Április 20. Hétfői satsang
India, Delhi

A hétfő esti online előadáson Sant Rajinder Singh a hála és az „Édes a Te akaratod!” alapelv szerinti életvezetés fontosságáról beszélt.

A jelenlegi körülmények talán nehezek, de fontos, hogy emlékeztessük magunkat arra, milyen sok mindent kaptunk meg ebben az életben. Legyünk ezért hálásak! Mind közül a legnagyobb áldás, az emberi születés ajándéka, hiszen az emberi test az egyetlen forma, amelyben minden lehetőség adott a lélek számára, hogy felismerje önmagát és Istent.

Sant Darshan Singh egyik időtlen verse így szól erről:

Minden lélegzetvételnél
meghajlok a Barátom előtt,
hiszen az életem egyedül
az Ő kegyének köszönhetem.

Maharaj Ji azt tanácsolta, hogy minden lélegzetvételünkkel adjunk hálát a Teremtőnknek, hiszen megadta nekünk azt a kivételes lehetőséget, hogy kikerülhetünk az újjászületések kerekéből, és véget érhet az eonok óta tartó elválasztottságunk Istentől. A meditáció folyamatán keresztül tudunk összekapcsolódni Istennel.

Sant Kirpal Singh „A látás mindenek felett!” mondását idézve a Mester elmagyarázta, hogyan tudjuk a meditáción keresztül megtapasztalni az Istenerőt magunkban, és meglátni az emberi létezésünk mögött rejlő igazságot. A meditációban a lelkünk beutazza a belső szinteket, és megtapasztalja a spirituális régiók gyönyörű dallamait és látványait. A fizikai világ sötétsége eltűnik, és az életünk megtelik Isten Fényével és Hangjával. Ha rálelünk a spirituális világok kincseire, a látásmódunk átalakul, és mindenkire sajátunkként fogunk tekinteni.

Ha kifejlesztjük magunkban a hála képességét, akkor szeretetteljes módon fogunk élni, amelyben nagy hangsúlyt kap az önzetlen szolgálat. Ez csak akkor történhet meg, ha meditálunk, és személyes tapasztalatokat szerzünk a bensőnkben az isteniségről.

Sant Darshan Singh egy másik versét idézve Maharaj Ji elmondta, hogy emberi lényként korlátozottak az ismereteink. Nem tudjuk, hogy mi a jó nekünk, és azt sem, hogy igazából mit kérjünk Istentől. A Teremtő határtalan, és mindig azt adja, ami a legjobb számunkra.

Ha Isten akarata szerint tesszük a dolgainkat, akkor az életünk kivirul, és azt boldogság fogja betölteni. Arra ösztönözve bennünket, hogy éljünk hálával telten, Maharaj Ji hozzátette: nagyon szerencsések vagyunk, amiért Isten megmutatta nekünk a befelé fordulás, és a testtudat fölé emelkedés útját, mert így visszatérhetünk Őhozzá, és beteljesülhet a földi létünk célja, ami az egyesülés a Teremtővel.

Az előadást követően a spirituális Mester meditációba helyezte a hallgatóságát.

Április 21. Keddi satsang

Ezen az estén Sant Rajinder Singh egy újabb online satsangot tartott. Ebben az időszakban, amikor rákényszerülünk, hogy fizikailag egymástól elszigetelődjünk, a spirituális Mester emlékeztetett bennünket az egyetemes összetartozásunkra.

Határokat és falakat emeltünk magunk köré, amelyek elválasztanak minket egymástól. Ebben a folyamatban megfeledkeztünk arról, hogy Isten gyermekeiként örökös az egységünk. Továbbá elfelejtettük a kapcsolatunkat a természettel is, amelynek szintén megvannak a maga szabályai. Ha az önös érdekeink miatt megszegjük ezeket, akkor megzavarjuk a természet harmóniáját, ami mindenkire hatással lesz, aki ezen a bolygón él.

A természet működését ciklikusság jellemzi, újra feltölti a forrásait, hogy mindenki szükségleteiről gondoskodhasson. Azzal, hogy kivágjuk a fákat, szennyezzük a vizeket és a levegőt, megzavarjuk a természet ritmusát, és elvesszük a jövő generációitól a lehetőséget, hogy biztonságos, tiszta helyet örökölhessenek.

A természethez hasonlóan a lelkünkre is körforgás jellemző. Eonok óta elválasztódott Istentől, és folyamatosan újjászületik a teremtésben. Az eredetileg szeplőtlen, ragyogóan tiszta lelkünkre rárakódtak az elme, az anyag és az illúzió fátylai, emiatt a mostani életünkben a káprázat világával azonosultunk.

A holnapi Föld napjára készülődve emlékeztessük magunkat: azért születtünk meg ide, hogy itt élve teljesítsük be a fizikai létezésünk célját. Az a mi felelősségünk, hogy amíg a felügyeletünkre van bízva a bolygó, bölcsen használjuk a forrásait, fenntartsuk az ökológiai egyensúlyt annak érdekében, hogy meg tudjuk őrizni az utókornak. Továbbá fontos, hogy a Föld napjának a spirituális jelentőségét is megvizsgáljuk. Értsük meg, becsüljük meg a lélek körforgását, és ismerjük fel a célt, amiért ezt az emberi születést kaptuk!

A lélek ökológiájára hatással van az, ahogyan az életünket vezetjük, és rajtunk múlik, hogy lépéseket teszünk-e annak érdekében, hogy megszabaduljunk az elme, az anyag és az illúzió fátylaitól, amelyek beszennyezik a lelkünket. Ez csak akkor történhet meg, ha összekapcsolódunk Istennek az igazi valónkat megtisztító szeretetével. Erre a meditációban válunk képessé. Ha koncentráljuk a figyelmünket a bennünk lévő, a spirituális régiókhoz vezető kapuban, akkor a fizikai testtudat fölé emelkedve a lelkünk elindulhat a szeretettel, Fénnyel, üdvösséggel teli utazására. A szennyrétegek fokozatosan lemosódnak róla, és végül eléri az eredeti tiszta állapotát, amelyben készen áll arra, hogy belemerüljön Istenbe.

A kegyes Mester, Sant Darshan Singh egyik verssorát idézve, Maharaj Ji emlékeztetett bennünket az egymással való összetartozásunkra, mialatt e világban élünk.

Mi, akik a Földön élünk,
az emberiséghez egyként tartozunk.
Csak egyetlen Isten létezik,
és a gyermekei mi vagyunk.

Bár a külsőnk különbözik, de a lelkünk szintjén mindannyian egyek, Isten részei vagyunk. A meditációban ismerhetjük fel a velünk született egységünket, és gyorsan haladhatunk előre az életünk legfőbb céljának beteljesítése felé. Ezután Maharaj Ji meditációba helyezte a hallgatóságát.

Április 22. Szerdai satsang
A Föld napja megünneplése

Szerte a világon 50. alkalommal ünnepelték meg a Föld napját. Ezen az évfordulón a Mester satsangjának a témája az ökológia, a környezet megóvása, és a vele való harmóniában élés volt.

Isten csodálatos rendszereket hozott működésbe, hogy biztosítsa az élet fennmaradását ezen a bolygón. Maharaj Ji az emberek és a növények szimbiotikus, egymástól függő kapcsolatának a példáján keresztül mutatta be, miként válik lehetségessé mindkét faj fennmaradása. Az emberi lényeknek oxigénre van szükségük, amit a növények szállítanak, nekik pedig széndioxidra, amit mi lélegzünk ki. A természet körfolyamatainak az összhangja biztosítja Isten teremtésében az együttélés harmóniáját. Ez a tökéletes egyensúly már sokezer éve tartja fenn a Földön az életet.

Ám mi, emberi lények nem vagyunk felelősségteljes felügyelői, gondozói az ajándékoknak, amelyeket Isten ránk bízott. Gyermekként szeretjük, élvezzük a külső környezetünket, és vigyázunk is rá. Ám felnőttként eluralkodik rajtunk az ego, a kapzsiság, és többet akarunk elvenni a természettől, mint visszaadni neki. Az úgynevezett „fejlődés” nevében kimerítjük, feléljük a forrásokat, amelyeket a gondjainkra bíztak, és ez pusztító hatással van a bolygóra.

Egy történet kapcsán a Föld a ránehezedő sokféle terhet mind elviselhetőnek találta, kivéve a hálátlanságot, amely annak a jele, hogy az ember nem becsüli meg, nem él gondos körültekintéssel a természet kincseivel, amelyekkel Isten megáldotta.

Meg kell tanulnunk, hogyan éljünk harmóniában a környezetünkkel! Nemeslelkű, bőkezű, szeretetteljes és körültekintő módon osszuk meg a természeti forrásainkat másokkal! Sant Kirpal Singh időtlen mondása így szól: „Légy jó! Tégy Jót! Válj eggyé!” Erre hivatkozva azt kérte a Mester, hogy helyes gondolatokkal, szavakkal és tettekkel, erőszakmentesen, alázatos módon vezessük az életünket. Csupán a másokkal megosztás szellemében élve, az embertársainkat önzetlenül szolgálva tudjuk megőrizni az összhangot az egymással és a környezetünkkel való kapcsolatunkban.

A globális járvány miatt az egész életvitelünk megváltozott, ami szintén azt erősíti meg, hogy az élet minden formája egyetemesen összefügg. Bebizonyosodott, hogy a világ egyik részében végbement akciók következményei megjelennek annak másik felén is. A szoros összekapcsolódás a lelkünk szintjén is megtapasztalható, mivel spirituálisan mindannyian egybetartozunk. Ha a meditációban elindulunk befelé, elkezdjük felismerni a létezésünket a lelkünk szintjén. Ez megerősíti a kapcsolatunkat Istennel és az Ő teremtésével. Ráébredünk arra, hogy az emberek, az állatok, a növények és az egyéb létformák egyaránt a Teremtő gyermekei, az Ő egyetlen családjának a tagjai. Fokozatosan átformálódva mindenki mást hozzánk tartozóként ölelünk át. A szeretet alapelve szerint élve olyan légkört teremtünk magunk körül, amely nyugalommal és szeretettel telített.

Ha a Föld iránti tisztelettel akarjuk megünnepelni ezt a napot, akkor ismerjük fel, hogy amit elveszünk a természettől, azt vissza is kell juttatnunk neki. Töltsük fel a készleteit, ne csak magunkra, hanem a gyermekeinkre, az unokáinkra, az eljövendő nemzedékekre is gondolva! Váljunk tudatossá Isten teremtésének az egységére, kezeljük szerető gondossággal a bolygónkat, mert csak ha adunk, akkor kaphatunk! Úgy kezdhetünk lépéseket tenni az egység felé, ha elindulunk befelé a meditációban. Erre sor is került a satsangot követően.

Április 25. Szombati satsang

Ezen az estén Sant Rajinder Singh élő satsangjára világszerte ismét sokezren csatlakoztak rá. A rutinszerűen folyó életünk során ritkán állunk meg, hogy eltűnődjünk: Vajon van-e valami a fizikai léten túl? Ám, ha egy kicsit több időnk adódik arra, hogy elgondolkodjunk a létezésünk természetén, valamennyi sejtelem támad bennünk az Erővel kapcsolatban, amely az egész teremtést létrehozta. Fokozatosan gyökeret ver bennünk egy vágy: szeretnénk megismerni az igazi természetünket és a kapcsolatunkat a Teremtővel. Idővel szenvedéllyé növekszik bennünk a sóvárgás Isten megtalálására, ezért elkezdjük kutatni ennek az életnek a célját.

A Mester ezután a második szikh Guru, Angad Dev Ji által írt vers szavait a kegyes Mester, Sant Darshan Singh verssoraival összeszőve azt fejtette ki, miként fordíthatjuk a legnagyobb javunkra ezt az emberi születést. Elénk tárta, hogyan élünk a fizikai érzékeink szintjén, a külső világból befogadott benyomásokkal, amelyek révén ugyan bőséges tudásra teszünk szert az anyag világáról, de a fizikain túli szintek tényeiről továbbra sincs tudomásunk. A spirituális régiók túlságosan éteriek a külső érzékeink számára, és a fizikainál sokkal magasabb frekvenciákon működnek.

Csupán akkor látjuk meg az Istenből kiáradó Fényt, és halljuk meg a maguktól zengő Melódiákat, ha a benső szemünk rányílik a spirituális mindenségre. Ha a meditációban kapcsolatba kerülünk az Istenerővel, fokozatosan lekerülnek a lelkünkről az anyag, az elme és az illúzió fátylai. Egyre inkább megmutatkozik a lelkünk eredeti természete, ragyogása, ahogy a benső titkai feltárulnak előttünk.

A lélek a külső szem és fül segítsége nélkül tapasztalja meg a spirituális világok szépségét, magával ragadó dallamait, amelyekhez hasonló sincs a fizikai szinten. Fizikai lábak nélkül, a szeretet szárnyán utazik a bensőben, mivel a szeretet az Istenhez visszavezető út. Kézre sincs szüksége az igazi valónknak ahhoz, hogy elvégezze az egyetlen munkáját – ami Isten szeretetének az átélése – tette hozzá a Mester a költő-szent időtlen verssorait idézve. Fizikai száj nélkül kommunikál a lelkünk, a spirituális szeretet hangnélküli nyelvén. Vagyis a benső világok beutazásához nem kell a testünk. Egyedül szenvedélyre és lelkesedésre van szükségünk. A Mester ezután a gondolataink lecsendesítésének a fontosságát emelte ki, ami nélkülözhetetlen a lelkünk bensőbe szárnyalásához. Állandóan foglaljuk le az elménket Istennel, mentálisan ismételjük a simrant, Isten neveit!

Fordítsuk a legnagyobb javunkra ezt a mostani kényszerű otthonunkban létet, mint lehetőséget a szorgalmas meditációra! – tanácsolta a Mester. A meditáció olyan, mint az emberi testben folytatott kísérlet, amely során feltárulnak előttünk az isteni törvények és alapelvek, amelyek az életet irányítják. Minél többet tapasztalunk meg a benső látványokból, annál jobban átölel, beborít bennünket a Fény, a szeretet és az üdvösség, míg végül eléri a lelkünk a végállomást: Istent.

Április 26. Vasárnapi satsang

Sant Rajinder Singh ismét „Világszintű közös meditáció”-t, élő meditációs ülést vezetett le a nemzetközi hallgatósága számára. Ezt megelőzően előbb hindi, majd angol nyelven szólt a program résztvevőihez.

Ezekben a kihívást jelentő időkben, miközben azon gondolkodunk, hogy mely tevékenységek a hasznosak, előnyösek számunkra, elkezdünk több figyelmet szentelni a fizikai és mentális jóllétünkre. Nagyobb gondot fordítunk a testünk ápolására. Helyesen táplálkozunk, és testgyakorlatok végzésével erősítjük az immunrendszerünket. A mentális fejlődésünk érdekében nagyobb szerepet kapnak az életünkben a hobbik, és a különféle képességeink kibontakoztatása, viszont ritkán gondolunk az életünk legfontosabb, a spirituális oldalára. Ám a jelenlegi járvány visszahozta a figyelmünket erre a területre, mivel az emberek szerte a világon több idővel rendelkeznek arra, hogy a létezésünk legfontosabb területével is foglalkozzanak.

Mivel az érzékek szintjén élünk, a tevékenységeink milyenségét az határozza meg, hogy mit hiszünk jónak fizikai és mentális szinten. A Mester azonban rámutatott, hogy ezen a fizikain túl is léteznek világok. A szeretet, a Fény és a határtalan üdvösség spirituális régiói a fizikai szintünkkel egyidejűleg léteznek. Tapasztalatokat szerezhetünk róluk, ha a figyelmünket a külső helyett a benső világok felé fordítjuk; vagyis amikor a testi tudatosság fölé emelkedve a spirituális tudatosság állapotába kerülünk.

Amikor ráeszmélünk az igazi természetünkre, a lelkünkre, amely Isten része, akkor spirituálisan éberré válunk. Ekkor Isten szeretetében fürdünk, és felismerjük a kapcsolatunkat Ővele. Megértjük, hogy nem különbözünk Istentől, és tudatossá válunk a szeretet ezüstfonalára, amely mindannyiunkat egybekapcsol. Ezt az állapotot meditációban érhetjük el, amelyben ráhangolódunk Isten csatornájára, amely folyamatosan működik. A figyelmünk, amely a lelkünk külső kifejeződése, a bennünk lévő spirituális világokra fókuszálódik. A meditáció, mint tudományos kísérlet segítségével bizonyítékot szerezhetünk önmagunkban Isten létezéséről.

Ha a figyelmünket a benső szemünkbe összpontosítjuk, a lelkünk fokozatosan előrehalad a benső utazásán, megtapasztalva a benső Fényt és Hangot. Átjár bennünket Isten szeretete, felébredünk az álom-állapotból, amelyben eddig éltünk. Felismerjük, hogy spirituális lények vagyunk, akik fizikai tapasztalatokért érkeztünk ebbe a világba. Ennek célja az igazi természetünk felismerése, és az újraegyesülésünk a Teremtővel. A meditáció segítségével tárulnak fel előttünk az élet titkai. A szeretetteljes alázat kifejlesztése nélkülözhetetlen, ha rá akarunk lelni Istenre – emelte ki a Mester. A meditáció az Istenre figyelés eszköze. Ehhez a testünk és az elménk nyugalmára és az isteni kegyre való fogékonyságra van szükségünk. Az online program közös meditációval zárult.

Április 27. Hétfői satsang
Megbocsátás és együttérzés

Sant Rajinder Singh a hétfői satsangon arról beszélt, hogy együttérzésre és megbocsátásra van szükségünk, ha békésen kívánunk élni. A világszintű járvány olyan helyzetet teremtett, amelyben több időnk van önmagunkra. Gondolkodjunk el azon, hogy miként vezetjük az életünket, és azon is, hogyan kellene ezt jobban tennünk! Be kell látnunk, hogy a vírus semmibe veszi a határokat, amelyekkel körülkerítettük magunkat. Életkortól, nemtől, nemzetiségtől, hittől függetlenül a vírus mindenfelé egyformán fertőz. Ez is arra a tényre emlékeztet minket, hogy mindannyian azonosak vagyunk. Isten egyformának teremtett meg bennünket, és mindannyian egyetemesen összekapcsolódunk.

Ha felismerjük ezt az összetartozást, és egymást szolgálva együtt dolgozunk ezekben az erőt próbáló időkben – ahogy ezt az egészségügyben dolgozók teszik az egész világon –, akkor túl tudunk jutni ezen a járványon. Ahogy egy madár a földrajzi határokról mit sem tudva száll a levegőben, amelyeket mi magunknak állítottunk fel, ugyanígy kell túltekintenünk a külső különbségeinken is! A kegyes Mester, Sant Darshan Singh egyik verséből idézve a spirituális Mester azt mondta: ha az összetartozás tudatában ülünk össze, akkor kivirul a tavasz Isten kertjében.

Majd az együttérzés és a megbocsátás erényére fókuszálva Maharaj Ji elmagyarázta, hogy ezek a békés élet alapjai. Ha valaki megbánt bennünket, könnyű a harag és a visszavágás útját választanunk. Ha viszont a reakciónkban a megbocsátás és az együttérzés mellett döntünk, akkor ezzel a béke üzenetét küldjük a másiknak, ami segít a feszült helyzet feloldásában. Lehet, hogy a mi viselkedésünk elgondolkodtatja a többieket a saját megnyilvánulásaikat illetően, és ez mindenki számára megnyugtató, békés eredményre vezethet.

Egy anekdota elmesélésével Maharaj Ji annak fontosságát emelte ki, hogy mindenki tévedhet. A bántás elengedése és az együttérzés kövezi ki az utat a harmonikus élethez magunk és a körülöttünk élők számára. Ha viszont visszavágunk, vagy a nekünk okozott sérelmek miatt rossz szándékokat rejtegetünk magunkban, akkor a mentális zűrzavar vég nélküli spiráljába süllyedünk. Eközben egy olyan folyamatba hajtjuk bele magunkat, amelyben nem lelünk békére. Így az életünk értékes momentumai vesznek kárba, mivel a lépéseink nem a létezésünk valódi célja felé irányulnak.

Az emberi születés igazi küldetése az önfelismerés és a lelkünk újraegyesülése Istennel. Spirituális lények vagyunk, akik az emberi formában Isten megtalálásának az összes feltételével rendelkeznek. Megkaptuk a vivék erejét, ami képessé tesz bennünket a jó és a rossz megkülönböztetésére, és ennek segítségével a megbocsátást és a részvétet is választhatjuk. A rossz történések elengedése a spirituális fejlődés lényegi összetevője, mivel segít a nyugalmunk megőrzésében. Így a meditációban jobban tudunk koncentrálni.

Ha magunkba ültetjük az igazságosság, a szeretet és az erőszakmentesség erényeit is, ezek együttesen katalizátorként szolgálnak, hajtóerőt adnak az Isten felé vezető utunkon. Tanuljuk meg azt, hogyan irányítsuk a figyelmünket a külső világ helyett az Isteni Fény és Hang benső régióira! Ezekről akkor tudunk tapasztalatokat szerezni, ha az elménk csendjében ráhangoljuk magunkat az Istenerőre. Isten jelenlétének az átélése a befelé fordulással veszi kezdetét. A Mester meditációba helyezte a nemzetközi hallgatóságát.

Április 28. Keddi satsang
A szeretet mindent megszépít

Ezen az estén Sant Rajinder Singh a satsangon a szeretet mindent megszépítő erejéről beszélt.

A meditáció nem valami passzív gyakorlat, hanem Isten szeretete megtapasztalásának az aktív módszere. A lelkünk csendjében ennek segítségével jön létre Istennel a benső kapcsolat, amely végül elvezet bennünket az önfelismeréshez és Isten megtalálásához. Amikor a meditációban ráhangolódunk Isten Fényére és Hangjára, az igazi valónk táplálékhoz jut, és képessé válik arra, hogy felszárnyaljon a szeretet, a Fény, a szépség és az üdvösség régióiba. Ez az utazás azzal ér véget, hogy a lelkünk belemerül Istenbe, így kiszabadul a lélekvándorlás kerekéből, és beteljesül a létezésünk célja.

A szeretet mindent megszépít. Amikor szerelmesek vagyunk, akkor nem aggódunk, elégedettek és örömtelik vagyunk a szerelmünk társaságában. A kegyes Mester, Sant Darshan Singh verseiből idézve a Mester arról beszélt, hogy ahol szeretet van, ott a külső körülményektől függetlenül boldogság, szívjóság, beteljesültség van. Ha az életünk legboldogabb pillanataira gondolunk, ilyenkor mindig a szeretett személy társaságában voltunk.

A Mester példákat idézett a szentek életéből arra, hogy ők Isten szépségét látták meg mindenkiben, akivel csak találkoztak. Szent Ferenc átölelte a leprás embert, Sant Kirpal Singh az 1918-as nagy spanyol influenzajárvány idején egy önkéntes csapattal ezreken segített, akiket félelemből még a közvetlen hozzátartozók is magukra hagytak. E szentek mindenki és a Teremtő iránti szeretetével telten az összes életformában meglátták az isteni szépséget, és ez szolgálatra ösztönözte őket.

Ezen a világon a szeretet egyedüli forrása Isten, a szeretet Óceánja. Amikor ezt a csodálatos érzést megtapasztaljuk a meditációban, ez minden pórusunkat átitatja. Majd a szeretet kisugárzódik belőlünk a környezetünkben élőkre. Az embertársainkat a bensőben átélt szeretet Óceánja cseppjeinek, az igazi valónk kiterjedésének látva, mindenkire kedvesség árad belőlünk. A Mester azt tanácsolta, hogy ebben a rendkívüli időszakban, amikor extra szabad idővel rendelkezünk, annyira sokat meditáljunk, amennyit csak tudunk. Minél többet tapasztalunk meg önmagunkban Isten szeretetéből, annál szebb, örömtelibb, derűsebb lesz az életünk, a környezetünkben élőkével együtt.

Amikor részesülünk Isten szeretetének nektárjából és szépségéből a benső régiókban, akkor szabaddá válunk a külső világ csábításainak varázsa alól. A figyelmünk Isten felé fordul, a „pozitív misztika” szellemében kezdünk élni, vagyis eleget teszünk a világi kötelezettségeinknek, de közben megőrizzük a figyelmünket Istenen. Meditáljunk rendszeresen, hogy átélhessük Isten szeretetét, amely megszépíti az életünket! – kérte a Mester.

Május 2. Szombati satsang

Ezen az estén Sant Rajinder Singh az élő satsangra csatlakozott sokezres hallgatóságának az igazi valónk felfedezésének a fontosságáról beszélt, amely ahhoz szükséges, hogy beteljesülhessen az emberi létezésünk célja.

Az emberi természet egyik jellemzője, hogy személyiségünk megnyilvánulásai, a magatartásunk a különféle helyzetekhez igazodva változik. A munkahelyünkön másképp viselkedünk, mint az otthonunkban. Más a hangszínünk, amikor a szüleinkkel, a munkatársainkkal vagy a gyermekeinkkel beszélgetünk. Az adó szerepében mások vagyunk, mint a befogadóéban.

Akár a sokfunkciós számítógép, egy adott időben olyanok vagyunk, amilyen programot éppen kiválasztunk. Az átalunk leginkább megfelelőnek tartott viselkedéssel igyekszünk alkalmazkodni a különféle helyzetekhez. De vajon milyenek vagyunk valójában? Milyen az igazi személyiségünk?

A spirituális Mester a vidámparki torzító tükrök példájával szemléltette ezt a mélyen elgondolkodtató helyzetet. Mindegyik tükör torzított, hamis képet mutat a külső megjelenésünkről, megnyújtva, összenyomva, soványnak, kövérnek mutatva minket. Vannak olyan torz tükörképek, amelyeken nevetünk, másokat talán nem látunk ennyire szórakoztatónak. A lényeg az, hogy ezek a tükrök nem az igazi külső megjelenésünket vetítik vissza.

Ehhez hasonlóan, ha a sokféle szerepkörben, amelyeket az élet elénk hoz, különféle szempontok alapján viselkedünk, akkor nem az mutatkozik meg, amilyenek lényegileg vagyunk. Az a tükör, amely az igazi valónkat mutatja meg, bennünk van. Úgy élünk a külső világban, hogy az egyetlen valóságnak azt hisszük, amelyet az érzékszerveinkkel felfogunk. Ez azonban az illúziók világa. Itt nem láthatjuk meg a valóságot. A valódi lényünk nem a testünk, az elménk, az érzelmeink, hanem a lelkünk, amely Isten része.

Az igazság csak akkor tárul fel előttünk, ha a meditációban a figyelmünket a külső élet színteréről a bensőbe emeljük. Amikor nekivágunk a spirituális utazásnak, akkor felismerjük az igazi természetünket, és megtapasztaljuk Isten szeretetét. Ez teljesen átitatja a lényünket, és mindenkire szeretet fog kiáradni belőlünk. Átformálódunk, és egy egészen új világ tárul fel előttünk. Isten szeretetének az üzenetét fogjuk megosztani mindenkivel magunk körül. Az interakcióink a korábbiaknál sokkal kedvesebbek, békésebbek és kiegyensúlyozottabbak lesznek. Isten szeretete fog kisugárzódni belőlünk a családunkra, a szomszédainkra, a közösségünk tagjaira, és ez pozitív módon fog hatni az országunkra, sőt az egész világra is.

Azért érkeztünk e földi színtérre emberi formában, hogy egy magasztos küldetést teljesítsünk be. Amíg azonban a külső környezetünkhöz kötözött állapotban maradunk, nem érzünk késztetést arra, hogy felfedezzük az igazi énünket, és egyesüljünk Istennel. E cél valóra váltása érdekében el kell indulnunk befelé, hogy megtudjuk, kik vagyunk valójában. Ha ráébredünk a lelkünkre a meditációban, akkor nagyon felgyorsul az utazásunk az örök Otthonunk felé. A satsang befejezéseként a Mester újra a mostani több szabad idő legjobb módon történő hasznosítására emlékeztette, majd meditációba helyezte a hallgatóságát.

Május 3. Vasárnapi satsang

Sant Rajinder Singh ez alkalommal a hatodik „Világszintű közös meditáció”-t, élő meditációs ülést vezette le a nemzetközi hallgatósága számára. Az örök boldogság és öröm megtalálásának az útjáról beszélt előbb hindi, majd angol nyelven.

Mindannyian békében és boldogan szeretnénk élni. Mialatt a földi színtéren telnek a napjaink, a testi valónkkal azonosulva tesszük a dolgainkat, és a fizikai tárgyakban, anyagi javak szerzésében, világi sikerekben keressük a boldogságot. Kénytelenek vagyunk elismerni, hogy az így elért öröm mulandó. A földi javak birtoklására törekvés sok irányba ragad magával bennünket.

Ám a vágyainktól és a szerzeményeinktől függetlenül az igazi boldogság elkerül minket. „A szomszéd füve mindig zöldebb” – hivatkozott a Mester az ismert mondásra. Irigységgel, mohósággal telten olyan dolgok után sóvárgunk, amelyekkel mások rendelkeznek, de mi nem, és az annyira óhajtott dolgok vég nélküli hajszolása tölti ki az életünket.

A lényeg annak felismerése, hogy a soha el nem múló boldogság nem található meg abban, ami ideiglenes. Az elmúlhatatlan felfedezése érdekében túl kell haladnunk mindazon, ami fizikai, és ezt a meditációban tudjuk megtenni. A testünk és az elménk benső csendjében ülve a figyelmünk a külvilág helyett befelé irányul. Ekkor meg tudjuk tapasztalni Isten két eredeti megnyilvánulási formáját, a Fényt és a Hangot. Átéljük Isten jelenlétét az életünkben. Ráébredünk, hogy az igazi valónk nem a testünk és az elménk, hanem a lelkünk, amely csepp az isteni szeretet és üdvösség Óceánjából.

A meditáció révén felismerjük: ahogy az esős időben felhők takarják el a Napot; az elme, az anyag és az illúzió lelkünket befedő fátylai is hasonló módon blokkolják előlünk az isteni szeretet sugarait. Amikor megtapasztaljuk önmagunkban ezt a szeretetet, akkor már tudjuk, hogy sohasem vagyunk egyedül. Így megerősödik a bizalmunk Istenben, és békéssé, kiegyensúlyozottá, derűssé válunk.

Fontos annak a felismerése, hogy a megértésünk szintje behatárolt. Isten az, aki ismeri a múltunkat, a jelenünket, a jövőnket, és azt adja nekünk, ami a legjobb számunkra. Ha az „Édes a Te akaratod!” alapelvet követve élünk, elégedetten fogadjuk mindazt, amit az élet elénk hoz. Ezzel a magatartással kövezzük ki a boldogsághoz vezető utat. Minél többet tapasztalunk meg a benső kincseiből a meditációban, annál nagyobb összhangban élünk az isteniséggel. Ez harmonikussá, nyugodttá és boldoggá teszi az életünket.