Május 8. vasárnap Sant Rajinder Singh, aki az életének több, mint a felét az Egyesült Államokban töltötte, a keleti és a nyugati kulturális hagyományokat egyaránt tiszteletben tartja. Nyugaton különösen népszerű ünnep az Anyák napja és az Apák napja. A Mester május 4-én visszatért Indiába, hogy az édesanyjával legyen ezen a szép ünnepen, akinek az otthona a Kirpal Ashramban van.

Mialatt a sangat a Mester érkezésére várt a Kirpal Baghban, a hatalmas vásznakra kivetített fotók és egy video összeállítás révén a sangat Mata Harbhajan Kaur életének sok olyan pillanatát is megismerhette, amelyekről eddig még nem láthattak felvételeket. Az ő élete, aki most 88 éves, négy nagy Mester lábánál telhetett, mint Hazur Baba Sawan Singh tanítványa, Sant Kirpal Singh menye, Sant Darshan Singh felesége, és az élő Mester, Sant Rajinder Singh édesanyja.

A bemutatott videó merészen felvállalta a lehetetlent: húsz percben dokumentálni egy páratlan lélek életét, aki e négy nagy Mestert szolgálta, és mindannyiunkat nagyon szeret.

A rekord hőség ellenére – állandóan 42-45 C fok között van a nappali hőmérséklet –, hatalmas tömeg várakozott a satsang kezdetére. A Mester Rita Ji és az öccse, Bawa Ji társaságában érkezett. A satsang kezdetén egy édesanya fő jellemzőit mutatta be, amelyek különleges tiszteletet érdemelnek meg a gyermekük és mindenki más részéről is. Gondot visel ránk, amikor kicsik és magatehetetlenek vagyunk, fizikailag, mentálisan és érzelmileg táplál bennünket, hogy egészséges, boldog emberek lehessünk. Az anyának nagy szerepe van abban, hogy megtanuljuk megoldani a problémáinkat. Megtanítja, hogyan lássuk el magunkat, amikor felnövünk, és annak megértésében is segít, hogyan válasszunk barátokat.

Majd arról beszélt a Mester, hogy Mata Harbhajan Kaur az egész sangattal megosztotta az anyai szeretetét. Körültekintően gondoskodott mindazokról, akik Sant Darshan Singhhez jöttek. Mialatt ezt az áldozatos munkát az élő Mester mellett is folytatja, a satsangi életet a gyönyörű énekeivel, a zenei felvételekkel teszi még szebbé, amelyek által elsősorban Sant Darshan Singh gázeljei váltak közismertté – ő sokszor kiemelte, hogy ezt tekinti a fő küldetésének az élő Mester szolgálatában.

E világban egy édesanyáé a legnagyobb szeretet, de a Mester szeretete még ennél is sokkal hatalmasabb. Megnyitja a benső szemünket, képessé tesz minket a testtudat fölé emelkedésre, hogy elérhessük a Mester sugárzó alakját. Majd az Ő vezetésével és védelmében utazunk a benső régiókban. Az élő Mesterrel való találkozás ad igazi értelmet az életünknek.

A satsangot követően a Mester darshant osztva bejárta a Baghot, és „Boldog Anyák napját!” kívánt a gyermekeikkel együtt ülő édesanyáknak.

A kijárathoz közel, azon az útvonalon, amelyen a Mester ki szokott menni a satsang térségéből, egy fiatal lány állt, aki valami ismeretlen betegségtől szenvedett. Nem tudott a Mester közelébe kerülni, amikor Ő a sorok között végighaladt, ezért a szevadár a kijárat közelébe állította, és szólt a Mesternek, amikor az már elmenni készült. A Mester mosolyogva visszafordult, odament a lányhoz, miközben hatalmas taps tört ki: a hála fejeződött ki benne a Mester gondoskodásáért. A Mester hosszan a lány fején tartotta a kezét, majd a harmadik szemének is felhajtóerőt adott.

Május 9-én, hétfőn a Mester a meditáció előtt arról beszélt, hogy ha igazán szeretjük Istent, akkor ez a mindenki iránti szeretetet is jelenti. A szeretet tűzszikra, amely oly hatalmas, odaadó szenvedélyt lobbant fel bennünk Isten iránt, amelyben elég az egónk, így képessé válunk az Ő elérésére.

Május 10-én, kedden kérdés-felelet volt a Kirpal Baghban. Az első kérdés: „Hogyan érthetnénk meg jobban a Mester közvetlen környezetében élők viselkedését?”

A Mester válasza: „Csak az időnket vesztegetjük a mások hibáira figyeléssel. Senki más, egyedül a Mester tudja az igazi indokokat, hogy miért kerül valaki ilyen helyzetbe. Egyedül Ő tudja, hogy mire van szükségünk. A Mesterhez való közelség, így a rokoni kapcsolatok sem jelentik szükségszerűen azt, hogy valaki spirituálisan fejlett, bár mi ezt feltételezzük, mert a saját nézőpontunkból látjuk a dolgokat. Ne ezzel foglalkozzunk, hanem a saját spirituális fejlődésünkkel, és mindenképp kerüljük el mások megítélését!

A következő érdeklődő azt kérte, hogy a Mester magyarázza el Sant Darshan Singh szavait: „A szeretet a titkok titka.” A Mester kiemelte, hogy a szeretet a tanítvány és a Mester titka, szent, és ezért csak őrájuk tartozik, senki másra. A satsangon ülő tízezrekkel egyidejűleg van meg a Mesternek ez a nagyon bensőséges, személyes kapcsolata. A mi dolgunk, hogy ápoljuk, gyöngéden gondozzuk ezt a szeretetet.

Ugyanilyen titok az öt szent Istennév; és ebbe a körbe tartoznak a benső tapasztalataink is, amelyek kifecsegése féltékenységet kelthet, nagyra növelheti az egót, és mindezek a reakciók ellentétesek a szentséggel.

A harmadik kérdező a különféle benső képességekre, erőkre való vágyódásának adott hangot. A Mester nagyon határozottan kijelentette, hogy bármiféle speciális, mentális erő alkalmazása helytelen irányban befolyásolja a spirituális fejlődésünket. Igen nehéz az elmét ellenőrzés alatt tartani. Sant Kirpal Singh is azért imádkozott, hogy megszabadulhasson ezektől a képességeitől, mert gátat jelentenek Isten megtalálásában. Ahhoz, hogy fejlődhessünk a meditációban, nincs szükségünk természetfeletti képességekre, csak koncentrációra – tette hozzá a Mester.

Utolsó kérdés: „Jobban szeressük-e a satsangi testvéreinket, mint másokat?”

Maharaj Ji azt kérte, hogy az egész teremtést egyformán szeressük. Sant Darshan Singh szavaival: „Sajátodként ölelj át minden embert, és a szeretet zápora hulljon, bármerre is jársz!” A Sant Mat útjának alaptétele: minden élő forma élvezze a mi szeretetünket. E szeretet a meditáció révén fejlődik ki bennünk, amelyben megtapasztalhatjuk Isten jelenlétét mindenben.

A negyvenöt perces meditáció után a Mester a Baghban körüljárva darshanban részesítette a sangatot.

Május 11-én, szerdán darshan volt. Ilyenkor, mialatt a Mester a sorok mentén végighalad, spirituális kérdésekkel, világi problémákkal fordulnak hozzá az emberek. Áldását kérik az életük jelentős eseményeivel kapcsolatban.

Május 12-én a meditációs beszélgetés előtt Sant Kirpal Singh egyik megzenésített verse hangzott el:

Ó, soha ne hagyjon el engem a szeretetnek e szívtépő fájdalma,
mert e testházban csak a Te visszhangzó lépteidtől van élet.
Csak akkor tudok figyelni Rád, amikor egy kicsit enyhül ez a sajgó fájdalom.
Jamal azt látja, hogy e világon senki sem tartozik máshoz igazán.
Én azonban úgy érzem, hogy ismerős és ismeretlen egyformán közel van hozzám.
(Jamal volt Kirpal írói álneve)

A szép éneket követően Maharaj Ji arról beszélt, hogy a fájdalom része a szeretet útjának. Sant Kirpal Singh ebben a versében azért fohászkodik a Mesteréhez, hogy ez a fájdalom hadd maradjon meg benne. Hiszen ez formálja át a tanítványt, aki soha nem akarja, hogy a kapcsolata a Mesterrel megszakadjon. Ez természetesen soha nem következhet be. Az elme gyakran támaszt nehézségeket, amelyek miatt esetleg azt hisszük, hogy magunkra maradtunk, de a Mesterünk soha nem hagy el bennünket. A spirituális fejlődésünk magával hozza annak felismerését is, hogy a megpróbáltatások, a viszontagságok ugyanúgy az élet részei, mint az öröm, a vidámság, a boldogság. Isten mindenhol és mindenben jelenvaló, és bármi ér is bennünket, az a legnagyobb javunkat szolgálja.

A problémáink az elménk ellenőrzésének hiányából fakadnak. Ha rendszeresen és őszintén vezetjük az önelemző naplónkat, akkor meg tudunk szabadulni az etikus életvezetést akadályozó hibáinktól. Ennek eredményeként a meditációnk is sokkal gyümölcsözőbb lesz.

Május 13-án, pénteken a satsang előtt a Gurbániból hangzott el egy himnusz:

Ó, Uram! Te vagy a lényem lényege.
Az egész valómmal fejet hajtok előtted.
Újra meg újra alárendelem magam Neked.
Bárhova megyek, ha ülök, alszom vagy ébren vagyok,
a lelkem minden pillanatban Tehozzád kiált.
Te vagy a védelmezőm, az erőm, az intelligenciám, a vagyonom;
Te vagy a családom.
Bármit teszel, az nekem a legjobb.
Ó, Nanak! A Te szent lábadhoz helyezem magam.

A Mester arról beszélt, hogy az igazi valónk a lelkünk. A földi életünk a karmánkon alapul, amelyet ebben az életben kell kiegyenlítenünk. Különféle jellegű kapcsolataink vannak, amelyek szintén a karmánktól függnek. Például a baráti körünk is változik, mialatt a gyermekkorból a tinédzser éveinkbe, onnan a fiatal felnőtt korba lépünk. A házasélettel ismét új társas viszonyokba kerülünk. Közülünk csak nagyon kevesen őriznek meg életre szóló barátságokat – ami szintén karma. Az elválások oka lehet a halál, a fizikai távolság, vagy félreértés, nézetkülönbség, fokozatos elsodródás. A spirituális ok azonban az, hogy két lélek között véget ért az interakció, a kölcsönhatás, a kapcsolat. Azért érkeztünk ebbe a világba, hogy a múltbeli karmáinkat kiegyenlítsük. Akik élethossza nem nagy, szerencsések, mert kevesebb a karmájuk, és kevesebb szenvedésen mennek át. Annak érdekében, hogy véget érjen a jövés-menésünk a karma kerekében, meg kell találnunk a kapcsolatunkat a lelkünkkel, Istennel.

A satsang mindannyiunknak szólt, de különösen annak a két családnak, amely hatalmas fájdalommal a szívében hallgatta a Mester szavait. Az egyik család a gyermekét vesztette el, a másik esetben egy fiatalasszony férje halt meg hirtelen. Ő a kisgyermekével az ölében ült ott. A Mester, mialatt körbejárt a Baghban, mindkét család tagjainál hosszabban időzött.

Bár a Mesterre való várakozás mind a bensőben, mind a külső életben a spirituális út természetes velejárója, május 14-én, szombaton Maharaj Ji széles mosollyal pont fél nyolckor érkezett a Baghba. A satsangon arról beszélt, hogy minden tanítvány vágyik az Úrral való egység elérésére, de az elme és a test szintjén élve, a világ eltérítő hatásai miatt mégsem fordulunk a bensőnkbe.

Az igazság, a valóság azonban csak ott tapasztalható meg. A Mester azt tanácsolta, hogy éljünk békésen, bármi történik is az életünkben. Ne befolyásolja a magatartásunkat mások irányunkban megnyilvánuló viselkedése! Ha valaki megharagszik ránk, igyekezzünk megőrizni a nyugalmunkat, és próbáljuk meg lecsillapítani az illetőt. Nem bölcs dolog, ha ugyanabba a csapdába esünk bele, mint a másik, és erőszakosan reagálunk. Mások durva, sértő viselkedése ne határozza meg a mi válaszunkat, a reakciónkat! A meditáció segít a benső egyensúlyunk megőrzésében. Nem könnyű az elménk lecsendesítése, ezért azt tanácsolta a Mester, hogy a meditáción kívül is minél többet gyakoroljuk a simrant, mert ez nemcsak könnyebbé teszi a koncentrálást, amikor hozzáfogunk a meditációhoz, hanem így az Istennel való kapcsolatunk is egyre erősebb lesz.

Május 15-én, vasárnap, bár a satsangra az esti órákban került sor, a 40 fok feletti hőmérsékletben olyan volt a Bagh, mint egy izzasztó szauna.

Mielőtt Maharaj Ji megérkezett erre a vasárnapi satsangra, videókat mutattak be Sant Darshan Singhnek az ENSZ-ben 1986-ban tett látogatásáról, és 1989-ben Bombay térségében tett körútjáról. Maharaj Ji a bevezetőjében emlékezette a hallgatóságát, hogy közeleg a bhandara ünnepség ideje, e nagy Mester eltávozása emlékére, aki mellett mindenki azt érezte, hogy a Mester a világon őt szereti a legjobban.

Majd arról beszélt a Mester, hogy mindazt, amit e világban látunk és hallunk, valóságnak tartjuk, és a cselekedeteinket helyesnek véljük, annak ellenére, hogy sokféle tapasztalatot szerezhetünk e világ mulandóságáról. A szentek arra figyelmeztetnek bennünket, hogy a világ, amelyet az érzékeinkkel felfogunk, és benne az interakcióink is tünékenyek. Arra van szükségünk, hogy még az életünk során kerüljünk kapcsolatba a bennünk lévő valósággal, értsük meg annak igazi lényegét, és találjunk rá Istenre. Egy igazi tanítványt semmiféle világi akadály nem képes eltéríteni a spirituális útról, bátran néz szembe minden megpróbáltatással, és rendíthetetlen a bizalma az Úrban. Sant Darshan Singh versében ez így fogalmazódik meg:

Ó, világi gondok, jöjjetek és teszteljetek engem!
Kitartó vagyok, és az erőm kiapadhatatlan.

A makrokozmosz a mikrokozmoszban, az egész teremtés bennünk van, és ezt megtapasztalhatjuk a meditációban. Még egy falevél sem rezdülhet meg az Ő akarata nélkül – mondta a Mester. Ha ezt mindig az emlékezetünkben tartjuk, akkor nem zavarnak meg, nem sodornak bennünket kétségek közé a kapcsolati problémáink, az anyagi gondjaink, az érzelmi nehézségek és a halál természetes ténye. Elfogadjuk, hogy minden Isten akarata szerint történik, és rendíthetetlenül haladunk tovább a spirituális célunk felé.

Isten akarata az, hogy minden lélek visszatérjen Őhozzá – ez ennek az életünknek a küldetése. Elfogadtuk, hogy ez a mi célunk? Ha igen, akkor vajon teszünk-e lépéseket azért, hogy egyek legyünk a Szeretett Lénnyel? Ha igen, akkor a figyelmünket tartsuk a világ helyett Őrajta! Váljunk ugyanolyan félelemnélkülivé, amilyen a lelkünk, mivel Isten része! Egy igazi tanítvány nagy türelemmel, akaraterővel, tűrőképességgel rendelkezik, és nem hullat könnyeket világi szomorúságok miatt. Semmitől se féljünk ezen a világon, bátran nézzünk szembe a kihívásokkal, és állandóan merítsünk erőt a Mesterünk és Isten iránt érzett szeretetünkből! Legyünk tudatában annak, hogy a Mestererő minden nap minden pillanatában oltalmaz bennünket, és az összes akadályt el fogja hárítani az utunkból, így teljes biztonságban jutunk vissza Isten ölébe!

Május 16-án, hétfőn egy amerikai tanítvány énekelt el egy himnuszt a szufi Khulam gyűjteményből. A tanítvány így imádkozik a Mesteréhez:

Kérlek, folyamatosan öntözz az áldásaiddal,
és hadd élvezzem az öröm pillanatait a Te jelenlétedben!
Ha jók vagy rosszak vagyunk is, mi Tehozzád tartozunk.
Mivel elnyertem a beavatást, Te felemelted a lelkemet.
Megfogtad a sárkányom kötelét,
ezért kérlek, segíts, hogy mindig repülhessek.
Az Úr szolgálóinak szolgája vagyok.
Az emberek különlegesnek tartanak,
pedig még átlagos sem vagyok,
csak te ezt rejtve tartod.
Te mindig átöleled az összes szegényt és szenvedőt,
nekünk adod az élet ajándékát, és csupa jót kívánsz nekünk.
Kérlek, továbbra is áldj meg bennünket a kegyeddel és az élet ajándékaival!
Az Ítélet Napján, amikor felbecsülöd a karmáinkat,
szégyenünkben egy szót se tudunk szólni.
Kérünk, tarts meg bennünket gyöngéd szereteted betakaró oltalmában!

Maharaj Ji a himnusz elhangzása után arról beszélt, hogy a Mestererő mindig segít és védelmez bennünket. A karmával kapcsolatos verssorok magyarázataként azt mondta, hogy ebben az életben be kell fejeznünk az „adok-kapok” folyamatát, hogy ne kelljen visszatérnünk a lélekvándorlás kerekébe. Fontos megértenünk, hogyan tapasztalhatjuk meg a spirituális kincseket a bensőnkben, és azt, hogy a meditáció segítségével felszámolhatjuk a karmáinkat.

Május 17-én, kedden kérdés-felelet volt a Kirpal Baghban. Az első kérdés: „Mit tegyek, ha félelmetesnek érzem a testtudat fölé emelkedést?”

Mester mosolyogva azt válaszolta: mivel a benső régiók megtapasztalásáról van szó, a fizikai szint nyelvezete alkalmatlan a tényleges folyamat leírására. Ez egyaránt érvényes a „testtudat fölé emelkedés” és „az életben meghalás” kifejezésekre.

Van, aki attól tart: lehet, hogy soha nem jön vissza. Pedig semmi ilyesmiről nincs szó, csupán nehéz szavakkal elmagyarázni a testi tudatosság fölé emelkedést. Ez nem azt jelenti, hogy elmegyünk, és soha többé nem jövünk vissza, hanem azt, hogy a figyelmünket átültetjük a fizikai világból egy másik szintre. Hasonló folyamat megy végbe egy új rádióállomásra vagy televíziós csatornára váltáskor. Üljünk a meditációban félelem nélkül!

Második kérdés: „Akkora pusztulás, annyi katasztrófa van mindenfelé. Ez a jóslatoknak megfelelően közeli világvéget jelent?” Mester: A téves elképzeléseink miatt szükségtelen félelmeink vannak. A világ addig fog tartani, amíg mind a 6 milliárd ember és a 8.4 millió létforma el nem jut egy élő Mester lábához, és meg nem találja az utat Istenhez.

A következő kérdező a „tudatos munkatárs az isteni tervben” kifejezés magyarázatára volt kíváncsi. Maharaj Ji: ezt a kifejezést Sant Kirpal Singh alkotta meg. Mi megáldattunk a spirituális fejlődés képességével, és az élő Mester, aki tudatos munkatárs az isteni tervben, megadja nekünk a szükséges útmutatást ahhoz, hogy vissza tudjunk térni a Teremtőnkhöz. Azok a tanítványok, akik elérik Sach Khandot, szintén tudatos munkatársak, és a szevájukkal segítik az élő Mestert.

Isten kiválaszt egyes lelkeket, hogy segítsenek a világban elveszett lelkek hazautazásában. A tökéletes Mester azzal küldetéssel érkezik ide, hogy bizonyos lelkeket visszavigyen az örök Otthonába, de a kegye más lelkekre is kiterjed, őket is a gondjaiba veszi. A Mester az állandó társunkká válik, és rendelkezik a képességgel, hogy csökkentse vagy átvegye a tanítvány karmáit. Ilyen az élő Mester ereje, aki tudatos munkatárs az isteni tervben.

A következő kérdés: „Az a tanácsod, hogy beavatás előtt történjen felkészülés rá?”

A Mester nagyon határozottan és gyorsan válaszolt: „Igen. A beavatás különleges szentség. Senki ne kérje meggondolatlanul, ne vegye félvállról! Sant Kirpal Singh idejében az illetőnek a beavatás kérése előtt hat hónapig rendszeresen kellett satsangra járnia, és ugyanennyi ideje már vegetáriánus módon kellett táplálkoznia. Ismernie kellett a spirituális élet elméleti alapjait. Szóval ne vegyük lazán, könnyedén a beavatás ügyét! Gondolkozzunk el azon, mit jelent újjászületni! Egy beavatott részesül a Mester életimpulzusában. Isten nevei, amelyeket a beavatáskor megtanulunk, a Mester figyelmét hordozzák, ettől az Erőtől működnek. Egy beavatást kérőnek fel kell készülnie ennek az Erőnek a befogadására. Ha etikusan élünk, rendszeresen meditálunk, vagyis ha spirituálisan fejlődünk, akkor vissza tudunk térni Istenhez.

Utolsó kérdés: „Szükség van-e egy bizonyos testhelyzetre a meditáció alatt?” A Mester a válaszában rámutatott, hogy a meditáció célja a lelkünk táplálása. Ezután megadta a meditációs útmutatásait: ne legyen zaj a környezetünkben, ne érjünk egymáshoz, nincs szükség gyertyára, füstölőre, és természetesen meditáció közben nem eszünk. A figyelmünket kell befelé fordítanunk, amely bármilyen, számunkra kellemes testhelyzetben lehetséges. A lényeg, hogy meditáció közben már ne mozogjunk. Nézzünk csukott szemmel magunk elé, és őrizzük meg ott a figyelmünket!

A Darshan Akadémia 12. évfolyamos diákjai nagyszerűen szerepeltek az év végi vizsgákon

A Sant Rajinder Singh Ji Maharaj nevéhez fűződő holisztikus oktatási elv a Darshan Akadémia égisze alatt valósult meg. A holisztikus oktatás lényege, hogy a tanulók nem csupán intellektuális és fizikai oktatásban részesülnek, hanem spirituális nevelésben is. Idén márciusban több, mint 700.000 diák vett részt a Középszintű Oktatásért Felelős Bizottság koordinálta vizsgákon, ahol a Darshan Akadémia 12. évfolyamosainak eredményei önmagukért beszélnek.

Az diákok jó eredményükkel nagy dicsőséget szereztek iskolájuknak. A legjobb eredmények a természettudományokban 94,4%, a kereskedelmi szakirányban 92.6% volt. A Darshan Akadémia 12. évfolyamos diákjai egytől egyig az élvonalban teljesítettek.

A Darshan Akadémia diákjainak legmagasabb elért pontszámai a különböző tárgyakban:
Matematika: 100%
Testnevelés: 99%
Üzleti ismeretek: 96%
Fizika: 95%
Közgazdaságtan: 99%