2019. november 1. péntek - Bengaluru-i látogatás, 1. nap: Satsang és darshan
Samskruti Convention Center

Bengaluru (2005. előtti nevén Bangalor) Karnakata szövetségi állam fővárosa. Ez volt a Mester 2. látogatása. Ezt megelőzően 2005-ben járt itt. 10 millió lakosával India 3. legnagyobb városa. A brit uralom folyamán Bengaluru Dél-India gyarmati központjává fejlődött. Időjárása átmenetet képez a nedves trópusi és száraz szavanna éghajlat között, így viszonylag kedvezőbb, mint a többi indiai város nedves trópusi klímája.

A nehézipar központja. A csúcstechnológiai cégek alapítása és sikere Bengaluruban az informatikai iparág hatalmas fejlődéséhez vezetett. Az egymillió indiai informatikus körülbelül 30%-a itt dolgozik, ezért Bengalurut az „indiai Szilíciumvölgyként” is emlegetik. India 12,2 milliárd dolláros informatikai és szoftver exportpiacának legnagyobb közreműködője.

Nagyon sok oktatási és kutató intézménynek ad otthont, többek között az Indiai Űrkutatási Szervezetnek és az Indiai Tudományos Intézetnek is. A város munkaereje az egész világon az egyik legképzettebb.

Világpolgári szemléletű a kultúrája, amely a vallási sokszínűség, a sokféle helyi és idegen hatás nyomán formálódott ilyenné. Ennek bizonyítéka az 1000-nél is több hindu templom, 400 mecset, 100 keresztény, 40 dzsain, 3 szikh, 2 buddhista és 1 parsi imahely.

A programok helyszíne, a Convention Center szemet gyönyörködtető látványt nyújtott a mennyezeti csillárokkal és a pávák falfestményeivel.

A Mester 14 évvel az első látogatása után találkozott újra az itteni sangattal. Üdvözlő beszédében kiemelte, hogy az életünk legszebb momentumai azok, amikor Istenre gondolunk, Őrá emlékezünk. Annyira belemerülünk a világi kötelezettségeink és tevékenységeink intézésébe, hogy csak ritkán fordul Isten felé a figyelmünk.

Ha nagy szerencsénkre részt veszünk egy satsangon, felismerjük a szunnyadó állapotunkat, kérdések merülnek fel bennünk a földi létünk értelmét és célját illetően. A szentek, a nagy Mesterek azért érkeznek közénk, hogy a segítségükkel ráébredhessünk az igazi valónkra, a lelkünkre. Megteremtik a kapcsolatunkat az Istenerővel, és megtanítják nekünk a meditáció módszerét. Ez az Erő Fényként és Hangként ott vibrál mindannyiunkban. A spirituális tanítónk figyelmének köszönhetően a beavatáskor megnyílik a harmadik szemünk, így rá tudunk hangolódni erre az életadó energiára, és bármikor élvezhetjük Isten Fényét, szeretetét a bensőnkben. A spirituális utazásunk az Istenbe merüléssel éri el a végső célját. Ez az emberi születés egyedüli küldetése.

November 2. szombat - Bengaluru-i látogatás 2. nap: Satsang és beavatás

A helyi sangat üdvözlő énekét követően Mata Rita Ji Guru Amardas egyik himnuszát adta elő. A Mester előadásának a címe ez volt: „Feltételek nélküli szeretet vár ránk: Fürödjünk az isteni szeretetben a bensőnkben!”

A himnusz sorait elemezve a Mester először is a hatalmas mértékű emberi esztelenséget és vakságot emelte ki. Megkaptuk a különleges lehetőséget arra, hogy visszatérjünk az örök Otthonunkba, ám az időnk úgy száll el, hogy minél több földi javat akarunk felhalmozni. Hajnaltól napestig a legtöbb figyelmet a mulandó fizikai testünk táplálására, gondozására fordítjuk. Pedig nem ez az igazi valónk. Ez csak ideiglenes lakhelye a lelkünknek. Az érzékeink szintjén élve ezzel azonosulunk, noha ez a részünk a halállal elenyészik. A földön élők legnagyobb hányada minderről és az Istennel való kapcsolatunkról megfeledkezve kevés vagy semmi időt nem szentel a lényegi valónk táplálására.

A szentek ezt a szintet az illúziók világának nevezik, ám mi oly mértékben azonosulunk vele, hogy ezt tekintjük az egyedüli valóságnak. Ez a világ a fenntartó erő végnélküli játékainak a színtere, és csak akkor lehet reményünk a lélekvándorlás kerekéből való kiszabadulásra, ha szeretet fejlődik ki bennünk a magasztos Teremtő iránt. Ő nincs távol tőlünk. A testünk és az elménk csendjében végzett meditáció során válhatunk képessé az Istenerővel való összekapcsolódásra.

A spirituális utazás természetéről szólva Maharaj Ji kiemelte, hogy „Isten szeretete mindent megszépít.” Mily nagy öröm, boldogság jellemzi a földi szerelmi kapcsolatokat! Ám ennél elképzelhetetlenül hatalmasabb üdvösség, mámor, békesség és egyre növekvő tudatosság vár ránk a bensőnkben, ha beutazzuk a spirituális régiókat. Ez a tapasztalat azután a mindennapjainkat is gyönyörűvé teszi.

Ezen az estén sokan kapták meg a szent beavatás ajándékát. Ezt követően a Mester még felavatta a helyi Rajinder Ashramot, és gránátalma fát ültetett az ünnepi esemény emlékére.

November 3. Vasárnapi satsang
Kirpal Bagh

A Mester ezen az együttléten a lelkesedés, a szenvedélyes elkötelezettség és a kitartás meghatározó szerepéről beszélt, ha el akarjuk érni az emberi születés célját - az önfelismerést és az egyesülést Istennel.

Először a számtalan akadályt vette sorra, amelyekkel a lelkünk utazása során szembesülünk. Lehet, hogy a családunk, a barátaink fejtenek ki ellenállást, makacsul kitartva az utunkkal kapcsolatos ellenvéleményük mellett. Nem értik meg, vitatják a spiritualitás alaptéziseit. Gyakran a világi munkánk, kötelezettségeink teljesítése mellett nem marad elegendő időnk a meditációra. Esetleg az otthonunk oly messzire van a satsang helyétől, hogy azt nem tudjuk rendszeresen látogatni. Sok esetben az is a fejlődésünket hátráltató tényező lehet, hogy a családi és a baráti körünk hit nélküli.

Mindezek a körülmények azzal is fékezhetik a benső fejlődésünket, hogy megnehezítik az elménk lecsendesítését, amikor időt találunk, és végre nekifogunk a meditációnak. Az előbbiekben felsorolt tényezők érthetővé teszik azt a vágyat, hogy az érintett szeretné magát elszigetelni. Keresi az elkülönülés lehetőségeit. Ám a Mester kihangsúlyozta: ez a „pozitív misztika” útja, vagyis úgy keressük Istent, hogy nem vonulunk ki a világból, és ellátjuk az itteni feladatainkat is. Annak érdekében, hogy ez sikerülhessen, legyen uralkodó szenvedélyünk Isten megismerése!

Sant Darshan Singh egyik verséből vett idézetekkel arra helyezte a Mester a hangsúlyt: amíg célba nem érünk, töltse be a szívünket, a lelkünket a mély vágyódás, sóvárgás - ez adja a hajtóerőt a kitartásunkhoz, az állhatatosan végzett spirituális munkánkhoz. Isten kegye hatalmas erőt fog adni az előrehaladásunkhoz. Ha rendületlenül megőrizzük a figyelmünket az Isteni Szerelmünkön, nem fognak befolyásolni bennünket a külső körülmények, kihívások.

A lényeg az, hogy kövessük a pozitív misztika útját, amelynél „A kezünk a munkánál, a szívünk pedig a Szeretett Lénynél.” A spirituális és a világi feladataink ellátásánál a vezérelv ez legyen: „Isten az első, és minden más csak Őutána.”

Ha nem tölt be bennünket az Isten utáni sóvárgás, könnyen beleveszünk a világi aktivitásokba, és így nem tudjuk a javunkra fordítani az emberi születéssel az Ővele való egyesülés elérésére kapott egyedülálló lehetőségünket. Nem lehet két lábbal két csónakban előrehaladni egyszerre - ez a törekvésünk eleve kudarcra van ítélve. Teljes szívvel, odaadó módon kövessük a Mesterünk tanácsait, hogy még ebben az életben célba érhessünk. A Mester további tanácsa az volt, hogy a versenyző lovakhoz hasonlóan, szemellenzőt viselve tegyük a dolgainkat. Ne zavarjon meg bennünket, amit mások mondanak, tesznek. Ne foglalkozzunk mások viselkedésének a megfigyelésével, megítélésével! Őrizzük meg a figyelmünket a spirituális jóllétünk ügyén!

Annak érdekében, hogy a spirituális munkánk a lehető leghatékonyabb legyen, szükségünk van a Mester segítségére. Ő az, aki az álomállapotból felébreszt, és tudatossá tesz bennünket a jelenlegi állapotunkra, majd a figyelmével összekapcsolja a lelkünket az Istenerővel. Ebben a szívtől szívig, lélektől lélekig kialakuló csodálatos kapcsolatban fellobban bennünk az Isten iránti szeretet. Ha a tanítvány bizalma rendíthetetlen Istenben, a Mesterében, akkor többé nem zavarják meg az élettel járó nehézségek, erőpróbák. Addig nem áll meg, amíg célba nem ér.

November 5. kedd - Kérdés-felelet

Az önzetlen szolgálat végzésével kapcsolatban a Mester kifejtette, hogy nincs szükség valamilyen okra, amiért segítünk másokon. Az Isten kegye, ha erre lehetőségeink adódnak. Lehetséges, hogy jó mentális képességekkel rendelkezünk, fizikailag fittek, egészségesek vagyunk, stabil az anyagi helyzetünk, érzelmi kiegyensúlyozottságnak örvendünk.

Ha olyan valakivel találkozunk, akinek szüksége van valamelyik Istentől kapott ajándékunkra, éljünk a lehetőséggel, és osszuk meg vele! A gondoskodás, a törődés kedvéért nyújtsunk segítséget! Semmiféle más okra, magyarázatra nincs szükség! Hiszen, ha alkalmunk van a szevára, az Isten ajándéka. Köszönjük meg Őneki!

November 7. csütörtök - Esti satsang

Az élet sarkalatos alapelve: Legyen bennünk együttérzés mások szenvedése iránt, és tegyünk meg minden tőlünk telhetőt ennek enyhítésére! Ez volt ennek az esti együttlétnek a témája.

Ha szegénységgel, fájdalommal, balszerencsével szembesülünk, felmerülhet bennünk a kérdés, hogy ha Isten szeret bennünket, mindez miként lehetséges az Ő akaratából?

Először is azt szükséges megértenünk, hogy a fizikai univerzumot a karma törvénye működteti. Mindannyian karma teherrel érkezünk ebbe a világba, amely abból a „raktárból” származik, ahova a korábbi emberi születéseink során a jó és rossz tetteinkkel halmoztunk fel karmát.

Ez az úgynevezett sors karma ebben az életünkben hatással van az anyagi helyzetünkre, az egészségi állapotunkra és az életben elfoglalt helyzetünkre is. Van, aki szegénységbe vagy nagy jómódba születik bele. Egyesek kiváló egészségnek örvendnek, másoknak több-kevesebb fizikai szenvedés jut. Az, ahogy ezek a dolgok bekövetkeznek, megtörténnek, logikával felfoghatatlan, észérvekkel megmagyarázhatatlan.

Az is lehetséges, hogy a sorsunk részeként Isten valamivel nagy bőségben áldott meg bennünket. Ez lehetővé teszi számunkra, hogy ezt megosszuk a szükséget szenvedőkkel. Hiszen emberi lényként Ő mindannyiunkat felruházott az együttérzés erényével, amely arra ösztönözhet bennünket, hogy enyhítsünk mások gondjain, szenvedésén fizikailag, mentálisan, érzelmileg vagy spirituálisan. A spirituális fejlődésünk szempontjából fontos, nagy hajtóerőt jelent, ha önzetlenül megosztjuk másokkal az Istentől kapott ajándékainkat.

November 10. Vasárnapi satsang

Ezen az együttléten a téma ez volt: „Miként haladhatunk a dualitás világából az egység felé, hogy valóra válthassuk a földi létünk végső célját?”

A spirituális Mester a bevezetőjében a jelenlegi állapotunkat mutatta be, jellemezte. A fizikai érzékek szintjén élve az összes benyomásunk az anyag világából származik. Emiatt az itt tapasztalható külső különbségeken van a figyelmünk. A tolakodó egónk miatt másoktól különbözőnek, jobbnak tartjuk magunkat. Ezzel a szemlélettel a dualitás világában másoktól elszigetelten élünk, ami megakadályozza az isteni teremtés lényegi egységének a felismerését. Pedig alapvető fontosságú ennek a megtapasztalása ebben az életben, mert egyébként elfecsérlődik az erre kapott különleges lehetőségünk.

A spirituális Mester segítségével és vezetésével megtanulhatjuk a meditáció módszerét, és a beavatással megteremtődik a kapcsolatunk az Istenerővel, amely Fényként és Hangként nyilvánul meg a bensőnkben. Minél szorosabbá válik a kapcsolatunk ezzel az Isteni Áradattal, annál több szeretetben részesülünk a meditációban, és feltárulnak előttünk az élet nagy titkai. Az egész teremtés a szeretet törvényén alapul. Az isteni szeretet fonala köt össze bennünket a Teremtőnkkel és mindenki mással is.

A Mester ezután Sant Darshan Singh egyik versének a sorait idézve arról az állapotról beszélt, amelyben a szeretet bimbói kivirulnak bennünk. A meditáció csendjében olyan szépségek tárulnak fel előttünk a bensőnkben, amelyek szavakkal leírhatatlanok. A molylepke és az azt vonzó fény példáján keresztül könnyen érthetővé válik, hogy milyen a teljes odaadás állapota. Amikor teljesen Istenre bízzuk magunkat, akkor válunk képessé arra, hogy a maga teljességében megtapasztaljuk mindazt a gyönyörűséget, Fényt és üdvösséget, amely a bensőnkben várakozik ránk.

November 11. hétfő - Esti satsang

A satsang témája az etikus életvezetés fontossága volt, amely az alapkő ahhoz, hogy elérjük a lelkünk egységét Istennel. Az együttérzés, az alázat és az önzetlen szolgálat mellett a Mester kiemelt hangsúlyt helyezett az erőszakmentességre, amely különösen nagy segítségünkre lehet a benső nyugalmunk megőrzésében, ha kihívást jelentő élethelyzetekbe kerülünk.

Az egyensúlyban maradás nem könnyű feladat, hiszen napi szinten szembesülünk olyan szituációkkal, amelyekben nem az elvárásaink, az elképzeléseink szerint alakulnak a dolgok. Ilyenkor könnyű elveszteni a nyugalmat, a higgadtságot, és sokan keverednek bele az egyre feszültebbé váló adok-kapok folyamatba, amit sok esetben növekvő harag kísér.

Az erőszakmentesség gondolatban azt jelenti, hogy a körülöttünk kialakult körülményektől függetlenül megőrizzük az elménk nyugalmát. Így uralni tudjuk a szavainkat és a tetteinket is. Ennek a stabilitásnak, békességnek a helye bennünk van. A meditációban csatlakozhatunk rá ennek a forrására.

November 12. kedd - Guru Nanak születése 550. évfordulójának a megünneplése

Guru Nanak (1469-1539) a szikh hagyományok megalapítója, és az első a tíz szikh Guru közül. Rengeteget utazott, főleg gyalogszerrel, hogy szétvigye a világban az egyetlen univerzális Atyáról, és az Őhozzá visszavezető útról szóló ősrégi tanítás hírét.

A Gurupurabot (amely egy szikh Guru születése évfordulója) az egész világon megünnepelték. A gurdwarákban, a szikh imahelyeken egész Indiában sor került a Nagar kirtánra (a hagyományos szertartásokra) és a Prabhat pherisre (a kora reggeli együttlétre).

A Nanak Piao a Delhiben működő két legrégebbi gurdwara egyike a Kirpal Bagh közvetlen közelében van egy kúttal együtt, amelyből még maga Guru Nanak szolgáltatott vizet az embereknek 1505-ben. Egész nap prashadot osztottak mindenkinek, aki elhaladt a Kirpal Bagh előtt.

Maga a Bagh ünnepi fény- és virágtengerbe öltözve fogadta a satsangra érkezőket. Az emelvényen helyet foglaló zenészek kirtánokat, himnuszokat adtak elő a Guru Granth Sahibból, a szikh szentírásból.

A satsang kezdetén Mata Ji egy Guru Nanak által írt himnuszt adott elő, amely arról szól, hogy a lélek az isteni vízben, a Naamban fürödve megtisztul, és képessé válik arra, hogy kikerüljön a ciklikusan ismétlődő jövések és menések körfolyamatából.

A Mester a bevezetőjében a következőket mondta: Guru Nanak nagyon fiatalon szerzett csodálatos benső tapasztalatokat. 1500-1524 között Indiában és a környező országokban négy irányban, öt nagy utazást tett gyalog, 28 ezer km-es távolságot bejárva, hogy Isten szeretetéről és az Ő elérhetőségéről beszéljen az embereknek.

Ezután a spirituális Mester részletesebben beszélt Guru Nanak tanításának a három alappilléréről. Az első a Naam Japnaa , ami az Istenre való édes emlékezés a simran segítségével. Ha ez lefoglalja az elménket, akkor megtisztulunk a bűnöktől, amelyek visszatarthatnának bennünket a végső célunk elérésétől. Az ember nagyon sok dolgot tart az életben rendkívül fontosnak, de mind közül ez az édes emlékezés a legfontosabb - ezért kaptuk meg az emberi születést. Ha a simran ismétléséről és a meditációról soha nem feledkezünk meg, idővel elérhetjük a karma nélküli állapotot, amelyben nagyon felgyorsul a hazavezető utazásunk sebessége.

Guru Nanak tanításának második pillére a Kirat Karni , ami azt jelenti: Becsületes módon keressük meg a kenyerünket, és anyagilag ne függjünk másoktól! Ez egybevág a Sant Darshan Singh által „pozitív misztikának” nevezett életvitellel, amely arra ösztönöz bennünket, hogy tisztességes módon élve teljesítsük a világi kötelezettségeinket, miközben Istenen tartjuk a figyelmünket.

A harmadik pillér a Vand Chhaknaa : szeretettel telten, együttérző módon osszuk meg az arra rászorulókkal az Istentől kapott ajándékainkat! Ugyanis „Aki ad, az kap.”

Ezután a Mester Sant Kirpal Singh 1969-ben kiadott, díjnyertes művére hívta fel a figyelmet, amely Guru Nanak születésének az 500. évfordulójára készült - Guru Nanak és az Ő tanításai: Életrajzi tanulmányok . Ennek a tanulmánynak az egyik fő gondolata az, hogy a nagy Guru nem egy csoport, hanem az egész emberiség javát kereste. Hiszen az Istenfelismerés mindannyiunk közös célja. Ő olyan időszakban érkezett a földre, amikor nagy ellentétek voltak India két nagy vallása, a hindu és a muzulmán között. Az Ő egyik célja e szembenállások felszámolása volt, kiemelve Isten és az egész teremtése iránti szeretet fontosságát.

Ezután Sant Darshan Singh Jade-e Noor című verseskötetéből idézte a Guru Nanakról szóló verse sorait. Ez a versgyűjtemény egyébként elnyerte az urdu akadémia nagydíját. A vers szerint a nagy Guru azzal a küldetéssel érkezett a világba, hogy a sötétség leplébe burkolt lelkeket felemelje a Fénybe, hogy újra belemerülhessenek Istenbe. Ő eltávolította az akadályokat a tanítványai lelke útjából, így megtapasztalhatták Isten jelenvalóságát, és kikerülhettek a lélekvándorlás kerekéből.

Majd a spirituális Mester a Mata Rita Ji által előadott Nanak-himnusz sorait idézte, amely szerint ott van bennünk az önfelismeréshez és Isten megtalálásához vezető ösvény. Jussunk el Isten igazi templomába, amelyet az emberi testben Ő maga alkotott meg! Mivel az elménk teremti meg az ettől elterelő, távol tartó akadályokat, koncentráljuk a figyelmünket a bensőbe vezető kapura! Ahogy ebben egyre gyakorlottabbakká válunk, fokozatosan lekerülnek a lelkünkről az elme, az anyag, az illúzió fátylai.

Ne vesztegessük az időnket olyan tevékenységekre, amelyek messze sodorhatnak bennünket Istentől! Éljünk az „Édes a Te akaratod!” alapelv szerint, ami teljes bizalmat jelent Istenben. Guru Nanak üzenetének a gyakorlatba ültetésével a sötétség hálójából kikeveredve fénnyel és ragyogással fog megtelni az életünk - emelte ki a Mester.

A satsang után a sangatot a Gurupurab langár várta.

November 14. csütörtök - Esti satsang és gyermeknap

A Mester kiemelte, hogy a sport, a művészetek és a tudományok területén számtalan olyan példával találkozhatunk, amelyek esetében az emberek lankadatlan figyelemmel, elkötelezetten, kitartóan küzdöttek a kiválasztott cél eléréséért, amit így sikerült is valóra váltaniuk. A rendszeres gyakorlás idővel bármely területen mesteri szintre képes emelni bennünket, ami természetesen a spirituális cél megvalósítására is érvényes. Ha a figyelmünket tartósan ebbe az irányba összpontosítjuk, akkor arra a lelkünk ereje segítségével hihetetlen mértékben rá tudunk hangolódni.

Amikor leülünk meditálni a nagy akadályt a türelmetlenség és a mindenféle irányban elterelő gondolatok jelentik. A simran viszont olyan, mint egy jelszó, amellyel rá tudunk hangolódni Isten csatornájára. A házi feladatunk az legyen, hogy nap közben is ismételjük, míg a második természetünkké nem válik! Ettől kezdve a korábbiaknál könnyebben, gyorsabban tudunk összpontosítani, és hatékony lesz a meditációnk. Az összes benső ajándék a kitartó igyekezetünk, a rendületlenül a lélek székhelyén megőrzött figyelmünk gyümölcse lesz.

A közös meditáció után került sor a gyermeknap megünneplésére, amelyet a függetlenné vált India első miniszterelnöke, Jawaharlal Nehru vezetett be. A Mester kiemelte, hogy gyermekként semmi miatt nem aggódunk, mert tudjuk, hogy a szüleink minden nehézséget eltávolítanak az utunkból. Felnőttként viszont magunkra vesszük a sok mindentől való félelem, nyugtalankodás, idegeskedés terheit. Annak érdekében, hogy magunkba ültethessük a gyermeki gondtalanság érzését, éljünk annak tudatában, hogy isteni Szülőnk mindig vigyáz ránk! Ha meditálunk, megtapasztaljuk önmagunkban az isteni gondviselést és a szeretetet.

A gyerekek a pandal egyik oldalán foglaltak helyet, amelyet ballonokkal, csillagokkal és spirituális idézetekkel díszítettek ki. Átnyújtottak a Mesternek egy szépen kidekorált posztert, aki a következőket írta rá:

„Azt kívánom, hogy az életben a spiritualitásra, a szeretetre és az örömre fókuszáljatok! Élvezzétek az Isteni Fényben és Hangban létet a bensőben! Váljatok olyan felnőttekké, akik másokról szeretettel gondoskodnak, és elérik az egységet Istennel!”

November 17. Vasárnapi satsang

A Mester ezen a találkozón azt emelte ki, hogy az Istennel való egységük felismerésében az egónk a legnagyobb akadály előttünk. Sant Darshan Singh egyik verséből idézve rámutatott, hogy a külső megjelenésünkben, a személyiségünk jellemzőiben való különbségek miatt az elménk elhatárol bennünket másoktól.

Mivel nem vagyunk tudatában az igazi létezésünknek, amely a lelkünk szintjén valósul meg, sokunk a bennünket körülvevő világtól és az emberek véleményétől tartva tele van félelemmel. Ez az egónk miatt van így, amely a dualitás szemléletének a forrása. Amíg nem lépünk túl az egoizmuson, nem tapasztalhatjuk meg a másokkal való összetartozásunkat Istenben. Spirituálisan nem ébredhetünk fel.

Az ego ellenszere a szeretet. Ahogy az ego minden bűn forrása, Isten szeretete az összes erényé. A spirituális Mester szeretettel teli pillantásai, a figyelme segítségével megtapasztalhatjuk az Istenerőt kívül, és Fény és Hang formájában a bensőnkben.

Csak így juthatunk el annak felismerésére, hogy Isten maga a szeretet, a mindenség működtetője a szeretet törvénye. Ekkor állunk készen arra, hogy megváljunk az egónktól, a kettősség szemléletétől. Levetve az elménk szennyes takaróit, felismerjük a tiszta, ragyogó fényű lelkünket.

A benső szépségek megtapasztalásakor a világ elveszti a korábban ránk tett csábító hatását. Mialatt előrehaladunk a bensőben, egyre erősebbé válik a vágyódásunk Isten után, hiszen ekkor válunk tudatossá a hosszú elválasztottságunkra. Ez a benső nyugtalanság segít abban, hogy egy pillanatra se tévesszük szem elől a célunkat - az elménk trükkjei ellenére. Az etikai értékeknek az életünkbe ültetésével „jó emberré” válunk. Ha a külső körülményeink hatásaitól függetlenül megmaradunk Isten édes emlékezetében, ez segít a következő lépés megtételében, abban, hogy „igaz emberré” váljunk. Az ő jellemzője az, hogy felismeri az igazságot, a valóságot, és beteljesíti az emberi létezés célját, ami az önfelismerés és az egyesülés Istennel.

A Mester az este folyamán még megnyitotta a Darshan Akadémia területén az ingyenes 200. Egészségellenőrző tábort. Itt találkozott az orvosokkal és más egészségügyi dolgozókkal is, akik önkéntes munkával nyújtanak segítséget a rászorulóknak. Az eddigi táborok alatt összesen 38 ezer emberről gondoskodtak.

November 18. hétfő - Esti satsang

Ezen az estén a Mester a másokra odafigyelés képessége kifejlesztésének a fontosságáról beszélt. A mindennapjainkra az jellemző, hogy folytonos sietésben vagyunk, túl sok dolog elvégzését tervezzük be, és emiatt mindig kifutunk az időből. Ez a kapkodás azután rányomja a bélyegét a kommunikációinkra is. Azt gondoljuk, tudjuk, hogy a beszélgető partnereink mit akarnak mondani, és közbevágunk, ahelyett, hogy valóban odafigyelnénk rájuk. Ez nyugtalanságot, feszültséget kelt az interakcióinkban, és elégedetlenséget abban, aki úgy érzi, hogy nem hallgatják meg. Meg kellene tanulnunk a nyugodt, békés odafigyelést másokra, hogy igazán nyerhessünk a kommunikációinkból.

Az imával mi szólunk Istenhez, a meditációban pedig Őrá figyelünk, csendben ülünk, Isten Shabdját hallgatjuk. A meditáció folyamatát gyakran úgy írják le, mint amelyhez türelemre és folyamatos figyelésre van szükség. Fejlesszük ki ezt a képességünket a jobb kommunikációk és a sikeres meditáció érdekében!

A Mester még azt a tanácsot adta, hogy ne vesztegessük az időnket szükségtelen tevékenységekre, amelyek a világhoz kötnek bennünket. Így több időnk marad arra is, hogy ne kapkodjuk el a másokkal folytatott interakcióinkat.

November 21. csütörtök - Esti satsang

Ennek a satsangnak a témája ez volt: Isten szeretete mindent megszépít. Azzal kapcsolatban, hogy mekkora hatása van a benső állapotunkra a viselkedésünk, a környezetünkből bennünket érő benyomások, a Mester azt mondta, hogy amikor boldogtalanok vagyunk, lehetünk a leggyönyörűbb kertben is, nem értékeljük annak szépségét, a belőle ránk áradó illatokat. Ha viszont vidámak, boldogok vagyunk, ezt még a legkietlenebb hely sem tudja megzavarni.

Ehhez hasonlók mondhatók arról is, ahogy másokat megítélünk, amint róluk vélekedünk. A különbségeken van a figyelmünk, azokon a jellemzőkön, amelyek közel visznek bennünket valakihez, vagy távol tartanak tőle. Nem vagyunk tudatában annak, hogy mindannyian lelkek, Isten részei, lényegileg azonosak vagyunk. Ha ezt a benső tapasztalataink alapján felismerjük, akkor az összes különbség eltűnik, és mindent szépségesnek látunk. Mindez Isten szeretetének a megtapasztalásával válik valósággá számunkra.

Egyedül Isten szeretete tehet bennünket örökre megelégedetté, örömtelivé. Minél közelebb kerülünk Őhozzá a bensőnkben, annál boldogabbak leszünk.

November 24. Vasárnapi satsang

Ezen az estén került sor az utolsó satsangra, mielőtt a Mester elutazik Indiából. A téma ez volt: A spirituális Mester szükségessége és szerepe a spirituális utazásunkon.

Ha van egy tökéletes Mesterünk, aki a társunk az Istenhez történő hazautazásunkon - ez az Úr áldása. Az Ő küldetése e világ minden más vezetőjétől különbözik: segít a lelkünk megismerésében, és a fizikain túli régiók felfedezésében.

A Mester és a tanítvány-lélek kapcsolatát elemezve Maharaj Ji azt mondta, hogy a beavatáskor a Mester ígéretet tesz, hogy addig velünk marad, amíg a lelkünk bele nem merül Istenbe. Az élet fent és lent helyzeteiben a szerető társunk, erősen fogja a kezünket, mialatt gyöngéd figyelmétől kísérve áthajózunk az élet óceánján. Az Ő megértő, kitartó hűsége a szeretetéből fakad. A Guru a mi menedékünk, a barátunk, a vezetőnk mind a világi, mind a spirituális életünk ügyeiben.

Bár mindannyian közvetlen kapcsolatban vagyunk az Úrral, a lélek és a Lélekfeletti idegen marad egymás számára, noha ugyanabban a testben lakoznak. Ez így marad mindaddig, amíg egy spirituális Mester segítségével létre nem jön a szent egységük.

Az igazság Mestere magával hozza ebbe a világba a spirituális kincseket, amelyek soha nem fogynak ki. Felemel bennünket az illúziók világának sötétségéből a magasztos spirituális régiók Fényébe. Az Ő célja az, hogy magával ragadja a lelkünket Isten Fénye és szeretete. Ha az Ő oltalmába kerülünk, véget ér a vándorlásunk az életek és a halálok kerekében. Hogy ez bekövetkezhessen, mi magunk tehetünk a legtöbbet: Az Ő útmutatásait követve vezessük a mindennapi életünket!

A közös meditációt követően a Mester egy fohásszal zárta ezt a mostani utolsó együttlétet: „Kívánom, hogy gyors léptekkel haladjatok előre a létezés végső célja felé! Szerezzetek tapasztalatokat a spirituális Mester segítségéről, védelméről, vezetéséről, és éljetek hálatelt szívvel!”