Perth, március 31. első nap

Perth városa 4897 mérföldre (7880.96 km-re) van Delhitől. Perth Sant Rajinder Singh háromhetes ausztráliai és new-zelandi látogatásának az első állomása. A távolság nem szempont a spirituális Mester számára, mivel a „spirituális ébredés meditációval” üzenetet az útkeresőkhöz a világ minden sarkába eljuttatja. Március 31-április 20. között Ausztráliában Perth, Sydney, Adelaide, Melbourne városát keresi fel, és a körút Új-Zélandon, Auckland városában fejeződik be. A sok személyes találkozáson kívül előadásokat, meditációs szemináriumokat tart, és mindegyik városban a benső Fényre és Hangra történő beavatások is lesznek.

Mindazokon kívül, akik a Mester előadásain először hallanak a spirituális ösvényről, százak érkeztek az egész világból, hogy együtt lehessenek Ővele.

A Mester 22 éve, 1992. március 20-án lépett először e kontinens területére. Most visszatért a „Down Under” földjére (a világ végére) – ahogy Ausztráliát más néven nevezik –, hogy elhozza az örök szeretet üzenetét. Az akkori első útja Sydney-ben kezdődött, majd Adelaide és Melbourne városában folytatódott.

A mostani látogatás első helyszíne Perth volt, amely Nyugat-Ausztrália fővárosa és egyben a legnagyobb települése. A Swan-folyó parti síkján fekszik. A folyó a nevét a fekete hattyúktól kapta, amelyek itt őshonosak. A város lakóinak száma közel 2 millió. A város a 19. században indult ugrásszerű fejlődésnek – a nyugat-ausztráliai aranyláznak köszönhetően.

Perth a világ számára a „fények városaként” vált ismertté, 1962-ben ugyanis, amikor az amerikai űrhajós, John Glenn a földkörüli pályán lévő Friendship 7 fedélzetén elhaladt a város felett, a város lakói egyszerre világították ki házaikat és az utcákat. Majd ugyanez megismétlődött 1998-ban is: ekkor Glenn a Discovery-n repült el a város felett.

A Mester naplementekor a Crystal Swam Boat fedélzetére szállt, és a sangattal a Swan-folyón hajókázott. Örömét fejezte ki, hogy oly hosszú idő után ismét Ausztráliában lehet. A „fények városa” névre utalva arra emlékeztette a sangatot, hogy a benső Fényt szükséges megtapasztalnunk, ha örök boldogságra vágyunk. Kiemelte: ültessük be a Mesterek tanítását a napi életünkbe, mert a spiritualitás nem korlátozódik a meditáció idejére, hanem a gondolatainkon, a szavainkon és a tetteinken keresztül az életünk összes pillanatára hatással van.

Mindenkinek azt kívánta, hogy legyenek az együttlétek örömtelik, Isten kegyével telítettek, hozzanak spirituális megújulást és oly hatalmas benső boldogságot, amelyhez semmi sem hasonlítható a külső világban.

A kulturális program során először a helyi gyerekek, majd egy satsangiakból álló csoport adott elő spirituális dalokat.

Perth, április 1. második nap

Délelőtt a Mester valamennyi időt a sangattal töltött, majd „Fedezzük fel a benső békét!” címmel megtartotta az első nagyközönségnek szóló előadását. Ennek bevezetéseként Mata Rita Ji Guru Arjan Dev egy himnuszát adta elő.

A Mester ezután arról beszélt, hogy még ha felhők borítják is be az eget, amikor a Nap előbukkan mögülük, akkor elsöpri a sötétséget. A benső Fényre hangolódva mindig szeretetben és békességben élhetünk. Ott soha nincs sötétség. Bár Isten részei vagyunk, a fizikai érzékek szintjén élve nem vagyunk tudatában az igazi valónknak, a lelkünknek. Ha viszont a figyelmünket a bensőbe fordítjuk, akkor elkezd növekedni a szeretetünk és a bizalmunk Isten iránt, és készen állunk arra, hogy az „Édes a Te akaratod!” alapelv szerint éljünk. A spirituális Mester megtanítja nekünk a meditáció módszerét, és a vezetőnk lesz a benső utazáson, amelynek a célja a lelkünk egyesülése Istennel. Az előadást beavatás követte.

Perth, április 2. harmadik nap

A Mestert köszöntötte és elismerésben részesítette a Nyugat-Ausztráliai Parlament, és személyesen is találkozott a törvényhozó testület sok tagjával. Válaszolt a csoport spiritualitással és meditációval kapcsolatos kérdéseire, elmagyarázva, hogyan táplálja a lelket a meditáció. A szeretetteljes fogadtatás után a parlament tagjai a tisztelet jeleként írásba foglalt elismerést nyújtottak át a Mesternek.

Később a Mester a sangattal egy pikniken vett részt a Memorial Monument at King’s Parkban, ahol a vendégek tiszteletére ősi bennszülött táncot mutattak be. A nap a helyi koordinátor otthonában tartott fogadással zárult. Április 3-án a Mester Perthből Sydneybe utazott.

Sydney, április 3. első nap

Sydney Új-Dél-Wales fővárosa. Ausztrália délkeleti partján, a Tasman-tengernél helyezkedik el. Lakóinak száma: 4,6 millió. Ezzel a kontinens legnagyobb városa. Az eredete 1788-ig nyúlik vissza. Ez a város volt az első brit gyarmat, amelyet eredetileg az elítélt raboknak büntető kolóniaként hoztak létre a települést övező dombokon (Sydney Harbour), ahol ma az Operaház és a Kikötő híd (Harbour Bridge) áll. A városban számos nevezetes park van. Közülük is kiemelkedik a Hyde Park és a Királyi Botanikus Kert. Ez utóbbi területe 30 hektár.

Maharaj Jit nagy szeretettel üdvözölte a helyi sangat a Sheraton Hotelben. A Mester egy szófára ült le Rita Jival a bálterem előterében, és mindenki letelepedett a lábához. Ezen az első találkozáson azt emelte ki, hogy az a legjobb időszak az életünkben, amikor a Mesterek családja így összejön, és az isteniségen tartjuk a figyelmünket, mert ez az öröm, a boldogság ideje. Nem elég, ha meghallgatjuk azt, ami az ilyen spirituális együttléteken, a satsangokon elhangzik. Legyünk fogékonyak a Mestererőre, és belülről formálódjunk át!

A Mester emlékeztette a csoportot a beavatáskor tett szent ígéretre, az egyenletes spirituális fejlődést segítő tényezők gyakorlatba ültetésére. Fontos, hogy maradjunk meg a spirituális előrehaladásunk szempontjából megfelelő társaságban, amelyben meg tudjuk őrizni a figyelmünket Istenen!

Sydney, április 4. második nap

Maharaj Ji és Mata Rita Ji hajóutat tett, amelyen az öblök vízéről élvezhették a város látványosságait. A Selley Beach-en tett séta után visszatértek a hajóra, ahol az odaadásról szóló dalok hangzottak el.

Este a Mester vacsorán találkozott újra a sangattal, amelyet kulturális program követett. A Mester a program végén elénekelte Sant Darshan Singh egyik gázeljét, majd elmagyarázta az értelmét. A gázel a Mester és a tanítványa spirituális kapcsolatáról szól, valamint a tavernáról, ahol az Isteni Pohárnok a résztvevők „kelyheibe” kitölti az isteni bort.

Sydney, április 5. harmadik nap

Ezen a délutánon a Mester a Botanikus Kert egy fája alatt ülve helyezte meditációba a sangatot. Este „A meditáció gyógyír a léleknek” címmel tartott előadást. Előtte Mata Rita Ji Guru Arjan Dev egyik himnuszát adta elő, amelyben a Guru azt kéri, hogy a kegyes Úr áldja meg örök odaadással.

A Mester ezután arról beszélt, hogy tudományos korunkban fizikai, intellektuális és érzelmi területen is nagy fejlődés tapasztalható, ám az igazi boldogság mégis elérhetetlennek tűnő álom. Ennek oka, hogy az örök boldogságot a mulandó külső világban keressük. A tudomány fokozatosan feltárja mindazt, amire a szentek és a misztikusok évezredek óta hivatkoznak: minden dolog lényege vibráció. Ez a szent Ige, a Naam, a Shabd, a Teremtőerő, Isten Fénye és Hangja, amely az egész teremtést megalkotta. A spirituális Mester segítségével a meditációban benső utazást tehetünk, ahol szavakkal leírhatatlan szépségre és szeretetre lelünk. Ez gyógyír a világ összes problémájára. Az előadás meditációval zárult.

A Mester az éjszakai órákban visszatért a bálterembe, ahol az ausztrál sangattal találkozott, és válaszolt a spirituális kérdéseikre.

Sydney, április 6. negyedik nap

Vasárnap délután a Mester megtartotta a második előadását, amelynek címe: „Utazás a spirituális régiókon át.” A bevezető bhajant követően a hozzáértő spirituális vezetés fontosságáról beszélt. A benső utazás a beavatással kezdődik el, amikor a Mestererő megnyitja az útkereső benső szemét. Ettől kezdve a Mester, a Mestererő a tanítvány elválaszthatatlan társa lesz, és lépésről lépésre haladva visszavezeti őt az örök Otthonába. Az etikus életvezetés a spirituális élet alapja. A napi rendszerességgel végzett pontos meditáció egyenletes és gyors fejlődést biztosít a spirituális ösvényen – emelte ki. Az előadást beavatás követte.

Sydney, április 7. ötödik nap
A sangattal közös program volt.

Adelaide, április 8. első nap

Délután a Mester megérkezett Dél-Ausztrália fővárosába, Adelaide-be, amely a nevét IV. Vilmos angol király feleségéről kapta. A város lakóinak a száma: 1,2 millió. Az itteni őslakók, a kaumák voltak a város alapítói. A város a Szt. Vincent-öböl és a várost körülölelő alacsony Lofty-hegység közötti 20 km-es szélességű területen fekszik. A „templomok városának” is nevezik, főleg azért mert az alapítást követő évtizedekben nagy vallásszabadság jellemezte az itteni életet. Ennek köszönhetően sok gyönyörű templom épült a városban. Széles sugárutak, nagy közterek és hatalmas parkok teszik kellemessé az itteni életet. Egy világrangsor szerint a világ ötödik leglakhatóbb városának tartják. A Mester az International Adelaide Hotelbe érkezett meg, majd a közeli Adelaide Kongresszusi Központban találkozott a helyi sangattal. Kiemelte, hogy a következő napok együttléteinek a fő célja az, hogy a spirituális útra összpontosítva fejlődést érjünk el ezen a területen. Kiemelte: „Minden jobb a simrannal!”

Egy beteg is követi az orvosa tanácsait, ha meg akar gyógyulni. Ha mi is megfogadjuk a szentek útmutatásait, és finomra hangoljuk magunkat a spirituális területen a napi meditációval, akkor el fogjuk érni az örök üdvösség állapotát.

A közös vacsorát zenei program követte, majd a Mester személyesen is találkozott, beszélgetett a helyi satsangiakkal. A fizikai Mester jelenlétében eltöltött idővel kapcsolatos történetek is elhangzottak. Egy házaspár a Mester mostani látogatása során kapta meg a szent beavatást. Azt mondták, hogy a „Mester szemében az egész mindenséget látták meg.”

Adelaide, április 9. második nap

Sant Rajinder Singh a délutánt a sangattal az Adelaide hegyek térségében lévő kis német faluban, Hahndorfban töltötte.

Este „Kulcs a tartós boldogsághoz” címmel tartott előadást. Mata Rita Ji egy szép himnuszt mutatott be Sant Ravi Dastól, amely a Szeretett Lény szeretetéről szólt.

Maharaj Ji az emberiségnek a boldogság utáni végnélküli keresését ecsetelte, amely a külső világban csak átmeneti örömökhöz vezethet el. Csak az isteni szeretet nyújthat örökké tartó boldogságot – emelte ki.

Ha a meditációban elindulunk befelé, felismerjük, hogy nemcsak fizikai testtel és elmével rendelkező lények vagyunk, hanem az igazi valónk a lelkünk, amely most ebben a fizikai világban szerez tapasztalatokat.

Adelaide, április 10. harmadik nap

A Mester délután valamennyi időt a sangattal a szabadban töltött. Örömmel nyugtázta, hogy milyen jó a fákkal és a madarakkal körülvéve, a természeti környezet nyugalmában meditálni. Megköszönte a szevadároknak, hogy a látogatása alapos előkészítése során ezeket a kellemes együttléteket is megszervezték.

Este a Mester „Az isteniség szikrája” címmel tartott előadást, amelyet beavatás követett. Mata Rita Ji Sant Surdas himnuszát adta elő, amely arról a benső nyugtalanságról szólt, amelyet az isteni szeretet nyila okoz, amikor eléri az Isten után sóvárgó szívet. A Mester nagyon szemléletesen mutatta be: mennyire tudunk aggódni a testi, az érzelmi és a mentális problémáink miatt, ugyanakkor nem jellemző, hogy nyugtalanítana bennünket a lelkünk megfelelő táplálásának elhanyagolása. Ugyanakkor éppen ez okozza a fizikai szintű gondjainkat. „Ahol a figyelmünk, azzá válunk.” Ha azt az isteniségnek adjuk, a korábbinál sokkal békésebb és kiegyensúlyozottabb lesz az életünk, és az egész környezetünk egyre jobbá formálódik.

Melbourne, április 11. első nap

Ezen a napon a Mester megérkezett Victoria állam legnépesebb városába, Melbourne-be. A nagyváros lakóinak száma 3,7 millió. Egy 2013-as statisztika szerint a világ legélhetőbb városa. Az alapítója egy valamikori fegyenc fia volt, aki a régi fegyenctelep helyén egy szép várost álmodott meg. Az 1850-es évektől tódultak a Victoria aranymezőkre a gazdagságra vágyók. Az aranyláz hatására hatalmas népességnövekedés következett be, és a 19. század végére Melbourne lett Ausztrália ipari és pénzügyi fővárosa. 1956-ban itt rendezték meg a nyári olimpiát.

A Mestert a Hilton Hotelben „dhol” (hagyományos dobszó) és ének fogadta. Néhány órával később a Mester és Rita Ji csatlakozott a sangathoz. Az ausztrál őslakók iránti tiszteletből a program úgy kezdődött, hogy egy didgeridoo szólalt meg, amikor a Mester belépett a hallba. E hangszer muzsikája az ausztrál ünnepi események szerves része.

Az ausztrál bennszülöttek egyébként azok az emberek, akiknek a felmenői az 1788-as brit gyarmatosítás előtt már itt éltek. Az ő zászlójuk lett Ausztrália hivatalos zászlaja. A bennszülött ausztrálok kb. 70 ezer éve Afrikából Ázsiába, és onnan kb. 50 ezer éve kerültek Ausztráliába.

A Mester az üdvözletében arról beszélt: a Sant Mat útjának egyedülálló kincse, hogy bárhol vagyunk a világon, a Mestererő mindig velünk van. Majd egy történetet mondott olyan emberekről, akik a külső világban reménytelenül keresték a misztikus földet, amely valójában mindig is ott volt bennük.

Ezután a satsangi zenészek műsora következett. A Mester a maga egyedülállóan szellemes és vidám módján fűszerezte a dalokat. Majd a teljes hallgatóság csatlakozott az énekesekhez: „A lelkünk egyként vágyódik. Mi mind Teutánad sóvárgunk. Mindannyian arra a drága időre várunk, amikor visszaszállhatunk Veled az örök Otthonunkba.”

Melbourne, április 12. második nap

A Mesterrel együtt utazó sangat a szeretet karavánjává növekedett, amióta a programok elkezdődtek Perthben. Ezen a délutánon háromszáznál is többen vettek részt a helyi Kongresszusi Központban a meditációs szemináriumon. Mielőtt meditációba helyezte a hallgatóságot, a Mester elmagyarázta: bár a meditáció különleges jótéteményeit fizikai és mentális szinten is élvezhetjük, ám e módszer alkalmazásának a valódi célja a lelkünk táplálása. Ekkor elkezdjük megismerni az igazi természetünket, és ha felfedezzük a lelkünket, akkor fel fogjuk ismerni az Urat.

Ezen az estén Maharaj Ji „A spirituális gazdagság titka” címmel tartott előadást. Mata Rita Ji a spirituális Mester jellemzőit mutatta be Kabir Sahib himnuszában.

A Mester a satsang során Sant Darshan Singhnek a „lélekenergiára” vonatkozó koncepciója alapján azt emelte ki, hogy az energia bennünk van, ez a lelkünk ereje. Az emberi születéssel az a küldetésünk, hogy az ego és a dualitás világából jussunk el az isteni egységbe. Ha földi létezésünk alatt rá szeretnénk találni a benső kincseire, akkor nem engedhetjük meg magunknak, hogy az élet felszínén teljen el ez a drága idő. Az éjjeli lepkéhez hasonló módon vessük bele magunkat a szeretet tüzébe!

Kabir verssorait idézve az igazi Mester jellemzőiről szólt, aki már túljutott a karma kerekén, a lelke egyesült Istennel, és ezért képes mások számára is szabaddá tenni a bensőbe vezető kaput, és így a segítségével meg tudjuk tapasztalni Isten két eredeti megnyilvánulási formáját, a Fényt és a Hangot a bensőnkben. Ha összekapcsolódunk az Isteni Fénnyel, az elsöpri a sötétséget az életünkből.

Melbourne, április 13. harmadik nap

Ezen a vasárnap délutánon a Mester megtartotta a második melbourne-i előadását: „Tapasztaljuk meg a Fény benső régióit!” Bevezetésként Mata Rita Ji egy himnuszt énekelt el, amelyben Sant Namdev azt kéri: legyen az életünk alapja az Úr iránti igazi odaadás.

A halál misztériumával és az utazással kapcsolatban, amely a halál pillanatától a lélekre vár, a Mester annak fontosságára mutatott rá, hogy e titkot fejtsük meg még az életünk során, így választ kapunk arra is, hogy mi az élet értelme. A meditációban utazhatunk a bensőben, és személyes tapasztalatokat szerezhetünk az isteniségről.

Ezután a fizikai világból kiindulva a Mester bemutatta a létezés különféle régióit, kiemelve, hogy az életünk mostani színtere négyszeres tükröződésnyire van a valóságtól. Mindannyiunknak helye van a bensőben, hiszen „sok palota van Isten Királyságában.” Legyen tapasztalatunk erről, ismerjük ezt meg még a fizikai életünk során, így megfelelően tudunk felkészülni az elkerülhetetlen átutazásra, amely a végső eltávozásunk idején következik be!

Amikor a lelkek készen állnak a hazatérésre, Isten elküldi értük a hírvivőit, a szenteket, a tökéletes Mestereket, hogy átvezessék őket az útvesztőkkel teli benső régiókon, így biztonságban megérkezhetnek Isten ölébe.

A Mester befejezésül emlékeztette a hallgatóságát az Úr kegyére, amely mindig velünk van, és azt kívánta, hogy ezt ismerjük fel az életünk során. Az előadást beavatás követte.

A nap közös vacsorával és kulturális programmal zárult.

Melbourne, április 14. negyedik nap

A Mester a sangattal közös programon vett részt. Majd továbbutazott Új-Zélandba.

Auckland, Új-Zéland, április 15. első nap

Új-Zéland gazdag történelmű és kultúrájú ország. Van egy másik neve is: Aotearoa (a hosszú fehér felhők földje) – ezt a nevet Kupe, a nagy felfedező adta, aki századokkal ezelőtt fedezte fel ezt a szigetet. Az itteni őslakók a maorik, akik ma a lakosság 15%-át alkotják.

Auckland a sziget kapuja és a legnagyobb városa. Az őslakók Tamaki Makau-rau-nak nevezik, aminek jelentése „a szelek városa.” Az elővárosokkal együtt 1,4 millió ember él itt, a sziget lakosságának egyharmada.

Itt is 22 évvel ezelőtt járt a Mester. A helyi satsangiak túláradó örömmel köszöntötték a szálloda halljában. Az esti sangat program hagyományos maori üdvözlő szertartással (Powhiri) kezdődött. A helyi törzsfőnök, annak a felesége és a fia imával kezdte a köszöntést, amikor a Mester belépett a terembe. Átadta a föld őseinek az áldásait, és megköszönte a Mester látogatását „a sok szerető földjén.” A szertartás azzal zárult, hogy kezet rázott a Mesterrel, majd összedörzsölték az orrukat (hongi).

A Mester megköszönte a helyi sangatnak a munkát, amellyel előkészítették a látogatását. Kiemelte, mennyire fontos, hogy az együtt töltött idő a spirituális fejlődést szolgálja. Nagyon ügyeljünk arra, hogyan vezetjük az életünket, mert a gondolatainknak, a szavainknak és a tetteinknek nagy hullámokat keltő hatása van!

Auckland, Új-Zéland, április 16. második nap

Ezen a délutánon Sant Rajinder Singh meditációs szemináriumot tartott a Langham Hotel nagytermében. Kiemelte, hogy a meditáció fizikai, mentális és érzelmi előnyei ma már közismertek, de fontos felismernünk, hogy a testünk és az elménk csendjében befelé figyelés lényegi célja, hogy a lelkünk erőhöz jussunk a bensőbe szárnyalásra, az igazi valónk és Isten megtapasztalására. Csak így juthatunk el a létezés csúcsára.

Ezen az estén a Mester „Béke spirituális fejlődéssel” címmel tartott előadást, miután Mata Rita Ji előadásában elhangzottak Guru Arjan Dev himnuszának verssorai arról, hogy kössük magunkat az Úrhoz, mert csak így válhatunk meg az egónktól.

Maharaj Ji először e feszültségekkel teli földi világ csalóka természetéről festett szemléletes képet. Itt, a zaklatott mindennapjainkban próbáljuk meglelni a nyugalmat, a tartós boldogságot, nem ismerve fel, hogy rossz irányban kutatunk a folyamatos változások anyagi színterén. Ha a vágyaink, az elképzeléseink nem teljesülnek, harag, erőszak, csalódottság uralkodik el rajtunk, és ennek sokféle más negatív következménye is lehet. Ha valóban békésen, kiegyensúlyozottan, derűsen, szeretetben kívánunk élni, akkor először is emelkedjünk az elvárások állapota fölé, amelyben azt akarjuk, hogy a dolgok az akaratunk szerint alakuljanak. Ismerjük fel, hogy csak a benső átformálódás, a spirituális fejlődés, az Isten iránti szeretet és bizalom vihet egyre közelebb bennünket a Forrásunkhoz, és így a beteljesülés, az örök üdvösség állapotához. Legyen olyan erős az Úr iránti szeretetünk, hogy ezt e világon semmi ne tudja megrendíteni!

Auckland, április 17. harmadik nap
A sangattal közös program volt.

Auckland, április 18. negyedik nap

Kora délután a Mester és a felesége csatlakozott a sangathoz, és sétát tettek Auckland mintegy 180 hektáros parkjában, amely a város szívében helyezkedik el. A Mester a mostani útja minden állomásán élvezhette a természetben járást, és kiemelte, hogy mennyire örül ennek. Most kiválasztottak egy nyitott, zöld fenyőkkel körülvett területet, és itt meditáltak. Nagyon sokan megálltak, hogy nézzék a csoportot, és megkérdezték, hogy ki Ő. Voltak, akik összetett kézzel válaszoltak a Mester üdvözlésére.

Este Sant Rajinder Singh „Tárjuk fel a benső kincseket!” címmel tartotta meg a körútja utolsó előadását. Előtte Mata Rita Ji Kabir himnuszát adta elő, amely arra ösztönzi az elmét, hogy szeresse az Urat, így a maga teljességében a javunkra fordíthatjuk az emberi születés ajándékát.

A vers mondanivalóját feltárva a Mester az élet mulandó természetéről beszélt. A fizikai test, amelyben jelenleg a lelkünk lakik, olyan, mint a futóhomokra épült ház. E világ összes öröme úgy tűnik el, mint a napsütéstől a reggeli harmat a fűről.

Nagyon sok új érdeklődő volt a hallgatóság soraiban. Nekik részletesen elmagyarázta a Mester, hogy ez a létezésünk több a fizikai életnél. Arra van szükségünk, hogy megtanuljuk, hogyan emelkedhetünk az öt fizikai érzék fölé, mert így megismerhetjük a bennünk rejtező isteni kincseket, és a tudatosságot, amely sokkal hatalmasabb, mint a fizikai világban.

Az Istenhez való visszatérés megkívánja, hogy tegyük baráttá, szelídítsük meg az elménket. Ebben jut meghatározó szerep a simrannak, amely egyúttal az Istenre való édes emlékezés eszköze. Az Úr Mestererővel feltöltött neveinek az ismétlése segítségével ellenőrzés alá vonhatjuk az elménket, amely egyébként messze sodorna bennünket a szent egység elérésétől.

Az előadást követő beavatással véget ért a Mester dél-csendes-óceáni hivatalos úti programja.

Auckland, április 19. ötödik nap
A sangattal közös program.

Április 20-án a Mester visszautazik Chicagóba, ahol április 27-én tartja az első satsangot.