Június 3-án, pénteken a Mester Sant Darshan Singh egy gázeljét elemezte, amely a program elején hangzott el. Arról beszélt, hogy a szeretet a „titkok titka”, amely a kettőből egyet formál. Ez a szeretet tesz képessé bennünket arra, hogy a dualitás világa helyett – újfajta látásmóddal – felismerjük a teremtés egységét.

Június 4-én, szombaton a Mester szavai előtt egy szufi költő himnusza hangzott el:

Ó, Uram! Te vagy a gyógyír az összes betegségemre.
Te kívül is, és belül is jelen vagy
Lényem minden porcikájában ott vagy.
Megláttalak Téged, és nagyon megszerettelek.
Megtörtént, aminek meg kellett történnie.
A szívem legmélyebb vágya után kutatva
csak a Szerelmem arcát láttam ott.
Te vagy a lényem lényege.
Te vagy a mindenem.
Ó, Uram! Te vagy a gyógyír az összes betegségemre.

A Mester a satsang rendszeres látogatásának a fontosságát emelte ki, mert az segít a valóság megértésében. A Mestererő ismeri a múltunkat, a jelenünket és a jövőnket.

A Mester elmagyarázta, hogy a karmikus visszahatások miként irányítják az életünket, annak ellenére, hogy mi azt hisszük, hogy azt a saját ellenőrzésünk alatt tartjuk. Minden gondolatunk, szavunk és tettünk megőrződik, és valamikor megjelenik azok következménye. Az Úr keze állandóan velünk van, irányít, oltalmaz bennünket. Legyünk biztosak abban, hogy mindig az történik az életünkben, ami a legnagyobb javunkat szolgálja! A bizalom attól növekedik bennünk, ha megtanulunk a bensőbe fordulni. Ekkor felismerjük, hogy soha nem vagyunk egyedül. Isten végtelen szeretetének a megtapasztalása teszi az életünket széppé és békéssé.

Június 5-én, vasárnap a monszunt megelőző fullasztó melegben ezrek várakoztak a Kirpal Baghban a satsangra. A Mester a bevezetőjében arról beszélt, hogy a legtöbb embernek fogalma sincs az élet értelméről, lényegéről. Ennek oka az, hogy azt mindig rossz helyen keresik. A szentek eljönnek közénk, és rávilágítanak: az életnek nem az a célja, hogy egyszerűen csak a külső világban fejlődjünk, hanem az, hogy felfedezzük a benső mindenséget. Ők a teremtés egységére és az egyetemes összetartozásunkra hívják fel a figyelmünket. Sant Darshan Singh gyönyörű szavai tömören fejezik ki a lényeget:

Az emberiséghez egyként tartozunk.
Csak egyetlen Isten létezik,
s a gyermekei mi vagyunk.

Hazur ezt a gondolatot így öntötte szavakba: „Egyazon Atyához tartozunk, és az Ő szeretete kapcsol össze bennünket.” A Mester ezután az igazi tanítvány Mestere iránti szeretetéről beszélt. Ez vakká teszi őt a világ minden csábításával szemben, a figyelmét állandóan Istenen tartja, és nem ölti magára a világ színeit.

Június 6-án, hétfőn  45 fokos tikkasztó hőség volt. Ez sem tartotta vissza a satsangiakat, hogy részt vegyenek a közös meditáción. Bevezetésként Sant Kirpal Singh gyönyörű himnusza hangzott el, amely az igazi tanítvány Mestere utáni sóvárgásáról szól. Arra kéri a tanítvány a Mesterét és Istent, hogy segítse a végső célja elérésében. Az igazi tanítvány mindig együtt szeretne lenni a Mesterével, és a darshanjára vágyik, hogy enyhüljön a spirituális szomjúsága. 

Ahogy előrehaladunk a spirituális ösvényen, a mi feladatunk az, hogy váljon a bizalmunk egyre erősebbé abban, hogy a Mestererő mindent megad nekünk, ami a legjobb a spirituális fejlődésünkhöz.  Idővel a szerető felismeri a Mester szeretetének mélységét és erejét, és arra vágyik, hogy mindig a Szeretett Lénnyel legyen. Az ő kapcsolatuk lényegét rajtuk kívül igazán senki sem ismeri, és az szavakkal kifejezhetetlen.

Nagyon fontos, hogy a tanítvány hozzájusson a Mestere darshanjához. A szent beavatáskor megtanítják nekünk annak a módszerét, hogyan menjünk a bensőbe a benső darshanért.

Június 10-én, pénteken hűs este fogadta a sangatot, mialatt a Mester érkezésére várt. Sant Darshan Singh gázelje, amely bevezetésként hangzott el, a kegy pillantásáról szólt. Az igazi útkereső lelkesedéséről és szenvedélyéről beszélve Maharaj Ji azt kérte, hogy fordítsuk a legnagyobb javunkra az emberi testben rendelkezésünkre álló időt! Ismerjük fel az igaz valónkat és Istent! Nagyon fontos összefüggés van a kegy és az erőfeszítés között – mondta –, és végül hazavezetnek bennünket Istenhez. Ha a „pozitív misztika” elvét követjük a mindennapjainkban, annak szerves része a legalább napi két és fél óra meditáció.

Búcsú a szeretett Mata Jitól

Harbhajan Kaur Duggal (1923 - 2011), Sant Rajinder Singh édesanyja, Sant Darshan Singh felesége, Sant Kirpal Singh menye, Hazur Baba Sawan Singh tanítványa 2011. június 17-én elhagyta a földi világot, hogy örök Otthonába térjen. A Sant Mat útját járó tanítványok szerte a világon szeretettel Mata Jinak szólították.

Mata Ji élete a mindenki iránti szeretetből és szolgálatból állt. Milliók iránt érzett gyöngéd szeretetet. Egész életében a Mestereit, azok küldetését és a számtalan tanítványt szolgálta, akik a Mesterek nyájába sereglettek. A Sant Mat történelme mindörökre megőrzi Mata Ji nevét.

Június 17-én, pénteken reggeltől folyamatosan érkeztek Indiából és az egész világból a tanítványok a Kirpal Ashramba, hogy végső tiszteletüket tegyék e nagy lélek előtt, aki nemcsak a saját fizikai gyermekeinek volt az anyja, hanem spirituális édesanyja volt Sant Darshan Singh és az élő Mester, Sant Rajinder Singh tanítványainak is.

Délután hatalmas égiháború kerekedett, és szakadt az eső. Sokan megjegyezték, hogy Sawan (akinek a neve a monszun hónapját is jelenti) láthatóan is megáldotta ezt a napot. Mások pedig úgy vélekedtek, hogy még a természet is tiszteletét tette e csodálatos lélek előtt. Amikor a vihar tombolása elült, Maharaj Ji hosszú ideig a darshanjaiban fürösztötte a Kirpal Ashramban folyamatosan növekvő tömeget.

Pénteken 17-22 óráig végső búcsút vehettek Mata Jitól. Az egész Ashram színültig megtelt. Az emberek a Mata Ji szeretetéről szóló történeteket, örömteli, vidám emlékeket osztottak meg egymással.

A búcsúzás szombaton és vasárnap is folytatódott. Egész nap főtt étel, tea és frissítő állt az emberek rendelkezésére, hogy a lehető legkényelmesebben érezzék magukat. Újabb sátortetőket emeltek, hogy megvédje az embereket az égető napsütéstől. A Mester e napok alatt számtalan alkalommal adott darshant, állandó figyelmével, jelenlétével és mosolyával nyújtva vigaszt a fájó szíveknek.

Június 19-én este Mata Ji fizikai testét Delhi Nigambodh Ghat nevű krematóriumába vitték. Miután a Mester és a családja elvégezte az utolsó rítusokat, meggyújtották a máglyát, százezrek keze kulcsolódott össze a végső búcsúra.

Június 20-án, hétfőn reggel Maharaj Ji és a családja Raamghatba utazott, a Jamuna folyóhoz. Itt bevitték őket a folyó közepére, ahol beleöntötték a hamvakat a folyóba. A rettenetes hőség ellenére ezrek kísérték el a Mestert, hogy részt vegyenek ezen a szertartáson. Mielőtt a Mester visszatért a Kirpal Ashramba, rövid időre megállt a Majnu Ka Teela Gurdwarában (szikh templomban).

20-án délután kezdődött meg az Akhand Paath a meditációs teremben: a Sri Guru Granth Sahib (a szikh szentírás) recitálása, amely 72 óra hosszat tartott. Maharaj Ji és a családja jelenlé-tében kezdődött meg a felolvasás, és Ő naponta többször hosszabb időt töltött a meditációs teremben. Ezekben a napokban a Mester több alkalommal megáldotta a langárt, és darshanban részesítette az Ashramban szorongó ezreket.

Június 22-én, szerdán befejeződött az Akhand Paath szertartás, és prashadként karahot (indiai édességet) osztottak. Délután 4-kor hangzott el az Antim Ardaas (utolsó ima), amelyen a tanítványok tízezrein kívül vallási és polgári vezetők is részt vettek a Kirpal Baghban. A Mester a szertartás végén az egész Baghot bejárva személyesen is találkozott a satsangiakkal.

Amellett, hogy a Mester az édesanyja fizikai eltávozásának minden részletét elrendezte, az egész hét alatt a vigasz és szeretet kimeríthetetlen forrása volt, átsegítve az embereket ezen a nehéz időszakon. Gondoskodott az emberek kényelméről, erőt adott a szívüknek, hogy el tudják viselni ezt a nagy veszteséget.

Aki ismerte Mata Jit, ezt a ragyogó gyöngyszemet, az az ő emlékét mindörökre megőrzi a szívében.

Július 9-én és 10-én a Mesterrel Mata Ji tiszteletére emlékprogram lesz Chicagóban
9-én a helyszín a Wyndham Hotel Lisle-Chicago lesz, 10-én pedig a Palatina Gurudwara.