Május 1. szombati satsang
Ha az élet citrommal kínál meg, készítsünk belőle limonádét!

A fent és lent helyzetek az életünk velejárói. Sok esetben élünk át fájdalmat, szenvedést, amely vagy bennünket talál meg, vagy a szeretteinket éri el váratlanul. A kihívások az emberi léte-zés olyan történései, amelyeket nem tudunk ellenőrzés alatt tartani. Amit uralhatunk: a reakcióink ezekre a helyzetekre.

Nagyon sokan választják a panaszkodást, a kritizálást, kesergést, pedig más módon is megbirkózhatunk a viszontagságokkal: „Ha az élet citrommal kínál meg bennünket, készítsünk belőle limonádét!” – javasolta a Mester.

Ne hagyjuk, hogy a nehézségek zűrzavarossá tegyék az életünket! Tanuljuk meg a nyugalmunk megőrzését, mert így hatékony megoldásokat találhatunk a problémáinkra! Az édesség, amit a citromhoz adhatunk: Vezessük az életünket szeretettel telten! Ez távolítja el az élet nehézségeinek a savanyú ízét.

Ha a figyelmünket befelé koncentráljuk, és a meditációban megtapasztaljuk Isten szeretetét, a Fényt, ez erőt ad ahhoz, hogy sikerrel oldjuk meg az előttünk álló, nagy kitartást és türelmet igénylő helyzeteket. Ha megbízunk Istenben, akkor annak tudatában élünk, hogy Ő ismeri a múltunkat, a jelenünket és a jövőnket, és azt adja, ami a legjobb számunkra.

Amikor nehéz idők járnak, sokak hite megrendül Istenben. Ez az elménk mesterkedése miatt van. Szenteljünk rendszeresen minél több időt a meditációra, mert a bensőben átélt isteni szeretet egyre több édességgel fogja betölteni az életünket. Így az élet próbáit sikerrel tudjuk kiállni.

Tegyük ezt annak tudatában, hogy a folyamatosan változó fizikai világban a nehézségek sem maradnak meg örökre. Túl fogunk jutni rajtuk. Ezt az életet azért kaptuk, hogy sikerüljön örökre kiszabadulnunk a lélekvándorlás kerekéből, és visszatérjünk Istenhez. Váltsuk valóra a küldetésün-ket!

Május 2. vasárnap
Hozzuk felszínre az isteni kincseket a meditációban!

Maharaj Ji egy farmer és a három fiának a történetén keresztül azt szemléltette, hogyan ássuk ki és élvezzük az isteniség kincseit a meditáció segítségével. A farmer mielőtt meghalt, elhitette a lusta gyermekeivel, hogy aranyat ásott el a farmon. A kincskeresés évei alatt a fiai megtanultak gaz-dálkodni, és sikeresebb lett az életük, mintha valóban aranyra leltek volna.

A szentek, a nagy Mesterek egyöntetűen azt jelentik ki, hogy az örök életet biztosító kincsek forrása Isten, aki ott lakozik mindannyiunkban. A spirituális Mesterünk vezetésével és segítségével megtanulhatjuk a módszert, amellyel hozzájuthatunk a bensőnkben lévő gazdagsághoz. Fordítsuk a javunkra a spirituális szemünket, amely a két szemöldök között és mögött helyezkedik el! Ezt a be-avatáskor megnyitja a Mesterünk. Ha megtanuljuk a technikát, amellyel az éltető isteni energiánk a lelkünk székhelyére koncentrálódik, meg tudjuk tapasztalni a benső látványait.

Az etikus élet a spiritualitás alapköve. A harag, az érzékiség, az erőszak, hazugság és az ego olyan, mint a gyom. Ezeket el kell távolítanunk magunkból, hogy minél gyorsabban tudjunk haladni a célunk felé. Ugyanis ezek megakadályozzák az isteni kincsekhez jutást. Azt kérik tőlünk, hogy legyünk erőszakmentesek, becsületesek, alázatosak, szeretetteljesek, gon-doskodók, önzetlenül szolgálók, együttérzők. Építsük bele az életünkbe ezeket az etikai értékeket, hogy a beavatással elültetett spirituális mag gyorsan fejlődhessen!

Meditáljunk napi rendszerességgel, amilyen szorgalommal ástak a történet szereplői! Hiszen a spirituális gyakorlataink segítségével a bensőnkben végzünk kincskereső munkát. Ennek minden nap lesznek eredményei. Átélhetjük az Isteni Fényt és Hangot, és eközben bővelkedni fogunk a bé-kességben, örömben és üdvösségben, amik az isteniség termései.

Ezek megtöltik az életünket nyugalommal, harmóniával. Szeretetteljessé és figyelmessé válunk a kapcsolatainkban. Ez azért üdvözítő állapot, mert így egyre közelebb kerülünk a Teremtőnkhöz.

Sokan nagyon nehéz feladatnak tartják Isten megtapasztalását. Ha a figyelmünk megmarad a külső világban, akkor ez valóban lehetetlenség. Tanuljuk meg a befelé koncentrálást, amelyhez a segítség meg fog érkezni! Isten kegyéből az életünk minden helyzetében megkapjuk a szükséges támogatást.

Ha a testi tudatosság fölé emelkedünk, és utazunk a benső régiókban, akkor tudatosul ben-nünk, hogy a lelkünk örökkévaló. Csak a fizikai test mulandó. Ám, amíg benne élünk, a lelkünk léte tőle független állapotban megtapasztalható. Ennek helyszíne a benső mindenség, amely a fizikaival egyidejűleg létezik. Ott ráébredünk a halhatatlanságunkra. Isten nekünk adta az örök életet, amelyre a bizonyságot önmagunkban szerezhetjük meg. Forduljunk hát befelé, és szolgálja a javunkat az isteniség összes kincse! Így beteljesül a cél, amiért ide küldtek bennünket.

Május 8. szombat
A bizalom minden nehézségen átsegít

Napjainkban az egész világot érintő hatalmas kihívás a pandémia, így az egyik legfontosabb kérdés az, hol és hogyan találhatunk erőt és bátorságot a fizikai, érzelmi, mentális, anyagi problémá-ink sikeres kezeléséhez. Hiszen sok kedves hozzátartozónk, barátunk hagyott itt bennünket örökre, vagy kritikus állapotban van. Világszerte számtalan embernek okoz hatalmas gondot a napi megél-hetés.

Soha nem képzeltük volna, hogy ilyen helyzetbe kerülünk. Hogyan lehet túlélni ezeket az idő-ket? Hiszen a külső állapotok annyira rettenetesek, hogy nagy kérdés, miként juthatunk erőhöz? A történelem azt mutatja, hogy az emberi lény életében sok olyan alkalom volt már, amikor az életkö-rülmények világszinten gyötrelmessé, szinte elviselhetetlenné váltak. Az elmúlt évszázadban a há-borúk mellett, nagy járványok is kitörtek, vagy más sorscsapás érte az embereket. Sokunk szemé-lyesen igazolhatja, hogy az élet előbb-utóbb újra elindult.

Fontos megértenünk ennek a négy szónak az értelmét: „Egyszer ez is elmúlik." A gondok, a problémák jönnek, de el is mennek. Hogyan tarthatjuk magunkat egyensúlyban a gondok idején? Nagy kitartásra, türelemre van szükségünk. Milyen erő az, amely kiemel bennünket a nehézségek közül?

Minden szentírás szól arról, hogyha megbízunk Istenben, minden problémával képesek le-szünk szembenézni. Az, aki megőrzi a figyelmét Istenen, sikerrel tud átmenni a fent és lent helyze-teken. Ha a külső körülmények rosszul alakulnak, annak érdekében, hogy erőhöz, sok energiához jussunk, teremtsünk kapcsolatot a bennünk élő Istennel! Így akkora támogatást kapunk, hogy az élet viszontagságai többé nem rendítenek meg, nem terítenek a földre bennünket.

Amikor a meditációban tapasztalatokat szerzünk a valóságról, akkor annak szenteljük az éle-tünket, hogy elérhessük az egyesülést a Teremtőnkkel. Ennek érdekében mit kell tennünk? A külső világ helyett fókuszáljunk befelé! Mindannyian bővelkedünk a benső kincseiben.

Guru Arjan Dev szavaival: „Minden, amit keresünk, a benső Otthonunkban van.”

Kabir Sahib kijelentése pedig így hangzik: „Istenből ered a Fény, amelyből minden élő megszületett. Mivel az egész mindenség ebből származik, ki lehetne jó vagy rossz?"

Ébredjünk rá a tényre, hogy ez a világ a káprázatok színtere. A valóság megismerése érdeké-ben forduljunk befelé, ahol végtelenül értékes isteni kincsek várnak ránk!

Azóta, hogy eljöttünk Istentől, a lelkünk álomállapotba merült, megfeledkezett az isteni erede-téről. Isten Fénye és Hangja teszi képessé a lelkünket, hogy felébredjen a Csipkerózsikáéhoz hason-ló álomállapotból.

Sant Darshan Singh szavaival:

A Te hívásod a szunnyadás századaiból ébresztett fel.
Meghallva a Te énekedet
a lélek felszárnyal, és vidáman dalol.

Amikor a meditációban a lélek meghallja a Mennyei Muzsika magával ragadó dallamait, örömében mámorosan énekel. A Hangáradat elsöpri az eonok óta tartó szenvedés emlékeit, amelyek azóta sokasodnak, hogy az igaz valónk Istentől elszakítottan létezik. A végső egyesülés is az Isten-erő segítségével valósulhat meg.

A külső világban a fájdalmas dolgok bármikor megjelenhetnek. A mi dolgunk azonban az, hogy bátran nézzünk szembe velük. Isten ehhez rendületlen kitartást tud adni nekünk. Minden szük-séges erő, képesség ott van bennünk, csak a figyelmünket szükséges helyes irányban tartanunk. En-nek eszköze a simran és a bhajan gyakorlása, a meditáció. Ez az egyetlen módja annak, hogy a ja-vunkra tudjuk fordítani a spirituális kincseket.

Május 9. vasárnap

Mi május első vasárnapján ünnepeljük az anyák napját, a világ más részein pedig e hó máso-dik vasárnapján emlékeznek meg arról a szeretetről, vég nélküli gondoskodásról, amelyben az édes-anyák részesítik a gyermekeiket.

Maharaj Ji a satsang bevezetéseként kiemelte, hogy anyánk az első oltalmazónk, tanítónk, vezetőnk, aki segít annak elsajátításában, hogyan éljünk békésen és boldogan a világban. Az anya valójában Isten kiterjedése, és az ő szeretetében Istennek az összes gyermeke iránt érzett szeretete jut kifejeződésre.

Mi mind Isten részei, lényegileg egyek és azonosak vagyunk. Ha ezt felismerjük, akkor ráéb-redünk a szeretetre is, amely minden élő formát egybekapcsol.

A Mester ezután arról beszélt, hogyan építsük bele az életünkbe az anyánktól kapott szerete-tet, hogy a lehető legjobb módon vezethessük az életünket. Vigyünk szerető kedvességet a körülöt-tünk élők életébe! Ahogy az édesanyánk kedves szavakkal emelt fel bennünket, bármilyen nehéz helyzetbe kerültünk, letörtünk, mi is töltsük meg figyelmességgel, szeretettel az interakcióinkat, a tetteink nyújtsanak kényelmet, vigaszt az embertársainknak!

Ahogy az anyák mindig bátorítják, biztató szavakkal erősítik a gyermekeiket a nehéz helyzetekben, mi is mindig csak a pozitív dolgokra koncentráljunk, és ezekben erősítsünk másokat is!

Használjuk arra Isten ajándékait, amelyekben kegyesen részesített bennünket, hogy önzetle-nül segítsünk másokon, a képességeink és lehetőségeink szerint hozzájárulva ahhoz, hogy mindany-nyiunk számára békésebb, boldogabb hely legyen ez a bolygó!

Amikor a meditációban megtapasztaljuk a kapcsolatunkat Istennel, egyre csak növekedni fog bennünk a szeretet. Ez békéssé, megelégedetté, őrőmtelivé fogja tenni az életünket.

Május 15. szombat
Türelem az isteni ösvényen

A mai satsang témája a türelem és az elnézés gyakorlatba ültetésének a fontossága volt. A lel-künk eonok óta kering a lélekvándorlás kerekében, és különleges áldásként kapta meg az emberi születést. E létformában, amely a teremtés legmagasabb szintje, minden képességgel, feltétellel ren-delkezünk ahhoz, hogy vissza tudjunk térni Istenhez. Lényegbevágó fontosságú, hogy megértsük a földi létünk célját, és folyamatosan ebbe az irányba tegyük a lépéseinket!

Sant Darshan Singh egyik verse arról szól, hogy Isten gyújtja fel bennünk a vágyakozást a lel-künk megismerésére, az örök Szeretett Lény felkutatására, ami azért nélkülözhetetlen a végső cél valóra váltásához, mert erről a világ dolgaiba merülten könnyen megfeledkezünk.

A Szeretett Lény szeretete
nem más, mint szakadatlan vágyódás,
ahogy elmúlik a találkozás,
máris a következőre várakozom.

Annak érdekében, hogy előre tudjunk haladni a spirituális úton, meg kell őriznünk a figyel-münket Istenen, annak ellenére, hogy az elménk – a világi örömök, szórakozások szerelmese – azt számtalan irányban igyekszik magával ragadni.

Rendületlenül, állhatatosan meditáljunk, még akkor is, ha látszólag nem tapasztalunk fejlő-dést! – tanácsolta a Mester. Nap mint nap erőfeszítésekre, szorgalomra és nagy türelemre van szük-ségünk a meditációban és a mindennapjaink folytatásában, hogy a nehézségek, a kihívások idején is békések, nyugodtak tudjunk maradni. Ne hagyjuk, hogy az elménk cselvetései bármilyen területen meghátrálásra kényszerítsenek bennünket!

A türelem, az állhatatosság lényegi jelentőségű az Istenhez visszavezető úton. Bármilyen ne-hézség, probléma merül fel, ne engedjük, hogy a harag eluralkodjon rajtunk! Ez ugyanis zűrzavart, fejetlenséget okoz az életünkben.

Minden körülmények között őrizzük meg a nyugalmunkat, mert a csendes, békés elme a me-ditációnkban is fontos segítő tényező! Ha sikerül összekapcsolódnunk az Isteni Fény- és Hangár-adattal, nincs az a külső erő, amely képes lenne megzavarni, magával rántani bennünket.

Isten ültette belénk az Ő megismerésének a vágyát, és ez a maga teljességében ki fog bonta-kozni, ha kitartóan, elkötelezetten tesszük a lépéseinket a helyes irányban.

Május 16. vasárnap
A kihívásokat változtassuk lehetőségekké!

A vílágszintű járvány mindenki számára hatalmas erőpróbát jelent. Támaszkodjunk a benső erőnkre és az Istenbe vetett bizalmunkra! Így váljunk győztessé ebben a küzdelemben! E biztató szavakkal vezette be a Mester a vasárnapi satsangját.

Nagyon nehéz időket élünk át. Embermilliárdokat érint a vírus-helyzet érzelmileg, fizikailag és gazdaságilag is. Ám a történelem tanúsága szerint az ilyenfajta küzdelmekből az emberiség mindig győztesen került ki. Már számtalan, látszólag áthidalhatatlan akadállyal is megbirkózott; sok esetben az újítások, a találmányok segítségével. Többek között ilyen volt a tűz, a kerék felfedeése, az űrhajók megalkotása. Ugyanebben a szellemben folyik a vakcinák gyors kifejlesztése, amelynek a segítségével az egész nemzetközi közösség száll szembe a vírussal. Sokkal gyorsabban folynak ezek a munkák, mint bármikor korábban, amikor valamilyen súlyosan fertőző kórral kellett szembeszállni.

Legyünk biztosak abban, hogy az elkötelezett, őszinte erőfeszítéseink segítségével az élet összes területén el tudjuk érni azt, amit célul tűztünk ki magunk elé! Nézzünk mélyen magunkba, és becsüljük fel, hogyan fordíthatjuk a kihívásokat lehetőséggé, amelyeket megvalósítva hihetetlen magasságokba szárnyalhatunk!

Ha képtelenek vagyunk változtatni azokon a külső körülményeken, amelyek küzdelemre késztetnek bennünket, nézzük meg, miként formálhatjuk magunkat olyanná, aki a korábbiaknál sokkal jobban képes kezelni a kihívásokat!

A pandémia az otthonunkban tartózkodásra kényszerít bennünket. Tekintsük ezt egy esély-nek, alkalomnak arra, amellyel élve erősebbé tudjuk tenni a kapcsolatainkat a szeretteinkkel. Az extra időnket, amelyet egyébként például utazással töltöttünk el, fordítsuk olyan képességek kifej-lesztésére, amelyeknek a jövőben hasznát vesszük! A legnagyobb javunkat az szolgálja, ha a koráb-biaknál sokkal több időt szentelünk a meditációra. Nemcsak Isten szeretetében fürödhetünk, hanem rengeteg erőhöz is juthatunk, ami nagy segítséget jelent a külső nehézségek nyugodt kezelésében, megoldásában.

Ne aggódjunk! – kérte a Mester. Éljünk annak tudatában, hogy a lelkünk hatalmas erejére tá-maszkodva sikerrel fogunk megküzdeni a mostani viszontagságokkal. A fény mindig ott van az alagút végén. "