A július 7-i első együttléten Sant Rajinder Singh a Kirpal Baghban a karma törvényéről beszélt, amely az élet irányítója a fizikai szinten, és amely minden élő formát megköt. Az összes gondolatunk, szavunk és tettünk összeadódik, és a visszahatásokat vagy ebben, vagy egy következő életben kell átélnünk. E karma terhek miatt a lelkünk az akciók és a reakciók kerekében forog, és különböző létformákban ismételten vissza kell térnünk a fizikai világba.

A Sant Mat tanítása rámutat, hogy az összes karma – jó vagy rossz – lényegét tekintve nem kívánatos számunkra, ugyanis megkötve tartanak a fizikai létezésben. Ezért ennek az útnak a Mesterei arra ösztönöznek bennünket, hogy érjük el a neh-karma állapotot: egyáltalán ne okozzunk új karmát. Ezt a rendszeres napi meditációval, önzetlen szolgálattal és a satsangon való részvétellel érhetjük el, amikor a teljes figyelmünket a Mesternek, a tanításnak adjuk, így nincsenek gondolataink, szavaink és tetteink.

Befejezésül a Mester arról beszélt, hogy a spirituális úton előrehaladva képessé válunk az élet végső céljának elérésére, miközben ellátjuk a világi kötelezettségeinket is. A naponta pontosan végzett meditáció és az önzetlen szolgálat révén folyamatosan csökkenthetjük a karma terheinket.

Ha végig a nap folyamán, mialatt ellátjuk a szociális és családi feladatainkat, megmaradhatunk Isten édes emlékezetében – ezek az időszakok is karma nélküliek.

Az együttlét közös meditációval zárult.

A szerdai darshan programra a Mester egy virággal feldíszített, háromkerekű homokfutóval érkezett. Ahogy lassan végighaladt a sorok között, mindenkit a mosolyában és isteni pillantásában fürösztött.

Csütörtökön videó satsangon a Mester egyik hindi nyelvű előadását vetítették le, amit meditáció követett. Majd megérkezett a Mester, és darshanban részesítette a sangatot.

A július 11-i satsangon a Mester arról beszélt, miként lehetünk úrrá a nehézségeken a spirituális gyakorlatok végzésével. A meditáció elméleti szempontból egyszerű, de kihívást jelent a gyakorlatba ültetése, mivel nehéz az elménk lecsendesítése. Az elménk kedveli a szórakozásokat, a negatív erő „ügynöke”, mindent megtesz, hogy elvonja a figyelmünket a spirituális célunktól. A simran ismétlése, az Úrra való édes emlékezés segít az elménk erejének a koncentrálásában. A simran ismétlésével a gyümölcsözőbb meditációt is előkészíthetjük. Ez tehát a módja annak, hogy elhárítsuk a spirituális gyakorlataink elől az akadályokat. Ha azután a testi tudatosság fölé emelkedünk, megkezdhetjük az utazásunkat a benső régiókban.

Július 12-én, szombaton, az esti együttlét bevezetéseként Sant Kirpal Singh egyik szép himnusza hangzott el, amely a Hazur iránti szeretetéről, az igazi tanítvány odaadásáról szól. Maharaj Ji a verset elemezve kiemelte: Istenhez a Mester és a tanítványa között szövődő szereteten át juthatunk el. Ebből a szeretetből születik meg a Mestererőbe vetett erős bizalom, amely egyre fogékonyabbá teszi a tanítvány-lelket a rááradó kegyre. A szeretet a lelkünk lényege. Ezt akkor tapasztalhatjuk meg, ha befelé fordítjuk a figyelmünket.

Július 13-án, a vasárnapi satsangra a hőség ellenére sokan gyűltek össze a Kirpal Baghba. A Mester megérkezése előtt az ausztráliai és az új-zélandi látogatásáról mutattak be egy videót.

Ezen a satsangon a spirituális Mester a költő-szent, Sant Darshan Singh versét idézte, amely a világi tudást és a spirituális bölcsességet, tudatosságot hasonlítja össze. A földi vágyak szüntelen hajszolása, a fizikai világra összpontosuló figyelem folyamatos zűrzavart és csalódottságot okoz. A spirituálisan tudatosak viszont tisztában vannak azzal, hogy csak egy rövid időt töltünk el ezen a szinten, és ezért az örökkévalóra, az isteniségre koncentrálnak. Ők már ráébredtek az igaz természetükre, a lelkükre, a fizikai lét átmeneti voltára, az emberi létezés valódi céljára, ezért kiegyensúlyozottan élik át az élet viharait.

Tudják, hogyha megőrizzük a kapcsolatunkat az isteniséggel, az élet folytonosan változó helyzetei nem hatnak ránk, nem zavarnak meg bennünket. Ha beleültetjük az életünkbe a szentek tanítását, isteni szeretőkké válunk. Ha megtanulunk a világban, de nem a világért élni, akkor egyenletes lesz a spirituális fejlődésünk.

A következő estén Sant Rajinder Singh az Istenbe vetett bizalom fontosságáról beszélt. Mindent, ami körülöttünk van, Isten teremtett meg és tart fenn. Isten végtelenül szeret, oltalmaz és vezet bennünket. Ismerjük fel, hogy bármi történik velünk, az a legnagyobb javunkat szolgálja! Ennek tudatában szükséges élnünk, ha folyamatosan előre szeretnénk haladni a spirituális úton. Az Istenbe vetett bizalom tesz képessé bennünket arra, hogy nyugodtan, békésen fogadjuk az élet megpróbáltatásait, tudva, hogy azok a saját múltbeli karmáink következményei. Ahelyett, hogy megkérdőjeleznénk mindazt, ami elkerülhetetlen, inkább a sok gyümölcsöt termő spirituális gyakorlatokra összpontosítsunk! Isten szeretetének a megtapasztalása a meditációban tovább erősíti a bizalmunkat Őbenne.

Július 15-én, kedden a Mester azt a témát fejtegette, hogy a világi kötelezettségeink ellátása során mindenféle vérmérsékletű, a legkülönfélébb típusú emberekkel szükséges kommunikálnunk. Nagyon fontos, hogy minden helyzetben őrizzük meg a nyugalmunkat, találjuk meg a szeretetteljes, békés megoldásokat! Azt tanácsolta, hogy azok társaságát keressük, akik hasonló gondolkodásúak, szintén az Isten felé vezető úton haladnak, ez ugyanis jótékonyan hat a spirituális fejlődésünkre.

Az igazi megbánásról a következőket mondta: ennek lényege a hiba, a tévedés felismerése, és az igyekezet arra, hogy azt többé ne ismételjük meg.

Minden helyzetben – még a nagyon heves támadás esetén is – őrizzük meg a nyugalmunkat, ismételjük a simrant, és senkire se öntsük rá a haragunkat, a méltatlankodásunkat! Maradjunk békések! Ha ugyanis haragra gerjedünk, ezzel magunknak okozzuk a legnagyobb kárt: karmát termelünk. Az igazán erős ember nem az, aki a birkózó versenyen legyőzi az ellenfelét, hanem az, aki ellenőrzés alatt tartja a haragját.

A közös meditáció előtt a Mester kifejtette, mily sok fizikai, mentális, érzelmi és spirituális jótéteménye van a rendszeresen végzett meditációnak.

Szerdán darshanban részesült a Kirpal Baghban összegyűlt sokaság. Csütörtökön pedig videó program, közös meditáció volt, majd megérkezett a Mester, és a sorok között végigsétálva személyesen is találkozott a sangat tagjaival.

Július 18-án, pénteken, az angol nyelven tartott satsangon a téma ez volt: Hogyan élhetünk a legjobb módon Isten ajándékaival? Az Úr kegyéből emberként születhettünk meg, eljuthattunk egy tökéletes Mester lábához, és részesülhettünk a szent beavatás ajándékában. Így elkezdhetjük az utazásukat az igazi Otthonukba. Bár a több mint 7 milliárd emberből csak nagyon kevesen kaphatták meg a második két ajándékot, még közülük is csak nagyon-nagyon kevesen fordítják ezeket a javukra. Maharaj Ji egy szép történet keretében a Mestererő kegyének nevezte a „beavatás magját.” Ha ezt jó talajba vetjük, rendszeresen öntözzük, akkor a mag ki fog hajtani, és idővel csodálatos termést hozó növénnyé fog fejlődni. Ehhez minimum napi két és fél óra meditációra, tiszta életre, sok önzetlen szolgálatra és a simran rendszeres ismétlésére van szükség.

A július 19-i satsang a szentek küldetéséről szólt. Ők azért érkeznek közénk, hogy a mélységes álom állapotából ráébresszenek bennünket a létezésünk valóságára. Áldottak, nagyon szerencsések azok, akik a javukra fordítják a szentek fizikai jelenlétét és a bölcsességük gyöngyszemeit.

A karmikus terhek meggátolják, hogy a lélek a magasabb szintekre tudjon emelkedni. Lehet, hogy a színlelés, a tettetés miatt mások nem ismerik fel a hibáinkat, a vétségeinket, de az Úr minden rezdülésünknek a tudatában van. Őelőle semmit sem rejthetünk el. Igyekezzünk kigyomlálni a gyengeségeinket, hogy egyre kevesebb karma teher nehezedjen a lelkünkre, folyamatosan fejlődhessünk a bensőben, és előre tudjunk haladni az Istenhez vezető ösvényen!

A július 20-i vasárnapi satsangon a Mester folytatta Sant Darshan Singh előző vasárnapon elhangzott gázeljének az elemzését, ez alkalommal a satsang fontosságát helyezve a figyelem középpontjába. Ha befogadjuk a Mester isteni pillantásait, akkor lecsendesül az elménk, és sikerül a figyelmünket Istenre összpontosítanunk. Az összes vallási, szociális, képzettségi és kulturális korlát eltűnik, amikor felismerjük, hogy lelkek, Isten részei vagyunk. „Feltételek nélkül szeretlek benneteket, mert Isten gyermekei vagytok” – mondják a szentek. Ők Isten szeretetének a csatornái. Segítenek, hogy megszabaduljunk a karma terheinktől. Ha eljutunk a Mester sugárzó alakjához a bensőnkben, többé nem hatnak ránk a külső világ csábításai.

Az igazi tanítvány a legjobb képességei szerint látja el a külvilági kötelezettségeit, miközben a figyelme elmerül a Mestererőben. Erre az egyhegyű figyelemre van szükségünk ahhoz, hogy sikerüljön kiszabadulnunk a lélekvándorlás kerekéből, hogy elérhessük a végső célt: az önfelismerést és az egyesülést Istennel.

A satsangot követően képes beszámolót nézhetett meg a sangat a Fiatal Felnőttek 1. Nemzetközi Konferenciájáról, amelyet Chicagóban rendeztek meg.

A hétfő esti találkozáson Sant Rajinder Singh azt igyekezett tudatosítani a hallgatóságában, hogy csak egy korlátozott időtartam áll a rendelkezésünkre ebben az emberi formában, és ezt a legjobb módon szükséges hasznosítanunk. Könnyen megfeledkezünk erről, annak ellenére, hogy naponta hallunk híreket mások haláláról, és egy napon nekünk is el kell innen mennünk. A fizikai érzékeink csalfa, megtévesztő benyomásai hatására úgy vélekedünk, hogy a földi élet az egyedüli valóság. Ezért a tevékenységek végtelen láncolata magával tudja ragadni a figyelmünket. A szentek folyamatosan arra emlékeztetnek bennünket, hogy ez a maja világa, amelyben minden állandó változásban van, és a múlandóság alávetettje.

A Mesterek beavatnak bennünket a benső titkaiba, segítenek, hogy a fizikai testtudat fölé tudjunk emelkedni, így személyes tapasztalatot szerezhetünk arról, hogy többek vagyunk a fizikai testünknél. A Mester befejezésül azt kérte, hogy a lehető legtöbb időt fordítsuk a spirituális gyakorlatainkra, mert csak így válhat valóra a cél, amiért a fizikai testünket megkaptuk.

A keddi kérdés-feleleten a kérdések arra irányultak, hogy miként őrizhetjük meg a nyugalmunkat a stresszel teli élethelyzeteinkben. A legfontosabb a napi meditáció és a spirituális fejlődésre összpontosuló figyelem – emelte ki a Mester. Az óriási információáradat, a megélhetés nehézségei, a különféle érzelmi, kapcsolati problémák, az állandó idegeskedés, kapkodás betegségek formájában manifesztálódhat a fizikai testünkön. A békességet, a nyugalmat egyedül a bensőnkben találhatjuk meg. Ne engedjük meg, hogy a figyelmünket magukkal ragadják az élet viszontagságai! Őrizzük meg azt a bensőnkben! Meditáljunk, mondjuk a simrant! Azt fogjuk tapasztalni, hogy a napjaink a korábbiaknál sokkal békésebben, örömtelibb módon fognak telni, és egyre közelebb jutunk a spirituális célunkhoz.

A szerdai darshan programot és a csütörtöki videó satsangot követően pénteken a Mester a spirituális úton előforduló néhány akadályozó tényezőről beszélt, valamint arról, hogyan kezeljük ezeket, hogy egyenletesen tudjunk fejlődni.

Az elme a sokféle cselfogása, trükkje segítségével állandóan a fizikai világ dolgaival akar lefoglalni bennünket. Az ego az elme legfontosabb eszköze, amelynek az irányítása alatt a dualitás szemléletével tekintünk a világra, ezért nem látjuk meg Isten teremtésének az egységét. Ezt fel kell ismernünk, ha az isteni szeretet keskeny útján akarunk járni.

A kritika is akadályt jelent előttünk a spirituális ösvényen. Elhamarkodottan ítélkezünk, aszerint, hogy mit tartunk jónak vagy rossznak. Nagyon könnyen találunk hibát másokban, és az elvárásaink nem teljesülése miatt csalódottak, sértődöttek, haragosak leszünk. A kritika, mások megítélése, a pletykálkodás a táptalaja a negatív gondolatainknak, szavainknak és tetteinknek.

Ezután a Mester útmutatást adott arra, hogyan kerüljük el az ilyen, emberi kapcsolatokat romboló, számunkra karmát okozó helyzeteinket. Először is ne kritizáljunk másokat! Ha bennünket ér bírálat, gondolkodjunk el azon, van-e valami igazság az elhangzottakban! Ha igen, köszönjük meg Istennek, hogy lehetőséget ad a hibáink kijavítására! Ha igaztalan a vádaskodás, tanuljunk meg megbocsátani és felejteni! Így a jelen pillanatot a fájdalmas sebeink kezelése helyett a legfontosabb feladatunkra, az Istenre való édes emlékezésre fordíthatjuk. A megbocsátást és felejtést az isteni szeretetben elmerüléssel válthatjuk valóra. Ennek eszköze a meditáció.

Július 26-án, szombaton Sant Kirpal Singh egyik megzenésített versével kezdődött a satsang, amelyben a Mestere, Hazur Baba Sawan Singh dicséretét zengte. A vers a tanítvány-lélek és a spirituális Mestere közötti szent szeretetről szól. Sant Rajinder Singh erre alapozta az előadását – Hazur születésnapja és a Mesterek napja előestéjén. Az isteni szeretet átélése teszi képessé a tanítványt, hogy a figyelmét elfordítsa az illuzórikus világról, azt befelé összpontosítsa. Így egyenletesen tud Isten felé haladni.

Ezután Maharaj Ji a lélek emelkedett állapotáról beszélt, amelyet a Mestere jelenlétében él át a tanítvány. A kettőjük közötti szerető kapcsolat a fizikai szinten kezdődik el, majd ez segít a tér és az idő határainak átlépésében, a benső utazás megkezdésében, míg végül a lélek belemerül Istenbe.

Július 27. Hazur születésnapi ünnepsége és a Mesterek napja

Július 27-én emlékezett meg a nemzetközi sangat Hazur Baba Sawan Singh születésének a 156. évfordulójáról. Ő volt a Sant Mat útjának első olyan Mestere, akit Nyugatról jött tanítványok is felkerestek Indiában, és rajtuk, valamint a levelezésén keresztül Hazur a nyugati féltekén is elvetette a spiritualitás magjait.

Július negyedik vasárnapja egyúttal a Mesterek napja is, amelyet Sant Darshan Singh alapított minden megvilágosodott lény tiszteletére, akik azért érkeztek a világba, hogy megmutassák az emberiségnek az Istenhez vezető utat.

A satsang kezdetén Mata Rita Ji Sant Ravi Das egy himnuszát adta elő. A sangat virággal köszöntötte Rita Jit, mivel ő is ezen a napon született. Sant Rajinder Singh kiemelte, hogy a spiritualitás útja a szereteten alapul. Az erős és egyhegyű figyelmű szeretet hatalmas erővel viszi előre a tanítvány-lelkeket a benső utazáson. Így ők még ebben az életükben el fogják érni az Istennel való egységet. Az igazi szeretet egyesíti a szeretőt a Szeretett Lénnyel. A szeretet ösvénye nagyon keskeny, ketten nem férnek el rajta – dualizmus nem létezhet ott, ahol szeretet van. Ez a mélységes szeretet elvágja a karmikus kötelékeinket, és a lelkünk szabadon szárnyalhat fel a benső egekbe. Ez abban is segít, hogy ne csak a meditációban éljük át az isteni szeretetet, hanem az életünk minden pillanatában.

Július 28-án a nagy hőséget enyhítő eső öntözte Delhi utcáit. Délután több ezer új útkereső gyűlt össze a Kirpal Baghban, hogy befogadják az emberi születés legnagyobb kegyét: a szent beavatást.

Július 30-án, szerdán Maharaj Ji darshan programmal búcsúzott a sangattól. A Tőle való fizikai elválasztódás minden tanítvány spirituális utazásának a része, és egyáltalán nem könnyű az elviselése. Ám bőven árad ránk a kegy, ha vágyódással telten befelé fordulunk, és menedéket keresünk a mindenütt jelenlévő Mestererőben, amely elválaszthatatlan társunk a fizikai világban és a bensőben egyaránt. Ha mindig a Mesteren tartjuk a figyelmünket, követjük az Ő útmutatásait, akkor a spirituális fejlődésünk ugrásszerű lesz.