November 23.
Sheraton Hotel Lisle
Hálaadó ünnep: 1. nap

A hálaadó ünnepi visszavonulás megtervezése még a nyáron elkezdődött, és augusztus végére vált véglegessé. Szétküldték a nemzetközi sangatnak a meghívót, és egy hónappal később a két szálloda, amelyet meghirdettek, teljesen megtelt. Az egész világból 1500-an vettek részt a programokon.

Minden nap a reggeli meditációt workshopok követték, amelyek fő témája az volt: hogyan vezethetjük a legjobban a spirituális életünket. Délutánonként Sant Rajinder Singh tartott előadásokat, amelyet mindig közös meditáció követett.

Az első találkozón arról beszélt a Mester: fontos, hogy időt találjunk az együttlétre, a spirituális megújulásra, mert ez a legfontosabb számunkra. Ennek köszönhetően a korábbinál sokkal békésebbek, szeretetteljesebbek, kiegyensúlyozottabbak lehetünk. Lehetőségünk van arra, hogy olyan szintre kerüljünk, amely örökre boldoggá tesz bennünket. Az igazi boldogság nem a külső világból, hanem az Istennel való benső kapcsolatból származik.

A meditáció juttat el bennünket ebbe az állapotba. Ha rendszeresen meditálunk, akkor a Mestererő segítségével és vezetésével már a spirituális utazáson vagyunk. Ez az út attól oly nagyszerű, hogy bárhol élünk is a világon, a Mestererő mindig velünk van, ha megkaptuk a beavatást. A Mester sugárzó formája a lelkünk székhelyéről irányít minket, gondoskodik rólunk.

Az igazi boldogság nem a külső világból, hanem az Istennel való benső kapcsolatból származik. A meditáció juttat el bennünket ebbe az állapotba. Ezért a program során sok órát fogunk erre szánni. A kora reggeli órákon kívül nap közben is sok alkalmunk lesz a közös meditációra, és pénteken meditációs visszavonulási program is lesz. A spirituális gyakorlatainknak köszönhetően örömmel telten, vidáman mehetünk majd haza. Ez a lényegi célja az ilyen rendezvényeknek.

Fontos, hogy arra koncentráljunk, ami kellemes, felemelő! Ha ugyanis a negatív, a rossz, a lehangoló történések foglalnak le bennünket, akkor ilyenné válunk. Ha a jó dolgokon tartjuk a figyelmünket, akkor ezek pozitívan hatnak az egész lényünkre. Az ilyen emberek másokra is jótékony hatással vannak.

Ahogy múlik az életünk, egyre jobban felismerjük, mennyire értékes az időnk. Ez a mi különleges portékánk. Ami eltelik belőle, az örökre eltűnik. Ezért fontos, hogy a legjobb módon gazdálkodjunk vele: Adjuk a figyelmünket Istennek!

A köszöntő satsangot követően a Mester körbejárt a teremben, és mindenkit személyesen is üdvözölt.

November 24.
Hálaadó ünnep: 2. nap

Te vagy az életem Folyója,
Te vagy az Adományozó.
Sant Namdev

November 24-én, a hálaadás ünnepén a spirituális Mester az Úr együttérzéséről és jóságáról beszélt, akinek a végtelenül sok ajándékáért köszönettel tartozunk. Lehet, hogy még a spirituális utat járók közül is sokan nincsenek igazán tudatában annak, mi mindenért lehetünk hálásak Istennek.

A orvosi kutatások eredményei szerint a vega életmód jó az emberi szervezetnek. A szentek minden korban – nem ötven vagy száz éve, hanem évezredek óta – erre ösztönözték az embereket. Mondjunk köszönetet azért, hogy ilyen módon élve a lehető legkevesebb kárt okozzuk az életben! Mialatt lélegzünk, számtalan baktérium pusztul el, és járás közben sok mikroméretű élőlényt taposhatunk el, mivel nem látjuk őket. Ám a fizikai túlélésünk érdekében táplálnunk kell a testünket. A vega életvitellel zavarjuk meg a legkevésbé a teremtést. Ezért kérik a szentek, hogy így éljünk. Ma már az orvosok is azt mondják, hogy a vegetáriánus életmód jó a szívünknek, fitten tartja a testünket, és minél több zöldséget fogyasztunk, annál jobbak az életkilátásaink.

A világ nyugati felében valójában csak az elmúlt ötven évben ismerték fel az emberek a meditáció jelentőségét. Egészségi okokból ma már ezt az orvosok, a pszichiáterek és a pszichológusok is javasolják az embereknek. Egyre többen ismerik fel a meditáció sokféle előnyét. Ám az igazi ok ugyanis, amiért meditálunk, nem a fizikai testünk jobb kezelése, hanem a spirituális jóllétünk.

A szentek évezredek óta a spirituális úton járás előfeltételének tekintik a rendszeres napi meditációt és a vegetáriánus módon élést. Vajon eszünkbe jut-e, hogy azért, mert ez a két dolog jelen van az életünkben, köszönetet mondjunk Istennek?

Ha hála van a szívünkben, azt tapasztaljuk, hogy nagyon sokféle segítségben részesülünk. Emellett ez az érzés boldoggá tesz bennünket. Örülünk annak, elégedettek vagyunk azzal, amink van, amivel Ő megáld bennünket. Ilyenkor az életünk jó dolgain tartjuk a figyelmünket A hála és a benső öröm szorosan összekapcsolódik. Ez azután kisugárzódik belőlünk, és a bennünket körülvevő légkörre, a környezetünkre is jótékony hatással van. Legyünk a mi spirituális helyzetünkért hálásak az Úrnak!

A spirituális Mester a satsangot követően maratoni meditációs üléssel lepte meg a jelenlevőket: öt részletben fél-fél óra meditációra került sor. A köztük levő időszakokat nagyon érdekes programok töltötték ki.

November 25.
Hálaadó ünnep: 3. nap

Ezen a napon a fő téma a gondolatok ereje és a simran jelentősége volt. A Mester arról beszélt, hogy rengeteg interakciónk van a mindennapjaink során. A gondolatainkkal, a szavainkkal és a tetteinkkel egyaránt teremtünk. Ezek mindegyike hatással van az életünkre. Sok esetben egyáltalán nem tudatosul bennünk, hogy ezek mind megőrződnek. Az elménk könnyen az aggodalom, a csalódottság állapotába sodor bennünket, amelyben úgy érezzük, hogy már soha nem lesz jobb a helyzetünk. Mind átmegyünk olyan fázisokon, amelyekben egyszerűen nem értjük, hogy miért jelennek meg az ilyen vagy olyan gondok az életünkben. A váratlan kihívások, a problémák személyes, közösségi és globális szintűek is lehetnek – és mi aggódunk, nyugtalankodunk. Lehet, hogy a gondolataink lesznek negatívak, de gyakori, hogy a benső feszültségünk, lehangoltságunk, boldogtalanságunk a beszélgetéseinkben és a cselekedeteinkben is megnyilvánul. Így a pozitív hozzáállás helyett negativitással teli légkör vesz körül bennünket.

Ha ezzel szemben Istennek adjuk a teljes figyelmünket, akkor csupa jó dolog történik az életünkben. Ha ráhangolódunk az Úr akaratára, akkor nagyon szépen fog alakulni az életünk. Ennek eszköze a meditáció, amelynek segítségével nemcsak látjuk és halljuk az isteniség megnyilvánulásait a bensőnkben, hanem az életlátásunk is kitisztul. A folyamat kulcsa, alapja a simran, Isten neveinek helyes ismétlése. Ez akkor jó, ha az ismétlés magától megy. A simrannak köszönhetően a meditációnkban nemcsak a megfelelő vezetés, hanem a védelem is velünk van, és a fenntartó, vagyis a negatív erő nem képes megzavarni bennünket. Ez a simran különleges szerepe a spirituális gyakorlatunk végzése során. Sokszor következnek be olyan dolgok, amelyek nehézségeket okoznak: betegség, anyagi gondok, kapcsolati problémák adódhatnak. Tudjuk, mennyire fontos a pozitív látásmód. Szeretnénk mindig boldogok, vidámak lenni.

November 26.
Hálaadó ünnep: 4. nap

Láttam a világi emberek útját,
azokét, akik tévutakra vezetnek,
és azok, akik követik őket, mind alszanak.
Sant Darshan Singh

A hálaadó ünnepi program negyedik napján továbbra is a simran jelentősége volt a fő téma. Isten, a Mestererő nekünk adta a simrant, a „Mester GPS”-t. Ez a mi irányítónk. Az oltalmazó szárnyai alatt teljes védelemben vagyunk. Nem esünk csapdába. Nem hagyja, hogy letérjünk az útról. Nem tévelyedünk el erre, arra vagy amarra. Ha gyakoroljuk a simrant, nem ragadnak magukkal a gondolataink, hogy ezt is, azt is megnézzük, vagy kipróbáljunk olyan dolgokat, amelyek messze sodornának a célunktól. Megtartja a spirituális gyermekét a helyes, az Isten felé vezető irányban – emelte ki Maharaj Ji.

A Mester szerepe, küldetése az, hogy a legmegfelelőbb irányítással haladjunk a célunk felé. Teljesen belevesztünk a világba, a külső tevékenységek tengerébe. Ám egyszer csak valahogy elkezdtünk ráhangolódni az isteni GPS-re. Majd találkoztunk a fizikai Mesterünkkel, és a kapcsolat kezdetétől megkapjuk a helyes vezetést. Ugyanaz történik, mint amikor beleütjük a GPS-be a helyet, ahova el szeretnénk jutni.

Attól a pillanattól kezdve, hogy létrejön az összeköttetés a Mestererővel, Ő irányítja a lépteinket az igazi Otthonunk felé. Mindaddig részesülünk az Ő irányításában, amíg célba nem érünk. A beavatáskor azt kérik tőlünk, hogy táplálkozzunk vegetáriánus módon, a napunknak legalább 10%-t fordítsuk meditációra, éljünk etikusan. Mindezt mi meg is ígérjük a beavatás kérésekor. A Mestererő is elkötelezi magát. Függetlenül attól, hogy mit teszünk, hogyan élünk, jók vagy rosszak vagyunk, erőteljesen haladunk előre az úton vagy nem – minden körülmények között hazaviszi a lelkünket Sach Khandba, ahol egyesülünk Istennel.

Ennek érdekében adjuk most a spirituális területnek a figyelmünket, és kövessük a cél eléréséhez szükséges alapelveket! Itt kap kiemelt szerepet a napló, amely a mi javunkat szolgálja. Olyan mechanizmus, amellyel fel tudjuk számolni az akadályokat, a fékező tényezőket, amelyek visszafogják a fejlődésünk sebességét.

Vizsgáljuk meg magunkat, elemezzük a dolgainkat őszintén! Ne elkendőzötten, felszínesen, ne úgy, ahogy sok esetben mások előtt mutatkozunk! A mélységekbe hatolva nézzük meg, hogyan élünk! Ha ezt naponta megtesszük, akkor ki tudjuk gyomlálni magunkból a problémákat okozó dolgainkat. Így lassan ugyan, de a helyes irányban fogunk haladni, és fokozatosan megszabadulunk az eltérítő, gátló körülményektől.

November 27.
Hálaadó ünnep: 5. nap

Az áldásokban, örömmel telten eltöltött satsangok, a Mesterrel való sok személyes találkozás után elérkezett az ünnepi programsorozat utolsó satsangja, amelynek az volt a fő gondolata, hogy építsünk hidat a lelkünk és Isten közé. El kell távolítanunk az Istentől a lelkünket elzáró falat, hogy közvetlen kapcsolatba kerülhessünk Ővele. Minden szentírás a hídépítésről, az Istennel való kapcsolat megteremtésének a fontosságáról beszél. Bárhol, bármilyen helyzetben élünk is, ez a közvetlen összeköttetés megteremthető, hiszen Ő bennünk él. Csak mi feltételezzük azt, hogy a Teremtőnk elérhetetlen messzeségben van tőlünk.

Nem ismerjük fel, hogy Ő egyidejűleg mindenütt jelenvaló. Ezt az elménk egyszerűen nem képes felfogni. Miként lehet Ő egy időben mindenhol jelen? Mégis ez az igazság.

Ha a benső csendben ülünk, és megtapasztalunk valamennyit az Úr jelenlétéből, akkor megértjük, hogy Ő mindenki másban ugyanígy benne lakozik. Ha átéljük önmagunkban az isteniség megnyilvánulásait, akkor nagyon boldogok vagyunk. Már tudjuk, hogy semmi rossz nem érhet bennünket, hiszen minden Isten ellenőrzése alatt van. Ezért nagyon fontos annak felismerése, hogy Ő bennünk él, és az oltalmazó figyelme mindig velünk van.

A saját erőnkből nem tudjuk elérni Istent. Ha erre képesek lettünk volna, akkor ennek már eonokkal ezelőtt be kellett volna következnie. Segítségre és vezetésre van szükségünk, ugyanis a figyelmünk nagyon könnyen tévutakra terelődik, a legkülönbözőbb irányokban szétszóródik.

Ezért útkeresőként így fohászkodjunk: „Istenem! Add meg nekem egy szent társaságát! Juttass el engem egy helyre, a satsangra, ahol kapcsolatba kerülhetek Ővele!” A satsang szó jelentése: „Együttlét az igazsággal.” Egy szent lábánál rálelhetünk az igazságra.

Sant Darshan Singh szép sorai annak tudatában fogalmazódnak meg, hogy az emberi tudás behatárolt, Isten viszont maga a mindentudás.

Istenem! Nem tudom, hogy mit kérjek Tőled. Azt add, ami a legjobb nekem!

Ez az „Édes a te akaratod!” alapelv követését jelenti. Annak elismerését, hogy az a legjobb számunkra, amit az Úr ad nekünk. Mindig az történik az életünkben, ami jó nekünk. Ez 75%-ban eleve elrendelt, így ennek megfelelően megyünk át a fent és lent helyzeteken. 25 %-nyi a szabad akaratunk. Ha ezzel a számunkra kijelölt, a helyes útvonalon haladunk, akkor még ebben az életünkben rálelünk Istenre.