Június 21. Vasárnapi satsang
Nemzetközi jóganap és Apák napi program

Ma van az ENSZ által alapított 6. Nemzetközi jóganap. Ebből az alkalomból Sant Rajinder Singh azt a jógaformát mutatta be, amely a spirituális fejlődés és jólét szempontjából különleges jelentőségű.

Surat Shabd Jóga vagy SOS meditáció

Mára a jóga az egész világon népszerű és közkedvelt mozgásformává vált. Számos testet erősítő változata létezik. Van azonban egy olyan jógatípus is, amely a lelket táplálja, tölti meg erővel. Ez pedig a Surat Shabd Jóga, más néven: SOS meditáció. Ez spirituális fejlődést eredményez, segít az Istenhez kapcsolódásunkban. Képessé teszi a lelkünket, hogy benső utazást téve visszatérjen Istenhez – a Forrásba, ahonnan származik. Életkortól és a külső körülményektől függetlenül bárki gyakorolhatja. Nincs szükség nehéz testtartásokra, ászanákra.

Maharaj Ji a Surat Shabd Jóga elnevezés jelentését is elmagyarázta. A surat, a figyelem, amely a lelkünk külső kifejeződése. A Shabd, az Isteni Áradat vagy az Istenerő, amely a teremtés megalkotója, és a zengése betölti az egész mindenséget. Fényként és Hangként nyilvánul meg. A jóga szó pedig egyesülést, összekapcsolódást jelent. A Surat Shabd Jóga gyakorlásának a célja tehát a lelkünk Istennel való egyesülése.

A teremtés történetével kapcsolatban Maharaj Ji elmagyarázta, hogyan süllyedt alá ez az isteni részünk az igazság magasztos régióiból ebbe a világba. Az itteni túlélés és működés érdekében a lelkünknek fizikai testre van szüksége. Emellett több más testtakaró is befedi, elrejti az igazi valónk eredeti, veleszületett szépségét. Az érzékszerveink szintjén élve megfeledkeztünk a lelkünkről, és tévesen az anyagi formánkkal azonosultunk.

Már nem emlékszünk a Forrásunkra, ahonnan származunk. Azt hisszük, hogy ez a fizikai világ az otthonunk, amely sok-sok visszatükröződésnyi távolságra van a valóságtól. A Surat Shabd Jóga gyakorlásával ébredhetünk rá a létezésünk valóságára. Az Istenerőre ráhangolódva válunk képessé arra, hogy Isten részeként ismerjünk rá a valódi természetünkre, és éljük át az egységünket a Teremtőnkkel.

Összekapcsolódás az isteniséggel

A Surat Shabd Jóga, az SOS meditáció gyakorlása során a figyelmünket, a spirituális szemünket a külső világról a spirituális régiók kapujára összpontosítjuk. Isten megismerésének a szenvedélyes vágyától vezetve indul el a lélek a benső ösvényen, amely szeretettel, Fénnyel és üdvösséggel telített. Ez az utazás a lélek és a Lélekfeletti egyesülésével fejeződik be. A Surat Shabd Jóga rendszeres gyakorlása nyomán átformálódik az életünk, miközben szeretetet, örömöt és beteljesülést élünk át. Amint felismerjük a valódi énünket, felszínre kerülnek ennek a részünknek az eredeti értékei: a tisztánlátás és a pozitív szemléletmód.

A meditációnak köszönhetően ébredünk rá a teremtés egyetemes egységére és lényegi azonosságára, hiszen Isten Fénye ott ragyog minden élő formában. Csak a lelkünk végtelen bölcsessége segítségével ismerhetjük fel az előttünk álló különleges lehetőségünket: ekkor ugyanis a legjobb módon igyekszünk élni a rendelkezésünkre álló földi időnkkel, hogy összhangba kerülhessünk az isteniséggel.

A Teremtőnk azért küldött ide bennünket, hogy boldogok legyünk – emelte ki Sant Rajinder Singh. Minden képességgel és adottsággal rendelkezünk ahhoz, hogy ez a boldogság a miénk lehessen. Ennek érdekében a meditációban szükséges lépéseket tennünk Isten felé. Miután a Mester ismertette az SOS meditáció technikáját, meditációba helyezte a hallgatóságát.

> Apák napi ünnepség

Az előadást és a meditációt követően a Mesterek nemzetközi családja közösen ünnepelte meg a történelem első online Apák napját, így fejezve ki a tiszteletét a Mester, az egyetemes Atyánk előtt. Maharaj Ji egy csokor virágot és egy hatalmas üdvözlőkártyát kapott, amit a sangat nevében Mata Rita Ji nyújtott át Őneki.

Miután a Mester megköszönte az ajándékokat, arról beszélt, hogy az Apák napja mindkét szülő ünnepléséről szól. Ők hoztak bennünket ebbe a világba, és szeretettel gondoskodtak rólunk, vigyáztak ránk. Maharaj Ji hozzátette: Ebből az alkalomból arról az Egyről is emlékezzünk meg, aki az összes apát megteremtette, azaz Istenről, az Univerzális Szülőnkről!

A szüleinkhez hasonlóan Isten is a legjobbat kívánja nekünk, azt, hogy Őhozzá méltó módon éljünk. A mai napon emlékezzünk meg az Őtőle kapott adományokról is! Mindannyian részesültünk az emberi születés kegyében, képesek vagyunk Istenen tartani a figyelmünket. A spirituális iránymutatás ajándékáról se feledkezzünk meg, amelyben a nagy Mesterek részesítik mindazokat, akiket a nyájukba fogadnak, beavatnak a benső titkaiba.

Tegyünk meg minden tőlünk telhetőt: szeressük Istent, bízzunk meg Őbenne, és építsük bele az életünkbe a spirituális Mesterek tanítását! Azzal mutassuk ki a hálánkat, hogy rendszeresen meditálunk, megmaradunk az édes emlékezés állapotában! Így a lelkünk felemelkedhet a belső régiókba, és részesülhet a békéből és örömből, ami ott vár rá.

Június 27. Vasárnapi satsang

A mai satsangon Sant Rajinder Singh arról beszélt, hogyan érhetjük el a megváltást és az örök boldogságot.

A spirituális Mester elmagyarázta: bár Sach Khand, az igazság régiójának a honpolgárai vagyunk, de olyan helyzetbe kerültünk, hogy ezt a fizikai világot tekintjük a valódi otthonunknak. Akár egy foglyul ejtett vad, amely igazodik az új életkörülményeihez, a lelkünk is alkalmazkodott a fizikai világhoz. A lélek Isten része, az Ő Fényével és szeretetével telített. Ez az Erő élteti a fizikai testünket, de az igazi természetünkről megfeledkezve az anyagi formánkkal azonosultunk, amely valójában csak egy eszköz a lelkünk számára, hogy működni tudjon a teremtésnek ezen a szintjén.

Magukkal ragadnak bennünket a világi csábítások, és szabadnak hisszük magunkat – olyannak, aki kedve, saját akarata szerint válogathat a látszólag végtelen számú kényelmi és jóléti lehetőség közül, amelyeket a világ felkínál nekünk. Mivel kizárólag ezt a múlékony fizikai környezetünket ismerjük, a tartós boldogság keresését is erre a színtérre korlátozzuk. Miközben az életünk a bánat, a csalódások hosszú és a boldogság rövid időszakai között telik, tudni szeretnénk, hogy rálelhetünk-e valaha a soha el nem múló boldogságra. Ez azonban mindaddig el fog kerülni bennünket, amíg a testünkkel azonosulva, felszínesen élünk, és a valódi boldogságot kívül keressük.

Csak egy spirituális Mester lábához megérkezve ébredhetünk rá a valódi természetünkre, és ismerhetjük fel az emberként megszületés célját, értelmét. A szentek segítenek a létezés mélyére hatolásban, és a benső titkainak a feltárásában.

Tudatják velünk, hogy az ittlétünk célja Isten megtalálása, megismerése és szeretete. Segítenek annak megértésében, hogy lelkünk csapdába esett ebben az emberi formában, ezért a lényegi feladatunk a test bilincseinek a lerázása, és a kiszabadulás a lélekvándorlás kerekéből. A lelkünk csak így merülhet bele újra a Forrásába, Istenbe.

Megértetik velünk, hogy az összes külvilágban keresett kincs a bensőben vár ránk. A meditáció segítségével utazhatunk a spirituális régiókban, és átélhetjük a szüntelen boldogságot. Oly sok öröm és üdvösség vár ránk a bensőben! Nincs édesebb Isten szereteténél. Ezt Shabdnak vagy Istenerőnek is nevezik, amellyel mindannyian összekapcsolódhatunk. Amikor a lelkünk végre táplálékhoz jut ebből az életadó Áradatból, a tudatlanság fátyla szertefoszlik, és betölt bennünket a benső világok bölcsessége, szeretete és boldogsága.

A testünk és az elménk nyugalmában a lelkünk neki tud vágni ennek a szent utazásnak, amely során a testtakarók sorban lekerülnek róla, és szabadon, üdvözülten egyesül Istennel.

Június 28. Vasárnapi satsang és 11. Nemzetközi meditáció

Sant Rajinder Singh mai satsangja az emberi létezés fontosságáról és magasztos céljáról szólt. Ezt követően került sor a személyes és kollektív spirituális felemelkedést szolgáló közös meditációra.

Ezen a világon semmi sem véletlenszerű. Minden okkal teremtődött meg. A természetben megfigyelhetjük a harmóniát és az egyensúlyt. Az összes életet az egymástól függés alapelve tartja fenn az egyetemes összetartozás hálójában. A víz körforgása, az évszakok váltakozása, az energia-rendszer, az égitestek mozgása tökéletes összhangban támogatja, működteti az életet.

A mi ittlétünkhöz hasonlóan a mindenségben mindennek meghatározott, pontos célja van. Azért születtünk meg emberként, hogy véget érhessen az eonok óta tartó elszakítottságunk az eredetünktől, és a lelkünk újra egyesülhessen Istennel.

Nem csupán azért kaptuk az életünket, hogy az itteni kapcsolatainkkal együtt bejárjunk egy földi vándorutat a világ csábító, szórakoztató dolgai között. Eközben ugyanis számtalan olyan dologgal szembesülünk, amelyek magukkal ragadják a figyelmünket. A modern technológiai vívmányoknak köszönhetően a néhány évtizeddel ezelőttinél sokkal több találmány, szerkezet, eszköz áll a rendelkezésünkre. Ezek rengeteg időt és energiát rabolnak el tőlünk. Szüntelenül bombáznak minket az új információk és a hírek. Folyamatosan gyűjtjük be ezeket a memória-bankunkba. Az agyunk adattárolási kapacitását és feldolgozási képességét pedig arra fordítjuk, hogy megfejtsük a rengeteg rögzített benyomást.

Ha az önfelismerés és Isten megtalálása a célunk, akkor a külső világ helyett tanuljuk meg Isten „letöltését” a sajátos emberi rendszerünkbe! Isten csatornája a teremtés kezdete óta folyamatosan, a világ összes csatornájával egyidejűleg sugároz. Isten letöltése érdekében egyszerűen annyi a dolgunk, hogy fogjuk össze a külső világban céltalanul szétszórt figyelmünket, és fókuszáljunk az egyszembe, a spirituális szemünkbe. Ez az a kapu, amely az Isten Fényével és szeretetével telített spirituális régiókra nyílik.

A lelkünk a szeretet szárnyán képes felszállni a benső mindenségbe, ahol lekerülnek róla a különféle testtakarók. Előtűnik az eredeti ragyogó fényessége, tisztasága, és felismeri, hogy Isten része. Ez a folyamat a lélek Istennel való újraegyesülésével zárul – ezzel beteljesül az emberi születés küldetése.

Mindannyian még ebben az életben találkozhatunk Istennel – emelte ki Maharaj Ji. Ő bennünk él. Arra van szükségünk, hogy távolítsuk el a lelkünk útjából az Istenfelismerés akadályait. Ezeket az elménk teremti meg, amely a figyelmünket a külvilág dolgaival igyekszik lekötni. Tegyük barátunkká az elménket, és fordítsuk a javunkra a jellemzőit, a sajátosságait! A simrannal, Isten neveinek a mentális ismétlésével úgy hasznosítjuk az elménk energiáját, hogy azt Istenre koncentráljuk. Így nem marad ereje az elterelő gondolatok küldésére. Így letölthetjük Istent önmagunkba.

Július 4. Szombati satsang

A földi létünk célja: egymás szeretete és szolgálata

Sant Rajinder Singh a satsang kezdetén emlékeztette a hallgatóságát arra, hogy Isten egyetlen családjának a tagjaiként egyetemesen összetartozunk. Isten teremtése tökéletes, és minden életformának célja van. Egymás szolgálatára, szeretetére és segítésére küldettünk ebbe a világba.

Láthatjuk, hogy a természetben a különféle létformák hogyan szolgálják az emberiséget: vannak gyógyító képességű növények; a madarak példája lett a légi utazás inspirálója; különféle tengeri élőlények megmutatják, miként navigáljunk a tengerek mélyén; sőt még a levelibéka is információkat szolgáltatott a tudomány fejlődéséhez. Isten a földi vándorúton egymás támogatására teremtette meg az emberi lényeket, valamint arra, hogy harmonikusan, békésen éljenek együtt. Senki sem „magányos sziget.” Az a kötelességünk, hogy gondoskodjunk Isten összes teremtményéről, mivel egymástól függünk, kölcsönösen összetartozunk.

Az emberi ego okozza azt, hogy másoktól elszigeteltnek és különbözőnek érezzük magunkat. Bár az isteni teremtésben nincsenek falak, de az egónk megteremti azokat, és ez megakadályozza a lényegi egység felismerését. Úgy vezetjük az életünket ebben a fizikai világban, hogy a külső formánkkal azonosulunk, és a másság érzetével telten mindenkitől idegenként különülünk el. Ez megosztottságot és diszharmóniát okoz.

Csupán a spirituális valónk megtapasztalása nyomán ismerjük fel az összetartozásunkat Istennel és az Ő teremtésével. Ekkor tudatosul bennünk, hogy az Ő része, a lelkünk éltet bennünket és mindenki mást is. Ezt a tapasztalatot a meditáció segítségével szerezhetjük meg.

A benső utazásunk úgy kezdődik, hogy a figyelmünket a külvilág helyett a spirituális szemünkbe koncentráljuk. Miután áthaladunk a bensőbe vezető kapun, utazhatunk a szeretet, a szépség és az üdvösség régióiban. Eközben ébredünk rá a létezésünk valóságára. A benső mindenségben nincs fájdalom, szenvedés. Ott örömmel, boldogsággal telítődünk. A Fény és Hangáradattal utazva egyre közelebb kerülünk Istenhez.

Annak tudatában, hogy Isten velünk és bennünk él, az élet viszontagságai, kihívásai közepette többé nem érezzük egyedül magunkat, és a félelmünk tovaszáll. Békésen, harmonikusan, az egyetemes összetartozás örömteli érzésével telten, boldogan fogunk élni.

Július 5. Vasárnapi satsang

A 12. alkalommal megtartott nemzetközi szintű meditációt megelőzően, az Egyesült Államok Függetlenségi napja alkalmából a Mester a lelki szabadság elérésének spirituális feltételeiről beszélt.

Testnek és elmének tartjuk magunkat, és úgy vélekedünk, hogy ez a világ az otthonunk. Valójában lelkek vagyunk, és ez az isteni részünk élteti a testünket és az elménket. Azóta tart a vándorlásunk, amióta elhagytuk Isten lakhelyét. Az emberi születés Isten ajándéka, különleges lehetőség az igazi valónk felismerésére, a fizikai lényünk fölé emelkedésre, és a visszatérésre oda, ahonnan származunk. Ez az igazi függetlenség, amelyre a benső régiókon átvezető utazás során tehetünk szert.

Mindannyian rendelkezünk a spirituális vállalkozás sikeres megtételéhez szükséges feltételekkel. A fizikain túli világok felfedezése megfelelő felkészülést és rendszeres erőfeszítéseket igényel, lelkesedésre és szenvedélyes elkötelezettségre van szükség – másképp egy világi terv sem váltható valóra. Etikus életvitellel teremtsünk erős alapokat a kutatómunkánkhoz! Éljünk szeretetben, igaz módon, tisztán, erőszakmentesen, másokat önzetlenül szolgálva!

Ezután a Mester részletesebben szólt arról a két akadályról, amelyek megnehezítik a spirituális fejlődésünket. Az ego az egyik célunktól eltérítő tényező, amely a másoktól különbözés és elszigeteltség érzését kelti bennünk. Tanuljuk meg uralni az elménket! A félelmeink, az aggodalmaink pedig azt okozzák, hogyha engedünk nekik, akkor elfordítjuk a figyelmünket a spirituális célunktól. Azt is jelzik, hogy nem bízunk meg Istenben.

A meditáció segítségével szabadulhatunk ki az ego és a félelmek csapdájából. Az isteni szeretet és a Fény benső megtapasztalása nyomán már tudjuk, hogy Ő mindig velünk van, és minden lépésünket Ő maga irányítja. Felismerjük, hogy az életben semmi sem véletlenszerű, és ami végbemegy, az a legnagyobb javunkat szolgálja. Belülről átformálódva ezután úgy élünk, ahogy kell.