Január 3.
Westin Hotel Lombard, IL

Az egyhetes év végi ünnepi programot követően Sant Rajinder Singh január 3-én tartott satsangot a Westin Hotelben. A téma a barátság, a hűség és az önfeláldozás volt. A Mestererő, a Mester a beavatáskor kötelezettséget vállal arra, hogy mindaddig velünk marad, amíg a lelkünk egyesül Istennel. Az élet viszontagságai közepette a Mester keze velünk van, hogy segítsen, támogasson bennünket. A barátság a szereteten keresztül nyilvánul meg, amelyben nincsenek hullámhegyek és völgyek, nincs fent és lent. Ha szeretünk valakit, akkor gondoskodni kívánunk róla. A szeretet táplálja a kapcsolatainkat.

A Mester végtelenül szeret bennünket. Azért van velünk mindig a Mestererő, hogy kimentsen bennünket a maja útvesztőiből, az illúzió szennyéből. Egy szent szép imája így hangzik a Mesteréhez: „Az illúziók világában sok hibát követek el. Amikor megfogom a kezed, a botlásaim miatt könnyen eleresztem azt. Kérlek, te fogd a kezem, mert a Te szorításod erős! Így nincs az a tévedés, gyarlóság, amely kiszakíthatna a Te oltalmadból.” A spirituális út fontos aspektusa a lojalitás, a hűség, amely a tanítvány és a Mestere kapcsolatát jellemzi, és ez segíti a tanítványt a célja valóra váltásában.

Az életünk során sok interakciónk van. A kapcsolatainkban idővel esetleg azt érezzük, hogy mások visszaélnek vele, és a maguk előnyét, igazát keresik. Csalódottá válunk, mert nem az történik, amire számítottunk. A helyzet azonban az, hogy nem vagyunk nyitottak a másik személy nézőpontjára. Lehet, hogy valaki segíteni akar, de nem értjük az ő megközelítési módját, ezért visszautasítjuk. Ennek oka, hogy nem szánunk időt a másik ember szempontjainak a megértésére.

Az új esztendőben tanuljunk türelmet! Határozzuk el, hogy időt szentelünk az összes kommunikációnkra, mielőtt reagálunk! Ha nem válaszolunk kapásból, ha nem így teszünk, azt fogjuk tapasztalni, hogy a dolgok sokkal békésebben, nyugodtabban alakulnak.

Január 4.
Westin Hotel Lombard, IL

A Mester a vasárnapi satsangon arról beszélt, hogy az emberiség időtlen idők óta a külső világban keresi Istent. Általában csak akkor jut eszünkben az Atyánk, amikor kihívásokkal, gondokkal szembesülünk. Ha egy vizsga előtt állunk, ha valaki beteg a családunkban, ha a dolgok nem a kedvünk szerint alakulnak, akkor elkezdünk imádkozni. Amikor megszűnnek a nehézségek, annyira belegabalyodunk a világi tevékenységeinkbe, hogy megfeledkezünk Istenről. Akkor fordulunk Őhozzá, amikor nagy szükségünk van Őrá, egyébként jól megvagyunk nélküle.

Annyira vonzódunk ehhez a világhoz, hogy az a legkülönbözőbb irányokba ragad magával bennünket. Szeretjük a családunkat és a többi kapcsolatunkat, kedveljük az utazásokat, látni akarjuk a számunkra érdekes dolgokat. Akkora a szeretetünk a világ iránt, hogy semmi hely nem marad bennünk az Isten iránti szeretetre.

Azok közül a legtöbben, akik Isten megismerésére vágynak, az ima- és zarándokhelyeken kutatnak Őutána, szigorú aszkézist vállalva, rítusokat, rituálékat végezve. Ám Isten nem található meg a téglából és malterből emelt épületekben, amelyek egyszer semmivé lesznek. Ővele a benső csendben ülve kerülhetünk kapcsolatba.

Mindazok, akik őszinte szenvedéllyel meg akarják találni Istent, a nap huszonnégy órájában Őneki adják a figyelmüket. Istenen kívül nincs más az életükben. Mialatt e világban telnek a napjaik, és elvégzik mindazt a munkát, ami szükséges, közben állandóan Istenre összpontosítanak – ők rá fognak találni Istenre. Akkora szenvedéllyel szeretik Őt, amihez semmi sem hasonlítható.

Január 10-11.
Westin Hotel Lombard, IL

A következő szombaton a spirituális Mester a külső világ változó természetéről beszélt, és arról, hogy ugyanez az ideiglenesség jellemzi a mi földi létünket is. Egy előre meghatározott, rövid időszakot töltünk itt, ezért arra van szükségünk, hogy ezt fordítsuk a legnagyobb javunkra. Minden nap a legfontosabb feladatunk az legyen, hogy szakadatlanul tegyünk lépéseket az önfelismerés és az Istennel való egység végső céljának az elérése érdekében. Ez gyakorlás kérdése. Naponta rendszeresen és pontosan végezzük el a spirituális feladatainkat! Így folyamatos lesz a fejlődésünk.

Mivel India északi felében január 13-án tartják meg a Lori fesztivált, Sant Rajinder Singh a vasárnapi satsangon ennek az ünnepnek a spirituális jelentéséről beszélt: a jónak a gonosz felett aratott győzelmét ünneplik meg.

Majd azt kérte: csak jó gondolataink, a szavaink és a tetteink legyenek. Egyedül azért tegyünk meg valamit, hogy Isten boldog legyen! Ekkor ugyanis az etikai elveket követve élünk – úgy, ahogy Isten akarja. Ha úgy segítünk valakinek, hogy azzal Istennek örömöt szerzünk, akkor a tettünkkel nem okozunk karmát. Ezért jó gondolatok, szavak és tettek formájában – mindenfajta viszonzás, jutalom elvárása nélkül – szolgáljunk másokat! Azt kérik tőlünk, hogy az összes megnyilvánulásunkkal, a gondolatainkkal, a beszédünkkel és a tevékenységeinkkel csak jóságot hozzunk ebbe a világba. Hiszen, ha valaki életét jobbá, könnyebbé, boldogabbá tesszük, akkor bennünk és a környezetünkben egyaránt nagyobb lesz a békesség.

Az emberi kapcsolataink, a kommunikációink elkerülhetetlenül bizonyos stresszel, feszültséggel járnak, ugyanis eltérő a hátterünk, a gondolkodás- és beszédmódunk, a megértésünk szintje, a kapcsolataink jellege, a reagálásaink módja. Ha nem az elvárásaink szerint alakulnak a dolgok, máris megjelenik a feszültség, a fájdalom, a küzdelem. Mivel ezek mind az életünk velejárói, meg kell tanulnunk ezeknek a helyzeteknek a kezelését. Az élet művészete: ha befelé fókuszálunk, akkor összekapcsolódunk a szeretet forrásával, ami Isten. Teljesen adjuk át magunkat Őneki, mert akkor az élet viszontagságai többé nem hatnak ránk! A szomorúság eltűnik az életünkből.

Január 17-18.
Westin Hotel Lombard, IL

A következő szombaton a Mester arról beszélt, hogyan tehetjük hatékonnyá a meditációnkat. Először is, akkor meditáljunk, amikor nem vagyunk fáradtak! Válasszunk olyan időszakot, amikor frissek vagyunk! Erre nagyon alkalmas a kora reggel. Mindig is ezt javasolják nekünk. Ha ugyanis az éjszaka folyamán kipihenjük magunkat, kisebb a valószínűsége annak, hogy belealszunk a meditációba. A második segítő tényező: ha reggel zuhanyozunk, akkor valóban éberré válunk. Ha mindig ugyanazon a helyen végezzük el a spirituális gyakorlatainkat, a környezet is hozzájárulhat a jobb meditációhoz. Akkor abban a tudatban ülünk le: „Ez az én megszokott helyem, ahol meditálok.” Ha így teszünk, akkor már spirituális hangulatban ülünk le, és önmagunkon, a Mesteren, Istenen van a figyelmünk.

A január 18-i vasárnapi satsangon Maharaj Ji a spirituális út láthatatlan kihívásairól beszélt. Maga az út és a cél egyaránt láthatatlan a fizikai szemünk számára. Annak érdekében, hogy folyamatosan tudjunk a spirituális célunk felé haladni, sőt annak felismeréséhez, hogy egyáltalán fejlődünk-e, egy tökéletes élő Mester, vagyis olyan valaki segítségére van szükségünk, aki már végigjárta ezt a benső ösvényt, és egyesült Istennel

Mindazok, akik Isten kegyéből megkapták az emberi születést, valóra válthatják annak végső küldetését. Ehhez szenvedélyes, állhatatos, töretlen igyekezetre, erőfeszítésekre van szükség. Meg kell szabadulnunk az öt tolvajtól, a haragtól, a kapzsiságtól, a ragaszkodástól, az érzékiségtől és az egótól. Az önösség, az egoizmus az utolsó nagy akadály előttünk. Ha az „énség” állapotából fokozatosan átformáljuk az életünket az egység irányába, akkor gyorsan tudunk az igazi Otthonunk felé haladni.

A Mester további programjai: Február elején Delhibe utazik. A Sant Darshan Singh Dhamban február 5-én kezdődnek a 28. Nemzetközi Emberi Egység Konferencia eseményei. Február 6-án emlékezünk meg Sant Kirpal Singh (1894-1974) születésnapjáról. "