llinois, Oak Brook Hills Marriott Resort

December 29. hétfő – harmadik nap

Sant Rajinder Singh kérdésfeleletet tartott, amelynek bevezetőjében elmagyarázta, hogy az ilyen összejövetelek a Keleten és a Nyugaton élő tanítványoknak egyaránt segítenek a spirituális út és az egyetemes alapelvek megértésében. Azt szükséges tisztán látnunk, hogy ez nem valami társadalmi út, ez az ösvény teljesen a spiritualitásra koncentrál. A spirituális fejlődésre helyeződik a hangsúly, nem pedig arra, hogy csupán olyan tevékenységekbe merüljünk bele, amelyek a külvilág számára hasznosak. Ennek az útnak az a célja, hogy segítsen a lelkünk Istennel való újraegyesülésében. A lényeg: emelkedjünk a fizikai testtudat fölé, hogy a lelkünk szárnyalhasson a spirituális utazáson. Nagyon sok kérdés hangzott el a spirituális élet vezetésével kapcsolatban. A Mester az egyik kérdezőnek azt felelte, hogy minden idő jó, amelyet meditációban töltünk, függetlenül a benső tapasztalatainktól. Olyan tevékenységeket folytassunk, amelyek közelebb visznek bennünket Istenhez, és tartózkodjunk azoktól, amelyek eltávolítanak Őtőle. Valaki arra panaszkodott, hogy a fizikai fájdalmai miatt nehezen tud eljutni a satsangra, de a meditációban élvezi az isteniséget. A Mester kérte, hogy mindig őrizze meg ezt a benső kapcsolatot. Ám, ha világi tevékenységekkel telnek a napjaink, mindenképp vegyünk részt a satsangokon, amelyek a meditációnkhoz is hajtóerőt adnak. Egy újabb kérdésre válaszolva a Mester azt mondta, hogy az elme, a maja, az illúzió sok rétege fedi be a lelket, de ha rendszeresen meditálunk, és részt veszünk a satsangon, idővel képesek leszünk arra, hogy megszabaduljunk ezektől a fátylaktól, és így egyre többet tapasztalunk meg Isten Fényéből és Hangjából. Ezt a programot közös meditáció és prashad osztás követte. Vacsora után a Misszióban világszinten folyó tevékenységekről hangzottak el beszámolók, többek között a kolumbiai és indiai új Darshan Akadémiákról, a fotó és videoszolgálat új kiadványairól, a nagyközönségnek szóló programokról, a helyi spanyol és hindi közösség munkájáról, és képeket mutattak be a kanadai Quibekben avatott új ashramról.

December 30. kedd – negyedik nap

A hosszabb közös meditációt megelőzően a Mester arról beszélt, hogy minden nap sok olyan dolog esik meg velünk, amelyekre nem számítottunk, amelyeket nem terveztünk be. Ennek ellenére állhatatosan és eltökélten olyan tevékenységeket folytassunk, amelyek spirituálisan a javunkat szolgálják. A nagy Mesterek Isten felé akarnak vinni bennünket, de mi az ellenkező irányba futunk. E külső csábítás ellenszere a satsang, amelyen átitat bennünket az isteni sugárzás. Az előttünk álló évre a Mester által adott egyik mottó: „Igyuk az Isteni Bort 2009ben!” Ez a Bor az örök Elixír, a szent Ige, a Shabd, amellyel a meditációban kapcsolódunk össze. Ebéd után a nemzeti könyvsiker, a Gyógyító meditáció dedikációjára került sor. Majd Mester a Fiatal Felnőttek csoportjával találkozott. A beszélgetés témája az önzetlen szolgálat volt. A fiatalok elmondták, hogy egy előre meghatározott órányi szeva volt az előfeltétele annak, hogy valaki részt vehessen ezen a találkozón. A Mester a Kirpal Ashram langárjában folyó szevát említette meg klasszikus példaként arra, hogy kétezer szevadár társaságában dolgozva senki sem tudja, ki fogja élvezni a munka gyümölcseit. Bármilyen szevát végzünk, ne engedjük, hogy az egónk megjelenjen benne, mert ezzel érvénytelenítjük a szevánkat, amelynek jótéteményei azonosak a meditációval.

December 31. szerda – ötödik nap

A délutáni közös meditációt a Mester azzal a tanáccsal vezette be, hogy Szilveszter napján gondolkozzunk el az életünk menetén, és készítsünk tervet a jövőre. A napló, ha helyesen töltjük, segít annak felmérésében, hogy valójában mi történik velünk a mindennapjainkban. Megmutatja, hogy milyen nyomvonalon halad az életünk. Ne engedjük, hogy mások érzelmei diktáljanak nekünk, hogy ezek szabják meg az életünket! Legyünk kiegyensúlyozottak! Egy másik mottó a 2009es évre: „Ragyogjon a szeretetünk 2009ben!” Ha a lelkünk fénylően tisztává válik, akkor elillan a sötétség, és minden ragyogni fog körülöttünk. A bálteremben rendezett ünnepi vacsora után került sor a hagyományos szilveszteri műsoros estre. A punjabi, spanyol és angol nyelvű zenei programot követően elkezdődött az éjfél előtti viszszaszámlálás. „Az este csúcspontja számomra az volt – mondta az egyik résztvevő –, amikor a Mester énekelve kérte, hogy meditáljunk az isteniségre, és jussunk be a spirituális régiókba 2009ben.” Az Újévet köszöntő beszédében a Mester ismételten kiemelte, hogy a meditáció az igazi valónk megtapasztalásának a kulcsa. Majd Sant Darshan Singh egyik gázeljét énekelte el, amely arról szól, hogy a tanítvány milyen szinteken halad át a spirituális fejlődése során. Az igazi útkereső soha nem mond le az igazság felkutatásáról.

2009. január 1. csütörtök – hatodik nap

A közös meditáció bevezetéseként a Mester azt emelte ki, hogy nemcsak a szentek és misztikusok, de az egész emberiség felfedezheti az Urat a bensőben. Kívül nincs más, csak illúzió. Arra van szükségünk, hogy az Isteni Fényre és Hangra történő meditációban felfedezzük az igazságot. Minden nagyon szép lesz 2009ben – mondta a Mester –, de ennek érdekében végezzük el a mi munkánkat, tegyünk erőfeszítéseket a spirituális életünkben. Minél többet meditálunk, annál erősebb lesz a benső kapcsolatunk.

Január 2. péntek – hetedik nap

„Ha bedobnánk egy pénzérmét egy tó vízébe, vajon mit kívánnánk?” – kérdezte meg a Mester a hallgatóságát a meditáció előtt. Fogadjunk el mindent, ami velünk történik, amit kapunk, mint Isten ajándékát! Mindazok, akik az Úr akaratát követve élnek, gyorsan célba jutnak. Ezen a napon sokan indultak hazafelé. Az este folyamán – mindenki meglepetésére – a Mester pizza és fagylalt parti keretében találkozott a sangattal.

Január 3. szombat – nyolcadik nap

A kérdésfelelet programon főleg az foglalkoztatta a hallgatóságot, hogy miként tarthatjuk a mindennapokban a figyelmünket a spiritualitáson. A Mester azt válaszolta, hogy a legfontosabb feladatunk a rendszeres napi meditáció. Mondjuk a simrant, és ne csak a meditáció alatt! Végezzünk önzetlen szolgálatot! Hogyan kezeljük a múltban elkövetett bűneinket? – kérdezte valaki. Éljünk a jelen pillanatban – felelte a Mester –, mert csak az számít. Ha sajnáljuk mindazt, amit a múltban helytelenül tettünk, és tanultunk belőle, az nagyon jó, mert át tudjuk formálni magunkat. Valaki azt a kívánságát fejezte ki, hogy egy meghatározott pozíciót szeretne ahhoz, hogy önzetlenül tudjon szolgálni a Misszióban. A Mester azt válaszolta, hogy ha pozíciót keresünk, attól csak az egónk erősödik meg, és ez törli a szevát. A szívünkből és a lelkünkből szolgáljunk, és a jutalomnak még a gondolata se merüljön fel bennünk. Nincs különbség és rangsor a különféle szevák között, akár a langárban dolgozunk, akár olyan feladatokat látunk el, amelyek fizikailag közel juttatnak bennünket a Mesterhez. A szeva egyetlen megkülönböztető jele: szeretettel végezzüke vagy nem. Azok, akik pletykálnak, beszennyezik magukat – válaszolta a Mester egy kérdésre. Ezen túlmenően az értékes időnket, a legértékesebb portékánkat pocsékoljuk vele. A nagy szentek és misztikusok azt tanácsolják, hogy hiábavalóan ne szaporítsuk a szót, és ezek a kommunikációk legyenek szeretetteljesek, kedvesek és gondoskodók.

Január 4. vasárnap – kilencedik nap

Ezen a napon hangzott el a Mester zárszava. A szép közös programok után mindenkinek jó utat kívánt hazafelé. Két ablak van az életünkben – mondta. Az egyik Istené, a másik az elme ablaka, amely az intellektusunkból, a testünkből és az érzelmeinkből áll. Legyen mindig az Istenre nyíló ablakunk kitárva előttünk! Szenteljük a lehető legtöbb energiánkat és időnket a célunk megvalósítására, arra, hogy visszatérjünk az Úrhoz. Mert sajnos olyanok vagyunk, mint az a hegymászó, aki ül a hegy lábánál, kíváncsi arra, hogy mi van a csúcson, de egy lépést sem tesz felfelé. Az idő gyorsan tovaszáll. Ezért töltsünk minél több időt a meditációval és az Istenre való emlékezéssel! Az egyik résztvevő így foglalta össze a tapasztalatait az ünnepi programról: „Boldog vagyok, hogy ezt a kilenc napot Sant Rajinder Singh lábánál tölthettem, és a spirituális életemre összpontosíthattam. Magammal viszem a mélységes benső megújulás érzését, és a hálát a spirituális Mesterem iránt. Annyi sok időt töltött velünk, satsangokat, meditációs üléseket tartva! Velünk evett, és személyesen is beszélhettünk Ővele. Fantasztikus volt ez az együtt töltött néhány nap.”