Április 27. vasárnap
Oakbrook Marriott Hotel
Illinois

A hosszú, havas tél után végre megérkezett a tavasz Chicago térségébe is. Miután Sant Rajinder Singh a megelőző három hónapos időszak alatt több földrészen tartott spirituális programokat – Európában, Indiában, Ausztráliában és Új-Zélandon – ezen a délutánon az Oakbrook Marriott Hotelben találkozott újra a helyi sangattal. Itt először összefoglalót adott ezekről a programokról, a tapasztalatairól.

A február 1-i müncheni találkozóra egész Európából jöttek össze a satsangiak és az új érdeklődők. Delhiben, ahova február 3-án érkezett meg, a Darshan Dhamban került sor a Kirpal-ünnepségekre, majd a Kirpal Baghban satsangokat, meditációs estéket tartott. A Mester elmondta, hogy Delhiben jelenleg hetente 250 satsangot tartanak. Ez is jól szemlélteti a tanítás iránti hatalmas érdeklődést. Alkalmanként e satsangok közül is meglátogatott egyet-egyet. Delhiben február-március folyamán három beavatásra került sor. Maharaj Ji felkereste Mumbai, Panipat, Khurja és Surat városát is, ahol az előadásokat mindenütt beavatás követte.

Sant Rajinder Singh a Csendes-óceán déli részén elhelyezkedő Ausztráliába és Új-Zélandra 22 év után látogatott el újra. Előtte még – a helyiek nagy meglepetésére és örömére – felkereste a Hongkongban lévő satsangi közösséget is.

A Mester így foglalta össze a március 30. és április 20. között a „Down Under” földjén (a világ végén) megszervezett háromhetes programja tapasztalatait:

„A közelmúltban lezajlott ausztráliai és új-zélandi utamon szívmelengető volt látni a fokozódó spirituális ébredést a világnak ezen a táján is. Ezt megelőzően huszonkét éve látogattam el ide, és most tapasztalhattam a meditáció, a spiritualitás és a vegetáriánus életvitel iránti érdeklődés kivirulását az itteni lakosság körében.

Amikor az ausztráliai Perthben meghívtak a Parlamentbe, hogy találkozzam a parlamenti képviselőkkel, örömmel tapasztaltam, hogy a kérdéseik a meditáció megtanulására irányultak annak érdekében, hogy megőrizzék a nyugalmat, a békességet és a feszültségmentességet a munkahelyen és az élet egyéb területein. Úgy érezték, hogy a meditáció segít a harmonikus otthoni élet megteremtésében és a gyermekek felnevelésében is.

E körút során Ausztráliában Perthen kívül Sydney, Adelaide és Melbourne, Új-Zélandon pedig Auckland városában voltak spirituális programok. Azt tapasztaltam, hogy egyre többen jöttek el az előadásokra és a meditációs szemináriumokra, hogy megtanulhassák a benső Fényre és a Hangra történő meditáció módszerét. Miközben sokan meditálnak vagy tanulnak jóga technikákat a fizikai, a mentális jóllétük és egészségük megőrzése érdekében, egyre többen akarnak azért meditálni, hogy elérjék a spirituális megvilágosodást és megtapasztalják a Fény világát a bensőjükben.

Itt is egyre növekszik a vegetáriánus, vegán, nyers és organikus ételeket kínáló éttermek és üzletek száma. Ez is azt jelzi, hogy a test, az elme és a lélek egészsége érdekében az emberek egyre tudatosabban választják a vegetáriánus életmódot.

Nagyon jó érzés volt látni a programok látogatóinak sokszínűségét, hiszen voltak közöttük olyanok is, akik a lejegyzett történelmük kezdetétől itt élők leszármazottai voltak (aboriginek és maorik), olyanok, akiknek ősei Európából a felfedező utak során, és nagyon sokan egy-egy új hullámmal Ázsiából, Afrikából, Európából, Észak- és Dél-Amerikából vagy Óceánia más részeiből költöztek ide. Ezért ez a földrész egy olvasztótégely.

Örömmel tapasztaltuk, hogy a sokféle nemzetiségű és etnikai hátterű emberek mily harmóniában és békességben élnek együtt. A meditáció gyakorlása további hozzájárulást jelent a békéhez, mert amikor rácsatlakozunk a bensőnkre, Istennek ugyanazt a Fényét látjuk másokban is, mint önmagunkban. Felfedezzük, hogy ez a Fény élteti a teremtés összes élő formáját, az emlősöket, a madarakat, a kétéltűeket, a csúszómászókat és a rovarokat is. Ha tudatossá válunk Isten jelenlétére a teremtés összes formájában, ez eljuttat bennünket a szeretet, a gondoskodás és az önzetlenség világába. Úgy fogunk kezelni mindenkit, mint Isten egyetlen családjának tagját, és ezzel megteremtjük a külső és a benső béke világát.”

Az április 27-i chicagói satsangon a Mester még arról beszélt: ha eltévedünk valahol, akkor a hang segít az emberi kapcsolat megtalálásában, a hazajutásban. Isten ehhez hasonló módon gondoskodik rólunk a fizikain túli régiókban is: ott zeng bennünk a Hangáradat, amellyel összekapcsolódhatunk, amelyet megtapasztalhatunk. Ugyanis mindannyian eltévedtünk a világban. Nem tudjuk, merre menjünk, hiszen fogalmunk sincs a célunkról. Ha nem ismerjük a célt, akkor a hozzá vezető út kérdése fel sem merülhet. Mit tett Isten, látva, hogy teljesen elkallódtunk, belevesztünk a világba? Mindannyiunkba beléhelyezte az Isteni Hangzást, így erre ráhangolódva hazatérhetünk. Ahogy a kommunikációink során szavakat használunk, a bennünk zengő Hangáradat, a szent Ige, a Naam, a Shabd a célunk felé vezet bennünket.

A külvilági tevékenységek magukhoz láncolják a figyelmünket, ugyanakkor csak emberi testben élve van lehetőségünk az isteniség megtapasztalására. Isten megadta nekünk a spirituális kaput, hogy beléphessünk a benső régiókba. Ez mindannyiunk számára hozzáférhető, nemcsak azoknak, akik bizonyos vallásban, kultúrában és a világ egy meghatározott részében élnek. Mindenki átélheti az isteniséget a bensőjében. A szentek azt mondják: a kérdés csupán az, mennyire összpontosítunk a célunkra.

A satsang után Maharaj Ji és Rita Ji egy szép tortát vágott meg a házassági évfordulójuk alkalmából.

Május 4. vasárnap
Oakbrook Marriott Hotel
Illinois

Ezen a vasárnapon a Mester Isten ajándékairól beszélt. Isten nagyon kegyes mindannyiunkhoz. Az összes élő forma közül az emberi nem jutott el a teremtés csúcsára. Az igazi valónk a lelkünk. Isten késznek találta arra, hogy emberi formát öltsön. Megkaptuk az összes képességet Isten felismeréséhez. Legyünk ezért hálásak! Isten kegyéből képesek vagyunk az igazság felismerésére, a valóság és a képzelgés, a káprázat megkülönböztetésére, rá tudunk találni a Teremtőnkre, és egyesülhetünk az isteniséggel.

Megszoktuk, hogy az érzékek szintjén élve a figyelmünk kiárad a külső világba, és teljesen azzal azonosulunk. Lekötnek bennünket az itteni tevékenységek. Ha egyedül ezt tekintjük a létező valóságnak, akkor képtelenek vagyunk az igazság felismerésére. A fizikai, az érzelmi és a mentális szintű érzékelés adottságán kívül spirituális jellegűekkel is rendelkezünk. Mind elérhetjük azt az állapotot, amelyben élni tudunk ezekkel a képességeinkkel, ha ennek a területnek adjuk a figyelmünket. A társadalmi, kulturális körülményektől függetlenül mindenki megtapasztalhatja Isten jelenlétét, ennek örömét, boldogságát önmagában.

A meditációban képessé válunk a fizikai testtudat fölé emelkedésre, az Istenerő, a benső látványok megtapasztalására, és ennek öröme, boldogsága a napi életünket is beragyogja. A halálközeli élmény során az emberek csak a fizikai és asztrális világ közötti küszöbig jutottak el. Ha viszont megtanuljuk a pontos meditációt, átszeljük ezt a határt, és a benső régiókban előrehaladva egyre nagyobb tudatosságot élünk át.

Május 11. vasárnap
Chicagói Központ, Naperville

E naptól kezdve a chicagói programok a központ területén felállított hatalmas sátor alatt folytatódtak. Közben ugyanis a központ területén megkezdődtek az új központ építésével kapcsolatos munkálatok.

Miután a Mester mindenkinek boldog anyák napját kívánt, gyönyörű szavakkal jellemezte az anyai áldozatvállalást, törődést és szeretetet. Azt mondta, hogy az anyák az Úr szemei és fülei. Az anyai szeretet gyöngédsége másokról gondoskodó, szeretetteljes lényekké formál bennünket.

A szüleink szeretetét és az önfeláldozását mindaddig nem ismerjük fel, amíg mi magunk nem válunk szülővé. Amikor azután gyermekeink születnek, hirtelen ráébredünk, mekkora áldozatokat kell hoznia egy szülőnek. Ez az új szerep teljesen átformál bennünket: szeretetteljessé, gondoskodóvá válunk. Az egész viselkedésünk megváltozik, ugyanis felelősséget érzünk a kicsi babáért, és felismerjük, hogy olyanná fog formálódni, amilyen példát tőlünk lát. Szülőként arra törekszünk, hogy a gyermekünk jó, nálunk jobb ember legyen, és ha felnő, szeretettel törődjön majd másokkal, örömöt és boldogságot nyújtva mindenkinek, akivel csak találkozik.

Anyánk és apánk a fizikai szüleink, akik révén megszülettünk ebbe a testbe. Az örök Szülőnk Isten. Ő teremtett meg mindannyiunkat, ezért mi mind az Ő gyermekei vagyunk, és Ő végtelenül szeret minket. Ha a fizikai szemünkkel és fülünkkel nem is fogjuk fel a jelenlétét, Ő akkor is mindig velünk van. Az összes vallási hagyomány kijelenti, hogy a mindenható Isten minden részecskében, mindenütt jelenvaló. Mivel mindent Ő teremtett meg, ezért minden egy és ugyanaz.

Ha felismerjük anyánk, a szüleink önfeláldozását, ez jobbá formál bennünket. A környezetünkben élők több figyelmet, gondoskodást fognak kapni tőlünk, és jobban megértjük, hogy mások min mennek keresztül. Ezek a változások formálják a földet mennyországgá.

Az anyák napi program egy gyönyörű torta felvágásával zárult, amelyen a sokféle gyümölcs Isten teremtésének a sokszínűségét jelképezte. A torta közepén egy művészien megformált anyaszobrocska egy kis gyermeket dédelgetett a kezében. Ugyanígy találunk békére és örömre az Úr ölében – mondta a Mester.

Május 18. vasárnap
Chicagói Központ, Naperville

A Mester satsangjának a témája a megbocsátás volt. A mindennapi életünkben gyakran fordulnak elő olyan helyzetek, amelyek váratlanul érnek bennünket. Ekkor könnyen haragra gerjedünk, mivel nem az elképzeléseink, az elvárásaink szerint alakulnak a dolgok, és nehéz a létrejött állapotot kezelnünk. Lehet, hogy jobban megbántódunk, mélyebben sérülünk, mint a másik személy, aki a reakcióinkat kiváltotta.

Hogyan kerülhetünk ki ebből az állapotból? Ha tanulunk a nagy szentek és misztikusok életének példáiból, akkor megértjük, hogy a megbocsátás segít a harag kezelésében. Mivel azonban az indulat gyakran kelt bennünk nagy nyugtalanságot, felfordulást, nagy erőre van szükségünk a megbocsátáshoz.

Csak ha elfelejtünk valamit, akkor tudjuk azt megbocsátani. Ha viszont az emlékezetünkben tartjuk azt a rosszat, ami valaki részéről ért bennünket, akkor soha nem leszünk képesek megbocsátani neki. Ráadásul mi érezzük a sérülést, a fájdalmat, a nehézséget. Rengeteg feszültség halmozódik fel abban, aki úgy érzi, hogy nem képes kezelni egy helyzetet, és ez düh formájában tör ki belőle.

A szentek és misztikusok időtlen idők óta azt vallják, hogy amikor ilyen állapotba kerülünk, akkor messze sodródunk az isteni valónktól. Spirituálisan csak úgy nyerhetünk, ha harmóniában vagyunk az isteniséggel, ha a bensőnkben csend van. Ehhez viszont el kell távolítani magunkból a nyugtalanságot, a zaklatottságot. Ilyen állapotban ugyanis nem tudunk koncentrálni, meditálni, akkor pedig nem tudjuk elérni a célunkat.

A megoldás a feszült helyzetekben: Őrizzük meg a nyugalmunkat, és maradjunk rendíthetetlenek! Egyedül csak önmagunkban találhatunk rá a teljes nyugalomra, örömre, boldogságra, és ez hatástalanítja a külső életből érkező kihívásokat. Ha megjelenik bennünk a harag, mondjuk a simrant! Ezzel le tudjuk csendesíteni magunkat. A simran valóban segít.

Május 25. vasárnap
Chicagói Központ, Naperville

Ezen a satsangon a Mester a pozitív életszemlélet fontosságáról beszélt, amely nélkülözhetetlen a jó spirituális élethez. Ha pozitív a gondolkodásmódunk, a magatartásunk, akkor bízunk abban, hogy ha éppen valami kedvezőtlenül alakul is, de a dolgok majd jobbra fordulnak. Az, ami velünk történik, a legnagyobb javunkat szolgálja, és a jövőben csupa jó dolog fog érni bennünket.

Ha viszont pesszimista szemlélettel élünk, akkor folyton olyasmin jár az eszünk, hogy az ügyeink egyáltalán nem alakulnak jól, és reményt sem látunk a jobb idők eljövetelére. Nagyon könnyen átbillenünk az egyik állapotból a másikba. Ez függ a környezetünktől, a körülöttünk élő emberek ösztönzésétől, bátorításától, ami minden helyzetben nagy segítséget jelent.

A spirituális területen mindezt a támogatást és irányítást a spirituális Mestertől kapjuk meg. Az Ő életük mindig teljesen pozitív szemléletű. Ők tudják, hogy a lelkünkkel együtt él az emberi testben az elménk is, amely a külső világ tevékenységeihez igyekszik kötni bennünket. Látják, ahogy küszködünk a külső és a benső világ között, de tudják, hogy végül segítséggel és vezetéssel el fogjuk érni az Istennel való egyesülést. Bátorítanak bennünket, hogy tegyük meg az ehhez szükséges erőfeszítéseket.

A legfontosabb teendőink: az összes etikai érték beleépítése az életünkbe, és a pontos meditációs technika elsajátítása. Naponta időt szükséges fordítanunk a spirituális gyakorlatokra, mert egyébként nem érjük el azt, amire képesek lennénk. Az önelemző naplót azért kaptuk, hogy gyorsabban tudjunk haladni a célunk felé. Nemcsak azt tudjuk ennek az eszköznek a segítségével értékelni, hogy az etikus életvitel tekintetében napi szinten hol tartunk, hanem a meditációnk eredményességét is nyomon tudjuk követni.

Annak tudata is alapvető fontosságú, hogy Isten azt akarja, hogy célba érjünk. Ezért kaptuk meg az Ő három hatalmas ajándékát: emberként születtünk meg, eljutottunk a Mester lábához és részesültünk a szent beavatásban. Ahhoz, hogy a benső világokban aktívan tudjunk létezni, csendben ülésre, meditációra, a testünk és az elménk csendjére van szükségünk. A test lecsendesítése nem nehéz, az elméé nem könnyű. Ezért összpontosítsunk arra a módszerre, ami segít az elménk nyugalmának a megteremtésében! Ekkor képessé válunk arra, hogy a célunk felé haladjunk.

Megemlékezés Sant Darshan Singhről
az eltávozásának a 25. évfordulóján
„A szeretet csak elkezdődik, de véget sohasem ér.”
Május 30. péntek – június 1. vasárnap
Chicagói Központ, Naperville

Május 30. péntek, 1. nap

Május 30-a a tanítványok számára szerte a világon a Sant Mat történetének nagyon fontos napja, Sant Darshan Singh (1921-1989) 25. Bhandarája, vagyis az eltávozásának a negyedszázados évfordulója. Sant Kirpal Singh 1974. augusztus 21-én bekövetkezett halála után Ő folytatta tovább a spirituális küldetés munkáját. Mindazok, akik ismerték a kegyes Mestert, alig tudják elhinni, hogy fizikailag már ily hosszú ideje nincs közöttünk, hiszen a szeretet prófétájának az emléke frissen megmaradt bennünk. Az összes szerencsés lelket, aki találkozhatott Darshan Mesterrel, mélyen megérintette a szeretete. Ő, akit az alázata tett istenivé, a megtestesült szeretet volt.

Ez alkalommal Sant Rajinder Singh nem a megszokott módon, vagyis Delhiben, hanem Chicagóban elnökölt a Bhandara programon. A világ minden részéből érkezett vendégek a nagy sátor alatt gyülekeztek az ünnepi eseményre. Az emelvényt arany és bíborvörös drapériával vonták be, a háttérfüggönyön ott volt a Mester képe és a megemlékezés mottója.

A háromnapos program úgy kezdődött, hogy Mata Rita Ji megosztotta a szeretetet, a kegyet és gyengédséget a sangattal, amiben ő részesült a kegyes Mestertől, mint a menye. Példákkal szemléltette a Mester szüntelen erőfeszítéseit, amelyekkel mindenkin segített, aki Őt felkereste. „Közel éreztem magam Őhozzá, mert közel tartott a szívéhez” – mondta Rita Ji. Majd előadott egy shabadot a szentírásokból, amelyben a tanítvány a Mestere oltalmáért és kegyéért esedezik, és azért, hogy mindig sikerüljön megőriznie „a tökéletes tisztaság erényét.”

Sant Rajinder Singh üdvözölte a különleges hétvégére érkezett vendégeket, majd részletesen beszélt Darshi gyermekkoráról, az iskolás éveiről, és arról, hogy fiatal korától kezdve mily nagy lelkesedéssel, odaadással és szeretettel szolgálta a Mesterét, Hazur Baba Sawan Singhet, valamint az édesapját, Sant Kirpal Singhet. Ez az önzetlenség végigkísérte az életét, amellyel oly sok tanítványt és útkeresőt szolgált fáradhatatlanul. A költő-szent számtalan verse tükrözi vissza a szeretetét. Az egyik így hangzik:

Óvatosan lépkedj, senki szívét meg ne sértsd!
Gyengéden végy levegőt, ne zavard meg a teremtést!

A Mester az ünnepi együttlétek során több alkalommal is kiemelte: a Darshan Mester iránti tiszteletünk abban fejeződik ki, ha etikusan élünk, önzetlenül szolgálunk, és megtapasztaljuk Isten szeretetét! Ezt meditációban érhetjük el. A szentek azért jönnek el a világba, hogy felemeljék az emberiséget. Megosztják velünk az életimpulzusukat, és addig nem nyugodnak, amíg sikerrel be nem fejezzük a spirituális utazásunkat, és a lelkünket nem egyesítik Istennel.

A Mester satsangját követően a tanítványok osztották meg a hallgatósággal a Sant Darshan Singh határtalan szeretetéről, együttérzéséről és alázatáról szóló történeteiket. A kegyes Mester egyszerűsége, érzékenysége és szelídsége éberen tartja az emlékét mindazok szívében, akik kapcsolatba kerültek Ővele. A sok szép történetet követően videók és fotók következtek Sant Darshan Singh életéről és spirituális munkájáról. A hivatalos program után még nagyon sokan maradtak együtt, és a szabadban, a fák alatt ülve még sok szép történetet osztottak meg egymással a Darshan Mesterrel átélt szép emlékeikből.

Május 31. szombat, 2. nap

A második nap délelőttjén különféle munkatalálkozók várták a programok résztvevőit, majd közös meditáció következett. Késő délután a Mesterrel való újabb találkozásra gyűltek össze a satsangiak a nagy sátor alá.

A Mester satsangjának a fő üzenete: a kegyes Mester, Sant Darshan Singh emléke a tanításában él tovább, és Ő most is Fénnyel világítja be az Istenhez visszavezető utunkat. A költő-szent verssorai a spirituális utazás sok fázisát tárják elénk. Az egyik gázelje így szól a Mesterek küldetéséről:

A Te hangod ébreszti rá a világot a szeretetre. A Te üzeneted ismerteti fel az emberiséggel a sorsát.

A szentek hangja a szeretetre ébreszti rá a szunnyadó világot. Amikor a spirituális Mesterek jelenlétében lehetünk, e világ fájdalmai elillannak, mivel ők megmutatják a létezésünk valóságát, és ráébresztik az emberiséget az igazi sorsára, küldetésére: egy napon mindenképp visszatérünk a Forrásunkba. Összekapcsolnak bennünket a Hangáradattal, és megmutatják annak a módját, hogyan tapasztalhatjuk meg Isten jelenlétét önmagunkban még ebben az életben.

A Mester ezután arról beszélt, hogy a szentekkel való együttléteken, a satsangokon a Fény és a szeretet házában lehetünk, ahol minden egyes lélekre kiárad Isten szeretetének spirituális energiája. Akik fogékonyak, megtapasztalhatják a Mester fizikai formájából sugárzódó Isteni Fényt.

A satsang után a Mester mindenkivel személyesen is találkozott. Később pedig Sant Darshan Singh életét bemutató, fényképekből összeállított, látványos slideshow következett.

Június 1. vasárnap, 3. nap

A délutáni program egy shabaddal kezdődött, amelyet Mata Rita Ji adott elő. Sant Ravi Das himnusza az igazi tanítvány Mestere iránti szeretetéről és a Szeretett Lénnyel való egyesülés mélységes vágyáról szólt.

A földön élő sok milliárd ember közül csak nagyon kevesen vágyódnak az élet értelmének a megértésére – mondta Maharaj Ji. Még kevesebben találják meg a választ a spirituális keresésükre. Közülük aligha akad olyan, aki oly meggyőző erővel, magával ragadó stílusban és formában tudná versbe önteni a spirituális tapasztalatait, mint ahogy ezt Sant Darshan Singh tette. Két verssorban a spiritualitásról szóló több kötetnyi könyvben foglaltakat képes átadni nekünk. A versei – amelyek számunkra a misztika és isteniség hatalmas kincsestárát jelentik –, mind segítenek az életünk igazi céljának a megértésében. A verssoraival Isten és az egész teremtés szeretetére tanít bennünket. Ez olyan szilárd alapja lehet az életünknek, amelyhez hasonlóra sehol sem lelhetünk.

Ezen a záró satsangon Maharaj Ji nagy részletességgel beszélt a szeretetnek erről a legmagasztosabb formájáról: ha nem szeretünk minden képességünk szerint, akkor az még nem igazi szeretet, amely teljesen Istenre összpontosított. Ehhez viszont arra van szükségünk, hogy minden egyébtől vonjuk vissza a figyelmünket.

A mitikus csakor madár az összes érzékét elveszítve adta magát oda a Holdnak. Egy tanítvány is csak úgy élheti át Isten szeretetét, ha teljesen Őneki adja magát. Az Úrral való egység az örök boldogság egyetlen forrása. Ez az egyetlen módja a lélekvándorlás kerekéből való kiszabadulásnak, amelynek a három alsó szinten az összes lélek a foglya. Ha viszont a testi tudatosság fölé emelkedünk, és túljutunk a karma törvénye által irányított szinteken, akkor megérkezünk a tudatosság és az isteni kegy birodalmába, ahol a lelkünk belemerül az Úrba.

Maharaj Ji ezután a spirituális Mesterrel való személyes együttlétekről szóló Darshan-versekből idézett. A misztikus költészetben a taverna egy szent hely, ahol az Isteni Pohárnok a jelenlévők kelyheibe tölti az isteni Nektárt. A kehely a lelkünket szimbolizálja. Ha befogadjuk a Mester darshanját, akkor létrejön a találkozás szemtől szemig, szívtől szívig, lélektől lélekig. Az eonok óta Istentől elszakadtan létező, és ezért kiszikkadt, erőtlen lélek így táplálékhoz jut, és feléled, megerősödik. Amint megízleljük a bennünk lévő isteni édességet, a Fényt, az örömöt, a boldogságot, akkor minden figyelmünket egyedül csak ennek akarjuk adni.

Befejezésül a Mester mindannyiunkat arra buzdított, hogy bátran merüljünk bele az isteniség Áradatába, Isten Fényébe és a Hangáradatba, hogy teljesülhessen a cél, amiért ide megszülettünk.