Április 4-én kérdésfelelet volt a központban. Arra a kérdésre, hogy milyen testtartásban meditáljunk, a Mester kedvesen azt válaszolta: bármilyen testhelyzetet választhatunk, amelyben képesek vagyunk befelé koncentrálni. A következő kérdés arra vonatkozott, hogy azt is beírjuke a naplónkba, ha álomban vétünk az etikai elvek ellen. A Mester azt kérte, hogy a naplóba csak a tudatos gondolatok, szavak és tettek kerüljenek. Az álom az összefüggéstelen gondolatok következménye, és ezek nem tudatosak. Egy gyermek azt kérdezte, hogy Isten miért teremtette meg a meditációt? Isten valóban nekünk alkotta meg a meditációt – válaszolta a Mester –, hogy újra össze tudjunk kapcsolódni az Úrral.

Az április 5-i vasárnapi satsang internetes adás volt, amelyet a világ 242 satsang központjában nyolcezernél is többen néztek. A spirituális Mester az előadását a nagy szent és misztikus, Hazur Baba Sawan Singh előtti tiszteletadással kezdte. Hazur az élete során több, mint 125.000 lelket avatott be a benső titkaiba. Elképzelhetjük – tette hozzá a Mester –, hogy ennek érdekében azokban az időkben mennyit kellett utazgatnia, és mily sokan keresték fel Őt az élete során!

Majd e szavakkal folytatta a satsangot: „Hazur élete két dolgot mutat meg nagyon világosan. Az egyik a céltudatossága, az eltökéltsége volt, hogy meg akarta ismerni az Igazságot. Ennek érdekében mindenfelé kutatott, és ez addig tartott, amíg rá nem talált a Mesterére, Baba Jaimal Singhre. Ezután nagyon szorgalmasan végezte a spirituális gyakorlatait. Nemcsak meghallgatta a tanítást, hanem hosszú órákat meditált, és ezért el is érte a célt, amelyért rendíthetetlenül dolgozott: lelke egyesülését Istennel. Élete másik aspektusa az etikus életvezetés volt, mivel megértette, hogy ez a spiritualitás alapköve, ezért nélkülözhetetlen a célbajutáshoz.

Nekünk is erre a kétféle szenvedélyes, lelkes elkötelezettségre van szükségünk. Minden szent és misztikus azt vallja, hogy megfelelő bázist, alapot kell teremtenünk ahhoz, hogy fel tudjunk szárnyalni a bensőbe. A mi támaszpontunk ez a test, amelyben a lelkünk él, és amelynek segítségével kölcsönhatásban vagyunk a világgal. Ebben a testben élve van lehetőségünk a végső célunk elérésére. Ezért tartsuk ezt tisztán! Építsük bele az életünkbe az etikai értékeket! Éljünk szeretetben, becsületesen, igazságban, alázatban, másokat szolgálva, együttérzően. Ha tisztán, bűntelenül élünk, akkor a lelkünk lakhelye tiszta lesz. A kiindulópont, az „alapkő” tisztasága kulcsfontosságú, elengedhetetlen a spirituális felemelkedéshez.

A szentek mindig azt kérik: „Ébredj fel, emelkedj fel, és ne állj meg a célig!” Először is fel kell ébresztenünk magunkat abból a mélységes álomból, amelyben nem ismerhetjük meg a valóságot. Az életünk általában ebben az álomállapotban folyik. Az érzékek szintjén élve csak a fizikai világot tapasztaljuk meg, és ezt képzeljük a valóságnak. Az érzékeinknek hiszünk. A szentek azt kérik, hogy emelkedjünk a fizikai tudatosság fölé, mert a valóság nem a fizikai, mentális, az érzelmi vagy az intellektuális szinten létezik, hanem a spirituális régiókban. Azokat kell felkutatnunk. Erre mind képesek vagyunk, de ehhez erőfeszítést szükséges tennünk.

Először is azt kell megértenünk, hogy hova kell eljutnunk. Ha végigalusszuk a földi életünket, ha nem ébredünk rá a tényre, hogy a fizikai léten túl is van valami, akkor az történik velünk, mint az álomban: a felébredésig valóságnak hisszük. Ezért arra van szükségünk, hogy spirituálisan ébredjünk öntudatra, mert ekkor felismerjük, hogy az emberi létezésünknek még ebben az életben elérhető célja van, és ez a lelkünk egyesülése Istennel. Ezután pedig a lépéseinket ebbe az irányba szükséges irányítanunk.”

Tavaszi ünnepi előadások 2009.

Április 9-12. között Sant Rajinder Singh előadássorozatot tartott Chicago térségében. Csütörtökön nagy nemzetközi közönség előtt került sor az első találkozásra. Sokan érkeztek Görögországból, Európa más részeiből és egész ÉszakAmerikából a húsvéti ünnepekre. Pénteken az Illinoisban lévő Schaumburgban hindi nyelvű előadás volt, szombaton Berwynben folytatódott a spirituális program. Húsvét vasárnap a chicagói központtal szemben lévő Wyndham Hotelben tartott rendezvénnyel zárult az ünnepi hétvége.

Április 9-én, csütörtökön a központban a következő kérdéseket fejtette ki a Mester: „Hogyan éljünk igaz módon?” „Mit tegyünk naponta a spirituális fejlődésünk érdekében, hogy elérhessük a spirituális célunkat?” Ha az önelemzést segítő napló érintetlenül hever az íróasztalunkon, ha nem töltjük rendszeresen, akkor nem tudjuk élvezni ennek előnyeit. Így nem vagyunk képesek felmérni, értékelni, hogy mennyit fejlődtünk az igazmondás, az erőszakmentesség, az alázat, a tisztaság és az önzetlen szolgálat gyakorlása tekintetében. Isten mindig velünk van, hogy minden lehetséges módon segítsen bennünket, de nekünk is erőfeszítést szükséges tennünk. Például nem várhatjuk el, hogy benső spirituális élményünk legyen, ha nem meditálunk rendszeresen. Az életünk végén nem az fog számítani, hogy mennyi vagyontárgyat, anyagi értéket gyűjtöttünk össze, hanem az, hány embert vigasztaltunk meg, mennyire éltünk az önzetlen szolgálat lehetőségeivel, felajánlva másoknak az időnket és az együttérzésünket. Mert ezek az életünk minőségének az igazi mércéi.

Április 10-én, pénteken a Mester hindi nyelvű előadásának a helyszíne a gyönyörű Renaissance Schaumburg Hotel és Kongresszusi Központ volt. Schaumburg városa északnyugati irányban 20 km-re van Chicagótól. A „Prabhu Prem” (Isten szeretete) című előadást a helyszínen angolra és spanyolra is lefordították.

A zsúfolásig megtelt gyönyörű báltermet ragyogó fénybe borították a szép csillárok. Az előadás előtt Mata Rita Ji egy himnuszt adott elő Kabir Sahibtól „Awake beloved, why do you sleep” (Kedves lélek, miért alszol?) címmel.

A spirituális Mester arról beszélt, mennyire fontos, hogy a figyelmünket a spirituális feladatainkra összpontosítsuk, hogy beteljesülhessen a földi létünk célja. Isten szent Nektárja ott árad bennünk. Amikor az Isteni Fényre és Hangra meditálunk, ez a Nektár tisztára mos bennünket. A lelkünk függetlenné válik a külvilág dolgaitól, és teljesen átitatódik az isteni szeretettel, békességgel és örömmel, amely már soha véget nem érő. Az előadás és a közös meditáció után a Mester a sorok között végighaladva, mindenkit személyesen is üdvözölt.

Ezután Sant Rajinder Singh interjút adott a Vandana Jhnigan Asia TVnek. Ennek a csatornának a hindi nyelvű adásait egész ÉszakAmerikában több, mint egy millióan nézik. Az interjú a „Közösségi események” program keretében került adásba. Ms. Jhingan kérdése így hangzott: „Hogyan találhatunk időt a meditációra?” A Mester azt válaszolta, hogy ha szeretünk valamit, arra mindig találunk időt, így a szórakozásra, a TV nézésre, a sportesemények megtekintésére. Ha elkezdünk meditálni, olyan örömre és nyugalomra lelünk a bensőnkben, hogy megtaláljuk a módját, hogy a rendszeres meditáció a napi életünk része legyen. A Mester ezután a meditáció fizikai, mentális és érzelmi jótéteményeiről beszélt, kihangsúlyozva, hogy a fő cél a spirituális fejlődés. A meditáció az eszköz, amelynek segítségével megismerhetjük a lelkünket, és megkezdhetjük az utazásunkat az igazi Otthonunkba.

Április 11én, szombaton az illinoisi Berwynben került sor a következő előadásra. A város nyugati irányban mintegy 16 kmre van Chicagótól. A „Találjuk meg az igazi boldogságot meditációval!” című előadást egyidejűleg spanyolra is lefordították. A program Kabir egy shabadjával kezdődött: „Jag Mein Guru Saman Nahin Daata” (Ezen a földön nincs a Gurunál nagyobb adakozó).

Maharaj Ji arról beszélt, hogy szakadatlanul olyan tevékenységekbe bonyolódunk bele, amelyek mindegyikétől boldogságot remélünk. A jellemző területek a következők: vagyongyűjtés, egészség, képzés. A látásmódunk és az útvonal miatt, amelyen az életünk halad, végül boldogtalanná válunk. Forduljunk befelé a meditáció segítségével, hogy felismerhessük a kapcsolatunkat a Teremtőnkkel! – sürgette. Ennek gyümölcse: az elmúlhatatlan boldogság. A Mester az előadást az indiai köszöntés, a „Namasté” spirituális magyarázatával zárta, amelynél az összetett kezünk az egységet szimbolizálja a fizikai sokszínűségben. Ez az egység Istenben jön létre.

Az előadást beavatás követte az Isteni Fény és Hangáradatba.

Április 12-én, húsvét vasárnapján a Mester „Meditáció: az útmutatónk a spirituális gazdagsághoz” címmel tartott előadást a Wyndham Hotelben. Előtte Mata Rita Ji egy himnuszt adott elő Soami Jitől, a Sant Mat hagyomány 19. századi Mesterétől.

A Mester a Bibliából vett idézettel kezdte az előadását:

„Ne gyűjtsetek magatoknak kincseket a földön, hol a rozsda és a moly megemészti, és a hol a tolvajok kiássák és ellopják: hanem gyűjtsetek magatoknak kincseket a mennyben.” (Máté 6:1921)

Mindig a világi meggazdagodás lehetőségeit kutatjuk, mivel azt gondoljuk, hogy a világi kincsek felhalmozása boldoggá fog tenni minket. Ezen a földön azonban minden időleges, mulandó. A legértékesebb tőke, amellyel emberi lényként rendelkezünk – az idő. Mivel tudjuk, hogy ez korlátozott számunkra, ezért fordítsuk arra, hogy megszabaduljunk azoktól a hiányosságoktól, amelyek megakadályozzák a lelkünk felismerését és az egyesülésünket Istennel.

Ezután az Újtestamentumból idézett:

„Az én Atyámnak házában sok lakóhely van; ha pedig nem volna, megmondtam volna néktek. Elmegyek, hogy helyet készítsek néktek.” (János 14:2)

A fizikai világ és a tökéletes tudatosság szintje között sok régió létezik. A meditáció segítségével be tudunk jutni ezekre a „lakóhelyekre.”

Az előadás után a Mester mindenkit személyesen is üdvözölt, és prashadot osztott. Ezt egy rögtönzött pizzaparti követte. A Mester azt mondta, hogy csodálatos volt az elmúlt néhány nap együtt, ebben a családias légkörben. Majd még hozzátette: ez a nap a Vaisakhi, a tavaszünnep első napja, amelyet egyúttal a hindu szolár naptár szerinti Újév napjának tekintenek. Ez az a nap, amikor Guru Gobind Singh, a tizedik szikh Guru megteremtette a Khalsa Panth ceremóniát. (A khalsa szó jelentése: tiszta. A Tisztaság Útjára az Amrit beavatással kerülhettek a szikhek.) A Khalsa Panth 1699ben Vaisakhi napján kezdődött.

Egy résztvevő véleménye: „Amikor Sant Rajinder Singh búcsút intett nekünk, úgy éreztem, hogy ez a néhány együtt töltött csodálatos nap csak a kezdete volt a sok eljövendő közös spirituális programunknak. Szavakkal kifejezhetetlenül mélyen érintett meg ennek a nagy szentnek a felemelő jelenléte.”