Október 11. péntek
Megérkezés Delhibe
Kirpal Bagh

Sant Rajinder Singh a felesége társaságában a kora reggeli órákban érkezett meg a Kirpal Baghba, ahol tízezrek várakoztak erre az örömteli találkozásra.

A Mester az első találkozót az elmúlt hónapok eseményeiről, utazási programjairól szóló színes beszámolóval kezdte. Kiemelte, hogy a világ minden részében hatalmas mértékben bővül a nagy Mesterek spirituális családja. A boldogságot keresik, és Isten szeretete az, amely megkínálja az embereket mindazzal, amire vágyódnak. A meditációban szerezhetünk erről tapasztalatokat.

A Spiritualitás Tudománya szerte a világon jelenleg 3000 központtal rendelkezik. Az élet minden területéről egyetlen céllal jönnek össze az emberek: megtapasztalni a szeretetet és az egységet Istennel.

Sokan nagy távolságokból érkeznek ide, esetenként sok nehézséget vállalva. Az örömmel és békességgel tölt be bennünket, amikor a családunk tagjaival találkozunk. Ha a fizikai világ megpróbáltatásaival, reménytelennek tűnő helyzeteivel úgy szembesülünk, hogy nagyon egyedül érezzük magunkat - nos, ez a modern élet egyik legnagyobb kihívása. Ha viszont az embereket hozzánk tartozókként öleljük át, azonnal megkönnyebbülünk, vidámmá válunk. A spirituális út vándoraiként osszuk meg a szeretetünket azzal, akivel találkozunk!

Az első együttlét befejezéseként Maharaj Ji azt tanácsolta: éljünk a lehetőségekkel, töltsük a következő heteket együtt, a satsangokon - az Istenre való édes emlékezésben! Nagyon fontos, hogy rendszeresen végezzük el a spirituális gyakorlatainkat.

Az előadást közös meditáció követte, majd a Mester darshanban részesítette a sangat tagjait.

Október 13. Vasárnapi satsang
Az indiai sangat megünnepelte a Mester születésnapját

A Mester a satsang fontosságáról, és a spirituális célunk elérésében játszott nélkülözhetetlen szerepéről beszélt. Ilyenkor spirituálisan töltött légkörben Istenen tartjuk a figyelmünket. Megismerjük a nagy Mesterek tanítását, amely megnyitja előttünk az Atyánkhoz vezető egyszerű és egyenes utat. Megtanuljuk, hogy Isten ott él mindannyiunkban, és erről a bensőnkbe fordulva szerezhetünk tapasztalatokat.

A satsangon a spirituális sugárzás megtölti a lelkünket Isten szeretetével, és a fizikai tudatossá fölé emeli azt, miközben lekerülnek róla az Isteni Fénytől elzáró fátylak. A spirituális tudatosság állapotába jutva olyan örömöt, békességet érzünk, amelyhez hasonlóra sem lelünk a külső világban.

Elkezdjük felismerni a fizikai környezetünk tünékeny, illuzórikus természetét, és megízlelünk valamennyit a spirituális valóságból. A satsangon az elméleti megértéssel az elménk szomjúságát csillapítjuk, a gyakorlati tapasztalatokkal pedig a vágyódó lelkünkét. Megértjük, hogy befelé szükséges fordulnunk, hogy rátalálhassunk Istenre.

Majd mélyebb szintre vezetve a hallgatóságot, a Mester bemutatta a mechanizmust, amellyel a lelkünk átutazza a tudatosság különféle szintjeit - a spirituális vezetője segítségével és oltalmában. Az Ő figyelme segít az elme lecsendesítésében, a figyelemnek az egyszemben történő koncentrációjában, amely a benső világok felé nyíló kapu. Itt a lélek kapcsolatba kerül az Istenerővel, amelyet Fényként és Hangként tapasztal meg, és ennek az Áradatnak a segítségével vissza tud térni a Forrásába.

Szavakkal leírhatatlan az öröm, a szeretet, a Fény és a békesség, amelyet ekkor átél a lélek, és a fizikai testbe visszatérve is megőrizzük magunkban a boldogságot. Ettől kezdve nem számít, hogy milyen erőpróbák várnak ránk a világban, hiszen az igazi valónk ennek hatásaitól érintetlen állapotban marad. Az egész életszemléletünk megváltozik, hiszen a valóságról első kézből szereztünk tapasztalatokat. Tudjuk, hogy a külső nehézségek ellenére bármikor rácsatlakozhatunk az örök békesség és az üdvösség forrására.

Maharaj Ji befejezésül annak fontosságát emelte ki, hogy fogékonyan, benső érzékenységgel vegyünk részt a satsangon, és rendszeresen találjunk időt a bensőbe fordulásra, hogy a lehető legrövidebb idő alatt beteljesülhessen a földi létünk igazi célja.

A közös meditáció után bemutatták Mata Rita Ji Mere Saahibaa című negyedik zenés lemezét, amely himnuszokat tartalmaz a szentírásokból. Majd üdvözlőkártyát nyújtottak át a Mesternek és Mata Jinak a harmadik lányunokájuk, Kiana Rabani Duggal megszületése alkalmából, aki Dr. Kunwarjit Singh Duggal és Dr. Shweta Duggal gyermeke.

Ezután tortavágási ceremónia következett a spirituális Mester 73. születésnapja alkalmából, ezt pedig zenei program követte. A Mester megdicsérte a zenei előadók munkáját, majd azt mondta: „Valahányszor együtt vagyunk, az Isten iránti szeretetünk fokozódik, és a lelkünk az Ő színeit ölti magára. Azt kívánta, hogy az ilyen együttléteken befogadott szeretet legyen az Isten utáni vágyódásunk és szenvedélyes igyekezetünk hajtóanyaga, amellyel felgyorsíthatjuk az Őhozzá visszavezető lépéseinket.”

Október 14. hétfő - Esti satsang

Ezen az estén a program Kabir Sahib egy himnuszának a bemutatásával kezdődött. A Mester ezt elemezve az elme természetéről és arról beszélt, hogyan fejlődhetünk spirituálisan.

Amikor problémák merülnek fel, amelyek rossz közérzetet, nem szűnő szenvedést okoznak, nyugtalanná, haragossá válhatunk, a körülöttünk élőket hibáztatva, felelőssé téve a kialakult helyzetért. Ez mind az elme módszerei közé tartozik, mert így a külvilágban tartja a figyelmünket. Ha ez történik, akkor megmaradunk az illúziók hálójában. Minél inkább a világhoz kötöződünk, ott keresve a boldogságot, annál boldogtalanabbá válunk. Így ugyanis messze sodródunk az örök üdvösség forrásától, amely bennünk van.

Azt szükséges felismernünk, hogy a külső körülményeinktől függetlenül a béke csak akkor található meg, ha a figyelmünket Istennek adjuk. A meditációban megtapasztalhatjuk Isten Fényének és Hangjának az édességét. Az Ő szeretete velünk marad a mindennapjainkban, és ez sugárzódik ki belőlünk a környezetünkben élőkre is.

Felismerjük, hogy mindannyian Isten gyermekei vagyunk, és velük együtt úton vagyunk hazafelé. Senki mást nem formálhatunk át, egyedül mi változhatunk meg. Eközben megértjük, hogy ha harag támad bennünk, az nem más valaki tettei miatt történik meg, mert annak forrása bennünk van.

Minél gyorsabban haladunk Isten felé, annál hamarabb szabadulunk ki a lélekvándorlás kerekéből, és érjük el a létezésünk végső célját.

Október 15. kedd - Kérdés-felelet

„Miért nehéz a spirituális szembe koncentrálni a meditációban?”

Maharaj Ji elmagyarázta, hogy erre rendkívül nagy hatása van annak, ahogy az életünket folytatjuk. Folyamatosan ellenőriznünk szükséges, hogy etikusan élünk-e. Ha igazságban, alázatban, együttérző módon, erőszakmentesen telnek a napjaink, és megragadjuk az önzetlen szolgálat lehetőségeit is, akkor azt fogjuk tapasztalni, hogy kevesebb lesz a zavaró, eltérítő gondolatunk, a korábbiaknál gyorsabban tudunk koncentrálni a meditációban.

Van, akinek gondot okoz az egy pontba összpontosítás. A Mester azt tanácsolta, hogy a meditáció előtt kb. egy hónapig gyakoroljuk azt, hogy néhány percig a falra előttünk elhelyezett kis korongra koncentrálunk, majd becsukjuk a szemünket, és elkezdünk meditálni.

Október 16. szerda - Esti satsang

Sant Rajinder Singh a spirituális előrehaladást segítő faktorokról és prioritásokról beszélt. A benső fejlődés ahhoz a folyamathoz hasonlítható, amely során iskolai képzéssel egyre magasabb osztályokba lépünk. A lelkünk nagyon sok létformát öltött már magára az életek és a halálok kerekében, mielőtt megszülethettünk embernek. Fordítsuk ezt a lehetőségünket a legnagyobb javunkra azzal, hogy elsőbbséget kap az életünkben a rendszeres és kitartó meditáció! Az önzetlen szolgálat és az Istenbe vetett rendíthetetlen bizalom, az „Édes a Te akaratod!” elv követése rendkívül nagy fontosságú segítő faktor a spirituális úton.

Mialatt önzetlenül segítünk másokat, megtisztulunk az egónktól. Ha üressé válik az „énség” kelyhe, akkor alkalmassá válunk arra, hogy Isten megtöltse a kegyével. Ekkor felismerjük, hogy nem mi vagyunk a cselekvők, hanem Isten kezében van minden, ami velünk történik. Így akadálytalanul tudunk előrehaladni a benső ösvényen, mert többé nem zavarnak meg bennünket az elménk megtévesztő, elterelő hadműveletei.

Október 20. Vasárnapi satsang

Maharaj Ji ezen a satsangon a fizikai létezés illúzórikus természetéről, és a valóságra való ráébredés szükségességéről beszélt.

Isten a teremtés minden részecskéjében jelen van, ám a fizikai érzékszerveinkkel ezt nem tudjuk felfogni. Csupán nyitott benső szemmel válunk képessé az Istenerő megtapasztalására. A napi életünk az érzékek szintjén, egyfajta álom-állapotban telik. Az emberi testben kapott értékes időnket azzal töltjük, hogy a külső világból gyűjtünk benyomásokat, a legkevésbé sem ismerve fel, hogy az igazi célunk Isten megismerése. Akár viszontagságokkal teli az életünk, akár nem ilyen, ezek a helyzetek olyanok, mint a rossz vagy a jó álmok. A figyelmünk állandóan megragad a jó dolgok élvezetében, vagy a nehézségekkel való viaskodásban, és emiatt mindenképp távol maradunk Istentől, mert „ahogyan gondolkodunk, olyanná válunk.”

Csak úgy tudunk ezen álomszerű létből kikeveredni, ha túlemelkedünk az érzékeink szintjén. Ehhez a figyelmünket a spirituális szemünkbe kell koncentrálnunk. Ha nyitott a benső szemünk, akkor össze tudunk kapcsolódni az Isteni Áradattal. Segítséggel és vezetéssel a lelkünk képes beutazni a tudatosság, a szeretet, az üdvösség, a Fény egyre magasztosabb régióit, míg végül belemerül Istenbe.

Maharaj Ji ezután a lélek benső utazásának külső jótéteményeiről beszélt. Az önös, az individualista, vetélkedő jellegű magatartás helyett, amely korlátokat állít közénk és mások közé, elkezdünk szeretetben, együttműködő és önzetlen módon cselekedni, amellyel hidat építünk egymás közé. Az álom-létből ráébredünk a ragyogó valóságra és Isten szeretetére. Annak érdekében, hogy meg tudjuk tenni ezt a szent utazást, és elérhessük Istent, napi szintű meditációra van szükségünk.

A közös meditáció után bemutatták a Kegy áradása című könyv hindi nyelvű kiadását.

Október 21. hétfő - Indore 1. nap: Quawwali program
Rajinder Ashram

Sant Rajinder Singh kétnapos programot tartott a Madhya Pradesh indiai szövetségi állambeli Indore-ban. Ez a hetedik látogatása volt. Utoljára 2015-ben járt itt, ezt megelőzően pedig ezekben az években kereste fel ezt a várost: 1992, 1994, 1997, 2000. és 2003.

Indore Delhitől 900 km-re délre fekszik A régebbi időkben ennek a nagy államnak a fővárosa volt, és ma is a kereskedelem, a pénzügy, a média, a technológiai kutatások és az oktatás központja. 500 éves múltra tekint vissza, és a történelem megőrizte a nagy „filozófus királynő”, Ahilya Bai Holkar, a Mahatha harcos dinasztia tagja uralkodásának az emlékét. Ő ugyanis bölcsen, erényesen és az emberek javát nézve tette a dolgát, és Indore-t egy kis faluból virágzó várossá fejlesztette. Gyönyörű építészeti remekművek is jelzik ennek a korszaknak a kiemelkedő jelentőségét. Az angol uralom idején a „holkarok” lakta fejedelemség a brit ellenállási mozgalom egyik fészke lett. A hivatalos nyelv a hindi. Az utóbbi három évben elnyerték az India legtisztább városa címet.

A kétnapos programot az újonnan vásárolt Rajinder Ashramban szervezték meg. A pandalt aluminiumtetővel fedték be, így az esős évszak sem jelent gondot a programok szervezésében. Diwali ünnepe alkalmából öt színárnyalatú lámpások sora jelezte a nagy sátorhoz vezető utat. Az eufórikus hangulatú tömeg hatalmas tapssal fogadta a Mestert és Mata Rita Jit.

Ő az avatóprogram részeként egy amlafát is elültetett, majd az emelvényen helyet foglalva jelezte, hogy kezdődhet a kulturális program. Megünnepelték a Mester 73. születésnapját és a harmadik unokája megszületését is. A tizenegy tagú zenészcsapat órákon át szórakoztatta a sangatot.

Ezt követően Maharaj Ji örömének adott hangot, hogy újra Indore-ban lehet. Kihangsúlyozta, hogy Isten szeretete vonzott ide ily sok embert erre a kétnapos együttlétre. A spiritualitás útja nagyon egyszerű, ugyanis ez a szívünkben hordott szeretetről szól. Erre szükséges ráébrednünk, mielőtt lépéseket teszünk Isten felé. Ebben segít nekünk a spirituális Mester, aki már rátalált Istenre. Ha fellobbant bennünk ez a szeretet, ez váljon az uralkodó szenvedéllyé az életünkben, mint az Istenre való állandó emlékezés hajtóereje! Az Isten iránti odaadás és szeretet hatalmas erőt ad az igazi Otthonunkba visszavezető utazásunkhoz. Befejezésül azt kívánta a Mester, hogy sikerüljön a külvilág vonzásának ellenállva a figyelmünket a bensőnkbe összpontosítanunk.

Október 22. kedd - Indore 2. nap: Darshan-program, satsang és beavatás
Rajinder Ashram

Délután Maharaj Ji személyesen is találkozott a sangat tagjaival, akik India 8 zónájából gyűltek össze. Elismeréssel szólt az új ashramban folytatott munkákról, és a kétnapos program megszervezésében résztvevők erőfeszítéseiről.

Az esti satsang Mata Rita Ji énekével kezdődött, majd a Mester az elhangzott himnuszt elemezte. Isten szeretete örök és feltételek nélküli, szemben a földivel, amely idővel elenyészik, és sok félreértés, téves elképzelés kapcsolódik hozzá - emelte ki. Az örök szeretet megtapasztalására kaptuk a mostani életünket, ám mi hajlamosak vagyunk e lehetőségünk elfecsérlésére azzal, hogy a külső világ csábító dolgaihoz kötjük magunkat. Annak felismerésére van szükségünk, hogy így élve semmi olyanhoz nem juthatunk hozzá, ami segítségünkre lehet majd a bensőben.

Erre Nagy Sándor példáját említette, aki nagy hatalmat és rengeteg vagyont szerzett, mégis üres kézzel távozott el ebből a világból. Egyedül az szolgálja a javunkat, ha megtapasztaljuk Isten szeretetét és közelségét, mialatt itt élünk.

Ezután a meditáció módszeréről és a spirituális gyakorlatok rendszeres végzésének a fontosságáról beszélt. A Fényként és Hangként megnyilvánuló Istenerővel a lelkünk székhelyén kapcsolódhatunk össze, és ennek segítségével be tudjuk utazni a spirituális régiókat, a tudatosság, szeretet, Fény, szépség egyre magasztosabb benső szintjeit, míg végül a lelkünk belemerül Istenbe. Így tudunk kiszabadulni a lélekvándorlás kerekéből.

Csak akkor válunk képessé a fizikai testtudat fölé emelkedésre, ha a spirituális Mester a figyelmével megnyitja a bensőbe vezető kaput, a spirituális szemünket. Arra van szükségünk, hogy napi rendszerességgel meditáljunk, és etikus módon, szeretetben, erőszakmentesen, alázatban, önzetlen szolgálatot folytatva éljünk. Így tudunk biztos léptekkel haladni a célunk felé. A vacsorát követően került sor a beavatásra.

Október 27. Vasárnapi satsang és Diwali napjának a megünneplése
Kirpal Bagh

Ezt a fesztivált, amelyet az utcák fénybe borításával és tűzijátékokkal ünnepelnek, a Kirpal Baghban Sant Rajinder Singh jelenléte tette emlékezetessé.

A Mester az előadása bevezetéseként a nagy hindu eposzban, a Rámájanában megörökített históriára hivatkozva, az ünnep történelmi vonatkozásait idézte fel. A Diwali fesztivál Ajodhja királyának, Rámának a hazatéréséhez kapcsolódik. Tizennégy évig tartó száműzetésből tért vissza a királyságába, miután legyőzte Ravanát, a démonkirályt, kiszabadítva a fogságából Szitát, a feleségét. A hír hallatán az emberek túláradó örömükben, a királyi pár hazatérésének az útvonalát végig fénybe borították. A fény Ráma királynak a sötét és gonosz erők feletti győzelmét is szimbolizálja.

A Mester ezután a mi állapotunkat mutatta be. Sach Khand lakói voltunk, akiknek most az anyag világában telnek a napjai, amely négyszeres tükröződésnyire van a valóságtól, az igazi Otthonunktól. Ahol tükörkép van, ott sötétség honol. Ezért nevezik a fizikai régiót az illúziók világának. Nem vagyunk tudatában az igazi természetünknek, lélek-mivoltunknak. A fizikai érzékek szintjén élve ezt tekintjük az egyedül létező valóságnak, mialatt az időnk hiábavalóan fecsérlődik el az anyagi javakban keresett boldogság hajszolásával.

A szentek azért érkeznek közénk, hogy kivezessenek bennünket a sötétségből a Fénybe - ezt jelenti a „Guru” szó. Az ő céljuk az, hogy emlékeztessék az emberiséget a különleges lehetőségére, Isten és az igazi valónk felismerésének az esélyére. Guru Arjan Dev egyik himnuszából idézve a Mester kiemelte: a benső utazás kulcsa az, hogy a sötétség, az illúziók világa helyett a benső Fény birodalmára koncentrálunk.

A spirituális Mester a társunk és a vezetőnk ezen a spirituális utazáson, amely sikeres lesz, ha szeretet van bennünk Isten iránt. Ennek hatására a külső élvezetek, csábítások elvesztik a vonzerejüket, és gyorsan tudunk fejlődni a bensőben.

A külső Diwalit csak egyetlen napon ünnepeljük meg, a rendszeres meditációval a benső minden napunkat különleges csodává teheti.

A satsangot követően egy beszámoló hangzott el arról, hogy a Diwali fesztivál és Guru Nanak születésének 550. évfordulója alkalmából a South Asian Times New Yorkban hosszú cikkben számolt be Maharaj Ji spirituális munkásságáról. A Spiritualitás Tudománya Nemzetközi Meditációs Központja (IL, Lisle) pedig az épület fémborításának a szépségével vívott ki elismerést.

Egy külön színpadot állítottak fel a kulturális rendezvény részére, amelynek ez volt a címe: „A szentek minden nap megünneplik Diwalit.” E program kezdetén felkérték a Mestert és Mata Rita Jit, hogy gyújtsanak meg három nagy gyertyát - a benső Fény jelképeként.

A kulturális műsor a hagyományos aarti-val, egy, az egész sangat által elénekelt imával kezdődött, amelyben kérik Istent, hogy távolítsa el a sötétséget, és hozzon fényt az életünkbe. Majd a kezekben sokezernyi kis lámpás fénye lobbant fel. Az Isten és a spirituális Mester iránti szeretetről szóló dalok után egy színjáték következett, amelyben Ráma király szabadulásának és hazatérésének a történetét elevenítették fel.

Október 28. hétfő - Esti satsang

Ezen az estén a Mester a szavaink gondos megválogatásának a fontosságáról beszélt, mert azok jó vagy rossz hatása minden irányban érzékelhető. Sokunk a tréfa, a vicc kedvéért meggondolatlanul mond olyasmiket, amivel sebet ejthetnek az érintetteken. Ezek a sérülések nehezen gyógyulnak be. Ráadásul a bántó megjegyzésekkel következményekkel járó karmát gyártunk magunknak.

A szavainkkal esetenként azzal okozunk fájdalmat másoknak, hogy hirtelen, meggondolatlanul reagálunk. A lázas kapkodásnak, sietésnek ebben a korában nem állunk meg, hogy elgondolkodjunk, mielőtt szóra nyitjuk a szánkat. Amit azonban kimondtunk, az már nem szívható vissza. Három módon tesztelhetjük mindazt, amit másokkal közölni szeretnénk: Vajon szükséges, igaz és kedves-e? Ha ezen kritériumok valamelyikének nem felel meg a mondandónk, akkor inkább ne beszéljünk!

Sant Darshan Singh verssorait idézve Maharaj Ji kiemelte: járjunk a világban óvatosan, lépkedjünk gyöngéden, nehogy bárki szívét is megsértsük. A szavaink legyenek szeretetteljesek, kedvesek, így szolgáljunk másokat! Amikor vígaszt nyújtunk, örömöt keltünk másokban, a mi elménk is békés, nyugodt lesz, ami nagyon fontos a gyümölcsöző meditációhoz.

Október 30. szerda - Látogatás Hyderabadba, 1. nap: Quawwali program
HDMA Grounds, Necklace Rd

A Mester ötödik alkalommal látogatott el Hyderabadba. 1990-ben, 1995-ben, 2003-ban, és a mostani alkalmat megelőzően 2008-ban járt itt. Ez India 4. legnépesebb városa, Telangana és Andhra Pradesh szövetségi államok székhelye. Gyógyszergyártási és biotechnológiai központ, sok kutatási, oktatási és pénzügyi intézménnyel. A filmipar, a számítógép-ipar és az információtechnológia centruma. 1566 km-re van Delhitől, és India elnökének ez a város a téli működési helye. Központi elhelyezkedése miatt a mogul időktől kezdve napjainkig a jellegzetes és sokszínű keleti kézművesség, kultúra és főzésmód ötvöződése jellemzi.

Az esti együttlét zenés programmal kezdődött. Majd a Mester szólt a sangathoz. Örömmel nyugtázta, hogy 11 év után ismét Hyderabadban lehet. A zenészek munkáját dicsérve kiemelte, hogy valahányszor a szentek és misztikusok szavait halljuk, különösen költemények formájában, feltárul előttünk az ő mondanivalójuk lényege. Isten szeretete a maga teljességében szavakkal leírhatatlan, de a költemények, különösen Sant Darshan Singh alkotásai felkeltik bennünk a vágyódást, hogy ráleljünk arra a szeretetre, amelyről ők szólnak, és együtt lehessünk a Szeretett Lénnyel, aki őket inspirálta. Ez az érzés csak a tanítvány-lélek és a Guru szemtől szemig, szívtől szívig, lélektől lélekig történő találkozása során tapasztalható meg. A szeretet természetét tovább elemezve a Mester kiemelte, hogy ez a Szeretett Lény szívéből árad ki, és vonz magához bennünket az igazság jelenlétében, vagyis a satsangon. Amikor így együtt vagyunk, megtanuljuk befelé fordítani a figyelmünket, hogy nekifoghassunk a spirituális utazásnak, amelynél szeretettel találkozunk minden lépésnél, és szépséggel minden pillantásban. Végül a lelkünk belemerül minden szeretet Óceánjába, Istenbe.

A program tortavágással zárult - a Mester születésnapja tiszteletére, és Kiana Rabani Duggal megszületése alkalmából.

Október 30. szerda - Látogatás Hyderabadba, 2. nap: Darshan, satsang, beavatás
HDMA Grounds

Délután a Mester személyesen találkozott az India négy központi és keleti zónájából érkezett satsangiakkal. Az esti program a helyi sangat üdvözlő dalával kezdődött, majd Mata Rita Ji adta elő Guru Arjan Dev, az 5. szikh Guru egyik himnuszát.

A verssorok spirituális értelmét elemezve Maharaj Ji a léleknek a teremtésben végbemenő utazásáról beszélt. Az igazi valónk Isten része, és Ő nagyon szeret bennünket. E világ élvezeteinek, szórakoztató dolgainak a szerelmeseként a karmikus háló foglyai lettünk, megfeledkeztünk Istenről és az örök Otthonunkról. Ennek következményeként az érzékek szintjén élünk, és egyedül az intellektusunkra támaszkodva igyekszünk átkormányozni magunkat az élet viharain. Nem vagyunk tudatában az elmúlt karmáinknak, és a mentális képességeink sem segíthetnek azoknak az eseményeknek a megmagyarázásában, amelyek eleve elrendeltek számunkra.

A megpróbáltatásoktól lesújtottan, összezavartan úgy érezzük, teljesen magunkra maradtunk, kilátástalan az életünk, miközben körülöttünk mások szemmel láthatóan boldogan, vidáman élnek. Megkérdőjelezzük Isten szeretetét. Úgy érezzük, Ő rólunk teljesen megfeledkezett.

Ám az igazi boldogságra, amelyet e világban keresünk, csupán önmagunkban találhatunk rá. Amíg nem fordulunk befelé, megmaradunk a boldogtalanság markában.

Amikor a körülményeink megváltoztatását célzó összes erőfeszítésünk kudarcot vall, a szentírásokhoz fordulunk vigaszért és útmutatásért. Ekkor ráébredünk, hogy egy Istent felismert lény oltalmára, vezetésére van szükségünk, aki segít nekünk Isten felismerésében és a lélekvándorlás kerekéből való kiszabadulásunkban. Az őszinte útkereső eljut a spirituális Mesterhez, aki megtanítja a meditáció technikáját, amelynek gyakorlása hozzásegít bennünket a mindenség titkainak a megértéséhez.

A Mester ezután a meditáció módszeréről beszélt, arról, hogy a simran, az édes emlékezés Istenre. Az Ő neveinek az ismétlése révén lecsendesedik a nyugtalan elménk, így nem képes zavaró gondolatokat küldeni. A lélek pedig képessé válik a bensőbe emelkedésre, ahol összekapcsolódik Isten Fényével és Hangjával. A szeretetben, Fényben és boldogságban megtett spirituális utazás végén a lelkünk egyesül Istennel.

Mihelyt megízleljük a benső békesség és üdvösség Nektárját, felismerjük a külső világ múlékony természetét, és azt, hogy az egész teremtés Isten ellenőrzése alatt van. Ami az életünk során velünk történik, az az Ő édes akarata. Befejezésül a Mester még kiemelte: egyedül az Isten utáni sóvárgás hajt bennünket Őfelé.

A Mester a hindi nyelvű előadást követően angolul is szólt a hallgatóságához, tekintettel a külföldről érkezett résztvevőkre.

Vacsora után került sor a beavatásra.