Május 30. Szombati satsang
Barsi Bhandara – Sant Darshan Singh halálának évfordulója (1921.szept.14 - 1989.máj.30.)

A kegyes Mester, Sant Darshan Singh 15 éven át látta el a spiritualitás küldetését, mialatt a szeretet magjait bőkezűen hintette szét. 1989. május 30-án hagyta el a földet, utódjaként Sant Rajinder Singh vállára helyezve a spirituális köpenyt.

Eltávozásának a 31. évfordulóján, a tanítványok szerte a világon megemlékeztek a költő-szentről. Sant Rajinder Singh online Barsi Bhandara programot tartott a Mester tiszteletére A satsang előtt Rita Ji Guru Nanak egyik himnuszát adta elő, amely a lélek Isten utáni vágyódásáról szólt.

Bár a kegyes Mester fizikailag már nem lehet velünk, de nem hagyott el bennünket – emelte ki Maharaj Ji. Ma ugyanúgy velünk van, mint végig az elmúlt 30 év alatt, hogy a célunk felé vezessen minket. A nagy Hazur Baba Sawan Singh beavatottjaként Sant Darshan Singh fényt vitt oda, ahol korábban sötétség honolt. Megszámlálhatatlanul sok lelket tanított arra, hogyan tapasztalják meg Istent a bensőjükben, milyen életvitellel mutassák ki az Őiránta érzett szeretetüket.

Darshan Mester hatalmas elkötelezettséggel adta tovább a saját spirituális Mesterétől kapott tanítást, rávilágítva arra, hogy mi a legfontosabb az életben: Szeressük Istent és a teremtését! Gyakoroljuk az önzetlen segítségnyújtást, legyünk kedvesek, figyelmesek az embertársainkhoz, így hozva le a földre a mennyországot! Mivel pontosan ismerte a szenvedő emberiség helyzetét, Sant Darshan Singh kivétel nélkül mindenki felé kitárta a szívét, és a szeretet balzsamát alkalmazva töltötte meg az életünket örömmel, békességgel.

A kegyes Mester örök érvényű verssoraival mindannyiunkat arra buzdít, hogy minden lélegzetvételnél legyünk hálásak Istennek, mert ez az élet értékes ajándék. Egy Guru küldetése az, hogy a lelkeket egyesítse a Lélekfelettivel – és ez az, amit Sant Darshan Singh tett. A szeretete és a tanítása ma is vezet bennünket. A bensőnkbe fordulva személyes tapasztalatot szerezhetünk az Ő jelenlétéről.

Ezt követően a Mester Guru Nanak himnuszát elemezte, amelyet Mata Rita Ji adott elő. Kiemelte, hogy rendkívül fontos az emberi születés értelmének és céljának a felismerése. Teremtsük meg a benső kapcsolatunkat Istennel, és értsük meg, hogyan tehetünk lépéseket Őfelé! Az Isten megtapasztalására vágyódó lélek mindig elmerülten él az Ő szeretetében. Az ilyen lélek a kettősség és az ego világát elhagyva – Isten Fényét látva meg mindenben – készen áll az egyesülésre az Úrral.

Amikor a lélek belekóstol a Nektárba, az ego az összes fájdalommal együtt eltűnik, örömben, üdvösségben fürdünk, mialatt állhatatosan haladunk az Istennel való egyesülés felé. E magasztos célra kaptuk meg az emberi születést. Isten határtalan, mindenütt jelenlevő, tökéletes és makulátlanul tiszta. A vers szerint lehetetlen szavakba foglalni a mindenség megalkotójának és fenntartójának a történetét. Isten az elménkkel felfoghatatlan, Őt a lelkünk szintjén szükséges megtapasztalnunk. Azért vagyunk itt, hogy felismerjük, megértsük és szeressük Istent.

Sokan nincsenek tudatában annak, hogy erre a szent utazásra – amelyen átélhetjük Isten szeretetét és a lélek egyesülését Istennel – csak egy Guru irányításával kerülhet sor. Ő az, aki megtanítja nekünk az elménk lecsendesítésének módszerét, a meditációt, és katalizátorként segíti ennek a folyamatnak a végbemenetelét.

A mi feladatunk a meditáció, a figyelmünk visszavonása a külvilágból, és összpontosítása a Fény- és Hangáradatra a bensőnkben. Ha elkötelezetten keressük, szeretettel hívjuk Istent, teljes bizonyossággal rá fogunk találni.

A satsang azzal zárult, hogy a Mester kiemelte: Sant Darshan Singh a tanításán és a világra kiáradó szeretetén keresztül ma is velünk él. A legjobb módon azzal fejezhetjük ki a kegyes Mester iránti tiszteletünket, ha a tanítása szerint élünk, és az isteni ösvényen előrehaladva beteljesítjük a célt, amiért ide megszülettünk. Ezt követően Maharaj Ji meditációba helyezte a nemzetközi hallgatóságot.

Május 31. Vasárnapi satsang és a 8. világszintű közös meditáció

A mai napon került sor a 8. világszintű meditációra. Előtte a spirituális Mester először hindi, utána pedig angol nyelven tartott előadást arról, hogyan érhetjük el az örökre megmaradó békességet és boldogságot.

A béke olyan állapot, amelyben nincs küzdelem, se viszály. Az öröm megtalálására tett erőfeszítéseink ellenére úgy tűnik, hogy az életünkben a boldogság rövidke pillanatait ismételten a nyugtalanság, a zűrzavar hosszú időszakai követik. A fizikai világ ideiglenes és állandóan változó természete miatt a földi örömök mulandók. Ha tartós békére törekszünk, ahhoz szükséges kapcsolódnunk, ami állandó és változatlan. Ez akkor történik meg, ha a meditáció segítségével elindulunk befelé.

A szentek és misztikusok azért voltak képesek békében és nyugalomban élni, mert rácsatlakoztak minden boldogság és béke Forrására a bensőjükben. Ha a figyelmünket a külvilágról befelé fordítva összekapcsolódunk az Istenerővel, mi is részesülhetünk az isteniség kincseiből.

Ó, Szeretett Lény! Amikor megérkeztél,
virágba borult a kert.
A szellő fellebbentette a fátylat szememről,
és feltárultak a belső régiók.

Darshan Mester verssorai arról szólnak, hogy amikor megtapasztaljuk önmagunkban Isten szeretetét, a külvilág szomorúsága elenyészik. Ekkor az anyagi létezés illúziója fölé, a spirituális régiók valóságába emelkedünk. Az egyre növekvő boldogság szintjeinek eléréséhez egy spirituális szakértő segítségére és áldására van szükségünk, aki megnyitja a benső szemünket. Így válunk képessé a figyelmünk befelé összpontosítására.

Ha a spirituális szemünkbe koncentrálva ismételjük a simrant, akkor az elménk lecsendesedik, nem küld több zavaró gondolatot. Így megtapasztalhatjuk az isteniség két elsődleges megnyilvánulását – Isten Fényét és Hangját – és a lelkünk a belső régiókba emelkedhet. Amikor átéljük ezeknek a régióknak a szépségét, áldását, örömeit, ez elhozza számunkra a nyugalom és béke állapotát. Az Istenbe vetett bizalmunk megerősödik, hiszen mi magunk tapasztaljuk meg az Ő jelenvalóságát. Ezután az „Édes a Te akaratod” alapelv szerint kezdünk élni, és még a sorscsapások, megpróbáltatások közben is élvezzük a benső biztonságot, stabilitást.

Maharaj Ji azt kérte, hogy őrizzük meg a figyelmünket a lelkünkön. Isten mindent megadott nekünk, ami az Ő felismeréséhez szükséges. Mit tehetünk a külvilágban a benső utazásunk megkönnyítése, felgyorsítása érdekében? Ebben az segít bennünket, ha etikusan élünk: igazságban, erőszakmentesen, alázatban, szeretettel, együttérzéssel, másokat önzetlenül szolgálva. Ha így töltjük a mindennapjainkat, akkor eltűnik belőle a stressz és a zűrzavar, és egyre jobban fogunk tudni koncentrálni a meditációnkban. A benső békesség elérésével a külső béke létrejöttéhez is hozzájárulunk.

Június 6. Szombati satsang

Sant Rajinder Singh ezen az együttléten az ima természetéről, az ima és az Istenbe vetett bizalom kapcsolatáról beszélt.

A mostani idők mindannyiunk számára erőt próbálók, és az emberi természetünkből fakadóan, amikor kihívásokkal, nehézségekkel szembesülünk, imádkozni kezdünk. Ezt tesszük akkor is, amikor a legnagyobb erőfeszítéseink ellenére a mi és a körülöttünk élők életében a gondok, a problémák megmaradnak.

Az ima annak a felismerése, hogy létezik egy magasztos Erő. Ezt az eszközt használva kopogtatunk Isten ajtaján, hogy olyan dolgokat kérjünk Tőle, amelyek a mi korlátozott tudásunk és látásmódunk szerint jók a számunkra. Isten mindentudó; tisztában van a múltunkkal, a jelenünkkel és a jövőnkkel. Ő, mint egy szerető szülő, a nagylelkűségét folyamatosan ránk árasztja. Sokkal többet ad nekünk, mint amennyit kérünk, ha az előnyös a számunkra, ha így csökkennek a karmikus terheink, mert a cél az, hogy kikerülhessünk a lélekvándorlás kerekéből.

Ha az imán keresztül megfogalmazott kéréseink beteljesülnek, akkor megkönnyebbülünk és ujjongunk, a hitünk, a bizalmunk megerősödik. Ám a szülőkhöz hasonlóan, akik megtagadhatják gyermekük azon kívánságának a teljesítését, amelyről tudják, hogy az a jövőben fájdalmat okozna neki, Isten is így kezeli az imáinkat, ha azok nem a legnagyobb javunkat szolgálják. Még akkor is így tesz, ha egy ilyen visszautasítás pillanatnyi, rövid ideig tartó fájdalmat okoz nekünk. Amikor a fohászaink megválaszolatlannak tűnnek, a hitünk könnyen meginog. Azt feltételezve, hogy Isten megfeledkezett rólunk, csalódottá válunk és képtelenek vagyunk helyesen látni a kialakult helyzetünket. Csupán később, utólag ismerjük fel, értjük meg Isten bölcsességét – mutatott rá Maharaj Ji.

Sant Darshan Singh költészetének mondanivalója időtlen. Néhány verssorát elemezve a spirituális Mester elmagyarázta, hogy amikor rendíthetetlen bizalom fejlődik ki bennünk Isten iránt, akkor az „Édes a Te akaratod!” elve szerint kezdünk el élni, és hálával fogadunk mindent, amivel szembekerülünk. Ekkor az imáink átfordulnak, és a számunkra jónak hitt dolgok helyett azt kérjük, hogy az életünkben Isten akarata érvényesüljön.

Ekkor a vágyaink beteljesüléséért elhangzó fohászok meditációvá alakulnak át, amelyben alázatosan ülünk, hogy megtapasztaljuk, felismerjük Istent, találkozzunk Ővele. Nyitottan várjuk mindazt, amit Ő adni kíván nekünk. A meditáció az ima legmagasztosabb formája – emelte ki Maharaj Ji. Amikor a meditációban átéljük Isten Fényét és Hangját, akkor elindulunk a benső spirituális utazáson.

Ebben a folyton változó világban az Istenbe vetett bizalmunk megerősítésére kell törekednünk, hogy le tudjuk horgonyozni magunkat az Ő szeretetében. Isten mindig velünk és bennünk van – emlékeztetett rá a Mester. Az életünkben felmerülő nehézségek, gondok egyszer elmúlnak. Őrizzük meg a figyelmünket Istenen, és legyünk biztosak abban, hogy az Ő védelme és iránymutatása mindig velünk van! Ennek tudatában félelem nélkül élhetünk.

Június 7. Vasárnapi satsang és a 9. világszintű meditáció

Sant Rajinder Singh vezetésével ma megrendezésre került a 9. világszintű meditáció. Az ezt megelőző hindi és angol nyelven elhangzó satsang témája az Isten teremtésével való egyetemes összetartozásunk felismerésének a szükségessége volt, és az, hogy ebben miként lehet a segítségünkre a meditáció.

Önmagunkra gondolva közülünk sokan nélkülözhetetlenül fontosnak tartják magukat. Az egónk irányítása alatt azt képzeljük, hogy mindenki másnál különbek és jobbak vagyunk, miközben folyamatosan hibákat találunk másokban. Szeretet nélkül élünk, ami diszharmóniát és zűrzavart kelt a körülöttünk élőkben is.

A szentek és misztikusok azért jönnek ebbe a világba, hogy emlékeztessenek bennünket: mindannyian azért vagyunk itt, hogy Isten egész teremtésével harmóniában éljünk. Ez csak akkor történhet meg, ha szeretet van bennünk, ha átöleljük egymást, ha segítő kezet nyújtunk másoknak. Ez az az élet, amit Isten nekünk szánt. Ezt akkor éljük megfelelő módon, ha ráébredünk az egységünkre, és mindenkit önmagunk részeként ölelünk át!

Maharaj Ji kihangsúlyozta: arra van szükség, hogy felismerjük, Isten szemében mind egyenlők vagyunk és összetartozunk. Ha bármelyik testrészünk fáj, az egész testünk beteg – ehhez hasonlóan mindannyiunkat érint, ha egyvalaki szenved.

A génprojekt – amelynek keretében az emberi genom 20000 génjét vizsgálták – fényt derített arra, hogy a genetikai felépítésünk több mint 99%-ban azonos, és kevesebb, mint 1% felel a külsőnkben mutatkozó különbségekért. A természetéből fakadóan az ember mégis hajlamos arra, hogy az eltérésekre fókuszáljon. Amíg a létezésünk értelmének a megértésében a fizikai érzékszerveinkre hagyatkozunk, és folyamatosan a külső világra összpontosítunk, addig megmaradunk abban a hitben, hogy különbözünk, és el vagyunk különülve egymástól. Csak ha átlépjük a fizikai világ határait – és megkezdjük utazásunkat a benső spirituális régiókban – akkor fogjuk felismerni az igazságot, és átélni az egységünket a lélek szintjén.

Amint megtapasztaljuk Isten Fényét és Hangját a bensőben, ráébredünk arra, hogy ugyanez másokban is ott ragyog. A látókörünk kiszélesedik, és tudatára ébredünk annak, hogy Isten részeiként mindannyiunk célja egy és ugyanaz: Ismerjük fel önmagunkat a lelkünk szintjén, és találjunk vissza Istenhez! Amint személyes tapasztalatunk lesz Isten szeretetéről, az egész lényünk átformálódik. Csupán ezután tudunk mindenki másra a sajátunkként tekinteni. Ez a belső átalakulás arra ösztönöz bennünket, hogy szeretetteljes és együttérző életet éljünk, az embertársaink szolgálatára legyünk, harmóniában éljünk Isten teljes teremtésével, ezáltal örömöt és boldogságot hozzunk a minket körülvevő világba.

Sant Kirpal Singh életét példaként említve, Sant Rajinder Singh mindannyiunkat emlékeztetett a „Légy jó! Tégy jót! Válj eggyé!” alapelvre, amelyet követve minden gondolatunk, szavunk és tettünk vigaszt nyújt, örömöt hoz a körülöttünk élők életébe, és enyhíti a terheiket. Segítsünk másoknak, amikor csak tehetjük!

Az Isten megismeréséhez vezető úton az első lépés az etikus és szeretetteljes életvitel – emelte ki a Mester. Isten megtapasztalása a meditáción keresztül nemcsak lehetővé teszi számunkra, hogy egységben, szeretetben élhessünk önzetlenül szolgálva mindenki mást, hanem abban is segít, hogy beteljesítsük a létezésünk végső célját. Maharaj Ji ezután meditációba helyezte a hallgatóságot.

Június 13. Szombati satsang és meditáció

Az ősz borította utak hirtelen
teljesen kivirultak.
Tavasz virrad ott,
ahova a Szeretett Lény lép. Sant Darshan Singh

A szombati online satsangon Sant Rajinder Singh az emberi létezés céljáról és a spirituális Mester fontosságáról beszélt.

A spirituális tanítás szerint különleges küldetéssel születtünk ide, ami önmagunk lélekként való felismerése és lelkünk Istennel való egyesülésének megvalósítása. Ebben az irányban azzal tesszük meg az első lépést, ha megértjük, kik vagyunk valójában. Enélkül nem fejlődhetünk tovább a végső célunk irányában.

Az életünk során másoktól függünk, akik a legkülönfélébb területeken segítenek bennünket. Gyermekként a szüleinkre támaszkodunk, diákként a tanárainkra. Amint dolgozni kezdünk, a munkatársaink és a főnökeink támogatására is szükségünk van. Minden élethelyzetben tanulunk valakitől. Ez ugyanígy van a spirituális területen is. Ahhoz, hogy megtapasztalhassuk Istent, és a célunk felé haladhassunk, nagyon fontos, hogy rátaláljunk egy spirituális szakértőre, aki már megfejtette az életek és halálok misztériumát, és aki képes irányítani bennünket a benső, spirituális utazáson, amely elvezet a célunkhoz.

Sant Darshan Singh egyik versét idézve Maharaj Ji elmagyarázta, hogy a létezésünk értelmének és céljának hosszú keresése után miként változik meg az életünk, amikor rátalálunk egy tökéletes Mesterre. Tavasz virrad ott, ahol korábban csak tövisek voltak.

Egy spirituális Mester irányítása alatt megtanuljuk a meditáció technikáját, így beléphetünk a belső világokba, és átélhetjük Isten szeretetét önmagunkban. Ez az isteni szeretet teljesen betölti a szívünket. Így minden fájdalmunk, szenvedésünk és bánatunk elillan.

Amikor megteremtődik a kapcsolatunk Isten szeretetének határtalan óceánjával, öröm, boldogság és üdvösség tölt el bennünket. Megerősödik a bizalmunk Istenben, és felébredünk a lélek szintjén. A bennünk lévő Fénnyel és Hanggal összekapcsolódva ismerjük fel, hogy ugyanaz az Isteni Áradat zeng mindenkiben. A látásmódunk fokozatosan megváltozik, és idővel felismerjük az isteni teremtés egységét.

A szentek azért jönnek el ebbe a világba, hogy az emberiséget Isten felé vezessék. Megtanítanak bennünket arra, hogyan éljünk etikusan, miként meditáljunk, és váljunk nyitottá az egységre, hogy lépéseket tehessünk a célunk felé. Végül Sant Rajinder Singh arra emlékeztetett bennünket, hogy ez az emberi születés a teremtés csúcsa és koronája. Arra ösztönzött mindannyiunkat, hogy teljes mértékben fordítsuk a javunkra ezt a kivételes lehetőséget, mert így visszatalálhatunk Istenhez.

Június 14. Vasárnapi satsang és a 10. világszintű meditáció

A Mester üzeneteinek az egész világot érintő fontosságát jelzi az is, hogy a közös meditációt megelőző, angol nyelven elhangzó satsangot most már spanyol, francia, német, görög, magyar, olasz, orosz és portugál nyelvre is lefordítják.

A mai előadásán Maharaj Ji az emberi állapotra fókuszált, arra világítva rá, hogy miért nézünk szembe folyamatosan nehézségekkel, kihívásokkal, és a szenvedésekből az örök boldogság felé kivezető utat is megmutatta.

A fizikai érzékek szintjén élünk, és az így befogadott tapasztalatokat valóságosnak véljük. Az elménkből eredő vágyak által irányítottan telik az életünk, mialatt hiábavalóan keressük a boldogságot a külvilágban. A fizikai szint sok tükröződésnyire van a valóságtól. Mivel az örök boldogságot az átmeneti természetű világban keressük, ez csak csalódásokhoz vezethet.

Ráadásul a testünkkel és az elménkkel azonosulunk. Valójában azonban lelkek vagyunk, Isten részei, akik szeretettel és Fénnyel telítettek. Amíg nem ismerjük fel az igazi természetünket és a lelkünk értékeit, továbbá mindaddig, amíg a Forrásunktól elválasztott állapotban létezünk, folyamatosan ott lesz a fájdalom az életünkben. Ráadásul az ego által irányítottan azt hisszük, hogy másoktól különbözők vagyunk. Ebben az elkülönült állapotban csak tovább növekszik a zűrzavar és a szenvedés a mindennapjainkban.

Az igazi boldogság megtalálásának a kulcsa az, hogy fordítsuk el a figyelmünket a tűnékeny világtól, és összpontosítsunk befelé, ahol megismerhetjük Isten szeretetét. Isten örökkévaló, és minden, ami Őhozzá kapcsolódik, elmúlhatatlan. Ha megtapasztaljuk a Teremtőnk jelenlétét önmagunkban, erőssé válik a bizalmunk Őbenne. Ekkor szilárd meggyőződésünkké válik, hogy bármi is ér bennünket az életben, az egyedül Isten akarata, amely a legnagyobb javunkat szolgálja.

Ha ilyen az életszemléletünk, akkor kibírjuk, legyőzzük az élet viharait. A meditációban átélhetjük Isten szeretetét, ugyanis az üdvösség, öröm és boldogság Óceánjával kapcsolódunk össze. Eközben nemcsak a lelkünket, a valódi énünket ismerjük fel, hanem azt is, hogy lényegileg azonosak vagyunk, és Isten egyazon Fénye ragyog mindannyiunkban. Fokozatosan leomlik a sok fal, eltűnnek az akadályok, amelyeket magunk köré emeltünk, és igazi emberekké válunk. Ezt a gondolatot Sant Darshan Singh így öntötte verssorokba:

Ó, Pohárnok!
Engedd, hogy a régóta elszakadtak
végre átöleljék egymást,
és a szereteted mámorával
tégy mindenkit igaz emberré!

Ez az emberi születésünk a lelkünk különleges lehetősége arra, hogy megtalálja az utat vissza, az igazi Otthonába. Rajtunk múlik, hogy ezt az értékes időt a karmikus terheink felszámolására fordítjuk-e, mert ha így teszünk, akkor fel tudunk szállni a benső régiókba, és újra belemerülhetünk Istenbe.

A spirituális Mesterek azzal is segítenek a karmáinktól való megszabadulásunkban, hogy megmutatják, hogyan szükséges vezetnünk az életünket. Befejezésül azt emelte ki a Mester, hogy most van itt Isten megtapasztalásának a legfőbb ideje. A satsang közös meditációval zárult.

Június 20. szombati satsang és meditáció

Sant Rajinder Singh ezen a satsangon az idő természetéről, annak az életünkre tett hatásáról, és arról beszélt, miként fordíthatjuk ezt a nagyon fontos tényezőt a legnagyobb javunkra, hogy beteljesülhessen az életünk célja.

Megszületésünk pillanatától fogva az életünket az idő szabályozza. Hajnaltól napestig a megszokott tevékenységeinket szabályos időközökben végezzük el, és ahogy ezek elketyegnek, ugyanígy múlnak el sorban a napjaink is. Az idő természetét vizsgálva, ennek három fő összetevője van: a múlt, a jelen és a jövő.

A Mester annak fontosságát emelte ki, hogy mindig a jelenben éljünk, hagyjuk magunk mögött a múltat, és ne aggódjunk a jövő miatt. A múlt azt foglalja magában, ami volt. Azon, ami már véget ért, nem változtathatunk. Ha mégis a tovatűnt dolgokon tartjuk a figyelmünket, ezzel csak fájdalmat okozunk magunknak, és ez nem segít rajtunk a jelen pillanatban. Sőt, ha újra átéljük a múltat, ezzel nem hagyjuk begyógyulni a régi sebeket, nem felejtünk, nem bocsátunk meg, nem haladunk előre. Ezzel csak megnehezítjük, nyugtalansággal terheljük a jelenlegi életünket. Borítsunk fátylat a múltra, tanuljuk meg a megbocsátás művészetét, így túl tudunk lépni mindazon, ami korábban fájdalmat okozott!

Hasonló a helyzet akkor is, ha a jövő köti le a figyelmünket – ami mindenképp eljön. Ha így élünk, akkor ez azt jelzi, hogy nyugtalanít bennünket a jövő bizonytalansága. Az ismeretlentől való félelem miatt sok álmatlan órát töltünk el a jövő tervezésével, elképzelésével. Amikor azután az ábrándjaink nem válnak valóra, csalódottá, kiábrándulttá válunk. Eközben pedig tovatűnik a jelen pillanat, amelyre koncentrálnunk kellene.

A jelen Isten ajándéka. Adjuk ennek a teljes figyelmünket! Ha jól használjuk fel, akkor a segítségünkre lesz annak a célnak a megvalósításában, amelyért most mindannyian itt vagyunk. Azért küldtek ide bennünket, hogy felismerjük az igazi természetünket, a lelkünket, és megtaláljuk az utunkat vissza, a Forrásunkba – Istenhez.

Ha a jelen pillanatot meditációra fordítjuk, akkor ennek a segítségével nekivághatunk a spirituális utazásnak, amely során felismerjük, hogy nem a testünk, az elménk az igazi valónk, hanem a lelkünk, amely Isten része. Ha összekapcsolódunk Isten Fényével és Hangjával, amely a zengésével betölti az egész teremtést, akkor megtapasztaljuk a lelkünket és Isten szeretetét. Ennek a hajtóerejével visszautazhatunk Őhozzá.

Isten arra vár, hogy válaszoljunk az Ő hazahívó szavára, törekedjünk az Ő megismerésére, a szeretetének az átélésére. Ha a jelenben élünk, és az Istenhez való közelség elérésére összpontosítjuk az erőfeszítéseinket, akkor a legjobb módon élünk az emberi születés különleges ajándékával.

Az együttlét ezen a napon is meditációval zárult.