Január 21-22.
Hírek Mumbaiból

Sant Rajinder Singh az egyhetes dél-indiai spirituális programja részeként január 21-én Mumbaiba utazott.

Az első előadásán azt kérte: kapjanak elsőbbséget a tevékenységeink között a spirituális gyakorlatok. Minden nap találjunk rájuk időt! Minél többet meditálunk, annál gyorsabb lesz a fejlődésünk – és nemcsak spirituálisan, de az életünk minden dolgában.

Ezután az Istenhez visszavezető út modelljét, nyomvonalát mutatta be. A világ által kínált dolgoktól csalódottá, kiábrándulttá válva kezdjük el keresni az élet valódi értelmét és célját, és akkor eljutunk arra a végkövetkeztetésre, hogy az emberi születés egyedüli küldetése a lelkünk egyesülése Istennel. Ám csak akkor ismerjük ezt fel, ha előbb ráébredünk: az igazi valónk nem a testünk, hanem a lelkünk, amely Isten része.

Majd egy igazi szerető imájáról beszélt. A kérés, hogy a lelkünk belemerülhessen Istenbe - ez az egyetlen ima, amellyel minden más vágyunk is teljesül. Hiszen, ha Isten után sóvárgunk, ez automatikusan elmossa az összes külső vágyunkat. A meditáció a kulcs, mert lecsendesíti az elménket, és összekapcsol az Istenerővel a bensőnkben.

A vasárnapi satsangon Sant Rajinder Singh a spirituális út egyik legfontosabb alaptételéről, az isteni akaratba vetett feltétlen bizalom fontosságáról beszélt. Isten számtalan ajándékkal áld meg bennünket. Ám, ha csak egyetlen kívánságunk nem teljesül, könnyen elveszítjük az elménk nyugalmát, és egyre nehezebbé válik a figyelmünk összpontosítása Istenre. A Mester azt kérte: Gyakoroljuk a hálaadást! Ez benső békességgel, nyugalommal áld meg bennünket.

Az elménk lecsendesítésében segít a felismerés, hogy az emberi tudás és megértés behatárolt. Isten, mindentudó, mindenütt jelenvaló, szeret bennünket, és szüntelenül a gondunkat viseli. Csak mindezt felismerve kezdünk az „Édes a Te akaratod!” alapelv szerint élni.

A tartós benső békesség elérése érdekében túl kell haladnunk a hálálkodás állapotán. Kapcsolódjunk össze a mindannyiunkban ott zengő Mennyei Muzsikával! Ha a testünk és az elménk csendjében befelé fókuszálunk, akkor Sant Darshan Singh szavaival „minden lépésnél szeretetre, és minden pillantásban szépségre lelünk.”

Január 23-25.
Hírek Chennaiból

Sant Rajinder Singh január 23-án a Tamil Nadu indiai államban lévő Chennai városába érkezett. A hallgatósága egész Dél-Indiából sereglett össze, hiszen oly rég látogatott a Mester utoljára ebbe a térségbe.

Maharaj Ji a satsangot ezzel a gondolattal kezdte: azok a legszebb pillanataink, amikor Istennek adjuk a figyelmünket. Az életünk egyedüli küldetése az önfelismerés és az egyesülés Istennel. Tegyünk meg minden tőlünk telhetőt, hogy elérhessük ezt a célt! Az egész déli úti programja alatt is a meditáció különleges fontosságára hívta fel a figyelmet. Soha semmi miatt ne aggódjunk vagy féljünk! Szorongással, félelemmel telten soha nem oldhatjuk meg a problémáinkat! Ami már megtörtént, azzal nincs mit kezdeni. A jövőt nem ismerjük. Ezért éljünk a jelen pillanatban, Istennek szentelve a figyelmünket!

Az első nyilvános előadásra január 24-én került sor a Kamaraj Memorial Hallban. A Mester az elme faláról beszélt, amely elválasztja a lelkünket Istentől. Ezt úgy számolhatjuk fel, ha hidat építünk a lelkünktől az Úrhoz. A legőszintébb ima az, amelyben Istentől egyedül Őt kérjük, megbízva abban, hogy Ő tökéletesen gondoskodik rólunk. Tudva, hogy a saját ismereteink, képességeink alapján képtelenek vagyunk felmérni, hogy mi igazán jó nekünk, elfogadjuk Isten édes akaratát, gondoskodunk a szükséget szenvedőkről, és állandóan az Úr örömére igyekszünk cselekedni - ezek mind serkentő, előrevivő tényezők a spirituális úton. Hozzásegítenek az elménk nyugalmához, ami nélkülözhetetlen a bensőbe koncentráláshoz. A Mester kiemelte: nagy áldás, ha vágyódunk Isten után. Valójában Ő az, aki a szívünket magához húzza, spirituálisan felébreszt bennünket, és ekkor vágy támad bennünk az igazi önvalónk és a Teremtőnk megismerésére.

Ezen az estén a Mester még meglátogatta a „Rajinder Ashramot”, amely Chennaiban a meditációs központ. Végigjárta a létesítmény különböző termeit, többek között a „varróközpontot” is, amely megélhetést biztosító képzést nyújt a közösség tagjainak.

Január 25-én délután a Mester felkereste a Jothi kerületben lévő a Dr. C.L. Mehta Sishya nevet viselő iskolát, hogy a Rajinder Akadémia "Szépművészetek és idegen nyelvek tagozatát" felavassa. Az iskola 2010-ben nyitotta meg a kapuit. 1200 tanuló részesül magas szintű képzésben. A Mester azt javasolta, hogy spirituális elemekkel, az etikai értékekre neveléssel gazdagítsák a tananyagot. Gyakorolják a csendben ülést, és tanítsák meg nekik az erőszakmentes konfliktus kezelést is! Ahogy egyre több gyermek érti meg a spiritualitás alapelveit, és az etikai értékeket követve él, ezzel olyan jövőt készítünk elő, amelyben a béke valósággá válik a földön, és a külső különbségeken túlhaladva rálelnek az emberek a benső, isteni egységre.

Az esti satsangon a Mester arról beszélt, hogy a mindennapi életünkben sok olyas történéssel, helyzettel szembesülünk, amelyeket nem vagyunk képesek megmagyarázni. Sokan végül eljutnak arra a következtetésre, hogy nem minden érthető meg az elme szintjén, és ezzel a felismeréssel nyugodtabbá válik az életük. A lelkünket, az igazi valónkat befedik az elme, az anyag, az illúzió fátylai, ezért nem tapasztalhatjuk meg a Teremtő tiszta, dicső valóságát. Ám Isten nagyon kegyes volt hozzánk: megadta nekünk az emberi születést, és ezzel a lehetőséget, hogy a bensőbe vezető kapun keresztül elindulhatunk Őfelé. Végül szemtől-szembe megláthatjuk Őt.

A harag, a kapzsiság, a ragaszkodás, az érzékiség és az ego jelenti az akadályt az Úr felé visszavezető utunkon. Az ego a lényegi oka az összes többi problémánknak. Miatta válunk büszkévé a vagyonunkra, a hatalmunkra, a tudásunkra, sőt a fiatal korunkra, a vonzó külső megjelenésünkre is - ám mindezek ideiglenes, mulandó dolgok, és soha nem hozhatják el az örök boldogságot, amelyet keresünk, amelyre oly nagyon vágyunk.

Majd Maharaj Ji a karma törvényének kikerülhetetlen voltáról, és a lélekvándorlás folyamatáról beszélt. Elmagyarázta, hogyan választódott el a lelkünk eonokkal ezelőtt a Forrásától. Minden gondolattal, szóval és tettel növeljük a karmáink mennyiségét. Csak úgy szabadulhatunk ki az életek és a halálok kerekéből, ha eltökélt spirituális munkával folyamatosan könnyítünk a karma terheinken, és összekapcsolódva az Istenerővel megszabadítjuk a lelkünket a ránehezedő, az öt tolvaj által beszennyezett takaróktól. A meditációban a lelkünk megtapasztalja Isten szeretetét és Fényét. Ez segít az ego megfékezésében. A spirituális gyakorlatok végzése során felismerjük a lényegi egységünket. Ahogy a bensőnkben felfedezzük az isteni kincseket, fokozatosan megszabadul a lelkünk az illúzió fátylaitól. A spirituális világokban üdvözítő szeretet vár ránk.

Január 30.
Satsang és közös meditáció Kirpal Bagh

A bevezetésként elhangzott himnusz arról szólt, hogy a Satguru gondunkat viseli - világi és spirituális értelemben is. Ha úgy élünk, ahogy a Mesterünk kéri, akkor követendő példák vagyunk mások számára. Ha felismerjük az isteni szeretetben élés jótéteményeit, akkor ezekből a szeretteinknek is adni szeretnénk. Meg kívánjuk osztani velük a boldogságunk titkait, hogy ők is részesülhessenek belőlük. A másokra hatás legjobb módja az, ha éljük a nagy Mesterek tanítását. Így az együttérzés, az önzetlenség, a mások fájdalmában osztozás a legtermészetesebb jellemzőnkké válik.

Az önzetlen szolgálat: maga a működő szeretet. Egyetlen lehetőséget se hagyjunk ki, ha valakinek segítségre van szüksége! A mindenütt jelenlévő Mestererő az összes igyekezetünket támogatja, erősíti. Rendíthetetlen bizalommal haladjunk a végső célunk felé!

Január 31.
Kérdés-felelet és meditáció

Az önzetlen szolgálattal kapcsolatban Maharaj Ji kiemelte: mindig álljunk készen arra, hogyha bárkinek fizikai, mentális, érzelmi, anyagi nehézsége van, akkor a legjobb képességeink szerint nyújtsunk neki segítséget! Ha megáldattunk az erre való fizikai, szellemi képességgel, anyagi lehetőségekkel, fordítsuk azt mások javára! Bár az életünk 75%-ban előre el van rendelve, de van 25% szabad akaratunk, amellyel választhatunk: a világ vagy Isten felé kívánunk-e haladni. A szeva, vagyis mások viszonzás elvárása nélküli segítsége nagyon fontos, mert utána könnyebben, gyorsabban tudunk összpontosítani a meditációban, és nagy felhajtóerőhöz jutunk.

A dhyan helyes értelmezésével kapcsolatos kérdésre válaszolva először arról beszélt a Mester, hogy a tanulmányaink, a munkánk és sok egyéb világi feladataink sikeres elvégzése érdekében az adott külső dologra szükséges összpontosítanunk a figyelmünket.

A dhyan vagy meditáció esetében viszont a figyelmünket befelé összpontosítjuk. A kitartó és pontos benső szemlélődés végül gyümölcsöt terem, és képessé válunk a fizikai testtudat fölé emelkedésre.

Február 2.
Angol nyelvű satsang

Bár a világon nagyon sokan vágynak Isten megismerésére, egész életükben megmaradnak az Úrra való rituális emlékezés szintjén, anélkül, hogy valóban tudatosak lennének Őrá.

A spiritualitás nem valami külön akció a mindennapi életünkben, hanem átitatja az összes gondolatunkat, szavunkat és tettünket. Bár tudjuk, hogy azt kellene adnunk másoknak, amit kapni szeretnénk, de oly hamar megfeledkezünk arról, hogy mindannyian testvérek vagyunk az egy Istenben. Ehelyett minden energiánkat a végnélküli vágyaink kielégítésére fordítjuk, noha újra meg újra azt tapasztaljuk, hogy nem tesznek igazán boldoggá bennünket. A boldogság az elme állapota, amelyben az anyagi sikerektől függetlenül megelégszünk azzal, amink van.

Ha részt veszünk a tökéletes Mester satsangján, akkor a darshanjain keresztül megtapasztaljuk az Úr szeretetét. Ez belül tesz megelégedetté, boldoggá bennünket, és egyre fokozódik bennünk az Úr megtalálásának szenvedélyes vágya. Csak ezzel a szeretettel telten válunk függetlenné a világi vágyaktól, amelyek fogságából oly sokan képtelenek kiszabadulni.

Február 4.
Szemműtétre előkészítő tábor

2017 februárjában az SKRM a 30. Szemműtétre előkészítő tábort szervezte meg. Ez az egészségügyi tábor évente kétszer lehetőséget nyújt arra, hogy kiválasszák a szemműtétre mindazokat, akiknek egyébként anyagi okok miatt erre nincs lehetősége. Az Egyesült Államokból érkeztek azok a legkorszerűbb műszerekkel felszerelt orvosok, akik önzetlen szolgálatként végezték el az előzetes vizsgálatokat és a műtéteket.

A tábor februárban, a Nemzetközi Emberi Egység Konferencia, és szeptemberben, a Misztika világkonferencia ideje alatt működik, amikor egész Indiából érkeznek a programok résztvevői. 2002 óta, amikor ez a program elkezdődött, sok ezren jutottak hozzá az ingyenes hályogműtéthez.

Az érintett személyeket először egy orvos-team vizsgálja meg. Orvosi szempontból való alkalmasság szerint csoportosítják őket, majd a noidai ICARE kórházban kerül sor a műtétre, amely India egyik legkiválóbb ilyen intézménye. A betegeknek ismételt ellenőrzésre visszarendelik, és több hétre szemcseppel látják el őket. Az Egyesült Államokból érkezett klinikai team az ICARE kórház orvosaival közösen végzik ezt a munkát - önzetlen szolgálat formájában.

Február 4-6.
A 30. Nemzetközi Emberiség Egysége Konferencia
India, Burari Darshan Dham

Február 4-én volt a konferencia nyitóülése. Az Emberi Egység 1. Konferenciáját Sant Kirpal Singh 1974-ben szervezte meg. Azóta a világ sok pontján voltak ilyen találkozók.

A háromnapos program egy szemináriummal kezdődött: „Meditáció: az út a stresszmentes élethez” címmel. Sant Rajinder Singh a bevezetőjében arról beszélt: az életünk tele van stresszel és feszültséggel a sürgető idő nyomása alatt. Sokan a problémáink terhe és nyomása alatt vergődnek. Ha nem teljesülnek az elképzeléseink, akkor feszült állapotban még az apró ügyek is nagyra nőnek, és magukkal sodornak bennünket a depresszió mélységeibe. Nem sikerül a jelen pillanatban tartani a figyelmünket, pedig az Isten ajándéka számunkra. Ehelyett vagy a múltban szerzett sebeket nem hagyjuk begyógyulni, vagy a jövő miatt aggodalmaskodunk. A világi vágyaink rabszolgáivá válunk. A benső békénk darabokra hullik, és hagyjuk, hogy a zűrzavaros külső dolgok behatoljanak az életünkbe. Ha viszont megtapasztaljuk, hogy horgonyt vethetünk, menedékre lelhetünk az Úrban, akkor rálelünk az isteni békesség és nyugalom oázisára. Maharaj Ji kiemelte, hogy lelkek, Isten részei vagyunk, akik jelenleg fizikai tapasztalatokat szereznek. A szentek és a Mesterek mindig kiemelik, hogy ez itt az illúziók világa, amely a folytonos feszültség, nyugtalanság állapotában tart bennünket, ahelyett, hogy megtapasztalnánk a valódi énünket, a lelkünket. Isten a bensőnkben él, nem kívül. Befelé fordulva Isten eláraszt bennünket örömmel, boldogsággal, amely a meditációból visszatérve is velünk marad.

A Mester előadása után vallási vezetők szóltak hozzá a szeminárium témájához.

A konferencia kezdete előtt nyílt meg a 47. Véradó tábor. Százak választották az önzetlen szolgálatnak ezt a módját. Volt egy számítógépes sátor is, ahol a géphasználatot illetően alapvető ismereteket lehetett szerezni. Ajurvédikus, homeopátiás és allopátiás gyógyszertár is működött. Voltak könyvsátrak is. A langár, az ingyenkonyha egész nap gondoskodott a programra érkezett vendégek ellátásáról.

A második nap témája ez volt: „A simran - a harag ellenőrzésének módja.” Maharaj Ji szemléletes képet festett arról, hogy a harag miként válik sok ember napi életének a részévé. A mozgalmas életformánk miatt számos helyzet vált ki feszültséget belőlünk, ami az elménket állandó izgalomban tartja. Ilyen körülmények között könnyen haragra gerjedünk, ha a dolgok nem az elképzeléseink szerint alakulnak. Így messze sodródunk a nyugalom és a béke ideáljától. A feszült helyzetek kialakulása miatt általában másokat okolunk, és így a nézeteltérések gyakran elmérgesednek. Ám a harag a küldőjének okozza a legnagyobb kárt.

A Mester a simrant, mint gyógymódot ajánlotta, mivel segít az elménk megnyugtatásában. A simrannal Istenre emlékezünk. Ha úgy érezzük, hogy megjelenik bennünk a harag érzése, mondjuk a simrant! - kérte. Ez útját állja a haragos gondolatoknak, és így könnyebben vissza tudjuk nyerni a nyugalmunkat. A dühös, kemény szavak ugyanis mélyebb sebeket képesek ejteni, mint egy kard. A fizikai eszköz által okozott seb idővel begyógyul, de a kíméletlen, nyers szavak tartós nyomott hagynak.

A simran nemcsak az elménk lecsendesítésének az eszköze, hanem segít a figyelmünknek a harmadik szemben történő koncentrálásában is, amikor meditálunk. Mivel ilyenkor Istennek szenteljük magunkat, a békesség, a kiegyensúlyozottság erényei otthonra lelnek bennünk, és ez sugárzódik ki belőlünk a környezetünkben élőkre is.

A Mester szavait követően a nyugati delegátusok osztották meg a hallgatósággal a gondolataikat a szeminárium témájáról.

Február 6.

Sant Kirpal Singh (1894-1974) születésének 123. évfordulóján a szemináriumi téma ez volt: „Kirpal - az együttérzés apostola.” Ő azt kívánta, hogy mindannyian tapasztaljuk meg az üdvösséget, amely egyedül az Istennel való kapcsolat gyümölcse lehet. Maharaj Ji idézte a Szeretett Mester időtlen üzenetét: „Légy jó! Tégy jót! Válj eggyé!” Ha követjük e nagy Mester útmutatását, ha a gyakorlatba ültetjük a spirituális tanítását, akkor igaz emberré formálódunk. Kirpal Mester gyakran kihangsúlyozta az önzetlen szolgálat fontosságát, amellyel nemcsak az emberekről gondoskodunk, hanem a fiatalabb testvéreinkről, az állatok királyságáról is. A vegetáriánus életvitel is a védelmük része, amely manapság már nagyon elterjedt a világban.

Ezen a napon a téma hozzászólói Kirpal Mesternek az egész emberiség iránti szeretetére visszaemlékezve, személyes élményeket, történeteket osztottak meg a hallgatósággal.

A konferencia nyilatkozata

Egész Indiából és 33 országból érkeztek a konferencia résztvevői, akik határozatban nyilvánították ki: „Elismerjük a személyes felelősséget abban, hogy békében és harmóniában szükséges élnünk az egész teremtéssel, és a béke követeivé kívánunk válni a saját családunkban, közösségünkben.”

A 33 ország nevében egy-egy képviselő aláírta a dokumentumot, amelyet eljuttatnak az ENSZ-be.

Az országok listája: Ausztrália, Ausztria, Belgium, Brazília, Burma, Kanada, Chile, Kína, Kolumbia, Ciprus, Ecuador, El Salvador, Franciaország, Németország, Görögország, Guyana, Magyarország, Olaszország, Japán, Malaysia, Hollandia, Új-Zéland, Nigéria, Omán, Oroszország, Szlovákia, Spanyolország, Svédország, Svájc, Egyesült Arab Emirátus, Anglia és Egyesült Államok.

Három Darshan Akadémia nyerte el a „Kiválóság az oktatásban” állami kitüntetést. A Delhiben működő Darshan Akadémia indiai szinten első helyre került a „Holisztikus oktatás” CBSE-Wise (a 12 évfolyamos iskolák vizsgaeredményei) rangsora alapján. A meeruti és a ludhiánai DA az ottani iskolák közül városi szinten lett első. Maharaj Ji nagy elismeréssel fogadta ezt a különleges eredményt, az iskolák vezetőinek, tanárainak, tanulóinak és a személyzetének az odaadó munkáját, amely ekkora sikert hozott.

Február 9.
Darshan és prashad osztás a szevadároknak

Ezen az estén a Mester a Kirpal Baghban találkozott az összes szevadárral, aki az elmúlt hetekben hatalmas méretű előkészítő munkát folytattak, és a konferencia ideje alatt gondoskodtak a résztvevők hatalmas tömegéről.

Megköszönte, hogy a szevadárok időt és rengeteg erőfeszítést fordítottak arra, hogy az önzetlenség szellemében hozzájáruljanak a konferencia programjainak sikeréhez. Tízezrekről kellett folyamatosan gondoskodni, akik egész Indiából és a világ legkülönbözőbb részeiből érkeztek Delhibe. Kiemelte: a Mesterek családja hatalmas ütemben bővül, ezért még sokkal több szevadárra van szükség. Azt kérte a jelenlévőktől, hogy a szeretett hozzátartozóikat is mind vonják bele ebbe a szép munkába.

Ha szevát végzünk, gyorsabban haladunk előre az Istenhez vezető úton, mert ennek a jótéteményei azonosak a meditációval, bár azt nem helyettesíthetik. Az önzetlen szolgálat abban is segít, hogy a Mesterek tanítása egyre több őszinte útkeresőhöz jut el, arra ösztönözve őket, hogy ők is nekivágjanak ennek a csodálatos benső utazásnak.

A Mester különlegesen derűs hangulatban járta végig a különféle szeva részlegekben ülők sorait, tréfás megjegyzésekkel ösztönözve őket arra, hogy továbbra is nagy lelkesedéssel és vidáman dolgozzanak.

Február 12.
Vasárnapi satsang

A közelgő Valentin napra is készülődve a Kirpal Baghban az emelvény a piros szín sokféle árnyalatába öltözött.

A Mester a satsang bevezetéseként arról beszélt, hogy az élet viszontagságai közepette - szembesülve a világi színjátékok múlandó természetével, a fent és lent helyzetekkel -, eljön a pillanat, amikor megkérdezzük: „Ki vagyok? Miért vagyok itt? Mi lesz velem, ha véget ér az életem? Hogyan élhetek békében és harmóniában?”

A lelkünk Isten egy szikrája. Bár beborította az anyag, az elme és az illúzió sok fátyla, az elme és az érzékek rabszolgája, de még ebben a kiszolgáltatott állapotában is az éltető erőnk. Állandó köztük a küzdelem, mert az elme a vágyakon és a külső csábításokon keresztül kifelé húzza a figyelmünket, és ezzel megkötözve tart bennünket a lélekvándorlás kerekében. Ugyanakkor a lelkünk arra vágyik, hogy szabad legyen, és visszatérhessen Istenhez.

A lélek és Isten között falként áll az elme. Ezt a meditáció csendjében tudjuk eltávolítani, miközben a figyelmünket befelé összpontosítjuk. A spirituális Mesterünk segítsége és oltalma nélkülözhetetlen ahhoz, hogy a lelkünk uralni tudja az elménk hajlamait, és sikerrel tegye meg a csapdákkal, kelepcékkel teli bensőben az utazását a Forrásába.

A tökéletes Mester Isten színeivel átitatottan az isteni szeretet erejével vonzza el a figyelmünket a külső világ eltérítő tényezőitől, és irányítja azt befelé. A spiritualitás kétharmada a Mester szemén keresztül ér el bennünket, eltávolítva az illúziók fátylait, amelyek életek ezrei során rakódtak a lelkünkre.

Csak emberi formában rendelkezünk a lehetőséggel, hogy megismerhetjük az igazságot, ezért ne pazaroljuk el az időnket! Ültessük magunkba az etikai értékeket, és meditáljunk napi rendszerességgel Isten Fényére és Hangjára! - kérte Maharaj Ji.

Február 14.
Kérdés-felelet és meditáció

A Mester azt kívánja, hogy sikerüljön a találkozásunk az igazi Valentinnal, Istennel, és a lelkünk egyesüljön Ővele. A Mester segít bennünket ezen az utazáson, mutatja az utat, amely a szeretet ösvénye. Ő az, aki először szeret bennünket, majd mi viszonozzuk ezt. Ahogy a tanítással összhangban kezdünk élni, ezzel kiváltjuk a Mester örömét és kegyét. Ha etikusan, szeretettel és együttérzéssel telten töltjük a napjainkat és önzetlenül szolgálunk, így egyre jobban elmélyül a szeretetünk a Mesterünk és Isten iránt.

Február 16.
Satsang és meditáció

Ezen az esti satsangon Sant Rajinder Singh a gondolatokról beszélt, amelyek meditáció közben jelennek meg, majd elmagyarázta az elménk lecsendesítésének a módszerét. Annyira lefoglalják a világi történések és tevékenységek, hogy szinte képtelenségnek tűnik a csendben tartása.

A jó spirituális tapasztalatok kulcsa a simran. Ha tűhegyes figyelemmel fókuszálunk, akkor az elménk energiája képtelen kiszökni az ellenőrzésünk alól. Ennek eredményeit az élet minden területén megtapasztaljuk. Ne próbáljunk meg harcolni vele, hiszen olyan, mint egy ezerfejű kígyó! Tegyük barátunkká, és szeretettel vegyük rá, hogy Istenre figyeljen! A simran mindenképp szelídebbé teszi az elménket, és megerősíti az Istennel való kapcsolatunkat. Minél élesebb figyelemmel összpontosítunk befelé, annál csendesebb lesz az elménk. Így növekszik az esélye annak, hogy gyümölcsöző lesz a meditációnk.

A satsangot követően a Mester körbejárt a Baghban, ahol rengeteg Darshan Akadémiás diák is várakozott rá, az áldására. Ugyanis a következő napon került sor az összes DA közötti záró sportvetélkedőre. A Mester mindenkinek sok sikert kívánt.

Február 18.
„Ugrás az öröm kedvéért” - az összes DA sporttalálkozója
Chhatrasal Stadion
Delhi

Február 16-18. között szervezte meg Darshan Oktatási Alapítvány a Darshan Akadémiák sporttalálkozóját. Egész Indiából sok száz tanuló érkezett erre a programra. Az Alapítványnak Sant Rajinder Singh az elnöke.

A szervezet célja a holisztikus nevelés, amely a mentális képzés mellett nagy hangsúlyt helyez a testi és a spirituális nevelésre is. A diákok sokféle sportág közül választhatnak, és a sportban is ösztöndíjakkal segítik a tehetség kibontakozását. A 18-i találkozó idejére már túl voltak az iskolák közötti selejtező versenyeken. Az egész stadiont megtöltő vendégek, szülők, tanárok, diáktársak folyamatosan biztatták a versenyzőket. Most különösen a Delhiben, továbbá a Punjab, Haryana, Uttar Pradesh, and Maharashtra államokban működő DA diákjai voltak sikeresek.

Minden versenyszám első három helyezettje érmet kapott, és a Mester arra biztatta őket, hogy ilyen sikeresen folytassák tovább a tanulmányi munkájukat, és a sporttevékenységüket. Rendkívül látványos volt a zárójelenet, amelyen sokszínű ruhában az összes diák részt vett. Majd a Mester Rita Ji társaságában az egész stadiont körbejárta, és mindenkit darshanban részesített.

Február 19.
Vasárnapi satsang

A Mester arról beszélt, miként fordíthatjuk a legnagyobb javunkra az emberi születést. Ezt megelőzően a lelkünk már eonok óta az Úrtól elválasztottan létezett, és egyre súlyosabb karma terhek nehezedtek rá. Ráadásul közben megfeledkezett a Forrásáról, Istenről.

Az Úr kegyéből ébred fel a vágy bennünk az Őhozzá való visszatérésre. A lelkünkből fakadó őszinte kiáltásunkra az Úr kegyesen válaszol. Eljutunk az élő Mester lábához, aki kinyitja előttünk a bensőbe vezető kaput, amelyen keresztülhaladva visszatérhetünk Atyánk Otthonába.

Isten kívül is, belül is velünk van. A szeretete támogat és óv bennünket az életünk összes helyzetében. Bár mindannyiunknak sokféle erőpróbát kell átélnie, de ha megbízunk az Úrban, akkor szilárdan haladunk előre a hazafelé vezető ösvényen. Ehhez közvetlen kapcsolatba szükséges kerülnünk Ővele, mert csak így tapasztalhatjuk meg a lelkünket és az Ő jelenvalóságát az életünkben.

Február 20.
Satsang és meditáció

Sant Rajinder Singh mesteri összehasonlítását élvezhettünk, amelyet az iskolai és a spirituális kiválóság előfeltételeiről beszélt. Mindkét területen részt kell vennünk a közös munkában, gondosan el kell készítenünk a házi feladatokat, és a tanárhoz szükséges fordulnunk, ha valamilyen fontos kérdés vár tisztázásra. Van azonban egy lényeges különbég: a spirituális területen mindenki első helyezett lehet. A célunk az Istennel való egység elérése, és ha ezt valóra váltjuk, mind győztesek leszünk. A morze kóddal kapcsolatos történettel a Mester azt igyekezett tudatosítani a hallgatóságában, hogy Isten mindig elküldi nekünk a szeretetét, egy titkos kódon keresztül, amelynek a neve: szent Ige, Isten Fénye és Hangja, amely ott zeng az egész teremtésben. Aki veszi a fáradságot, és megfejti ezt a kódot, az megérti, hogy Isten ölelésre tárt karral várakozik ránk.

Február 21.
Kérdés-felelet

Egy kérdésre válaszolva a Mester kifejtette: értelmetlen dolog, ha akár a múltra, akár a jövőre aggodalommal telten gondolunk. Azon már nem változtathatunk, ami már megtörtént, sőt a jelen pillanatot is elvesztegetjük, ha a gondolataink a múlton járnak. Ugyanez vonatkozik a még ismeretlen jövőre is. Az életünk az Úr kezében van, és az fog bekövetkezni, ami a legjobb számunkra. Ha valamilyen karmát kell kiegyenlítenünk, az ilyen időszakon is benső nyugalommal menjünk keresztül, tudva, hogy ezek a momentumok is ideiglenesek, és egyszer véget érnek.

Fordítsuk a jelen pillanatot a legnagyobb javunkra! Adjuk a teljes figyelmünket Istennek! Minél több időt töltünk édes emlékezésben, annál gyorsabban haladunk a célunk felé.

Február 23.
Satsang és meditáció

Reménytelenül keressük az örök boldogságot a fizikai világban. Ha a létezésünk tudata és minden megnyilvánulásunk a testünk és az elménk szintjére korlátozódik, akkor nem ébredünk a lelkünk tudatára, és nem gondoskodunk a megfelelő táplálásáról.

A szentek és misztikusok azt mondják, hogy a lelkünk örökkévaló, bölcs, félelemnélküli, és ha felismerjük az igazi természetünket, akkor a test és az elme börtönéből kiszabadulva a szeretet és az üdvösség régióiba tudunk emelkedni. Ennek eszköze az Isten Fényére és Hangjára történő meditáció.

Február 26.
Vasárnapi satsang

A satsang kezdete előtt egynapos egészségvédő tábort állítottak fel a Kirpal Baghban lévő Darshan Akadémia területén. Ingyenes orvosi segítségnyújtást lehetett igénybe venni. Hét orvos végzett általános egészségügyi ellátást, tizenegy fogorvos és szemész, négy fizikoterapeuta és egy élelmezési szakértő összesen 1300 embert látott el, akik többsége Delhiben és a szomszédos Uttar Pradesh államban él. Felkészültek az anémiával, szívbetegségekkel és a cukorbetegséggel kapcsolatos a laboratóriumi tesztekre is. Az anyagilag nehéz helyzetben lévők ingyen juthattak szemüveghez. Az egészségvédő tábort a Mester minden indiai útja alkalmával legalább egyszer felállítják.

A satsangon Maharaj Ji arról beszélt, hogy a karma elkerülhetetlen törvénye miatt a teremtés kezdete óta a lelkek egyre távolabb kerültek Istentől. Ha nem értjük meg ennek a létezésünknek a valóságát és a spirituális Mester fontosságát, akkor a lelkünk - amely már eonok óta kering az életek és a halálok kerekében - továbbra is reménytelen, megkötözött állapotban marad. A beavatáskor a karmikus feljegyzéseinket kivette a Mestererő Kál kezéből, és az oltalmába vont bennünket. Ettől kezdve a Mestererő gondoskodik arról, hogy az összes karmikus adósság elrendezésével a lelkünk visszatérhessen Isten ölébe.

Ezután a kegy sokféle történetét idézve azt erősítette meg a Mester, hogy a beavatástól kezdve az életünk összes pillanatában velünk van a Mestererő oltalma, vezetése, segítsége. Mivel „a nyaktilót tűszúrássá” enyhíti, aggodalmak, félelmek nélkül élhetünk, tudva, hogy mindig az történik velünk, ami számunkra a legjobb. A Mestererő soha nem hagyja magára a tanítvány-lelket, hiszen megígérte, hogy biztonságban visszaviszi Istenhez.

A Guru nagysága a fizikai szinten felfoghatatlan. Erről akkor szerezzük meg az első tapasztalatokat, amikor találkozunk a bensőben az Ő sugárzó formájával. Ha Ő nem lenne velünk, elvesznénk az elképzelhetetlenül hatalmas benső világok csábításai és félrevezető trükkjei között. A Mestererő mind a külső, mind a benső mindenségben gondosan őrzi a lépteinket. A mi dolgunk a rendszeres meditáció, és az, hogy mindenben pontosan kövessük a Mesterünk útmutatásait. "