Ezen a napon hálát adunk az édesapáknak, nagyapáknak és a dédszülőknek mindazért, amit nekünk adtak, értünk tettek. Tisztelettel gondolunk arra, aki erre a világra juttatott bennünket, segítette az első lépéseinket, megtanított beszélni, és a felnevelkedésünk során oly sokféle módon gondoskodott rólunk.

A tiszteletadás mellett azt kívánjuk, hogy minél több időt tölthessünk el a szeretett hozzátartozónkkal a jövőben is. A hála érzése kéz a kézben jár az alázattal. Egyébként az ego veszi át az irányítást. Ekkor úgy vélekedünk, hogy egyedül magunknak köszönhetjük azt, akik ma vagyunk; a kemény munkánk gyümölcse mindaz, amivel rendelkezünk.

A Mester a satsangon arról beszélt, hogy a vágyaink térítenek el bennünket a spirituális célunk valóra váltásától. Kétféle erő működik az emberben: az egyik a léleké, amely Isten része, és lépéseket igyekszik tenni Őfelé; a másik a vágyaké, amelyek az elménkben merülnek fel. Ez utóbbiak nyugtalanságot, bizonytalanságot keltenek bennünk, miközben a lelkünk békességre vágyik.

A vágyak növelik az egónkat, elbizakodottá tesznek. Az egoista számára a saját érdekei a legfontosabbak. A lelkünk az alázat forrása. Amikor az irányítás a lelkünké, akkor az egység és összetartozás tudatában segíteni, szolgálni kívánunk másokat.

A fent és lent helyzetek az életünk velejárói. Sok esetben élünk át fájdalmat, szenvedést, amely vagy bennünket talál meg, vagy a szeretteinket éri el váratlanul. A kihívások az emberi léte-zés olyan történései, amelyeket nem tudunk ellenőrzés alatt tartani. Amit uralhatunk: a reakcióink ezekre a helyzetekre. Nagyon sokan választják a panaszkodást, a kritizálást, kesergést, pedig más módon is megbirkózhatunk a viszontagságokkal: „Ha az élet citrommal kínál meg bennünket, készítsünk belőle limonádét!” – javasolta a Mester.

Minden évben április 22-én ünnepeljük meg a Föld napját. Ma a Mester a bolygó erőforrásai felhasználásával kapcsolatos felelősségünkről beszélt, amellyel jó állapotban őrizhetjük meg az ökológia környezetet a jövő nemzedékei számára.

Annak érdekében, hogy az emberi születés végső célját valóra válthassuk, mindent megkaptunk Istentől a túléléshez: levegőt, vizet, gyümölcsöket, zöldségeket, magokat, hogy táplálhassuk a testünket, és napfényt, amely melegen tart bennünket és a földi élővilágot. Az Ő összes ajándékával nem élünk megfelelő módon, mert többet veszünk el, mint amennyit visszaadunk. Nem törődünk azzal, hogy így kimerülnek az erőforrások, a következő generációk túlélésének a feltételei.

A mai satsangon a Mester az etikus életvezetés fontosságáról, és a meditáció lelket megerősítő szerepéről beszélt, amely segít, hogy közelebb kerüljünk Istenhez.

Mindannyian a jelenleginél jobb életre vágyunk, és keressük a módját, hogy ezt meg is tudjuk valósítani az életünk pénzügyi, fizikai, mentális és érzelmi területén. Egyre több pénzhez szeretnénk jutni, hogy az összes vágyunkat megvalósíthassuk. A fizikai fittségen kívül jobb kapcsolatokra is törekszünk. Az elménk és az érzékeink szintjén élve, testnek tartva magunkat, úgy gondoljuk, hogy minden, amire szükségünk van, elérhető, megszerezhető a fizikai világban.