„See the unseen in 2015!”
„Lássuk meg a láthatatlant 2015-ben!”

Az egész világból mintegy 1500-an jöttek össze a Chicago Hilton Hotelbe, hogy a Mester társaságában tölthessék az év utolsó napjait, és együtt köszönthessék az Újévet. A program minden reggel meditációval kezdődik, majd sokféle témában, minden korosztálynak spirituális témájú munkatalálkozók következnek. Kora délután a bálteremben kerül sor a Mester satsangjára. Ezután marad idő pihenésre, meditációra, szevára, míg elkezdődik a közös vacsora a Mesterrel.

December 27-én délután négy órakor volt az első találkozás a Mesterrel, aki e szavakkal köszöntötte a hallgatóságát: „Az Úr szeretete vonzott ide bennünket.”

Első témaként a Sant Mat útjának egyik legfontosabb pilléréről, az önzetlen szolgálatról beszélt. Az adás, a segítés ne csak elvárások nélküli legyen, hanem figyelmes, feltűnés keresése nélküli, szeretetteljes. Végezzük annak tudatában, hogy az Úr minden rezdülésünket ismeri! A szevának az a jellemzője, hogy a jobb kéz nem tudja, mit tesz a bal, nagy kihívást jelent az egónknak és az elménknek. Ha valaki elméből ad, akkor szerephez jut az ego. A szeretetből nyújtott segítség örömtelivé, vidámmá teszi a másokért végzett önzetlen munkát.

Sokféle kultúrából, környezetből érkeztek a program résztvevői. Az Úr szeretete az, ami segít, hogy túljussunk a szociális válaszfalakon, amelyekbe beleszülettünk, és Isten egyetlen családjának tagjaiként legyünk együtt – emelte ki a Mester. Az egységet akkor kezdjük megtapasztalni, amikor felismerjük, hogy nem különbözünk Istentől és az Ő teremtésétől.

A köszöntő beszéd befejezéseként Maharaj Ji kiemelte: különlegesen szerencsések vagyunk, mert a nagy Mesterek ráhelyeztek bennünket az Istenhez visszavezető útra. Mindannyian hazatérhetünk. Ez csak azon múlik, hogy hol tartjuk a figyelmünket, mekkora szenvedéllyel, lelkesedéssel végezzük a spirituális gyakorlatainkat. A meditáció a spirituális fejlődés kulcsa, mert így szerzünk tapasztalatokat az Úr szeretetéről, amely töretlen fejlődést biztosít az Őfelé vezető úton.

A közös meditáció után sorról-sorra haladva a Mester személyesen is üdvözölte az ünnepi program résztvevőit.

December 28-án, a reggeli meditációt követő workshopok a szeváról és arról szóltak, hogyan lehetünk spirituálisan fittek: azzal, ha fogékonnyá válunk, ráhangolódunk az élő Mester kegyére.

A délutáni satsang egy himnusszal kezdődött, amelyet Mata Rita Ji adott elő. Bulleh Shah, a nagy keleti szent ebben a himnuszban az Úr csodálatos szeretetéről szólt, amely átsegíti a vándor lelket az élet viharos tengerén – a túlsó partra.

A verset elemezve a Mester arról beszélt, hogy kegyre és vezetésre van szükségünk ahhoz, hogy rátaláljunk az Isten felé vezető útra. Csak a szeretet ösvényén előrehaladva érhetünk célba. Ez a szeretet a Szeretett Lény szívéből árad ránk, óv bennünket a materializmus óceánján – ami ez a fizikai létezés. Ez csábításokkal, vágyakat keltő, szórakoztató dolgokkal igyekszik magához kötni a figyelmünket. Az Úr együttérzése a szentekben testesül meg. Ők mindig arra ösztönöznek bennünket, hogy a múltbeli történésektől függetlenül lássuk meg az élet pozitív oldalát!

A Mester ezután a lélek misztikus utazását, a létező legnagyobb utazást öt „E” segítségével írta le.

1. „Embrance” Az utazás Isten átölelésével kezdődik. Miként ölelhetnénk át az Urat, ha se nem látjuk, se nem halljuk Őt? Láthatjuk és hallhatjuk Istent az összes létformában, amelyek a földön élnek. A misztikus utazásunk úgy kezdődik, hogy Sant Darshan Singh szavaival: „Sajátodként ölelj át minden embert!”

2. Ha átöleljük Istent, a következő lépés, a követelmény a spirituális úton az „Engage”, ami azt jelenti: elkötelezzük magunkat, hogy tanulunk Istenről. Ez akkor történik meg, amikor elkezdjük megismerni önmagunkat és az igazi természetünket, a lelkünket. Az önismeret mélyére hatolás egyik eszköze a szeva, Isten teremtésének önzetlen szolgálata.

3. Ahogy felismerjük, hogy az igazi valónk nem a testünk, hanem a lelkünk, fokozatosan eljutunk az utazás harmadik stádiumába, az „Elevate”, a felemelkedés szintjére. Megtanuljuk a meditáció módszerét, amely képessé tesz bennünket a testi tudatosság fölé emelkedésre, és a lelkünk elkezdi a benső szárnyalását a Fényben és a szeretetben, hogy belemerülhessen minden szeretet Forrásába.

4. A tanítványnak a harmadik szinten tett őszinte erőfeszítései felemelik a negyedik szintet eltakaró fátylat, ez az „Experience” szintje, vagyis a tapasztalaté. Ez csak akkor lehetséges, ha az élő Mester kegyéből nyitott a benső szemünk, és a figyelmünket a fizikai világból a bensőbe fordítjuk.

5. Az isteniség megtapasztalása teljes bizonyossággal elvezet e szent utazás utolsó állomásához, az „Ecstasy”, a tökéletes isteni mámor, az üdvösség átéléséhez, amikor a lelkünk egyesül Istennel. Elérjük a végnélküli boldogság és öröm állapotát – ezzel beteljesedik a lelkünk hosszú utazása.

Ezt az utat mindannyian megtehetjük, mert az Úr akarata az, hogy mindannyian térjünk haza.

A Mester előadását követően az új központ majdnem végleges terveit mutatta be a főépítész, amelyet nagy tapssal fogadtak.

A Mester a vacsorát követően a Fiatal Felnőttekkel találkozott.

December 29-én a Mester a Misszió hatalmas léptékű fejlődéséről számolt be. Ilyen mértékű növekedés sokféle változtatást igényel a részünkről, hogy alkalmazkodni tudjunk az új helyzetekhez. A változás az élet része. Ezért arra van szükség: szerető együttműködésben kezeljük a különféle helyzeteket, hogy optimális eredményt érhessünk el. Ezután a Mester azokat a lépéseket vette sorra, amelyeket a saját életünkben kell megtenni, hogy elérhessük ezt a célt.

Először is, tisztítsuk meg a szívünket minden haragtól és előítélettől, és legyen bennünk szeretet mindenki iránt!

Másodszor, mindig az élet, a történések pozitív oldalát lássuk meg! A szavaink legyenek elismerők, méltányolók és hálásak! Ezek rendkívül sokat könnyítenek mások nehézségein.

Harmadszor, ismerjük fel, hogy a tetteink rendkívül nagy erejűek! Ezért azok legyenek szeretetteljesek, hogy örömöt nyújtsanak a többieknek!

A meditáció segít abban, hogy nyugodtak, békések tudjunk maradni, amire a szeretetteljes együttműködéshez szükség van.

A program folytatásaként a Misszió web oldalát mutatták be a sangatnak. Új kezdeményezés a web oldalon a „Remote satsang”, vagyis internetes satsang mindazok számára, akik valamilyen okból fizikailag nem tudnak résztvenni a satsangokon. Új kezdeményezés a Heti üzenetek helyére lépő Heti blog.

Azt is bejelentették, hogy a Missziónak saját youtube csatornája lesz, amelyen a Mester előadásainak a videó felvételeit lehet majd nézni.

December 30-án a satsangon a Mester a kegyelem törvényéről beszélt, amely az Úr birodalmát kormányozza. Tanítványként hagyjuk, hogy a hibáink távol tartsanak vagy elijesszenek bennünket a fejlődéstől. A szennyfoltjaink, a gyengeségeink miatti szégyenérzetünkben megkérdőjelezzük, hogy valaha is közelebb juthatunk-e Istenhez. Pont a kétségeink és a szégyenkezésünk akadályozza meg, hogy Isten felé lépkedjünk.

A szentek ennél sokkal ragyogóbb, reményteljesebb valóságot festenek elénk. Azt tanácsolják, hogy tanuljunk a hibáinkból, formáljuk jobbá magunkat, és ne nézzünk vissza a sajnálkozás kedvéért. Töltsünk minél több időt neh karma, vagyis karma nélküli állapotban, vagyis meditáljunk, járjunk satsangra és végezzünk önzetlen szolgálatot! Ha ezeket helyesen végezzük, akkor ez nagymértékben felgyorsítja a spirituális fejlődésünket.

Isten hírvivői, a szentek arra emlékeztetnek bennünket, hogy a karma törvénye mellett, amely ezt az univerzumot működteti, létezik a kegyelem, az együttérzés egyetemes törvénye is, amely lehetővé teszi, hogy mindazok, akik szeretnek, teljes bizonyossággal megtalálják az utat az együttérzés, szeretet és tudatosság Óceánjába.

December 31-én, a délutáni satsangon Maharaj Ji az isteni szeretet megnyilvánulásának fontos formájáról, a barátságról beszélt. A Fényre és Hangra történő rendszeres meditáció meghozza a spirituális tapasztalatokat. Ezt a folyamatot erősíti, ha szeretetben, együttérzőn, erőszakmentesen és másokat szolgálva élünk. Az egyik legjobb módja annak, hogy így éljünk, ha baráti kapcsolatot alakítunk ki az embertársainkkal. A szeretet ugyanis a barátság összekötő fonala. Ahol szeretet van, az összes többi erény magától kifejlődik. A barátság az adás, vagyis önzetlen szolgálat egy formája. Az igazi barátság olyan légkört teremt, amelyben etikus módon igyekszünk élni.

Legyen az elkövetkező év a barátságé, az örömé, a szereteté, a másokról gondoskodásé! Legyen derűs és beteljesült az életünk, mialatt Isten felé haladunk!

A szilveszteri zenei programot követően a Mester bejelentette a következő év mottóját: „Lássuk meg a láthatatlant 2015-ben!” Hozzátette: a fizikai érzékeinkkel csak ezt a világot tudjuk felfogni, de vannak spirituális érzékeink is. Használjuk őket, és fedezzük fel 2015-ben a benső mindenséget!

Befejezésül a Mester Sant Darshan Singh egyik gázeljét adta elő, amelyben azt kéri a költő, hogy lépjünk be együtt a bizalom és a szeretet földjére, ami virágzó paradicsommá változtatja az életünket.