Április 4. Szombati satsang

Ezen az estén Sant Rajinder Singh satsangjára sok ezren kapcsolódtak rá világszerte. A Mester a bevezetőjében arról beszélt, hogy a járvány fizikai, mentális, érzelmi és pénzügyi felfordulást okozott a világban. Kénytelenek vagyunk az így kialakult új helyzethez alkalmazkodni. A boldogságot és a stabilitást általában olyan külső mércékkel mérjük, mint az anyagi, az érzelmi és a fizikai jólét, egyensúly. Ám most mindezek a körülmények átalakulóban vannak. Mindaz változhat, ami a fizikai világ része, amely sok tükröződésnyire van a valóságtól. Ezen a szinten ugyanis az élet jelentős mértékben a karmáinktól meghatározott, amelyeknek nem vagyunk a tudatában. Ezért olyan dolgok következhetnek be, amelyek meghaladják a megértésünket, és emiatt zavarodott, szomorú állapotba kerülhetünk.

Az élet az illúzióknak ebben a világában olyan, mint egy álomállapot, amely igaznak tűnik, de csak addig, amíg alszunk. E világban az összes boldogság röpke, mulandó. A rendíthetetlen stabilitás, nyugalom és boldogság elérése érdekében – amely nem omlik össze, nem válik semmivé a változó külső körülmények között – rá kell ébrednünk a létezésünk valóságára, horgonyt kell vetnünk Istenben, az örök és tökéletes béke tengerében. Ezt a lelkünk, az igazi valónk és Isten felismerésével érhetjük el, ami az emberi létünk igazi célja.

A kegyes Mester, Sant Darshan Singh egyik verséből idézve a Mester Istent a szeretet, az öröm és a boldogság Forrásának nevezte. Azért nem tudjuk megtapasztalni a vég nélküli üdvösséget, mert az isteni részünket, a lelkünket az elme, az anyag és az illúzió sok fátyla fedi be. Ezek miatt nem vagyunk képesek meglátni Istent. Az elménk egy mechanizmussal, a gondolatok láncolatának a megteremtésével épít akadályokat a lelkünk és Isten közé. Arra van szükségünk, hogy a figyelmünket a külső világ helyett a bensőnkbe koncentráljuk.

Mondjuk a simrant, ami Isten neveinek a mentális ismétlése! A simran gyakorlásával ugyanis a javunkra fordíthatjuk az elménk aktív természetét: a segítségével sikerül megőriznünk a figyelmünket a lelkünk székhelyén. Így össze tudunk kapcsolódni az Isteni Fény- és Hangáradattal, és megkezdhetjük a spirituális utazásunkat a szeretet, a Fény és az üdvösség benső régióiban. A lélek visszanyeri a tudatosságát, a tisztánlátását, míg végül szemtől-szembe kerül a Teremtővel, és elmerül Őbenne.

A bensőben átélt békéhez és örömhöz e világon még hasonló sincs. A külvilág problémái többé nem zavarnak meg bennünket, mivel ráleltünk az üdvösség kútfőjére. Ettől kezdve annak tudatában telnek a napjaink, hogy Isten keze az életünk minden pillanatában oltalmaz bennünket. Felismerjük a világi gondok átmeneti természetét, és ennek köszönhetően az „Egyszer ez is elmúlik” alapelv szerint élünk. A satsangot követően a Mester meditációba helyezte a nemzetközi hallgatóságát.

Április 5. Vasárnapi satsang és világszintű közös meditáció

Ezen az estén Sant Rajinder Singh a második online „Világszintű közös meditáció”-t, élő meditációs ülést vezette le a nemzetközi szervezet tagjai számára – ezekben a kihívást jelentő időkben – az emberiség felemelése érdekében. A meditációs együttlét a különféle web és közösségi média felületeken egyaránt elérhető volt. Előtte hindi, majd angol nyelven tartott satsangot.

A Mester az előadása bevezetéseként kiemelte, hogy a jelenleg világszerte „Maradj az otthonodban!” felhívással kísért megszorítások a korábbiaknál több szabad időhöz juttatnak bennünket. Vegyük fontolóra, hogyan tudnánk ezt a legnagyobb javunkra fordítani az emberi születés igazi céljának a megvalósítása érdekében! Ha ez tisztázódik bennünk, akkor nyilván ennek megfelelően fogjuk rangsorolni a napi teendőinket.

Az élet értelmét kutatva a szentírásokhoz fordulunk, és azokból megérthetjük, hogy az emberi létezés célja az Istennel és a teremtésével való kapcsolat felismerése. Minden hit arra ösztönöz bennünket, hogy szerezzünk személyes benső tapasztalatot a lelkünkről és Istenről. Azt mondják, hogy nem a testünk és az intellektusunk az igazi valónk, és nem a fizikai világ az eredeti Otthonunk. Azért tekintjük a külső környezetünket az egyedül létezőnek, mert a testi érzékeink segítségével állandó ezzel a kapcsolatunk, és kizárólag erről szerzünk benyomásokat.

A létezésünk valóságának felfedezése érdekében befelé szükséges fordulnunk, ahol megteremtődhet a kapcsolatunk Isten két eredeti megnyilvánulási formájával, a Fénnyel és a Hanggal. Ez az isteni áradat betölti az egész teremtést, ott zeng benne. Az érzékeink szintje fölé emelkedve ébredhetünk rá a spirituális régiók létezésének a tudatára. Ahogy a lelkünk beutazza ezeket, egyre tudatosabbá válik, míg végül újra egyesül Istennel.

Ennek az utazásnak a megtételéhez nélkülözhetetlen a testünk és az elménk csendje. Vonjuk vissza a figyelmünket a külvilág zavaró tényezőitől, és koncentráljuk azt a lelkünk székhelyére! Ehhez a testünknek mozdulatlanná szükséges válnia, ám a lelkünkre nem vonatkozik ez a megszorítás, az szabadon szárnyalhat Isten felé, mivel maga a tudatosság. Az elménk működését is meg kell fékeznünk a meditáció alatt, hogy utazhassunk a szeretet és a Fény régióiban. Eközben minden sötétség kisöprődik belőlünk, és megvilágosodottá válunk. Mihelyt átéljük Isten szeretetét, mindenkit az Ő kiterjedésének látunk, és automatikusan segítő kezet nyújtunk az embertársainknak, hogy könnyítsünk a terheiken.

Majd arról beszélt Maharaj Ji, hogy aznap este 9 órakor 9 perces „szolidaritás show” lesz: arra kérték az indiai embereket, hogy gyújtsanak gyertyát (diyas program), ezzel arra emlékeztetve mindenkit, hogy a benső Fény ott ragyog mindannyiunkban. Ha a benső fényeink összeérnek, egy nagy fényháló jön létre, amely az egész földet beborítja. Ez az idea a meditáció segítségével váltható valóra. A Mester ezután angol nyelven szólt a nemzetközi hallgatóságához, amelyet 30 perces világszintű közös meditáció követett.

Április 6. Hétfői satsang

Sant Rajinder Singh a satsangon a pozitív látásmód megőrzésének a fontosságáról beszélt, miközben a jelenlegi járvány által teremtett helyzeten átmegyünk. Mialatt e kihívást jelentő idők bizonytalanságaival igyekszünk megbirkózni, és amiatt nyugtalankodunk, hogy mit rejteget a jövő, természetes a stressz és a félelem megjelenése. Ha az elménk egy nehéz helyzetet a ténylegesnél rosszabbnak vél, az állandóan jelenlévő negatív gondolatok nemcsak stresszt okozhatnak, hanem pánikot is kiválthatnak. Erre az állapotra a testünk a stresszhormonok termelésével reagál, amely a fizikai és a mentális egészségünkre egyaránt károsan hat.

Ehelyett másfajta módon is kezelhetjük a külső körülményeinket. Őrizzük meg a pozitív látásmódunkat, és keressük meg azokat a megoldásokat, amelyek könnyíthetnek a mostani helyzetünkön! Erre példaként mesélte el a Mester a bölcs tölgyfa történetét, amely az ágai és a lombozata helyett a gyökereit erősítette meg, így a nagy viharokat is sikerült átvészelnie. Ez a mi esetünkben a lelkünk erőssé tételét jelenti, hiszen ez a mi éltető erőnk a fizikai testünkben. Emellett az elménk is rendíthetetlenné fog válni, ugyanis Sant Kirpal Singh időtlen mondása szerint: „A lelkünk egészségétől függ a testünk és az elménk egészsége.”

A lelkünk az erőt adó táplálékhoz az Isteni Fény- és Hangáradattal való kapcsolatában juthat hozzá a meditációban. Mialatt utazunk a spirituális régiókban, a lelkünk fürdik a szeretetben, és megleli az Istenhez visszavezető utat. Mihelyt az isteni szeretetben elmerülve a lelkünk ereje visszatér, az élet viszontagságainak a megfelelő kezelését is megtanuljuk. Annak tudatában fogunk élni, hogy Isten mindig velünk van – így benső nyugalomban fogjuk átvészelni az utunkba kerülő viharokat.

A mostani nehéz időkben igyekezzünk minél több időt tölteni a benső csendben, hogy a lelkünk jól táplált legyen! A satsang után közös meditációra került sor.

Április 7. Keddi satsang

Ezen az estén Sant Rajinder Singh arról beszélt a satsangon, hogy a tartós boldogsághoz a spirituális világok felfedezésén keresztül vezet az út.

Az egészségügyi világnapot 72 évvel ezelőtt alapította az Egészségügyi Világszervezet (WHO), amely ebben az évben a nővérek és szülésznők tevékenységének az elismerésére és támogatására hívta fel a figyelmet. Méltányolva az ő jelentőségteljes munkájukat, Maharaj Ji a nővérek kulcsszerepéről beszélt, amelyet napjainkban szerte a világon betöltenek a kórházakban, gondoskodva a járványban megfertőzöttekről. A nővérek a teljes egészségügy munkaerejének nyolcvan százalékát és e rendszer gerincét alkotják.

>Ők a frontvonalban szolgálnak önzetlenül, mialatt a saját egészségüket is veszélyeztetve igyekeznek segíteni másokon. Az egészségügyi világnap alkalmából köszönjük meg ezt nekik, és mérlegeljük, miként tudunk mi is könnyíteni mások helyzetén!

Ezután Maharaj Ji a nagy költő-szent, Sant Darshan Singh egyik szép verséből idézett. A szentek és misztikusok azért érkeznek a világba, hogy hazavezessenek bennünket az igazi Otthonunkba. A segítségükkel válunk képessé a fizikai és az azon túli világok titkainak a megértésére. Megtanítják nekünk, hogyan vezessük az életünket itt, miután megértettük az emberi létezésünk valódi célját. Megadják nekünk a módszereket, az eszközöket is a küldetésünk valóra váltásához.

A meditáció segítségével tehetjük meg a szent utazást a bensőnkben, ahol feltárulnak előttünk a létezésünk misztériumai: felismerjük az igazi természetünket, a lelkünket és a kapcsolatunkat a Teremtőnkkel. A spirituális gyakorlatok segítségével ráébredünk Isten állandó jelenlétére az életünkben, és az Ő hatalmas szeretetére. A benső utazás oly sok örömmel, szeretettel és Fénnyel tölt be bennünket, hogy „idegenné válunk a keservek világában."

A benső régiókban tett utazás során világosan megértjük mindkét világ titkait, és a legnagyobb javunkra tudjuk fordítani az emberi születésünket, rátalálva az Istenhez visszavezető útra. A satsangot közös meditáció követte. "