" Június 18-án, a csütörtöki satsangon a Mester annak fontosságáról beszélt, hogy olyanok legyünk, mint a gyermekek, akik becsületesek, együttérzők, alázatosak és készek segíteni másokon. A gyerekek könnyen összebarátkoznak egymással, és általában nincs bennük ellenérzés mások iránt. Ha mi is ilyenné válunk, akkor közelebb kerülünk Istenhez.

Június 20-án, szombaton a Mester spirituális jellegű kérdésekre válaszolt. Az első kérdés: „Hogyan tartsuk ellenőrzés alatt az elménket, hogy spirituálisan vezethessük az életünket?” A Mester elmagyarázta, hogy a Sant Mat útja általános útmutatást nyújt arra, hogyan éljünk spirituálisan. Először is, törekedjünk arra, hogy etikusan éljünk: erőszakmentesen, őszintén, aláza-tosan, tisztán és másokat önzetlenül szolgálva. Ha a gyakorlatba ültetjük ezeket az erényeket, akkor gyorsan fogunk fejlődni spirituálisan, és az elménk erőfeszítései, hogy eltérítsen bennünket a célunk-tól, nem fognak sikerrel járni.

Az elménk ellenőrzés alatt tartásának a kulcsa a meditáció, amelyben összekapcsolódunk az Is-tenerővel. A benső Fénnyel és Hanggal való kapcsolatunk révén egyre közelebb jutunk Istenhez, és ez segít az elménk uralásában. A spirituális Mester kiemelte, hogy a simran, vagyis Isten neveinek az ismétlése szintén segít abban, hogy a nap folyamán ismételten visszatérjen a figyelmünk Istenhez.

Egy másik résztvevő abban kért útmutatást, hogyan tapasztalhatjuk meg a meditációban az „erőlködés nélküli erőfeszítést.” Ezt a kifejezést Sant Darshan Singh alkotta meg – mondta a Mester. Minden alkalommal, amikor spirituális jellegű erőfeszítést teszünk, befogadjuk Isten kegyét. Ez az-után még nagyobb igyekezetre sarkall bennünket. Cserébe még több kegy árad az életünkbe. Amikor erőlködés nélkül teszünk erőfeszítéseket a meditációban, akkor odaadóan, elvárások nélkül hagyjuk, hogy minden Isten akarata szerint történjen.

A kérdést feltevő ezután arra volt kíváncsi, hogyan határozhatjuk meg az életünkben eddig tett erőfeszítéseink szintjét, azt kutatva, hogy valóban megtettük-e a lehető legtöbbet vagy nem. A Mes-ter azt válaszolta, hogy a Sant Mat útján vannak bizonyos útmutatások, amelyek segítenek az erőfe-szítéseink felbecsülésében. Ezek a következők: etikus életvezetés, rendszeres meditáció és az ön-elemző napló használata, amely segít a tökéletlenségeink kigyomlálásában. Emberi lényként elkerül-hetetlenül vétünk hibákat, de ez a remény útja. Tanuljunk a botlásainkból! Így spirituálisan fejlődni fogunk.

Ezután valaki abban kért tanácsot, miként kezeljük a negatív gondolatainkat. Sant Rajinder Singh elmagyarázta, hogy az életben adódó nehézségek félelemmel teli állapotba sodornak bennünket. Ismerjük fel, hogy bármi történik is velünk, az a legjobb számunkra. Ez a látásmód az Istenbe vetett bizalom gyümölcse. Ne feledkezzünk meg arról sem, hogy „egyszer ez is elmúlik!” A Mester arra bíz-tatott: legyen pozitív az életszemléletünk. A szokásos közös meditáció után a Mester mindenkit sze-mélyesen is üdvözölt.

Június 21-én, vasárnap, az Apák Napja alkalmából különleges programot szerveztek a Naperville közelében lévő lislei Wyndham Hotelben. A bálteremben összegyűlt nagy létszámú hallga-tóság előtt a Mester ennek az ünnepnek a jelentéséről, értelméről beszélt: arra emlékezünk, hogy mit tettek értünk a szüleink. Ilyenkor Istenre, az egyetemes Atyánkra és az ajándékokra is emléke-zünk, amelyeket Őtőle kapunk. A legnagyobb ezek közül az emberi születés, amely a mi kivételes le-hetőségünk Isten megismerésére és az Ő szeretetének a megtapasztalására.

A július 4-i hétvége Naperville-ben

Július 4-én, szombaton, a Függetlenség Napján nagy és lelkes hallgatóság várakozott a Mester érkezésére a chicagói központban. A függetlenség fogalmát boncolgatva, a Mester arról beszélt, hogy a spirituális úton a lelkünknek el kell érnie az elménktől való függetlenségét. A figyelmünket magával ragadja, lefoglalja a külső világ, és így nem érjük el az önfelismerés és az Istennel való egyesülés spirituális célját. A Mester sürgette: mindenki életében kapjon elsőbbséget a napi meditáció, Isten megtapasztalása a benső Fényen és a Hangáradaton keresztül.

Ezután a Mester kérdésekre válaszolt:
„Hogyan lehetünk bátrak és bizalommal telítettek a spirituális úton?” – hangzott el az első kérdés.
A bátorság abból fakad – válaszolta a Mester – ha három dolgot mindig az emlékezetünkben tar-tunk:
1.) Isten keze mindig vezet bennünket.
2.) Ne időzzünk a múltban! Ehelyett minden energiánkat azokra a dolgokra koncentráljuk, ame-lyek közelebb visznek minket Istenhez!
3.) Ne feledkezzünk meg a szlogenről: „Egyszer ez is elmúlik.”
A bizalom forrása az isteniség megtapasztalása. Ezt a meditáció rendszeres gyakorlásával érhetjük el. A benső tapasztalatok az összes félelmet elsöprik. Amikor erős a bizalmunk Istenben, magától megjelenik a bátorság.

A következő kérdés a féltékenységre vonatkozott, arra, hogy ez miként jelenik meg az életünkben. A spirituális Mester azt válaszolta, hogy a féltékenység a mai világban az egyéni kiválóság túlhangsú-lyozása, a versengés miatt harapózott el. Gyakran erőnk felett azért küzdünk, hogy jobbak legyünk a körülöttünk lévőknél intellektuálisan, pénzügyileg, anyagi javak tekintetében vagy más vonatkozá-sokban. Ha viszont felfedezzük az emberi létezés Igazságát, vagyis azt, hogy egyetemesen összetar-tozunk egymással és Istennel, akkor a féltékenységnek nincs helye az életünkben. Állandóan tartsuk a figyelmünket a célunkon, ahogy a ló is szemellenzővel fut a versenypályán! Isten szeretete teljes bőségében hozzáférhető mindannyiunk számára.

Spirituális programok Naperville-ben július 9-12 között

Július 9-én, csütörtökön a Mester arról beszélt, mennyire fontos, hogy az élet viszontagságai közepette is megőrizzük az Istenbe vetett bizalmunkat. Meg akarjuk tapasztalni Istent, bízni szeretnénk Őbenne – ennek a meditáció a legfontosabb segítő eszköze. Elképzelhetet-lenül csodálatos a benső utazás – tette hozzá a Mester.

Július 11-én, szombaton a Mester élő internetes adás keretében válaszolt a virginiai Bowling Greenben lévő gyermektáborozás résztvevőinek a kérdéseire. Először is köszöntötte a gyermekeket és a programjaik szervezőit. Kiemelte, hogy minél fiatalabb korban fókuszálunk a spirituális területre, annál nagyobb az esélyünk a sikerességre.

Egy 9 éves gyerek azt kérdezte: „Miből tudhatjuk, hogy a meditációban elégettük a napi kar-máinkat?” A Mester válasza: amikor meditálunk, összekapcsolódunk a bennünk lévő Istenerővel. Ez a kapcsolat teszi lehetővé, hogy elégjenek a napi gondolatainkkal, szavainkkal és tetteinkkel okozott karmáink. Ez hatalmas áldás. A rendszeres napi meditáció olyan mechanizmusként működik, amely-nek köszönhetően az életünket nem terheljük újabb karmikus adósságokkal. Így gyorsabban tudunk fejlődni a spirituális úton, és kiszabadulva a lélekvándorlás kerekéből, visszatérhetünk az eredeti Ott-honunkba.

„Miért kezdik el keresni az emberek a szent beavatás lehetőségét?” – hangzott el a következő kérdés. Az életünk során valamikor rádöbbenünk, hogy az élet több mint ez a fizikai világ, amelyben élünk. Elkezdjük kutatni az igazi célunkat, amelynek során sok esetben megismerkedünk a szentek és misztikusok tanításaival, akik a benső tapasztalataikról is beszámolnak. Ekkor feltámad bennünk a vágy: mi is meg szeretnénk ismerni a bennünk lévő világokat. Egy igazi útkereső felismeri, hogy az életünk célja az önfelismerés a lélek szintjén, és az egyesülés Istennel. E célok elérése érdekében kéri az illető a szent beavatást.

A következő kérdés a meditáció technikájára vonatkozott. A Mester elmagyarázta, hogy a célunk az, hogy a figyelmünket visszavonjuk a testünkből a lélek székhelyére, amely a két szemöldök között és mögött helyezkedik el. Engedjük, hogy a lelkünk a fizikai tudatosság fölé emelkedjen! Ennek érde-kében foglaljuk le az elménket a simrannal, vagyis Isten neveinek az ismétlésével. A kulcs: vonjuk vissza az érzékáramot (a látás, a hallás, a szaglás, a tapintás és az ízlelés érzékét) a harmadik szembe.

Arra a kérdésre, hogy miként tudnak a lelkek más szintekkel kommunikálni, a Mester a követ-kező választ adta: amikor a lélek elhagyja a fizikai régiót, a kommunikáció összes fizikai módját is maga mögött hagyja. A benső régiókban a lelkek a fizikai körülmények nélkül is tudnak egymással kapcsolatot teremteni, kommunikálni. Mialatt ugyanis a lélek keresztülhalad a különféle szinteken, fokozatosan kibontakozik a tudatossága. A szavak nélküli kommunikációra a fizikai világban is vannak példák: ilyen az ikrek kapcsolata, az anya és a gyermeke közötti viszony.

Egy gyermek arra kérte a Mestert, írja le, milyen Sach Khand. A Mester azt mondta: a mi igazi Otthonunk telített szeretettel, békességgel, boldogsággal, örömmel. Ott nincs más csak szeretet és szavakkal kifejezhetetlen édesség.

Az élő adás végén a Mester örömét fejezte ki, hogy a gyermekek és a szevadárok Bowling Greenben, a táborozás ideje alatt a spirituális fejlődés céljának szentelték magukat. Arra bíztatta őket, hogy ha hazatérnek, továbbra is naponta meditáljanak. Ha a figyelmünk Istenen van, nagyon simán telik a napunk. Este adjunk hálát Istennek, és kérjük, hogy a következő napunk még jobb le-gyen! Ha szeretetben, együttérzően, becsületesen és másokat szolgálva élünk, teljes bizonyossággal meg fogjuk találni Istent. Az élő adás közös meditációval zárult.

Július 12-én, vasárnap a Mester a satsangot a naperville-i Holiday Inn Select-ben tar-totta. Köszöntötte a gyermekeket és a szevadárokat, akik aznap tértek haza a gyermektáborból. Ki-emelte, mennyire fontos, hogy a napi rutintevékenységeket megszakítva, mindig találjunk időt a spi-rituális gyakorlatainkra. A gyerekeket arra kérte, hogy az egészséges spirituális szokásokat, amelye-ket egy hétig gyakoroltak a táborban, építsék bele a napi életükbe. Csak akkor számíthatunk spirituá-lis eredményességre, ha az új szokások a napi életünk részévé válnak.

Amikor elkezdjük kutatni az élet értelmét, megismerkedünk a szentek és misztikusok tanításá-val, akik felébresztik bennünk a reményt az Istennel való találkozásra, egyesülésre. A szentek kapcso-lata az Úrral annak köszönhető, hogy fogékonyak az isteni kisugárzásra. Ráhangolódnak az isteniség megnyilvánulására, az isteni látomásokra. Ha a helyes irányba koncentráljuk a figyelmünket, mi is fogékonnyá válunk, és így fejlődni tudunk spirituálisan. „Legyünk olyanok, mint az üres kehely, ké-szen arra, hogy befogadjuk az isteni Nektárt!” – kérte a Mester.

Isten mindig bennünk és körülöttünk van. Az a mi hibánk, hogy nem ismerjük fel ezt az Igazsá-got. Nekünk bizonyos elvárásaink vannak, hogy miként akarjuk megtapasztalni Istent, és emiatt nem látjuk meg Őt a szivárványban, nem halljuk meg Őt a mennydörgésben, nem ismerünk Őrá a bőrűn-ket megérintő pillangóban, nem éljük át Isten csodáját egy kisbaba megszületésében. Legyünk fogé-konyak, hogy Istent minden formában be tudjuk fogadni!

Isten mindenütt jelenvaló. Csak válasszuk ki a helyes csatornát, hogy ezt megtapasztalhassuk! A vezeték nélküli telefon használatakor, mindaddig, amíg a sugárzási térben vagyunk, megmarad a kapcsolatunk. Isten szüntelenül velünk, közöttünk van, és ha Őrá hangolódunk, időtől és tértől füg-getlenül, mindig megőrizzük a kapcsolatunkat Ővele.

Nem sokkal a satsang után Sant Rajinder Singh, Mata Rita Ji és Mata Harbhajan Kaur elbúcsú-zott a sangattól, és elrepült Indiába, Delhibe. "