Augusztus 17. vasárnap
SOS Központ, Naperville, IL

Ezen a satsangon nagy számban vettek részt azok, akik augusztus 12-én, a Vega Fesztivált követően részesültek a szent beavatás ajándékában. A Mester erre a satsangra a karma témáját választotta, és nagy részletességgel szólt a karma típusairól, valamint arról, hogyan kerülhetjük el új karmák okozását.

A másokkal való interakcióink során minden gondolatunkkal, szavunkkal és tettünkkel karmákat okozunk. Ezek mind a külvilággal kapcsolatosak. A jókkal jó karmát, a rosszakkal rossz karmát okozunk. Ezek folyamatosan összeadódnak.

Háromféle karma társulhat hozzánk. A krijamana karmát naponta okozzuk a gondolatainkkal, szavainkkal és a tetteinkkel. Ezek nemcsak ebben az életben adódnak össze, hanem a lelkünk minden eddigi emberi születése idején is. Karmát ugyanis csak emberi lét alatt lehet gyűjteni. Ez a megszületése idején krijamana karma, de bekerül egy tárházba, amelyet szamcsita karmának nevezünk. Ez minden egyes nappal folyamatosan gyarapodik azóta, hogy eljöttünk Istentől. Ebből kapunk egy adagot erre az életre – ez a sors vagy pralabda karma, amelyen szintén napi szinten megyünk keresztül.

Mi a Sant Mat útján abban hiszünk, hogy az életünk 75%-ban eleve elrendelt. Ez a sorsunk erre az életre, amelyen elkerülhetetlenül át kell mennünk. 25% szabad akarattal rendelkezünk, amelyet arra fordíthatunk, hogy helyes irányban tartsuk a figyelmünket. Nem hiszünk abban, hogy az életünk 100%-ban előre el lenne rendelve, akkor ugyanis senki sem akarna tenni semmit. Abban hiszünk, hogy Isten 25% szabad akaratot adott nekünk, hogy az emberi létezéssel kapott feltételeket a javunkra fordítva visszatérjünk Őhozzá.

A spirituális fejlődés szempontjából a kulcs a karma nélküli állapot elérése. A szentek és misztikusok arra ösztönöznek bennünket, hogy szabaduljunk meg az összes karma terhünktől, mert egyébként folyamatosan vissza kell ide térnünk a jutalmakért és a büntetésekért. Istennel csak úgy egyesülhetünk, ha az összes karmánktól megszabadulunk.

A segítő tényezők: az etikus életvezetés, a simran ismétlése, a napi rendszerességgel végzett meditáció, a satsangok rendszeres látogatása és az önzetlen szolgálat.

Ha követjük a Mesterünk útmutatását, akkor még ebben az életünkben el tudjuk érni a létezés végső célját, a lelkünk egyesülését Istennel.

Augusztus 31. vasárnap

Ezt a satsangot a spirituális Mester Sant Kirpal Singh emlékének szentelte, aki 40 évvel ezelőtt, augusztus 21-én hagyta itt a földi világot. A Szeretett Mester az emberi egység mozgalmának atyjaként a Sant Mat Mesterei közül elsőként tette a lábát a Nyugat földjére, hogy elültesse a spiritualitás magját a sok ezer Isten után vágyódó lélekben.

1974-ben Kirpal Mester az Aranykor felvirradásáról beszélt. Akkoriban mindazok, akik ezt hallották, nem hitték, hogy az Aranykor ily gyorsan jön el. Nagyon sok területen rendkívül sok változás következett be. Átalakult az életstílusunk, a táplálkozásunk módja, gondot fordítva ezzel a testünkre és a lelkünkre. Sant Kirpal Singh az útmutatásait sok konferencián osztotta meg a mindenféle kultúrából, hitből, az élet legkülönfélébb területéről összesereglett hallgatóságával.

A boldog, békés élet szükségességéről beszélt nekik, amely az etikai értékeken, alapelveken alapul. Nemcsak a férfiak és nők közötti egyenlőséget tartotta fontosnak, hanem az összes emberi faj közöttit is. Továbbá ezt a szemléletét kiterjesztette az állatokra, sőt a növényekre is. Azt kérte, hogy éljünk vegetáriánus módon, hogy ne tegyünk az állatok ártalmára. Ha ma körülnézünk, a vegetarianizmus erőteljesen terjed, nagyon népszerű lett.

Sant Kirpal Singh nemcsak a szavak útján adott iránymutatást, hanem a tetteivel is. A vegetáriánus életmódot követve gyümölcsöt, zöldségeket fogyasztunk, és elkerüljük a húst, halat, tojást, nagyon sok állat életét kímélve meg. Így nem csupán az emberi egység szemléletével élünk, hanem a fiatalabb testvéreink élethez való jogát is tiszteletben tartjuk. Ezzel készen állunk a spirituális jellegű életvitelre.

Kirpal Mester nagyon sok embert segített hozzá annak megértéséhez, mennyire fontos ebben az életben a lelkünk megfelelő táplálása, vagyis a meditáció, a lelkünk megerősítése, az isteniséggel való kapcsolatának a megtapasztalása, hogy fel tudjuk ismerni az igazi valónkat. Napjainkra a meditációnak ez az aspektusa még azokban az országokban is bekerült a figyelem főáramlatába, ahol korábban erre már csak azért sem gondoltak, mert a meditációt keleti filozófiai irányzatnak tekintették, amit az emberek ott gyakorolnak. A nyugati emberek nem is értették, hogy mi ez.

A spirituális kiválóság elérése érdekében etikus életvezetésre van szükségünk – ahogy Kirpal Mester gyakran kiemelte. Éljünk szeretetben, igazságban, alázatban, másokat önzetlenül szolgálva, együttérzőn, hogy eszményi emberi lénnyé tudjunk formálódni! Isten ebben a formában küldött el bennünket ebbe a világba. Hogyan válhatunk jó, sőt tökéletes emberré, hogy a küldetésünk beteljesülhessen?

Kirpal Mester eszközt adott annak felmérésére, hogy ebben a folyamatban hol tartunk. Ez az önelemzést segítő napló. Napi szinten ellenőrizhetjük önmagunkat. Ha ezt nem tesszük meg rendszeresen, akkor nem tudjuk, hogy merrefelé haladunk. Ha nyomon követjük a megnyilvánulásainkat, akkor látjuk, hogy vajon fejlődést értünk-e el azon a területen, amelyre a törekvéseink irányulnak. Nagyon fontos annak folyamatos felmérése, hogy mit teszünk, mi történik velünk.

Annak érdekében, hogy megőrizzük az emlékezetünkben a Szeretett Mestert, Sant Kirpal Singhet, és mindazt, amit Ő adott nekünk, igyekezzünk az igaz élet vezérelvei szerint élni!

Szeptember 7. vasárnap

Ezen a satsangon Sant Rajinder Singh a meditációról és a bensőbe történő utazással kapcsolatos nehézségekről beszélt. A célunk az élet lényegének és annak jobb megértése, hogy kik vagyunk, valamint a sikeres élethez szükséges lépések megtétele. Tudatában vagyunk annak, hogy most itt élünk, és idővel azt is megértjük, hogy egyszer fizikailag meghalunk, vagyis el kell mennünk innen. Ahogy korosodunk, elkerülhetetlen a kérdés: „Miként élünk? Mit teszünk? Vajon a célunk felé tesszük a lépéseinket?” Persze a válasz megkereséséhez először azt szükséges tisztáznunk magunkban, hogy mi a célunk. Ez az önfelismerés és Isten megtalálása.

Ha a figyelmünk a világban van, abból spirituálisan nem nyerünk. Világi nyereségre szert tehetünk: több anyagi javat szerezhetünk, sokféle tevékenységre nyílik alkalmunk, de spirituálisan ezek nem segítenek rajtunk. A lelkünknek táplálékra van szüksége, amihez a meditációban juthat hozzá. Azért helyeződik a Sant Mat útján kiemelt hangsúly a spirituális gyakorlatokra, mert egyedül így kaphatja meg a lelkünk a neki megfelelő táplálékot.

A simran ismétlése először is a Mester figyelme révén segít bennünket. Másodszor, a simran gyakorlása közben könnyebben visszahúzódnak az érzékáramok, mert csökken az eltérítő tényezők hatása. Harmadszor, a simran tesztelő feladatot is ellát. Ellenőrizhetjük vele mindazt, ami megjelenik előttünk a bensőnkben. A Sach Khandból származó Erő megmarad előttünk, minden egyéb eltűnik. Ezért is nagyon fontos az öt Istennév ismétlése. A tesztelő funkciójának köszönhetően, a spirituális gyakorlataink végzése során csak azt tapasztaljuk meg a bensőnkben, ami segít bennünket, minden zavaró tényező szertefoszlik.

Az asztrális, a kauzális és a szuprakauzális szinten át az igazság szintjére, Sach Khandba vezető spirituális utazásunkon szükségünk van a hozzáértő irányításra, egy tökéletes Mester vezetésére, hogy az elme trükkjei ne tudjanak eltéríteni bennünket a célunktól. Ezért van szükség a beavatásra is. Ha a bensőben jártas vezetővel tesszük meg a spirituális utazást, akkor zsákutcákba kerülés nélkül, gyorsan el tudjuk érni a célt.

Szeptember 13-14. szombat-vasárnap

Ezt a két satsangot a Mester Sant Darshan Singh születésének 93. évfordulója alkalmából az Ő tiszteletére szentelte. Nemcsak a satsangokon, a személyes találkozásokon és a könyvein keresztül nyújtott iránymutatást számunkra, hanem nagyon sok minden a Sant Mat tanításából és abból, amiben Sant Darshan Singh hitt, a verseiben fogalmazódott meg. A történelem során sok szent jött el ebbe a világba az élet legkülönbözőbb területeire és hagyományaiba. Közülük nagyon kevesen magyarázták el a misztikus utat versformában. Egy misztikus költő, aki szent, rendkívüli betekintést tud nyújtani a spirituális útba, mivel a verssorok kevés szóval hatalmas és szerteágazó jelentéstartalmat képesek hordozni.

Sant Darshan Singh sok gázelje szól magáról a benső ösvényről, annak bejárásáról. Most azokat a sorokat fogjuk kiemelni, amelyek a kezdeti lépésekről szólnak. Először is spirituálisan fel kell ébrednünk.

Sant Darshan Singh következő verssorai ennek az új, spirituális állapotnak a létrejöttéről szólnak:

Ha láng lobban a serlegben,
fénysugár villan elő,
de ha pillantásom a Pohárnokét éri,
azonnal hajnalodik.

Sant Darshan Singh azt mondja e sorokkal, hogy a lelkünk sóvárgása hozza el számunkra a spirituális ébredést. Amikor a Mester jelenlétében vagyunk, az Ő figyelme átjárja, átitatja a fizikai lényünket. Más szavakkal ezt a költő így fogalmazza meg: „Az igazi kommunikáció a Mester szemétől a szemünkig, a szívétől a szívünkig, a lelkétől a lelkünkig valósul meg.”

Valahányszor szentek érkeznek ebbe a világba, arra törekednek, hogy felébresszék bennünk a vágyakozást, amellyel elkezdjük kutatni az élet értelmét, lényegét. Ha ez a szenvedély már ott lobog bennünk, akkor már rajta vagyunk az igazi Otthonunk felé vezető úton. Darshan Mester az egyik írásában azt mondja: ha egyetlen ember élete megváltozik annak megfelelően, amit tanácsolok, beteljesültnek érzem az ittlétemet. Gondoljunk bele abba, hogy Ő millió és millió életre volt hatással, és nemcsak a fizikai élete alatt, hanem azt követően is! Hatalmas munkát végzett. Ilyen volt az általa nyújtott, és a szívekbe befogadott öröm is.

Amikor megünnepeljük Darshan Mester születésnapját, amikor Őrá gondolunk, tudnunk szükséges, hogy a tanításának a központi magja, a lényege az: a Mestererő hozza el az életünkbe a Fényt – Ő ebben hitt, eszerint élt, ezt tanította.

Szeptember 20. szombat – Sant Rajinder Singh születésnapja
Westin Hotel, Lombard, IL

A Mester a hotel nagytermébe érkezésekor azonnal nagy örömmel jelentette be a nagy születésnapi ajándékát: megszületett az első unokája, Aryana Noor Duggal Stephens, Dr. Rimjhim Duggal Stephens és Arjan Stephens kislánya.

A satsangon a Mester összehasonlította a fizikai és a spirituális születésnapot, majd az utóbbi hatalmas jelentőségéről beszélt. A fizikai születésnapunkat a kultúránk hagyományai szerint, általában a családunk, a barátaink körében rendezett vidám összejövetel, parti keretében ünnepeljük meg. A spirituális születésnap a szeretet, a lelkünk és a Mester, Isten közötti kapcsolat létrejöttének az ünnepe, valamint a spirituális utazásunk kezdőnapja, mint ahogy a fizikai születésnapunkkal a földi utazásunknak vágunk neki.

A spirituális születésnappal kezdődik meg az az önfelismerési folyamat, amelyben felfedezzük az igazi valónkat, a lelkünket. Amikor a fizikai testtudat fölé emelkedünk, és a Mestererő kegyével, segítségével előrejutunk a bensőnkben, fokozatosan feltárul előttünk a valódi énünk. Megtapasztaljuk az isteniséget, és a szeretet olyan mélységeit, aminek a létezéséről azelőtt fogalmunk sem lehetett. A spirituális szeretet e világon semmihez sem hasonlítható, még az anya gyermeke iránti szeretetéhez sem, noha ezt tartják a legmagasabb rendűnek. A Mester, Isten szeretete ennél szavakkal kifejezhetetlenül mélyebb. Ennek megtapasztalásával ismerjük fel, hogy kik vagyunk valójában, ahelyett, akinek képzeltük magunkat. Ráébredünk, hogy nem fizikai, hanem spirituális lények vagyunk.

Isten kegyéből, amely a Pohárnokán, a Mesteren keresztül árad ránk, képesek vagyunk átélni a spirituális lét mámorát, a lelkünket, a fizikait meghaladó tudatosság állapotát. A fizikai testtudat fölé, az isteniségbe emelkedve meg tudjuk tapasztalni a benső régiók Fényeit és Hangjait.

Szeptember 21. vasárnap
Westin Hotel, Lombard, IL

E satsang témája a spirituális Mester küldetése volt. Sant Rajinder Singh azt tanácsolta: „Egy születésnapi együttlét legyen emlékezés a nagy Mesterekre! Ez ne korlátozódjon egy hétvégére, hanem az életünk minden napján az egész lényünket töltse be!”

Sant Kirpal Singh gyakran tanácsolta: „Amikor egy új napra ébredünk, azt tekintsük születésnapnak! Töltsük a napot ünnepi hangulatban, örömben, boldogságban, békességben, Istent áldva!” Akkor leszünk erre képesek, ha a figyelmünket a helyes irányban, vagyis az élet valóságán tartjuk. Ha megtapasztaljuk a lényünk lényegét, ha a figyelmünket a végső célunk megvalósításán tartjuk, akkor ezt el is fogjuk érni.

A kulcskérdés tehát az, hogy hol van a figyelmünk. Vajon mivel töltjük a napi 24 órát? Isten megadta nekünk ezt az esélyt az igazság megismerésére, megtapasztalására és az Ővele való egység elérésére. Rajtunk múlik, hogy a javunkra fordítjuk-e ezt az időt vagy nem. Mindannyian gondolkodjunk el azon, hogy az Istentől kapott tőkét miként kamatoztatjuk! Azok lesznek sikeresek, akik a lehetőséget és az időt bölcsen hasznosítják. Akik viszont semmibe veszik ezt az esélyt, és semmi figyelmet nem szentelnek a létezésünk valóságának, az igazságnak, azok vesztesként visszakerülnek a lélekvándorlás kerekébe.

Szeptember 28. vasárnap
SOS Központ, Naperville, IL

E satsang kezdetén azt a kérdést tette fel a Mester, hogy modern korunkban hogyan találhatunk rá Istenre. A régi időkben azok, akik rá akartak találni Istenre, elhagyták az otthonukat, a világot, egy erdőbe vonultak vissza, apró kunyhóban laktak, és bogyókkal, erdei gyümölcsökkel táplálkoztak. Istenre koncentrált állapotban éltek. Manapság azonban már minden terület valaki tulajdonában van, magánszemélyé, egy országé, valamilyen kormányé. Ha valaki arra gondol, hogy mindent hátrahagyva, egy kellemes éghajlatú területen sátrat ver, ezért először is fizetnie kell, másodszor valahogy gondoskodnia kell magáról. Ezért ez így nem működik. Akkor mi hogyan találhatunk rá Istenre? Sant Darshan Singh korunkat a pozitív misztika idejének nevezte. Az otthon és a család elhagyása Isten keresésének élettagadó módszere: „A magányom megteremtése érdekében mindent magam mögött hagyok.” Nekünk azonban kötelességeink vannak a családunk, a közösségünk, a városunk, a nemzetünk és a világ iránt. Ebben a megváltozott helyzetben mit kell tennünk Isten megtalálása érdekében? E cél elérése csak azon múlik, hogy mi kap elsőbbséget az életünkben.

Mindannyian listát készítünk a teendőinkről. Az élre a legfontosabb tennivalónk kerül. Ha Istent keressük, ha meg akarjuk Őt tapasztalni, és egyesülni szeretnénk Ővele, akkor ezt szükséges az első helyre tennünk az életünkben. Ekkor ugyanis időt fogunk találni rá.

Olyan területre szükséges koncentrálnunk, amely tartós, örökkévaló. Nem olyanokra, amelyek mulandók. Egyedül Isten örök. Ő a kezdetektől az idők végezetéig, mindörökre megmarad. Ezért adjuk Őneki a figyelmünket! Ezt a kapcsolatot szükséges ápolnunk, amit a benső csendben érhetünk el. Ekkor befelé összpontosítunk, és blokkoljuk a külvilági ingereket, amelyek magukkal hurcolnák a figyelmünket. Ha rendszeresen meditálunk, akkor felfedezzük a benső kincseit, egyre többet tapasztalunk meg az isteniségből. A benső kapcsolatnak köszönhetően ezután mindig örömben és boldogságban fogunk élni.

Október 5. vasárnap

Ennek a vasárnapi satsangnak a témája ez volt: „Hogyan éljünk a szabad akaratunkkal?” Az egyedülléttől való félelem jellemző a legtöbbünkre. Ilyen vagy más okból nagyon sokan érzik magányosnak magukat, aki senkitől sem remélhet támogatást, segítséget. Nagyon nehéznek találjuk az életünket, ha mindennel magunkra hagyottan kell megküzdenünk.

Ha viszont felismerjük Isten jelenlétét az életünkben, önmagunkban, akkor a félelem eltűnik, és úgy kezdünk élni, ahogy kell. Isten olyan, mint egy szerető édesapa. A Teremtő a legjobbat akarja nekünk. Arról viszont fogalmunk sincs, hogy milyen karma teherrel érkeztünk ebbe a világba. Semmit sem tudunk a pralabda karmánkról, amely ebben az életben elkerülhetetlenül lejátszódik. Mivel nem vagyunk ennek a tudatában, olyan kihívások adódhatnak, amelyeket egyáltalán nem könnyű kezelnünk. A nehéz helyzetek próbára tesznek bennünket.

A Sant Mat tanítása szerint az életünk nincs 100%-ig előre elrendelve. Van 25% szabad akaratunk. Ennek segítségével kezelhetjük az előre elrendelt 75%-nyi karmánkat. Befolyásolja az életünket az, amit ezen a területen teszünk, ahogy a 25%-nyi időnket felhasználjuk. Ha azon jár az eszünk, hogy miért kerültünk egy nehéz életszakaszba, akkor nem élünk azzal a lehetőségünkkel, hogy valami hasznos, működőképes dologra is fordíthatjuk ezt az időt.

Ezért helyeződik nagy hangsúly a meditációra. A tépelődés, a mentális tevékenységek forrása az elme, amely lehúz bennünket. Az agyalással, a gondolatok áradatával az időnket – amely alatt a spirituális dolgokon tarthatnánk a figyelmünket – elvesztegetjük, mert olyan területre koncentrálunk, amelyen az elme az úr. Ráadásul általában több a rossz gondolatunk, mint a jó.

Határozzuk meg pontosan, hogy mikor meditálunk, pontosan végezzük a spirituális gyakorlatainkat. Ne engedjünk utat a gondolatoknak, mondjuk a simrant! Ez mind nagyon fontos. Sant Kirpal Singh azt tanácsolta, hogy legalább a napunk 10%-át fordítsuk meditációra. Ha minimum ennyi időt szentelünk a meditációnkra, akkor ezzel a 25%-nyi vagy több idővel egyre közelebb jutunk a célunkhoz.

Október 12. vasárnap

A Mester ezen a satsangon a kritizálás, mások kibeszélésének, megítélésének sokféle negatív következményéről beszélt: nagy karmikus súllyal nehezednek arra, akitől azok kiindulnak, és mély sebeket ejthetnek azokon, akikre ezek irányulnak. Sokszor tapasztaljuk azt, hogy a napi életünk történései hatással vannak a meditációnkra, mert a másokkal folyó interakcióinkat nem tudjuk kizárni magunkból. Az otthonunkban, a munkahelyen és minden egyéb találkozásunk alkalmával a legtöbb nehézséget mindenkinek a kritizálás okozza. A szülők állandóan utasítgatják a gyermekeket. Hányszor magyarázza el a férj a feleségének, hogyan kell jobban csinálni a dolgokat! A feleség pedig nehezményezi, hogy a férje még mindig nem tudja, hogy mi a tárgyak kialakult rendje.

A munkahelyen a munkavégzés módjával kapcsolatban általában még több kritizálás folyik. A főnök nem elégedett a beosztottak munkájával, a munkatársak is úgy hiszik, hogy ők tudnak mindent a legjobban. Sok olyan helyzet alakul ki, amelyben másokat lekezelünk.

Ha valaki részéről sértést, kioktatást tapasztalunk, az gyakran hosszú időre megvisel bennünket. Amikor nekifognánk a meditációnak, az egész jelenet újra lejátszódik bennünk. Így az isteniség megtapasztalása helyett a szituáció foglal le bennünket, amelybe belekeveredtünk. A kritika olyan része az életnek, amelyet kezelnünk szükséges. Sokan őrizgetik magukban ezeket a dolgokat. Ám nagyon rosszak a következményei, ha nem engedjük el őket.

Kétféle módon reagálhatunk a bírálatra. Az egyik módja az, ha arra gondolunk: „Lehet, hogy igaza van.” Ekkor az illető magába tekint, értékeli, hogy mi lehet jogos az elhangzott észrevételekben, és ezeket kijavítja magában. A másik módnál egy olyan alapállásból próbáljuk megérteni, hogy a másik miért kritizál, amelyben úgy érezzük, hogy amit mi csinálunk, az jó, az helyes. Akkor pedig hogy találhatnak hibát benne? Máris méregbe gurulunk. Ha ezután haragosan mondunk valamit, az hosszabb távon sok nehézség kiváltója lehet. Ha úgy döntünk, hogy valamikor majd mindenképp elégtételt veszünk, ehhez bennünk nagyon rossz érzések társulnak. Ha azután „visszaadjuk a kölcsönt”, akkor ezzel nemcsak a másik embernek okozunk egyre több gondot, hanem saját magunknak is, ugyanis ezt az időt és az erőfeszítést a spirituális fejlődésünkre is fordíthattuk volna.

A szentek és misztikusok ezért azt kérik, hogy gyakoroljuk a megbocsátást és a felejtést.

Október 15. vasárnap

A spirituális Mester a satsangon az elme, az intellektus határairól és a spirituális tudatos állapot elérésének a fontosságáról beszélt. E gondolatok kifejtéséhez alapul Sant Darshan Singh egyik versét választotta:

Mondd értelmed sötétjének,
keresse a szeretet mámorát!
Ezen mámor nem egyéb,
mint ragyogó, tiszta Fényesség.

Az emberiség időtlen kutatásának a célja az örök boldogság elérése. Ebben a végnélküli keresésben az intellektusunk segítségére támaszkodunk. Valójában azonban ez a boldog állapot, amelyben függetlenné válunk az élet fent és lent helyzeteitől – maga a megvilágosodás, spirituálisan tudatos állapot, amelyben ráébredünk az igazi valónkra, a lelkünkre. Ez meghaladja a fizikai, a mentális és az érzelmi tudatosság szintjét, ezért fizikai, mentális és érzelmi eszközökkel elérhetetlen.

A szentek tanítása szerint ezt az állapotot csak akkor érhetjük el, ha a lelkünk túlhalad az alacsonyabb szinteken – a fizikain, az asztrálison és a kauzálison –, ahol az univerzális elme az úr. A lelkünk csak úgy juthat túl az elme birodalmán, ha megfelelő táplálékhoz jut és megerősödik. Ha ugyanis a lelkünk egészséges, akkor a fizikai, a mentális és az érzelmi területen is egészségessé válunk.

Ahogy spirituálisan fejlődünk, felismerjük a logika határait az életünkben, azt, hogy az intellektus nem képes mindent elmagyarázni, ami körülöttünk történik. Semmit sem tud kezdeni a sors karmánk ügyével. Ha viszont megbízunk Istenben, az Ő mindentudásában, szeretetében, akkor nyugodtan fogadjuk az életünk különféle kihívásait. Az erőt ehhez a rendszeres meditáció és a simran ismétlése adja.

Sant Rajinder Singh további programjai:

- November 8-án Bécsben találkozik az európai sangattal. A program 18.30-kor kezdődik.
Helyszíne: Austria Center Vienna (ACV)
Konferenzzentrum Wien
A találkozás helyszíne: „Saal A, Red level” (piros szint)
1220 Wien, Bruno-Kreisky-Platz 1.
(U1-Station: Kaisermühlen/Vienna International Center)
Juhász Lajosnál szíveskedjen jelentkezni, aki részt fog venni ezen a találkozáson.
Tel.: +36-30- 475-1554; email: julapa@freemail.hu

- November 9-én a Mester Indiába utazik. Az indiai programokra csak a november 15-december 8. közötti időszakra lehet regisztrálnunk.

- December 27-január 1. között ünnepi évvégi program lesz a Mesterrel + január 3-4-én satsangokat tart.
(Egyelőre csak ennyi hír jelent meg.)