan Mester, segítenek, hogy elérhessük Istent.

Ha a nappali órákat teljesen igénybe veszi is a munkánk, éjszaka emlékezzünk Istenre! Az idő ugyanis, amelyet erre az életre kaptunk, mind kevesebb lesz, és hiábavalóan telik el, ha nem érjük el a végső célunkat. Sant Kirpal Singh azt mondta, hogy az éjszaka egy dzsungel.

Ha napközben nem találunk időt a meditációra, akkor a sötétség óráit fordítsuk a javunkra! Így egyre közelebb kerülhetünk Istenhez, megismerhetjük, megtapasztalhatjuk az Ő jelenlétét önmagunkban, és ki fogunk kerülni az életek és halálok kerekéből. Formáljuk az életünket olyanná, amire Darshan Mester mutatta a példát, és gyorsan haladjunk a benső ösvényen előre! Az Ő kegye bennünk, velünk van. Ha spirituálisan fejlődünk, meg fogjuk tapasztalni Isten szeretetét önmagunkban, ami hatalmas hajtóerőt ad a célunk felé vezető úton.

Május 30. vasárnap
Darshan-emlékprogram 2. nap

Sant Rajinder Singh a satsangon a költő-szent életére és tanítására emlékezett. Azt mondta: „Ma, amikor a világ minden részéből Sant Darshan Singh édes emlékezetében jöttünk össze, fontos annak a megértése, miről szólt az Ő élete. Ültessük bele Darshan Mester alapelveit a saját életünkbe, mert valójában csak így telhetnek a napjaink a korábbiaknál jobb módon!”

Az Őt felkeresőket hitüktől, képzettségi szintjüktől, vagyoni állapotuktól, nyelvhasználatuktól, kulturális hovatartozásuktól függetlenül örömmel, derűvel, boldogsággal, ajándékozta meg. Ő valóban hitt az összes élet egységében.

Sant Darshan Singh egész élete maga volt a szolgálat, függetlenül attól, hogy az illetőket jól ismerte vagy alkalomszerű együttlétről volt-e szó. Állandóan készen állt az emberiség és az egész teremtés megsegítésére. Adni, adni és adni – ez volt az élete mottója.

A szolgálat alapelvét vizsgálva ez elválaszthatatlan a szeretettől. Darshan Mester élete egyetlen szóba foglalva: „szeretet.” Ezzel az isteni szeretettel, amely az egész lényét betöltötte, a Mestere, Hazur ajándékozta meg. Ezt Ő mindenkivel megosztotta, akivel csak találkozott.

Az élet valamennyi területéről érkezőknek egyformán lehetőségük volt a Vele való találkozásra. Miután meghallgatta a fájdalmakkal, a problémákkal küszködőket, mindig talált megoldást a gondjaikra. Így az emberek megkönnyebbülten távoztak Tőle. Nagyon fontos feladatának tartotta, hogy enyhítsen az emberek nehézségein, és helyette öröm, megelégedettség költözzön az életükbe. Mindannyiunknak ezt tanácsolta:

Szeretettel ölelj át minden embert,
és a szeretet zápora hulljon, bármerre is jársz!

Számára nem létezett idegen. Ha valakivel találkozott, nem a külső formáját, hanem Isten jelenlétét látta meg az illetőben. Sokan nem értették, miért hajtott fejet a tanítványai előtt. Ugyanis azt mindenki természetesnek vette, hogy egy tanítvány így fejezi ki a tiszteletét a spirituális Mestere előtt. De Ő vajon miért teszi ezt? „Amikor találkozom valakivel, Isten és a Mesterem Fényét látom benne” – ez volt a magyarázata.

Mások a hozzátartozókat és rokonokat is magukra hagyták;
Én még az idegeneket is a szívem lakóivá tettem.

Tehát az Ő látásmódja szerint mindenki egy és azonos. Amikor most Őrá emlékezünk, ismerjük fel, hogyan vezette az életét! Mialatt telnek a mindennapjaink, sok fent és lent helyzettel szembesülünk. Sokszor „barátokra és másokra” osztjuk a körülöttünk élőket. Ha valaki megbánt bennünket, igyekszünk minél távolabb kerülni tőle. Darshan Mester azonban őket is átölelte, noha olyan is akadt köztük, aki nagy fájdalmat okozott neki.

Ha baráti kezet nyújtunk annak, aki sértő, bántó módon viselkedett velünk szemben, ettől mindkét fél élete jobb lesz. Az ilyen kapcsolatokban növekszik a harmónia, a békesség, a szeretet, és eltűnik a zűrzavar. Ugyanis minél több a fájdalmas aktivitás az életünkben, annál nehezebbé válik az elménk lecsendesítése. A testünk és az elménk nyugalma nélkül viszont nem tudunk befelé koncentrálni, meditálni, összekapcsolódni az Istenerővel a bensőnkben.

Ő azt kívánta, hogy éljünk kiteljesedett életet a földön, és közben leljünk rá Istenre. Az általa bevezetett új kifejezés, a „pozitív misztika” segít ennek megértésében, és gyakorlatba ültetésében.

Azt mondta, hogy e világba érkezve elsősorban magunkért tartozunk felelősséggel, ami az önfelismerés és Isten megtalálása. Ám kötelezettségeink vannak a családunk, a rokonaink, a barátaink, a szomszédaink, a munkatársaink, a városunk, az országunk és az egész világ irányában is. Mialatt ezeknek eleget teszünk, találjunk rá Istenre! Mindezek mellett a napunk 10%-át fordítsuk a spirituális gyakorlatainkra! Fontos, hogy találjunk időt önmagunkra! Ha napi 2 és fél órányi időt a spirituális oldalunk fejlesztésére szentelünk – miközben a világban ellátjuk a feladatainkat – rálelhetünk Istenre.

Június 5. szombat
Tartsuk a szemünket a célon!

A mai satsang témája az volt, mit kell tennünk annak érdekében, hogy még ebben az életben elérhessük a spirituális célunkat.

A fizikai világban élve hajlamosak vagyunk azt hinni, hogy az anyagi dolgok birtoklása, és az ezen a színtéren elért sikereink hozzák el számunkra a vég nélküli boldogságot, a beteljesülést. Ám, mialatt belemerülünk a különféle tevékenységekbe, magunkra öltjük e világ színeit, és a csábító dolgok teljesen lekötik a figyelmünket.

A gondolatok, a vágyak, a kívánságok az elménkben merülnek fel, és ha a földi időnket ezek valóra váltására pazaroljuk, ez visszatart bennünket a benső fejlődés lehetőségétől.

Isten megismerése érdekében a spirituális régiókban kell utazást tennünk.

Ahogy reményeim karavánja előrehaladt, minden közelgő útkanyarulatot tévesen célomnak tartottam.

Darshan Mester a versben arra figyelmezteti a benső mindenség felfedezőit, hogy ott is sok akadályba ütközhetünk. A negatív erő, Kál félrevezethet bennünket, miközben már abban reménykedünk, hogy a végső célunk közelében járunk.

Arra van szükségünk, hogy szokásunkká váljon a napi meditáció. A rendszeres gyakorlás által egyre hatékonyabbá, eredményesebbé válik e technika alkalmazása. Ez azt jelenti, hogy hosszú időn keresztül leszünk képesek a testünk és az elménk csendjében befelé fókuszálni a figyelmünket, és megmaradni Isten édes emlékezetében. A spirituális Mesterek nemcsak megmutatják nekünk a helyes, az Isten felé vezető ösvényt, hanem társként mellettünk állnak a benső utazáson, és megóvnak bennünket a csapdáktól, a tévutaktól. Isten neveinek az ismétlése a benső megismerésének a kulcsa – minél erőteljesebb a simran, annál gyorsabb a fejlődésünk.

Június 6. vasárnap
Meditáció: túl hamar feladjuk

A satsangon a Mester a türelem és az állhatatosság fontosságára helyezte a hangsúlyt, ami nélkül nem érhetjük el a spirituális célunkat.

>A sikeresség érdekében a testünk és az elménk csendjében szükséges meditálnunk. Ez könnyű feladatnak tűnhet, ám a gyakorlatba ültetéskor rögtön azzal a ténnyel szembesülünk, hogy az elménk ellenáll, és ezerféle világi gondolattal igyekszik lefoglalni a figyelmünket.

Sokak számára küszködés a meditációhoz szükséges benső csend állapotának elérése, és hamar feladják a kísérletezést. Ugyanakkor megfigyelhetjük, hogy képesek vagyunk tartósan koncentrálni egy-egy olyan világi feladatra, amely érdekel bennünket: egy festmény megalkotására, éneklésre, valamilyen zenemű elsajátítására, versek megtanulására. Ezek lefoglalják a fizikai érzékeinket, a látást, a hallást, és közben örömöt nyújtanak.

Amikor visszavonulunk a benső csendbe, a lelkünk juthat hatalmas élvezetekhez azzal, ha megtapasztaljuk Isten Fényének és Hangjának a csodálatos megnyilvánulásait. Ezek szebbek, mint bármi ezen a világon, hiszen mindaz, amit a fizikai érzékeinkkel felfogunk, csak tükörképe annak, aki a benső mindenségben vár ránk.

A mi részünkről türelemre, kitartásra és szorgalomra van szükség. Őrizzük meg a figyelmünket annak a közepén, ami előttünk elterül, és az állhatatos erőfeszítéseink gyümölcseként egy gyönyörű új világ fog feltárulni előttünk. Mindannyian képesek vagyunk a benső utazás megtételére, a kérdés csupán az, hogy mennyire összefogott a figyelmünk, és mekkora türelemmel folytatjuk a rendszeres gyakorlást.

Június 12. szombat

Sant Darshan Singh verse megmutatja az irányt, ahol meg kell őriznünk a figyelmünket az élet kihívásai közepette.

Ez az állhatatlan világ
szüntelenül változtatja a színeit.
Ó, Uram! Én viszont folyamatosan
fejet hajtok a küszöböd előtt.

Az élet színei folyamatosan változnak. Ezen a világon semmi sem állandó. Az egész bolygót sújtó járvány is egyszer véget fog érni. Mialatt a sokféle zűrzavarral és nyugtalansággal szembesülünk, meg kell tanulnunk hogyan találjunk rá a békességre és a harmóniára, mert így megőrizhetjük a figyelmünket azon, ami valóban fontos az életben.

Sokan vállalnak fel fárasztó, sok nehézséggel teli zarándokutakat a világ távoli részeibe, nem tudva, hogy amit keresnek, az bennünk van. Isten megtapasztalása érdekében a testünk és az elménk csendjében a lelkünknek kell utazást tennie. A meditációban a figyelmünket az illúziók színteréről a szeretet és a szépség benső világába fordítjuk. Ha sikerül megőriznünk magunkban ezt a szeretetet, ez békés és boldog állapotban visz át bennünket az élet nehéz, kihívást jelentő helyzetein.

Június 7-vel kezdődött el az a 100 napos időszak, amely Sant Darshan Singh születésének 100. évfordulóján, szeptember 14-én ér véget. Maharaj Ji arra bátorít mindannyiunkat, hogy naponta annyit meditáljunk, amennyit csak tudunk. A nagy Mesterek útmutatása szerint legalább napi két és fél óra meditáció hatalmas hajtóerőt nyújt a spirituális fejlődésünkhöz. Ha az egyéb tevékenységeink menete nem teszi lehetővé, hogy ezt egyben végigüljük, akkor nyugodtam osszuk több időegységre a meditációnkat, de alkalmanként ez legalább harminc perc legyen! Minél több időt szentelünk a spirituális gyakorlatainkra, annál hamarabb szerzünk tapasztalatokat az igazi természetünkről, és így egyre közelebb kerülünk a Teremtőnkhöz.

Június 13. vasárnap
Ébredjünk rá a valódi énünkre a meditációban!

A napjaink a legkülönfélébb tevékenységekbe merülten telnek el. Az érzékeink szintjén élve a fizikai, mentális és érzelmi területen keressük a boldogságot. A Teremtő helyett az ajándékainknak adjuk a figyelmünket, amelyek magukhoz csalogatnak bennünket a fizikai érzékeinken és az elménkre ható különféle ingereken keresztül. Azzal a ténnyel, hogy többek vagyunk, mint a fizikai valónk, a legtöbbünk csak valamelyik hozzátartozónk halálakor szembesül. A teste nem változik, miközben az azt működtető erő, a lélek, az isteni rész eltávozik belőle.

A szentek és misztikusok arra emlékeztetnek bennünket, hogy az emberi születés a lehetőségünk arra, hogy túlhaladjunk a testünk és a környezete megismerésén, ugyanis spirituális szinten is képesek vagyunk a tapasztalatszerzésre. A meditáció segítségével utazást tehetünk a benső régiókban, így fokozatosan feltárulhat előttünk a létezés valósága. A spirituális utazás során ébredünk rá arra, hogy a fizikai szinttel egyidejűleg működő hatalmas mindenségnek a földi világ csak egy sokadik tükörképe, és mi egyetemesen összetartozunk egymással, a Mindenhatóval. Az összeköttetést a szeretet ezüstfonala biztosítja.

Erről minden ember tapasztalatot szerezhet. A meditáció, a Fény- és Hangáradattal utazás segítségével hozzáfoghatunk a benső világ felfedezéséhez, a lelkünk megismeréséhez.

Június 19. szombat
Fényben élés

Maharaj Ji a közelgő apák napja kapcsán kihangsúlyozta, hogy Isten mindannyiunkat nagyon szeret, és azt kívánja, hogy lássuk meg az Ő jelenlétét minden emberben, az egész teremtett mindenségben.

Az ember jelenlegi állapota olyan, hogy valóságként tekint az illúziók e világára. A gondolatok, a vágyak és a törekvések mechanizmusán keresztül teljesen leköti a sokféle tevékenység; a gazdagság, a hírnév hajszolása, a versengés. E folyamat során felemésztődik az értékes földi időnk, és teljesen szem elől tévesztjük az emberi létezés valódi célját.

Sant Darshan Singh következő verssorai szerint az elménk háborgató törekvései ellenére megtanulhatjuk, hogy ne legyünk a rabszolgája.

A világ nem tartja ellenőrzés alatt a gondolataimat.
Még a legsötétebb éjszakában sem leltem sötétségre.

Az élet viharai, az ár-apály helyzetek közepette is élhetünk a Fényben. Ez csak úgy lehetséges, ha még a napi teendőink végzése közben is Istenen tartjuk a figyelmünket – mondjuk a simrant. Az édes emlékezéssel horgonyt vetünk az Ő szeretetében. Ha a meditációban átéljük az Úr szeretetét és Fényét, akkor többé a külső világban sem találunk sötétséget. Megtanuljuk, hogy állandóan a Fényben éljünk.