Április 8. szombat, kérdés-felelet
Doubletree Hotel
IL, Oakbrook

Sant Rajinder Singh április első hétvégéjén, hosszú távollét után tért vissza az Egyesült Államokba, és április 8-án kérdés-felelet programon találkozott a helyi sangattal. A bevezetőjében arról beszélt, hogy ezt az utat a világ legkülönbözőbb részeiből, sokféle kultúrából, környezetből származók, sokféle nyelvet beszélők járják, mivel lényünk legmélyéből fakadó igényünk az igazi valónk felismerése. Ez húz bennünket Isten felé. Mindannyiunkban ott van a vágy: tudni szeretnénk, hogy mi az életünk értelme. A meditációban személyes tapasztalathoz jutunk az Úrról. Feltárul előttünk az isteniség, megismerjük az igazi valónkat.

Majd az egyik kérdésre adott válaszában kiemelte: A negatív magatartást az elme jellemzői irányítják: a harag, az egoizmus, a kapzsiság, a ragaszkodás, az érzékiség. A pozitív attitűd a valóság. A lelkünk Isten része. Ő az, aki a pozitivitást irányítja, uralja a világban. A pozitív szemléletmód és viselkedésforma az életünk minden területén nagy ösztönzést, hajtóerőt ad. Ez azt jelenti, hogy elfogadjuk: „Édes a Te akaratod!”

Éljünk alázatosan, igazságban, másokról gondoskodva, segítőkészen, szeretetben! Ha ezeket, vagyis a lelkünk értékeit követve telnek a napjaink, akkor pozitív a beállítottságunk.

Április 9. vasárnapi satsang
Doubletree Hotel

A Mester a satsangon a szerető kedvességre helyezte a hangsúlyt, és arra, hogy mennyire fontos az ilyen légkör megteremtése egy spirituális közösségben. Majd arról beszélt, hogy a Spiritualitás Tudománya új nyugati központjának építése azért vált szükségessé, mert napjainkban a világnak ebben a felében hatalmas mértékben növekszik a spirituális tudatosság, így az új útkeresők és tanítványok száma is. Fontos, hogy a szerető kedvesség légköre töltse be a spirituális együttléteinket, ez ugyanis nemcsak az így élők szívét gazdagítja, de mindenki számára szeretetteljessé teszi a légkört.

Az új útkeresők kulturális, szociális háttere, hite sokféle. Ha azt kívánjuk, hogy mindenki otthonosan érezze magát a spirituális közösségünkben, ahhoz a sokszínűségben meg kell találnunk az egységet, az azonosságot, ami közös bennünk, és mindannyiunkat egybeforraszt.

Miként építhetjük magunkba a szeretetteljességet, a kedvességet? Az utunk alaptételeinek követésével válthatjuk ezt valóra. Mi ennek a lényege? A meditáció. A következő nélkülözhetetlen tényező a spirituális napló. Ennek segítségével ültetjük bele az etikai értékeket az életünkbe. Mik ezek? Igazságosság, szeretet, figyelmesség, együttérzés, alázat, önzetlen szolgálat, erőszakmentesség és tisztaság. Ezek az utunk alappillérei. Ha befelé összpontosítjuk a figyelmünket, akkor lecsendesedik az elménk, és képessé válunk az Istenerővel való összehangolódásra. Amikor átéljük Isten szeretetét, az az összes pórusunkat betölti, és végül elvezet bennünket minden szerető kedvesség Forrásához, az Úrhoz.

Április 15. szombat, kérdés-felelet
Doubletree Hotel

A kérdés-felelet bevezetéseként Maharaj Ji kiemelte: fontos, hogy az utunk lényegét illetően tiszta legyen a megértésünk. Az egy valakinek adott válasz mindig sokaknak szól. Tisztázódhatnak bennünk az út alapkérdései. Megértjük, hogyan ültessük a gyakorlatba a mi korunkban ezt a sokezer éve változatlan tanítást.

Ez alkalommal a kérdések arra vonatkoztak, hogy miként hangolhatjuk össze a meditációt és a napi életünk tennivalóit. A testünk lecsendesítése, a fizikai érzékeink visszavonása viszonylag könnyű feladat. Viszont manapság a kommunikációs eszközök révén szabályosan bombáznak bennünket az információkkal.

Az emberek gondolkodásmódja, viselkedése és a megértése annyira sokféle lehet, hogy a kommunikációink megtelhetnek feszültséggel, és stresszt okozhatnak. Így viszont még nehezebbé válik az elménk lecsendesítése. Erre csupán egyetlen megoldás van: Törekedjünk arra, hogy a nap folyamán is egyre inkább Istenen tartsuk a figyelmünket! Ha nem végzünk mentális tevékenységet, mondjuk a simrant!

Április 16. vasárnapi satsang
Doubletree Hotel

A következő vasárnapra esett a keresztény és zsidó húsvét, valamint Vaisakhi ünnepe. A Mester azzal kezdte a satsangot, hogy – hitre és kultúrára való tekintet nélkül – ezeknek az ünnepeknek az igazi célja az, hogy az Úr szeretetére emlékeztessenek bennünket. Gondolkodjunk el a Teremtővel való kapcsolatunkon, hiszen arra van szükségünk, hogy készen álljunk az Ővele való egyesülésre! Csak akkor érhetjük el ezt a célt még ebben az életünkben, ha nekivágunk a spirituális utazásunknak, amely során felismerjük, hogy nem a testünk, az elménk az igazi valónk, hanem a lelkünk, amelyről közvetlen, személyes tapasztalatot szerezhetünk a meditációban.

Maharaj Ji kérte, hogy egyetlen pillanatot se vesztegessünk el a végtelenül értékes földi életünkből. A napi feladataink ellátása közben is tartsuk a helyes irányban a figyelmünket! Ez azt jelenti: Gondoskodjunk a családunkról, de emellett rendszeresen találjunk időt a spirituális gyakorlataink elvégzésére!

Sant Kirpal Singh nagyon egyszerű útmutatása az, hogy a napunknak 10%-át fordítsuk meditációra. Nem azt kérte, hogy 24 óra hosszat imádkozzunk, meditáljunk, de minimum két és fél órát szenteljünk a benső fejlődésünkre! Erre mindannyian képesek vagyunk. Hiszen emellett elegendő időnk marad a munkavégzésre, a megélhetésünk körülményeinek a megteremtésére, a családunkra, és arra, hogy eleget tegyünk a többi kötelezettségünknek is. A lényeg az, hogy még ebben az életünkben találkozhatunk a Teremtőnkkel.

A testi, anyagi, érzelmi vágyaink, kívánságaink teljesülése nem segít abban, amire kijelöltek bennünket, a közös küldetésünk valóra váltásában. Lehetőséget kaptunk az önfelismerésre. Rajtunk múlik, hogy teszünk-e erőfeszítéseket ennek érdekében. Amikor Isten ideküldött minket, minden feltételt, képességet megadott nekünk az Ővele való találkozásra. Az a mi döntésünk, hogy élünk-e velük. Akik ezt megteszik, azok teljes bizonyossággal rátalálnak Istenre.

Április 22. szombat, kérdés-felelet
SOS Pavilon
IL, Naperville

A kérdezők egyike a családi kötelezettségek és a szeva közötti különbség tisztázását kérte. Maharaj Ji elmagyarázta, hogy vannak családi kötelezettségeink, amelyek a karmáinkon alapulnak: a házastársaknak, a szülőknek és a gyermekeknek kölcsönös felelőssége mellett ez vonatkozik testvérek, nagybácsik, nagynénik kapcsolatára is. A feladatok közé tartozik a mosogatás, a szemét kivitele is.

A szeva egészen más dolog. A lényege az, hogy segítünk valakin, akinek erre szüksége van. Ez teljesen független a családi kapcsolatokkal járó teendőinktől. Lehet, hogy az érintettel nincs is személyes kapcsolatunk. Továbbá semmiféle viszonzásra nem számítunk. Ha elvárunk érte valamit, akkor az önzetlenség lenullázódik. Az igazi szeva lényege: azért nyújtunk segítséget, mert ezzel valaki helyzetén könnyíthetünk, enyhíthetünk a fájdalmán.

Április 23. vasárnapi satsang SOS Pavilon

Április 23-án a Föld napjára esett a satsang. A Mester arról beszélt, mennyire fontos, hogy megóvjuk a közös evilági lakhelyünket. A természet jellemzőiről szólva kiemelte: a Földünk képes folyamatosan gondoskodni rólunk, ha jól, körültekintően használjuk fel a kincseit. Majd azokról a körfolyamatokról beszélt (oxigén-széndioxid, a víz körforgása), amelyek nélkül nem maradhatna meg az élet ezen a bolygón. Legyünk tudatos lakói, hiszen az emberi nem kötelessége, hogy gondot viseljen a lakhelyére, harmóniában éljen a természettel!

A lelkünk időtlen idők óta benne kering a lélekvándorlás kerekében. Az Úr kegyéből megkaptuk az emberi születés ajándékát, és a képességet arra, hogy a szabad akaratunk segítségével kiszabaduljunk az életek és a halálok kerekéből. A fizikai létezésünk alá van rendelve a karma törvényének, de megkaptuk a képességet a szabad választásra, amellyel felelünk a környezeti kihívásokra. A múlt visszahatásaként az életünkben fent és lent helyzetek adódhatnak, de a jövőnk – a választásainkkal, a döntéseinkkel – a mi kezünkben van.

Nem arról van szó, hogy ez a világ rossz vagy jó. A kérdés csak az, a javunkra fordítjuk-e azt, ami hozzáférhető számunkra. A földön rengeteg olyan dolog vesz körül bennünket, amik nem hasznosak számunkra. Csak vesztegetjük velük az időnket, kimerítjük az erőforrásainkat, olyasmikkel foglalkozunk, amik nem érik meg a fáradságot, értéktelenek, és távol tartanak bennünket a célunktól. A lényeg annak megértése: mivel mi egyek akarunk lenni Istennel, ha csak Őneki adjuk a figyelmünket, akkor egyre jobbak leszünk. Minél előbb választjuk a világ helyett Istent, teljesen Őrá koncentrálva, annál gyorsabban haladunk a végső célunk felé.

ALAPKŐ LETÉTELI ÜNNEPI HÉTVÉGE

Május 5. péntek, satsang
Sheraton Hotel
IL., Lisle

A jelenlegi központ befogadóképessége, ahol Sant Rajinder Singh oly sok évig tartotta a satsangokat, túl kicsi lett. Most, ha ez ötször nagyobb lenne, sem tudna kényelmes helyet biztosítani annak a hatalmas tömegnek, amely az egész világból érkezik a különféle programokra. A május 5-i találkozó helyszíne a Sheraton Hotel bálterme volt.

A május 5-i satsangon a Mester kiemelte: Legyen egy álmunk, egy ideánk, mert enélkül nincs mit megvalósítanunk! Ha megmaradunk a környezeti korlátaink között, akkor csak azt tudjuk használni, amit az nyújt nekünk.

Mialatt a lelkünk ebben a fizikai formában él, az összes tapasztalatunk erre szorítkozik. Csak arra vagyunk képesek ráhangolódni, amit a testünk működtet, így a lelkünknek is ez jut – és ez mind a külső világhoz kapcsolódik.

A legtöbben a test határain belül élik le az életüket, mert a fizikai formájukkal azonosítják a létezésüket. Ám ha arra korlátozzuk magunkat, amit a lét valóságának hiszünk, akkor tapasztalatokat is csak arról a területről szerezhetünk. Rá kell ébrednünk arra a tényre, hogy ki tudunk szabadulni a test börtönéből.

A szentek és misztikusok mindig arra ösztönöznek bennünket, hogy haladjunk túl a fizikai érzékeink által megszabott határokon, mert akkor a testünk szintjét messze meghaladó tapasztalatokhoz juthatunk! Ha ezt felfedezzük, és erre felkészítjük magunkat a meditációban, akkor úgy élünk, ahogy kell.

Ha lesz egy új központunk, az a mostani helyzethez képest sok ezerrel több embernek kínál lehetőségeket az örömteli találkozókra. Ez azt jelenti, hogy meghaladjuk az eddigi korlátainkat.

Május 6. szombat, Az ünnepélyes „első kapavágás”, alapkőletétel
SOS Center

Ezen a napon, mindazok, akik összegyűltek a Spiritualitás Tudománya központjának a területén, szemtanúi lehettek egy álom megvalósulásához vezető első lépésnek. 2017. május 6-án az alapkő letételével kezdetét vehette az új központ építésének a folyamata.

Maharaj Ji bevezető szavai ezek voltak: „Úgy gondolom, hogy a mai nap történelmi jelentőségű, és ezt egyedül a múlt század nagy Mesterei, Hazur Baba Sawan Singh, Param Sant Kirpal Singh és a kegyes Mester, Sant Darshan Singh kegyének köszönhetjük. Ők vetették el a magokat, amelyek termése mostanra beérett. Elérkeztünk ehhez a nagy eseményhez.”

Majd összehasonlította a világi és a spirituális utazáshoz szükséges feltételeket, kiemelve: „Mi is utazók vagyunk, akik a bensőbe kívánnak felszállni. Mire van szükségünk ehhez az utazáshoz? Az utas a lelkünk, a pilóta a spirituális Mester, aki a célba vezet bennünket. Ám repülőgépre is szükségünk van. Ez a meditáció. Csendben kell ülnünk, hogy eljussunk a megfelelő helyre.

Ahogy emelkedik a spirituális utazásban résztvevők száma, egyre több kényelmes helyre van szükségünk. Ha sokan szeretnénk valamilyen programon együtt lenni, milyen jó, ha egy tágas hall, terem áll a rendelkezésünkre! Természetesen otthon vagy bárhol másutt is meditálhatunk egyedül, de a szinergia törvényének köszönhetően a közös meditációnak nagy a felhajtóereje.

Egy központban, ahol jól érezzük magunkat, számtalan formában oszthatjuk meg másokkal a nagy Mesterektől kapott szeretetet. Ez önmagában nagyon sok további lelket ösztönöz arra, hogy megkezdje a benső utazását. Ha az Ő szeretetük édes illata kiárad belőlünk, az sok útkeresőt vonz a spirituális útra. Az új épület majd azzal is megkönnyíti számunkra a csendben ülést, hogy a nagyteremtől elkülönítetten lesz egy szentély – csak a meditációra.”

Sant Rajinder Singh és a felesége, Mata Rita Ji kisétált a sátorból a helyhez, ahol a különleges ceremóniára sor került. Az első kapavágás előtt a Mester reményének adott hangot, hogy az új központ a szeretet, a béke és az öröm oázisa lesz. Majd aranyszínű lapátokkal földet borítottak az alapkőre ott, ahol hamarosan felépül az új központ. Ezzel egy új fejezet kezdődik a Misszió történetében – olyan, amely közelebb juttat bennünket egymáshoz és az Úrhoz.

Május 7. vasárnapi satsang
SOS Pavilon

A satsang kezdetén Mata Rita Ji Guru Arjan Dev himnuszát adta elő, amelyet azután a Mester részletesen elemzett. A fizikai életünkből vett példa segítségével magyarázta el azt, hogy az Isteni Nektár miként árad szét folyamatosan a bensőnkben.

Mindannyiunknak vannak tapasztalatai az esőről. Amikor villámlás, mennydörgés kíséri, akkor rövid idő alatt nagy mennyiségű eső zúdul alá, és amit elér, azt eláztatja. Más esetekben csak szitál az eső. Ez gyengéden, szeretettel érint meg bennünket. A felhőszakadás, a zivatar elől igyekszünk elmenekülni. Tartunk tőle, mert erősen megcsapdossa a testünket. A szemerkélő esőben viszont szívesen tartózkodunk, mert finoman, szelíden cirógat. Ami így érint meg bennünket, az mélyebbre hatol, jobban megtisztít, és ezt hosszabb ideig is képesek vagyunk elviselni.

Az Isteni Nektár nagyon gyöngéden simogatja a lelkünket. Végül mélyen megérinti az elménket is, amely így felismeri, hogy nem a fizikai világ az igazi otthona. Ezután az elme is fel akar emelkedni a bensőbe, hogy hazajuthasson. Ehhez az első lépés az, hogy Istenen tartjuk a figyelmünket. Ennek eszköze a simran, Isten neveinek az ismétlése.

Az anyag, az elme és az illúzió fátylaival együtt sok szenny rakódott rá a lelkünkre. Amikor átmos bennünket az Isteni Nektár, akkor mindettől megszabadulunk. A lelkünk szeplőtlenné válik. Az eredeti állapotába kerülve el tudja érni a végső célját.